Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-08 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
A SZOCIALISTA BULGÁRIA KULTURÁLIS FEJLŐDÉSE elsősorban a fafaragás. Racso Ange lnv fafaragó művész nevét és műveit ma már nemcsak Bulgáriában Isme- nkr Az egykori falusi parasztgyerek — ma a szófiai Moszkva Bútorgyár tervezőművésze, szabad idejében fába vési csipk«finom álmait és vésője nyomán élni kezd az engedelmes anyag és megelevenedik a mesék sejtelmes világa. \ A SZOCIALISTA Bulgária kultúrája a három szabad évtized alatt csodálatos magasságokba szökkent. Természetesen ez a fejlődés nem volt véletlen esetlegesség, spontán tényezők eredménye, hanem a BKP tervszerű és megfontolt irányító tevékenységének köszönhető. E fejlődés útján az első lépés az volt, hogy felszámolták az írástudatlanságot és az országban, amelyben a felszabadulás előtt a lakosság jelentős része analfabéta volt, ma 4665 tanintézetben közel 1600 000 diák tanul, hogy a 28 főiskolában 101 102 hallgató készül a jövőre. És amikor mindenki megtanult írni és olvasni, akkor mindenki olvasni akart, akkor soha nem látott méretekben támadt fel a népben a be- tűéhség. Méreteit bizonyítja, hogy 1000 városi lakosra 1417, 1000 falusi lakosra pedig 751 újság és folyóirat iut. ' Káinén Kalcsev, a jelenkori bolgár irodalom kiemelkedő egyéniség« Talán akadnak, akik profanizmus- nak tartják, hogy az ország kulturális fejlődését méltató írásunkban az elektromos energiáról is írunk: 1939- ben 1 lakosra számítva 42 kWó, ma pedig 2547 kWó áramot termelnek. És ez nagyon fontos, mert korunkban a rádió és a televízió a népművelés. a tájékoztatás, tehát a kulturális fejlődés nélkülözhetetlen tényezője. De ugyanolyan fontos tényező az életszínvonal emelkedése is, az, hogy a munkások és az alkalmazottak átlagos évi jövedelme 1973-ban — 19G0 hoz viszonyítva —• 74 százalékkal emelkedett. Ügy érezzük, hogy a szocialista Bulgária kulturális fejlődését Pavel Malév, a BNK Művészeti és Kulturális Bizottságának az elnöke jellemezte a legkifejezőbben: ,,A bolgár szocialista művészet és kultúra az aktív humanizmus hordozója, és a fejlődése igazolja G. Dimitrovnak, hazánk nagy fiának azt a tételét, hogy a kultúrában nincsenek kis és nagy nemzetek! A bolgár kultúra már megteremtette a szocialista hagyományokat és értékeket!“ A BOLGÁR alkotók ma is a jelennel folytatnak párbeszédet — a kommunista jövőért! P Gy KÖVEK, képek, hideg fémek őrzik a legrégibb múltat. Kerámialeletek tanúskodnak a kvkladikus kultúra hatásáról, a valcsitrani aranykincs a trák művészet uralkodásáról és a Madara falu mellett levő hatalmas sziklába vésett relief — a madarai lovas - az ősbolgár művészet szépségéről. Az ember — minden kultúra alkotója és hordozója — 40 000 évvel ezelőtt jelent meg a mai Bolgár Népköz- társaság területén. I. e. az 5. században alakult meg az odrysok trák állama,- ezeket leverték a macedónok és a rómaiak. I. u. a 6. században a balkáni területeken megjelentek a szláv törzsek és 680 körül megalakult a bolgárszláv állam. Az igazi szellemi fejlődés 855-ben kezdődött, amikor Cirill és Metód megalkotta a szláv írást. AZT kell mondani, hogy a bolgár irodalom a legősibb és mégis az egyik legfiatalabb irodalom Európában, ugyanis míg az európai irodalmak újjászületése a reneszánsz korára tehető, a bolgár irodalom megújulására csak a iö. és a 19. század fordulószocialista átalakulását ábrázoló Szto- jan Uaszkalov, (Az ón földem — 1949, A Lipovanszki malom — 1951, Üzem melletti falu — 1966), a forradalmi mozgalomba már ifjú korában bekapcsolódott Veszelin Andreev (A Lopjanai erdőben — 1953, Partizánajándék — 1959, Az Ifjúság velünk marad — 1963), Vladimír Basev. az intellektuálisan harcos költő (Nyug talari antennák — 1957, A gravitáció leküzdése — 1960, Acélos idő — 1962, Órásholt — 1964], vagy a jelen egyik külföldön is legismertebb bolgár írója — Kamen Kalcsev, aki a közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját (Ketten az új városban, A szerelmes madarak, Áprilisban, Lángoló nyár). A ZENEKULTÚRA kezdeteit a 14. században kell keresni, amikor a Ku kuzeiész, Athósz hegyi szerzetes ma giszter, énekes tankölteménybe fog lalta a bizánci melosz (a dallam hangmenete, hangvonala) alapképle teit. A kortárs zeneművészek közül emeljük ki Marin Goleminov zene szerző és karmester alkotásait (Tűz- táncosnő. Zenekari variációk, Gordon színészek megteremtették a néjwít szolgáló, a szocialista igazságot hirdető új, bolgár színművészétől. A bolgár színház csak a felszabadulás után vált a nemzeti-népi kultúra kifejezőjévé a rendezés szempontjából is, mert addig külföldi rendezők vendégszerepeitek az ország színházaiban. Az eszmeit- és a művészit maradéktalanul egyesítő nagy re.idezőegyéniségek közül ki emelkedik Stefan Szrcsadziev, Bojan D.movski, Filip Filipov és K. Mirszki munkássága. A szocialista dramaturgia neves alakjai Kamen Žldarov, Dragomir Aszenov és Negyalko Jót danov, a színészek közül pedig meg kell említeni (és ismét a rangsoré iás igénye nélkül!) Georgi Georgiev (léc, Georgi Kalajancsev, Lubomir Kabakcsiev és Kirií Janev nevél. A mai bolgár színház egy nemes hagyomány örököse és folytatója. Ez ,i hagyomány a nemzeti felszabadi tási harc és az osztályharc évtize (leiben alakult ki: oktatni, nevelni, lelkesíteni! KÖVEK és képek vallanak a múltról — a turisták ezeket keresik. A kazanlaki falfestmények, a tarnovói Dimitri székesegyház, a rilai kolostor, a bojántni freskósorozat, Vukovo fal képei lenyűgözik a látogatókat. De ismét azt kell mondani, hogy e csodalatos műemlékek, kincsek jelentős része Idegen kultúrák hatását tiik rö/i. Említettük a kykladikus kultúra idolszobrászatának a hatását, de meglaiáljuk az országban a mykénei kultúra nyomait csakúgy mint a ró mai, a szkíta és a bizánci művészet befolyását is. Példaként említhetjük ikonfestészetet, amely évszázadokon át megmerevült és ezt a merev séget csak a 18. században oldotta lel Ch. Dimitrov, a demokratikusabb szellemű, a szabadabb emberábrázolási is engedélyező szamokovi ikoniskola alapításával. A szocialista Bulgária képzőművészei között első helyen kell említeni Hriszto Sztancsev (1870—1950) Dimit rov-díjas festő, népművész nevét, a kritikai realizmus jelentős képviselőiéi, aki művészetével lényegesen hoz zájárull az ország új kultúrájának építéséhez, a városi proletariátus életét ábrázoló I. Funyev szobrász művészt vagy Atanasz Neicov festőt és grafikust, aki a bolgár népi ha gyományokat a modern fonna kereséssel ötvöző linóleum metszeteket készít és alkotásaival nagy sikert aratott a mexikói és olaszországi kiállításokon is. A legfiatalabbak — A. Pacev, G. Kovacsev, Sz. Russzev, D. Vasszilenszka — képeikben a szintézisre törekednek, erőfeszítésük Bizánctól a monumentális expresszio- nizmuson át a népművészet lírai naiv pátoszáig ível. A felszabadulás után teljes pompájában bonlakozott ki a népművészet, kaverseny) Filip Kutev zeneszerző műveit (Szimfónia, Szeptember 9. kantáta), Andrej Sztojanov zongoraművész, zeneszerző és zenetudós nagy jelentőségű elméleti és gyakorlati munkásságát. Világszerte ismerik Nikola j Gjaurov kiváló bolgár operaénekest, vagy Emil Naumov zongoraművészt, akiről a világsajtó úgy ír, mint a század egyik legtehetségesebb „csoda g y erek é r ő 1 “. A múlt évben 12 millió néző tap solt a színházakban, az operában és a hangversenytermekben. 15 ezer öntevékeny művészeti együttes 500 000 tagja évente 64 ezer előadás és hangverseny keretében mutatkozik be mintegy 20 millió nézőnek. 1939-ben 13, 1973 ban pedig 53 színház volt az országban, a filmszínházak száma pedig 155-ről 3586-ra emelkedett. EBBEN az országban a néphez hű, a haladás irányában munkálló alkotók mindenkor a jelennel feleseltek — a jövőért! És nem volt könnyű messze hallható igéket találni e vitához, hiszen <t művész szavát hang ját gyakran elnyomta a gyilkos fegyverek zaja. Hazánkban például már 1771-bon megtartották az első cseh nyelvű színielődást, de Bulgáriában csak 1878-ban, a török uralom alóli felszalwdulás után alakultak színpártoló egyesületek Tarnovóban és Plov- divban és ez utóbbi volt a hivatásos színjátszás előfutára. 1888-ban Szó fiában megalakult az Osznova nevű drámai együttes, és fából színházat épített, négy évvel később pedig egyesültek a fővárosi társulatok és a tömörülés felvette a „Könny és mosoly“ nevet, 1904 ben pedig a társulatból alakult meg a Bolgár Nemzeti Színház. A felszabadulásig a haladó szín művészet úttörői a munkás-színjátszó egyesületek voltak. A „Kék ing“, a „Realista Színház, a „T—35“ és a „Kísérleti Színház“ nevette fel a szó ciális, majd a fasiszta elnyomatás éveiben azokat a művészeket, akik a felszabadulás után, mint hivatásos A felnőttek is tanulnak ján került sor. Hilendari Paiszij 1762 ben fejezte be a „Szláv-bolgár törté nelem“ című könyvét, 1835 ben nyílt meg Gabrovóban az első bolgár világi iskola, 1844-ben jelent meg a „Ljuboszlovje“, az első bolgár folyóirat és 1846-ban adta ki Ivan Bogo- rov Lipcsében a „Bulgarszki orel“-t ( Bolgár sas), az első bolgár újságot. Ezen a földön sok volt a horhos és kevés a magringató szántóföld, ezen a földön kevés volt a kenyér és sok • olt az idegen martalóc és voltak évtizedek, amikor csak a falvak lakói beszéltek bolgárul és csak eldugott kolostorokban őrizték meg a boigár írásbeliséget és termékeit. Csak a 18. század második felében kezdtek érvényesülni a nemzeti újjászületés esz* inéi, a 19. század elején indult fejlődésnek a publicisztika és a líra, és néhány évtizeddel később a széppróza, a dráma és az irodalomkritika. A forradalmi nép először a kritikai realista 1. Vazov müveiben jelentkezett. II. Szmirnenszki pedig már a történelem színpadára lépő proletariátust örökítette meg alkotásaiban. A harmincas• évek irodalmának forradalmi irányát képviselte G. Kara- szlavov, L. Sztojanov, majd a legegyértelműbben a halálig vállalt forradalmi hűséget hirdető N. Vapcarov. A BOLGÁR irodalom igazi reneszánsza 1944. szeptember 9-én kezdődött, amikor győzött a fegyveres népi felkelés és megalakult a Hazafias Front első kormánya. A fejlődés azóta töretlen vonalú. Bizonyítja ezt egy gazdasági-statisztikai képlet is: 1944. szeptember 9-től 1973-ig Bulgáriában közel 90 ezer könyvet adtak ki töbii mint 820 millió példányban. Míg világviszonylatban az egymillió emberre számított évi könyvmennyiség 140 darab, Bulgáriában ez az arány közel 450. <■ Nem a rangsorolás, csak a felvillantás igényével szeretnénk rámutatni a szabad, szocialista Bulgária olyan írójára, mint például a bolgár falvaik életét megörökítő és a paraszti élet 1974. IX. ti. 9
