Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
A CSTK FELVÉTELE Minden évben elérkezik az a nap, amikor az iskolák felocsúdnak a vakáció nyugalmából. Az utcák, terek vidám diákok zsivajától hangosak. S valahogy ma ismét érdekesebb a villamoson, autóbuszon és vonaton utazni: már nem olyan egyhangú itt minden, hiszen újra itt vannak az iskolába igyekvő fiatalok, akik kifogyhatott» nők a mókás történetekben, a kelleténél valamivel harsányabb vitákban. A tanévnyitón megbocsájtjuk nekik, hogy kissé hangosabban üdvözlik egymást az osztálytársak és más haverok Kicsit mi is megfiatalodunk, s érezzük, hogy a szívünk mélyén valahol egy kicsit diákok maradtunk, s ma — minek is tagadnánk — nekünk is kissé hevesebben ver a szívünk. Az ember egyik legszebb és legősibb tulajdonsága, hogy sokáig nem tud egy helyben topogni, nem elégítik ki a már elsajátított ismeretek, s az elért eredmények. Az ember mindig jobbat, többet akar. Ezért is kezd újra és újra tanulni, igyekszik egyre magasabb szinten lábat vetni, s minél többet megtudni a természet, a világrendszer, s az életünk bonyolult törvényszerűségeiről és összefüggéseiről. Ez az ősi tulajdonság hatja át — habár talán még sokszor nem is tudatosítják — az iskolába igyekvő diákokat is, akik arra készülnek, hogy kellő tudással felvértezve egyszer majd átvegyék tőlünk a stafétabotot, s a fejlődés „légy különb, mint apád volt" elve szerint nálunknál nagyobb tudással, a mostaninál korszerűbb eszközökkel sikerrel álljanak helyt társadalmi életünk valamennyi szakaszán, folytassák elődeik épitömunkáját szocialista társadalmi rendszerünk és hazánk valamennyi polgárának szebb jövője érdekében. Mindez röpke pillanat alatt villan föl bennünk, miközben szinte önkéntelenül megállunk az iskola előtti téren, avagy az iskolaudvaron, s ragyogó szemmel figyeljük a gyülekező diákokat. Nézzük a megszeppent kis elsősöket, akik először jöttek ide az épület elé, s most néha talán kissé pitye- regve nézegetik a tanító nénit, aki majd írni, olvasni és számolni tanítja őket Eszünkbe jut a mi gyermek korunk. Emlékszünk rá, mi is így álltunk itt egykor, s az tán néhány nap múlva semmi pénzért sem maradtunk volna ki az iskolából. Büszkén mutogattuk szüléinknek és az ismerősöknek, hogy ezeket a betűket mi írtuk, ezeket a fákat pedig mi rajzoltuk Boldog, szép napok voltak ... Ott, a sor túlsó oldalán komolyabb tekintetű gimnazisták álldogálnak. Kerek mondatokban mondják el a nyári brigád tapasztalatait. Sokan közülük felkeresték a Felkelés emlékezetes helyeit, könyvet olvastak, filmet láttak a partizánok hősi harcairól. Ezen kívül sokat utaztak is. Egymás után hangzanak el a földrajzi nevek: MagasTátra, Prága, Dél-Csehország, Kelet-Szlovákia, bolgár tengerpart, Picunda, Balaton, Jugoszlávia és más ismert helyek. Beszélgetés közben sűrűn tekin getnek a mellettük állók felé. Vajon ott van-e az a kislány, vagy az a fiú, s elpirul-e, ha észreveszik, hogy sokatmondó tekintettel figyelik öt. Ebben a zajos vidámságban alig tűnik föl a negyedikes gimnazisták komoly, szinte kimért viselkedése. Ök utoljára jöttek ide tanévnyitóra, már most is felnőtteknek érzik magukat, s ennek megfelelően viselkednek. Ismét elmondjak magukban, hogy az idén különösen igyekezni kell, mert csak valóbon megalapozott tudással lehet sikerrel helytállni az egyetemi és fő'skolai felvételiken és máshol. Itt vannak a szaktanintézetek növendékei is. Az utóbbi hónapokban a különböző párt- és oktatásügyi szervek, valamint a tömegtájékoztatási eszközök sokat foglalkoztak velük. A tudományos-technikai forradalom korában egyre nagyobb szükség van szaktudásukra, következésképpen egyre többet kell tudniuk, vagyis tanulniuk. Azt akarjuk elérni, hogy ők is kiváló emberi tulajdonságokkal és sokoldalú műveltséggel rendelkező szakemberekké váljanak. A zsivaj, a hangoskodós most mintha egy kissé alábbhagyna. Igen, megjöttek a pedagógusok Most is olyanok, mint amikor két hónappal ezelőtt elbúcsúztak. Mosolygósak, minden tanulóhoz van egy egy jó szavuk. Néhány perc alatt feloldják azoknak a tanulóknak az idegenkedését és feszültségét is, akik hatodikosok, avagy elsős gimnazisták lettek, tehát számukra új kollektívába, környezetbe kerültek. Sokat olvastunk és hallottunk arról, hogy a pedagógusok az idei vakáció során is aktívan pihentek. Különböző továbbképző tanfolyamokon, szemináriumokon és más rendezvényeken vettek részt, ahol a korszerű oktatás új módszereivel ismerkedtek meg, s tájékozódtak a szakterületükön észlelhető, jelentős előrehaladásról. A pedagógusok tudatosítják, hogy az idei tanév igényes feladatokat ró rájuk. Tovább kell növelni az oktató-nevelő munka eszmei hatékonyságát. A közelmúltban elfogadott pártdokumentumok is hangsúlyozzák, hogy korszerűbben, vonzóbban és életszerűbben kell oktatni minden egyes tantárgyat. Fordítsunk megkülönböztetett figyelmet a reál-tantárgyak, s ezen belül a matematika oktatására. A pedagógusok többsége ma már arra törekszik, hogy ne adathalmazokat „tápláljanak" a tanulókba, hanem megtanítsák őket a tudásukat alkotó módon felhasználni, vagyis gondolkodni, s a felmerülő problémákat, nehézségeket sker- rel megoldani. Közben az igazgató társaságában megérkeztek a vendégek is. Elhangzanak az ünnepi beszédek, s aztán mindenki a kitárt iskolakapuk felé igyekszik Alig tudjuk megállni, hogy mi ne tartsunk a diákokkal, mert milyen jó lenne újra tanulni, mókázni, tiszta szívvel álmodozni, szerelmesnek lenni. Milyen jó lenne még egyszer izgulni a felelés előtt, izgatottan várni a dolgozat eredményét. Akár még egy szekundába is beleegyeznénk . .. Persze, mindez csupán nosztalgia. Egy perc és már újra felnőttként szemléljük a diákokat. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a szünet alatt kicsinosították az épületet. Szebbek lettek az osztályok és a további helyiségek. Aztán hirtelen megszólal a csengő. Mi pedig csendes léptekkel megyünk tovább. Megkezdődött a tanítás. SZILVÄSSY JÓZSEF Bratislava, 1974. szeptember 1. VII. évfolyam, 35j |zdm Ära 1 korona SZI.OVÄKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPÍLAPJA
