Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-08 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. IX. 8. 8 Mi lesz Perón örökségével? • Isabel Perón nehéz helyzete ® Jobb- és baloldali ultrák — a kapitalisták útegyengetöi»A helyes utat az Argentin KP mutatja A küzdelem gazdasági terén A szélsőbaloldalí és jobboldali gerillák „párbajozása“ tovább tart. Legutóbb a két év előtti trelewi mészárlás év-* fordulóján történt nagyszabású összecsapás, mindkét részen több halottal. A merényleteknek áldozatul esett Or~q tega Pena baloldali perón isla képviselő is, aki annak idején ügyvédi közbenjárásával több baloldali személyt mentett meg a halálos ítélettől. A merényletek folytatódása a jobb- olüal célja és terveibe is így illeszkedik. A terror és rémület légkörének szításával egy Washingtonnak vagy a hazai nagybirtokosoknak kedvező államcsíny talaját akarja előkészíteni, ebben pedig az ultrabaloldaliak megfontolatlan akciói a malmára hajtják a vizet. A jobboldali gerillák terrorcselekedeteikkel, melyeket jobban tudnak álcázni, mint a szélsőbaloldaliak, a lakosságot figyelmeztetik, hogy „itt vannak“, tehát rettegjék őket . .. Argentína az utóbbi időben gazdasági nehézségekkel küszködött. A legutóbbi jelentés szerint azonban a sztrájkok és egyéb munkakieséssel iáró megmozdulások ellenére némi javulás történt az ország gazdasági eleiében. A nemzeti össztermék például 6,2 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában, az infláció viszont HO százalékról 22,6 százalékra csökkent. A munkanélküliség csökkentésében és új munkaalkalmak teremtésében is figyelemre méltó eredményeket értek el, ám az árak ingadozása még mindig veszélyezteti a lakosság életszínvonalának emelését célzó intézkedéseket. Perón asszonynak viszont ezen a téren kell megvívnia, harcát a reakció erői ellen, mert az argentin nagyburzsoázia — chilefT példára — áruhiány mesterséges előidézésével, spekulációval próbálja aláásni és szabotálni lsabel Perón intézkedéseit. Az argentin társadalom vívódása közepette a kivezető utat és szilárd demokratikus rendszer biztosításának módját az Argentin Kommunista Párt Dr. Campora átveszi a hatalmat Lu- nusse elnöktől. mutatja. A kormány elé terjesztett legutóbbi alkotmánytervezetében javasolta, hirdessék ki, hogy Argentína demokratikus rendszerű népi állam, amely a nép szuverenitására épü1. A párt tekintélye igen megnövekedett. Júliusban például nyolcezer új taggal gyarapodott. Tagsági bázisa alapján maga köré tömöríti a demokratikus és hazafias népi erőket, megalkuvást nem ismerő, határozott, de rugalmas politikájával küzd a programjában megjelölt célok eléréséért, leleplezve a reakciós jobboldali és a kalandorkodásba bocsátkozó álbaloldali, trockista erők népellenes magatartása*. L. L. ]ó két hónap telt el Juan Domingo Perón tábornok, Argentína tavaly újra beiktatott elnökének halála óta s a helyzetkép igazolja azokat a baljós előrejelzéseket, hogy a perónizmus atyjának és összekötőjének halála után a mozgalom felbomlik s az országban is káosz lesz úrrá. Ha pillanatnyilag nem is lehet ennyire sötéten ábrázolni Argentína helyzetét, tény és való, hogy a gyász elteltével még erősebb polarizáció indult meg a perónista mozgalomban, mint valaha is az elnök életében. Ugyanakkor radikalizálódtak a perónista és nem perónista táborban is az egymással szemben álló bal- és jobboldali. csoportok, illetve szélsőséges csoportosulások, s mindez nem a parlament talaján, hanem kinn a társadalmi életben, helyesebben a társadalmi élet peremén nyilvánul meg. A több mint két hónap alatt sorozatos merényletek voltak: 200-ra tartják a Perón halála óta elkövetett merényielek számát s ugyanakkor húsz politikai gyilkosság történt. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy két tartományban a katonaság és a rendőrség kivezényelt alakulatai szabályos tűzharcot vívtak szélsőbaloldali gerillákkal, rajtaütöttek egy táborukon s Perón asz- szony kormánya folytatni kívánja ezt a gerillaellenes tevékenységet. Noha a hazafias és demokratikus erők helytelenítik az ultrák kalandorcselekedeteit, « helyzetben visszás, hogy a rendőri akciók általában a baloldali gerillák ellen irányulnak, holott tekintélyes számú szélsőjobboldali kommandók is garázdáikéinak, de számos bűntettüket a baloldaliak számlájára írják. lsabel Perón Mi lesz a kibontakozás eredménye? — ezt a kérdést teszi fel ma sok ezer argentin hazafi. Ki lesz a Casa Rosada következő lakója? Argentína közéletében még a junta uralma idején megszokott jelenség lett a politikai erőszak, amely nemcsak a juntát támogató és az ellenzéki erők kapcsolataiban nyilvánult meg, hanem a perónizmus különféle szárnyai között is. A junta kormányzásának viszonyai között a politikai erőszakhoz folyamodás az ország helyzetét jellemző feszültséget is tükrözte, s a gerillamozgalmakkal szemben tehetetlen junta nem utolsósorban azért egyezett bek1 Perón hazatérésébe, hogy a villámhárító szerepét töltse be: a mozgalom katalizátora legyen, ugyanakkor lefegv- vorezze a szélsőbaloldali erőket. Amikor tavaly Perón hazatérését megelőzően Lanusse juntája dr. Hector Camporának, Perón egykori madridi titkárának és argentínai szálláscsiná- lójának adta ál a hatalmat, Campora első ténykedése az volt, hogy békét teremtsen a mozgalmon belül a ,,nemzeti megbékélés szellemében". Ez a gyakorlatban a l>«loldaJi pf<rón.isták (y.i más nem perónista, baloldali, hazafias rétegek megbékélését és szövetségre Perón egykori fényében, oldalán felesége. Evita, az „ingnélküliek“ szentként tisztelt vezére. lé pését jelentette volna. Ezt nem sikerült elérnie, mint ahogy a Campora után elnöki székbe kerülő Perón terve sem valósult meg: az „ortodox peró nizmus“ és a nemzeti burzsoázia kibékülése. Ez utóbbi inkább megfelelt collín a szélsőséges erőknek, melyek inkább Perón antiimperialista szólamokkal kísért, de elsősorban az osztálybékére épülő politikájától várták a belső feszültség csendes levezetését, mint Campora irányzatától, de Perón lépesei a baloldal fokozódó ellenállását váltották ki. Elsősorban a fiatalság ra- dikalizálódott, ami szervezetileg is megnyilvánult és Perón még életében „kiiktatta“ a juventud Perónista vezetőit mozgalma vezető posztjairól. Ennek a következménye az lett, hogy a perónista ifjúság és a különféle szélsőséges baloldali mozgalmak között bizonyos közeledés történt. Ezek közti! elsősorban a Monteneros szervezetet, valamint a trockista színezetű ERP-t, Né pi Forradalmi Hadsereget említhetjük. Ezek a szervezetek fokozták tevékenységüket Perón halála után is, és Maria Estella Isabel Martinez de Perón elnökasszony, a férje örökébe lépett özvegy szigorú „rendteremtésre“ adott parancsot a hadsereg és a rendőrség alakulatainak. Az elnökasszony azonban tisztában van vele, hogy a gerillák mozgalma nem fojtható el, legfeljebb szélsőséges kilengéseiknek vethetnek egy ideig gátat. Ezért a helyzet konszolidálására más intézkedéseket is foganatosított. A napokban rendelte el az olajtermékek és benzinszármazékok elosztásának és a velük folytatott kereskedelemnek nemzeti kézbe vételét, állami kezelését. Ez érzékenyen érinti a Royal Dutch Shell, Standard OH Company oj Nein Jersey, Citiz Service Oil Company érdekeit. Isabel Perón harmadik nagy lépése a kormány átalakítása volt, miután kabinetválság fenyegetett. Egyelőre három fontos tárca cserélt gazdát, s a személyi változásokból az tűnik ki, hogy a kormányt az „ortodox perónizmus“ követőivel égé szftette ki, így nyilvánvalóan kísérleteket tesz férje határozatlan arcú politi kajának folytatására. Ennek ellenére erősen tartja magát az a vélemény, hogy Isabel Perón nem marad sokáig az elnöki székben, leg feljebb a következő választásig „húzza ki“ s akkor erősebb jobbratolódás következik be az ország életében. Olyan hírek is hallatszanak, hogy Chilére ka csingató katonatisztek esetleges puccsa is előre nem látható bonyodalmakat okozhat. Így joggal leszik fel a kér dést, ki lesz az elnöki palota követ kező gazdája? , Intrikák és gerillavadászat Kellemetlen, hogy a kormányból éppen azok szorulnak ki, «kik a perónizmus balszárnyához húznak. A három miniszter kiválása után továbbiak tá vozását várják, köztük Jósé Gelbard nak, Perógazdaságügyi miniszterének a menesztését Is. Gelbard érdeme, hogy körútja során számos szocialista országgal építette ki Argentína gazdasági kapcsolatait. Ennek folytán az argentin kormány gazdasági tanácsadókat nevezett ki az ország csehszlovákiai, magyarországi, romániai, bulgáriai, NDK- beli és jugoszláviai nagykövetségére, mert éppen a szocialista országokkal ápolt gazdasági kapcsolatok fejlesztésétől reméli Argentína gazdasági füg getlenségének kivívását. Ha ezek az emberek mégis kiszorul nak a kormányból, ez nyilván a jobboldal szervezett ármánykodásának a következménye. Az intrikusok között az első helyen Lope z Regát, az argentin rendszer szürke eminenciását emlegetik. Rega az utóbbi időben Perón magántitkára és bizalmasa volt, a kevesek egyike, aki ismeri Perón politikai végrendeletét és ezért szuverénen cselekszik a színfalak mögött. A sajtó úgy állítja be a dolgot, hogy Rega kormányoz, ő diktálja Isabel Perónnak, mit tegyen. Ez azonban csak féligazság. Perón öz vegye újabban többször is kifejezésre juttatta, hogy tanácsokat meghallgat, de a maga akaratából fog cselekedni, és a sajtó indiszkréten azt is elárulta, hogy Isabel ugyan elbocsátotta előde magán titkárát, de felvette saját hivatalos titkárának s Rega nemcsak a titkára . . . Rega pedig közismert a jobboldalhoz fűződő szoros kapcsolatairól. Rega volt az, aki szinte száműzette Camporát, annyira ellene hangolta Perónt, aki tartani kezdett Campora bal- oldaliságától. Perón halála után a mexikói nagykövetként hazatért Camporát még csak be sem engedték az elnöki palotába, fogadás nélkül kellett visz- szatérnie Mexikóba. Valószínű, hogy Rega sugallta azokat az intézkedéseket is, hogy például új rendfenntartó erőket létesítsenek gyárak, intézmények és politikusok védelmére. Maoistákat utánzó felvonulás Evita mellszob rával
