Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-05 / 210. szám, csütörtök
Gyilkosok szabadlábon A kölni bíróság 1974. jó lius 9-én két hónapi szabadságvesztésre ítélte Beate K i a r s f e 1 d 35 éves vádlottat. Az ítélet indoklása szerint a vádlott idealizmusa és lószándéka gyűlöletté, fanatizmussá fajult. A koronatanú, a 64 éves Kurt Lischka, egykori SS-főhadnagy, a párizsi Gestapo főnöke, jelenleg egy kölni konszern cégvezetője szabad emberként hagyta el a törvényszék épületét. ® Az előzmények Beate Klarsfeld 1971 már- ciusában néhány fiatal francia polgárral — köztük saját férjével is — különös tervet dolgozott ki: Kurt Lischkát akarták elrabolni Kölnből. Természetesen nem azért, hogy — nyugati szokás szerint — váltságdíjat kérjenek érte, hanem, hogy átadhassák a francia bűnüldöző szerveknek. Kurt Lischkát ugyanis 1950. szeptember 18 án a párizsi bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Ismételjük meg az Ítélet időpontlát: 1950. szeptember 18 a! Két évvel később — 1952 ben(l), kötötték meg az úgynevezett „illetékességi egyezményt“, amely az NSZK bűnfelderítő és bűnüldöző tevékenységének függetlenségét szolgálta. Azonban a nyugati szövetségesek óvatosak voltak és kikötötték, hogy az NSZK bíróságai nem avatkozhatnak olyan ügyekbe, amelyekkel a szövetséges államok bíróságai már foglalkoztak. Ezzel akarták megakadályozni, hogy a náci bűnözők ügyében hozott ítéleteket a nyugatnémet hatóságok később érvénytelenítsék. Az egyezmény azonban hatás talannak bizonyult. Franciaországban 1945 után a katonai bíróságok jogerős ítéleteket hoztak azoknak a náci bűnözőknek az ügyében, akik nek a neve ismert volt, még akkor is, ha a vádlott már nem tartózkodott Franciaországban.' Csak az említett „illetékességi egyezmény“ aláírása után derült ki, hogy ez elítéltek többsége nyugodtan és zavartalanul él az NSZK-ban. Van közöttük ügyvéd, nagykereskedő, rendőrtiszt, ott vannak a gazdasági élet és a közigazgatás minden területén, vezető pozíciókat töltenek be és soha semmi bántódásuk nem történt. Amikor ez kiderült, az anti- hitlensta koalíció minden államában nagy volt a felháborodás, de különösen a francia el lenállók követelték, hogy bűn tessék meg a háborús bűnösöket. akik megszöktek a francia Igazságszolgáltatás elől. A francia' kormány 1971 februárjában módosító egyezményt kötött az NSZK-val és ez lehetővé tette, hogy a Franciaországban elítélt bűnözők ellen eljárást Indítsanak. Az egyezményt azonban a nyugatnémet parlamentnek kellett ratifikálnia. Először a külügyi bizottság elé került, ahol Achenbach esseni ügyvéd, az FDP képviselője, a bizottság előadója „elfektette“ az ügyet. Ezért akart Beale Klarsfeld példát statuálni. így akarta figyelmeztetni az egész világot a nyugatnémet nácibú jtogató gyakorlatra. Ezért akarta erőszakkal is Párizsba vinni a náci Lischkát, és ott átadni a francia igazságügyi Szerveknek. De uz sem véletlen, hogy Achenbach ügyvéd nem terjesztette haladéktalanul a külügyi bizottság elé a módosító egyezményt. Az „ügyvéd úr“ ugyanis 1941—1943-ban a párizsi náci követség politikai osztályának a vezetője volt és bi- bizonyítható, hogy személyesen küldött koncentrációs táborokba sokezer, a nácik számára megbízhatatlan francia állampolgárt. Tehát nem csodálható, hogy az egyik gyilkos védelmezte a másikat! © Tárgyalás nyugatnémet módra A tárgyalást dr. Vietor Henry de Somoskeoy vezette. Dr. Bresser törvényszéki orvosszakértő feladata volt megállapítani, hogy a vádlott teljesen beszámítható e. Természetesen dr. Bresser valóban ezt állapította meg. Akkor is ez lett volna u véleménye, ha a vádlott súlyos lelki-szellemi zavarokban szenvedeti volna! A lengyel származású védő A. Marinski, (akinek a nácik az egész családját kiirtották), csak botrányos jeleltelek ulán tudta elérni, hogy a francia tanúkat kihallgassák. René Claoel, a Háború Áldozatai Nemzett Szövetségének elnöke (a buchenwaldi és bergeni koncentrációs tábor egykori 49533 számú foglya) kijelentette, hogy ebben a perben „Lischka volt a vádló és az egész tár gyalás csak paródiu volt!“ A tanács igen rövid időn belül elhatározta, hogy „eltekint a jelenlevő francia tanúk kihallgatásától“ és elrendelte a zárt tárgyalást. Még a sajtó tagjait is kizárta — kivéve egyes „feltétlenül jóindulatú“ lapok tudósítóit. Több mint nyolcvan francia ellenálló érkezeti a tárgyalásra és akarta eskü alatt elmondani az igazságot Lischkúról, a francia nép egykori véres- kezű bakójáról. Az NSZK-ban élő antifasisztákkal együtt tüntettek a bíróság épülete előtt az igazságtalan ítélet ellen és követelték a náci háborús bűnös megbüntetését. • Nyugatnémet „jogállam" Az ilyen justizmord nem egyedüli eset az NSZK-ban. Gerhard Frey, az újfasiszta Deutsche National und Solda- tenzeilung kiadója továbbra is „gyilkosnak“ nevezi Fiete Schulzét, az antifasiszta ellenállási mozgalom harcosát. Schuize lánya pert indított a rágalmazó ellen, de a hamburgi bíróság elutasította a bűnvádi javaslatot. Ki volt ez az ember, akit az újnáci Frey „gyilkos“ ként em- ieget? Fiete Schulze kikötőmunkás 1.923 októberében a hamburgi munkások egyik vezetője volt. 1933-ban letartóztatták, két évig kínozták, majd 1935. március 19-én háromszoros halálra és 260 évi (!) börtönre ítélték. A náci ügyvéd vádbeszédében kijelentette, hogy -„a vádlóit a nemzeti szocialista állam halálos ellensége és nyelve vészé Igesebb a golyónál.“ Vannak esetek, amikor a mai nyugatnémet bíróságok együtt- éreznek a „szegény vádlottakkal“! Az elmúlt évijén 22 náci bűnös ügyéből 14 vádlottat felmentettek, három vádlott ügyét elkülönítették (vagyis „altatják“ az ügyet, hogy elévüljön és a vádlott természetesen szabadlábon éli világát!), három vádlott ügyében pedig megállapították a bűnösséget, de eltekintettek a büntetés kiszabásától. 1972-ben 2220 náci bűnügyét tárgyalták. 2101 személy ügyében már az államügyészség megszüntette az eljárást,' 101 személynél a bíróság állapította meg, hogy „alkalmatlanok a büntetés végrehajtására", ás csak 18 vádlott ügyében hoztak ítéletet. Nem változott a helyzet 1974-ben sem! A hamburgi bíróság csuk néhány héttel ezelőtt szüntette meg az eljárást Bruno Streckenbach altábornagy, egykori SS:cso- portvezető ellen, aki a Szovjetunióban legalább 1 millió embert öletett meg. Ugyanaz a bíróság elítélte ugyan — 12 évi szabadságvesztésre — Ludwig Hahnt, a megszállt Varsó egykori biztonsági parancsnokát, de azonnal megállapította, hogy az elítélt egészségileg alkalmatlan a büntetés végrehajtására. Persze tudni kell, hogy Hahn nem „akárki“: Stetnhoff repülőtiszt sógora, akinek Hitler a legmagasabb kitüntetéseket adományozta, az NSZK-ban pedig egy ideig a légierők főfelügyelője, majd NATO-parancsnok és a NATO tanácsának a tagja volt, ma pedig a fegyverkezési iparban -tevékenykedik. A hamburgi bíróság ítélte el Gerhard Errent, ártatlan szovjet polgárok gyilkosát is, de szintén szabadlábra helyezte, mert „egészsége megrendült“. Sőt: Horst Wagner sem került börtönbe! Az a Horst Wagner, aki Ribbentrop és Himm- ler összekötője voll és legalább 350 ezer európai zsidót küldött a halálba! Wagner (egykori SS-ezredes) v é 1 e 11 e- n ti 1 ugyancsak Achenbach ügyvéd irodájában dolgozik. A karlsruhei Szövetségi Törvényszék felmentette dr. Kurt Bonnut, a hírhedt „euthana- sia-orvost“, aki 6652 elmebeteget ölt meg. A felmentő ítéletet azzal indokolták, hogy „a vádlott mint meqgyözödéses nemzeti szocialista nem érezte, hogy jogtalansái/ot követett el.“ Heinz Riedelt, az egykori tábori titkosrendőrség egyik parancsnokát a kiéli bíróság mentette fel, jóllehet bebizonyított tény, hogy személyesen vett részt szovjet polgárok el- gázosí fásában. Nyugdíjazásáig detektív-főfelügyelő volt. Sokáig folytathatnánk a té teles felsorolást, mert a Klars- feid-ügy mozgásba hozta az egész világ közvéleményét, és a nyugati sajtóban nap nap után jelennek meg cikkek arról, hogy az NSZK-ban ma is prominensek az egykori nácik, és egykori aljas bűneikért nem büntetik, hanem ellenkezőleg, jobbnál jobb állásokkal jutalmazzák őket. A L’Aurure című francia polgári lap megállapította, hogy az NSZK-ban „létezik harminc év óta egy bizonyos társaság, amely védelmezte a náci bűnösöket és továbbra is ezt teszi“. A Le Monde véleménye „Egyenesen megdöbbentő, hogy a nyugatnémet bírák nemcsak szemet hunynak a náci hóhérok teltei felett, hanem börtönbe jut tat fák azokat, akik ezeket a hóhérokat vá dől iák.“ Jellemző a nyugatnémet viszonyokra, hogy Gusluv H. F. Burschdorj hosszú éveken át alkotmány véd el mi szolgálatot teljesíthetett, és csak most indították meg ellene a bűnvádi eljárást. Barschdorf volt az oslói Gestapo „antibolsevista részlegének“ a vezetője, és kihallgatás közben szadista ke gyetlenséggel végzett áldozataival. Ugyanakkor azonban Éva David-Happach, az újfasiszta NPD vezető tagja, történelem- tanárnő az egyik középiskolában és természetesen „a maga mód ián“ magyarázza a történelmet. Nácik az állami szolgálatban, nácik a hadseregben, nácik a rendőrség kötelékében, bírói talárban — ez a nyugatnémet igazság! Pierre Emmanuel (a Francia Akadémia tagja) a Figaro című lapban leszögezte“ „Ha Lischkát elitélnék, akkor igen sok olyan embert is el kellene ítélni, akik a nemzetközi I nyugat i) gazdasági életben jelentős szerepei játszanak, vezető pozíciókat töltenek be. Ilimmler a koncentrációs tábo rokut a tökésrendszer elvei alapján szervezte és ebben a rendszerben a fogoly csupán nyersanyag volt. Tehát l.isch ka és bűntársai hozzájárultak a német gazdasági élet meg erősítéséhez“. Az osztrák sajtó a nyugatnémet justizmorddal kapcsolatban élesen bírálja az ausztriai viszonyokat is. Ismét napirendre került a „Verbelen-ügy“, Verbelen gyilkolt Flandriában és Brüsszelijén, Brabantban és Litnburg- ban. A náci Reich bukása után, amerikai szolgálatba lépett: Herbert álnév alatt az Ausztriában tevékenykedő amerikai titkosszolgálat vezetője lett. Aztán megkapta az osztrák állampolgárságot. Amikor az osztrák és a belga ellenállási mozgalom harcosai követelték a gyilkos megbüntetését, megindult a bűnvádi eljárás, de a bizonyítás négy évig tartott és végül Verbelent felmentették. Aki a gyilkosokat védi — az helyesli a gyilkosságot! P. Gy. A tupofčanyi sörgyár udvarán i. Grossmann felvétele ÁTRENDEZTÉK A PRÁGAI KLEMENT GOTTWALD MÚZEUMOT Csehszlovákia Kommunista Pártjának fél évszázados harcával, a cseh és a szlovák nép forradalmi hagyományaival eddig is nem egy ötletes kiállításon voit alkalmunk megismerkedni. Noha az átrendezett prágai Klement Gottwald Múzeum szintén a CSKP-nek és a munkásosztálynak társadalmunk szocialista felszabadításáért hozott súlyos áldozatait és a párt marxi—lenini jellegéért vívott harcát hangsúlyozza, a CSKP internacionalista jellegére, a pártnak a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a többi szocialista ország munkáspártjaihoz fűződő testvéri és elvtársi kapcsolataira mégis sajátos módon, érdekes megvilágításban hívja fel a figyelmet. Az eredeti okiratok, fényképek és hiteles adatok nemcsak a CSKP, hanem a burzsoá pártok képviselőinek a müncheni árulással kapcsolatos politikai nézeteire is rámutatnak. A gazdag anyag minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Csehszlovákia népe fegyverrel a kezében akarta megvédeni hazáját, áin a burzsoázia és az akkori nyugati szövetségeseink — Anglia és Franciaország — árulása következtében köztársaságunk felbomlott, majd a fasiszták martaléka lett. A deklimen tumokból az is kitűnik, hogy az 1938-as tragikus megpróbáltatásokban csupán a kommunista párt állt helyt, s hogy ezekben a válságos időkben csak a Szovjetunió tartott ki mellettünk hűségesen. Akiállítás további részében a látogató arról is meggyőződhetik, hogy a CSSZK kormánya akkor nem a fasiszták, hanem a kommunisták ellen lépett fel. Ezt bizonyítja pl. a CSSZK minisztertanácsának 1938. október 28-án hozott, a csehszlovák és a német birodalom rendőrségi és biztonsági szervek együttműködését megpecsételő határozata. Az erről szóló, a kiállításon bemutatott okirat szerint tehát a csehszlovák szervek még a CSSZK fennállása idején is a Gestapóval cimboráitok, elsősorban u kommunisták ellen. A CSKP azonban a kegyetlen terror ellenére kezdettől fogva elszántan, fokozott erővel harcolt a fasiszta megszállók ellen. A kiállítás e törhetetlen harc különböző formáit — melyeknek egyike az illegálisan megjelenő Rudé právo volt — is szemlélteti. Megtudjuk, hogy az illegális kommunista sajtót, a röplapokat, újságokat és folyóiratokat az itt kiállított gépen nyomták és hogy a fasiszták elleni harcban uz itt látható fegyvereket használták. Az SZNF és a cseh nép felkelésének főbb mozzanatait külön teremben kísérhetjük figyelemmel, ahol a szovjet hadsereg és a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest hőstetteivel is megismerkedhetünk. Meggyőzőek a múzeum további termeiben bemutatott, a színes felvételeket kiegészítő világító térképek is. Az automatikusan működő diaprojekto- rok és az időnként felhangzó ismert forradalmi dalok, a kedvező benyomás fokozásával ugyancsak hozzájárulnak az ifjúság és u felnőttek körében máris népszerűvé vált kiállítás sikeréhez. -kmA szocialista Bulgária 30 éve Bulgária szocialista forradalmának 30. évfordulója jó alkalomnak bizonyult a prágai Lenin Múzeumban lezajlott ismeretterjesztő, múltat idéző visz- szaemlékezésre. A szemináriumot a Csehszlovák—Rolgár Baráti Bizottság a prágai Bolgár Kultúrközponttal, az Antifasiszta Harcosok Cseh Szövetségének városi bizottságával, a vá rosi béketanáccsal, a Szocialista Akadémia városi bizottságával és a Lenin Múzeummal együtt rendezte meg. V. Neubauernek, a Cseh Sajtó-. és Tájékoztatásíigyi Hivatal elnökének üdvözlő szavait követően T. Trifonov, a prágai Bolgár Kultúrközpont igazgatója a szocialista Bulgária . 30 éves fejlődését, népének emelkedő életszínvonalát, mai életét vázolta. Dr. C. Ámort, a Csehszlovák — Bolgár Baráti Bizottság elnöke népeinknek a fasizmus elleni együttes harcát és a szocializmus építésében elért sikereit ismertette. Megemlékezett Bulgária nagy fiának, Georgi Di- mitrovnak a fasizmus elleni harcban — különösen a duklai harcokban — betöltött, az SZNF-re is döntő befolyást gyakorolt jelentős szerepéről. A t&nulságos szeminárium vitafelszólalásokkal, majd Bulgária mezőgazdaságának eredményeit bemutató filmmel ért véget. -kmMövekszik az újítok tábora A bardejovi JAS nemzeti vá! lalatban az utóbbi hét hónap alatt 38 újító összesen 110 újítási javaslatot terjesztett elő, amelyekből 39-et már a termelés szolgálatába állítottak. Az újítás realizálása 1 500 000 ko rónával növeli a vállalat pro duktivitását. Ebben a vállalat bán a legtehetségesebb újítók közé tartozik Peter Resetar, Vi Ham Šarocky, Jozef Mešťan, Angela Oravčiková, Jozef Šuc és Dušan Adamuš Cin. Az ésszerű újításokért a vállalat vezetősége 151 000 koronával jutalmazta a legjobb újítókat. Jó eredményekről számolhatunk be a prešovi járásból is. A járás mérnökei, technikusai, a szocialista nninkabrigádok tagjai lelelősségteljesen, s céltudatosan megvalósítják a CSKP KB májusi plénumának a tudományos-műszaki fejlesztésre vonatkozó határozatait. A prešovi járásban 1974 első felében 863 újítási javaslatot nyújtottak be, melyekből a bíráló bizottság 507-et elfogadott. A már realizált újítási javaslatokból ez ideig 3,5 millió koronás gazdasági haszon adódott. Az elfogadott újítási javaslatok további megvalósításával előreláthatólag 5,5 millió korona értékű termelésnövekedést érnek el a prešovi járásban. —szák— 1974. IX. 5.
