Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-28 / 230. szám, szombat
EGY FALU a Német Demokratikus Köztársaságban Mecklenburgban 1696. augusztus 21-én fejedelmi rendeletet hirdettek ki: „Ezek után parancsoljuk minden alattvalónknak teljes szigorral: úgy akarjuk, hogy akinek serdülő gyermeke, fia, vagy leánya van, aki szülőfaluját elhagyni akarja, hogy más községben, városban, faluban, vagy idegen országban mesterséget tanuljon, azt engedélyünk nélkül nem teheti, hanem alázatos kérelemmel fordulhat tisztviselőnkhöz.. A felszabadulásig a mai schwerini, rostocki és neubran- denburgi kerület Németország legelmaradottabb, legszegényebb része: Mecklenburg. Az uralkodó osztály, a nagybirtokos junkerek minden fejlődését Wolff anyó megakadályozták és szilárdan hitték, hogy az „istentől, császártól, fejedelemtől“ kapott korlátlan hatalmukat átörökíthetik az eljövendő századok végtelen sokaságába. Aki ma látogat a schwerini kerületbe, az gyönyörködhet a kerület székhelyén a híres kastély parkjában álló szobrokban, az Állami Múzeumokban megcsodálhatja a 18. és a 19. századbeli holland, német és francia festők alkotásait, ellátogathat Güstrowba, ahol ugyancsak egy kastély hirdeti a reneszánsz szépségét, de ha a múltat a jelennel akarja szembesíteni, akkor utazzon Alt Metelnbe, a Schwerintől mindössze 12 kilométer távolságban fekvő faluba. Négy részre oszlik: Neu Meteln, Hof Meteln, Grevenhagen és Molte- now. Ezer lakos, élelmiszerüzlet, áruház, politechnikai szakiskola, étterem, fodrász, új lakótelep, egy templom és egy kápolna, és a Szabad Élet termelőszövetkezet. Nem „mintafalu“, csak „egy falu“ a Német Demokratikus Köztársaságban. Ebben a faluban nincs kastély, nincs képtár, nincs múzeum, idegenforgalmi nevezetesség, ez a falu nem volt nagy történelmi események, véres csaták színhelye, itt nem történnek csodák, vagyis... Van-e nagyobb csoda ezen a bolygón, mint az ember? Az ember, a mindenségnek ez a kis paránya, bukások és győzelmek hőse, minden szellemi áramlat, minden reform, minden haladás hordozója?! Azonban az ember nem idegenforgalmi nevezetesség. Mégis, Alt Met elnben úgy beszélnek „Wolff anyáról“, mint egy csodáról. Wolffné 1945-ben telepedett le Alt Metelnben. Ugyanakkor, amikor az új fiatal tanító, aki ma már az iskola igazgatója. A termelőszövetkezet elnöke is akkor érkezett a faluba. A gépészmérnök — nemzetgyűlési képviselő — itt született, 1935- ben. Ezek az emberek életük legfontosabb két-három évtizedét itt töltötték. Szemük előtt és közreműködésükkel alakult ki az új, a szocialista falu arculata. Eltűntek az egykori pajták és kunyhók, szinte a földből nőttek ki az új házak, gazdasági épületek, gabonasilók, egyének és kollektívák között új szocialista töltetésü közösségi kapcsolatok alakultak ki. A mezőgazdasági termékekeit már nemcsak termelik, hanem feldolgozzák, egyre Jobban egybemosódik az ipari és a mezőgazdasági termelési módszer, egyre reálisabbá válik mindaz, amit Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban a földművelés és az ipar egyesüléséről megálmodott. A „Schweriner VolksZeitung" című újság már 1967-ben felkutatott 26 Alt Meleln-i polgárt, akik a kis falu iskolájában kezdték tanulni a betűvetést, aztán szétszóródtak és ma a szülőfalutól kisebb, vagy nagyobb távolságra töltenek be felelősségteljes pozíciókat. Például Gerhard Napromski, a Güstrow-Bockhorsti Mezőgazdasági Szakiskola igazgatója, Inge Franz mérnök Schwerin- ben, dr. Giinter Rohde a berlini Humboldt Egyetem tanára, Inge Kaussow pedig közgazdasági mérnök Rostockban. Ezek mind a falusi alapiskolában kezdték a tanulást, ugyanúgy mint Wolffné, a szakácsnő és négy gyermeke. Igen, négy gyermeket nevelt fel. Ma' már kirepültek a fészekből, a 63 esztendős Wolff „nagyi“ csak látogatóba jár a gyermekeihez és nyolc unokájához. Amikor a közelmúltban a faluba érkező újságírók faggatták az életéről, azzal védekezett, hogy „hagyjanak engem, nem vagyok én érdekes ember!“ Vajon mikor volt „érdekes“? Akkor, amikor a 2. világháború után egyedül maradt a négy gyermekével, mert férje elesett a fronton? Vagy amikor 12 éven át eiárusítónő volt az élelmiszerüzletben és naponta kétszer tette meg az utat kerékpáron dombnak fel a poros úton? Vagy amikor 1946- ban belépett az NSZEP-ba és attól kezdve éveken át minden este a lakóbizottságban, vagy a népi szolidaritási bizottságban dolgozott? Miért tette? Azért, mert látta, hogy az új rend nemcsak ígéri a földreformot, hanem valóra váltja a jelszót: azé a föld, aki megműveli! Azért, mert az új rend nemcsak szavakkal beszélt az osztályharcról, hanem minden erejével az örökké szegények, az örökké elnyomottak, az örökké nincstelenek jogaiért küzdött! „Az édesanyánk nem érdekes asszony volt, hanem csodálatos —, vall az anyjáról a legidősebb fiú, a katonaorvos. — Anyánknak és a szocialista államnak köszönhetünk mindent. Nem volt könnyű a háború utáni szűkös időkben négy gyermeket nevelni. Napijai, amikor iskolában voltunk, a földeken, dolgozott, vagy a fűrésztelep üzemi konyháján főzött, délután a kis kertet kapálta, este foltozott, felvarrta a gombjainkat... “ Amikor a két legidősebb fiú úgy döntött, hogy folytatja a tanulást, Wolffné boldog volt. Pedig mondhatta volna, válasz- szunak más utat, hogy mielőbb megkeressék a kenyerüket. Mindent vállalt — a gyermekeiért, a jövőért. Ma is harmatos a szeme, amikor gyermekei sorsának az alakulásáról beszél: dr. Heinz- Robert Wolff — főhadnagy, katonaorvos, Reinhard Wolff a Schwerini Népbank vezetője, Hannelore Wolff — főápolónő, dr. Gerhard Wolff — szintén katonaorvos. • • • Van-e nagyobb csoda, mint az ember, a társuló szívű, aki fedél alá juttatja azokat, akik- a történelem dühödt viharában elvesztették otthonukat? Van e nagyobb csoda az embernél, aki a gyűlölettől pusztult szellem romjain a humanizmus igéit hirdeti? • • • Amikor Wolffné, négygyermekes özvegyasszony 1945-ben Alt Metelnbe érkezett, senkit neon ismert, senki sem ismerte. Nem várt rá nyitott ajtó, vetett ágy. És aztán kinyílt egy ajtó: Rieckhoff asztalos ajtaja, és a földönfutók otthonra leltek. És akadt egy fiatal tanítónő — Auguste Kuczera —, aki nem ijedt meg a fasiszta rendszerben eltorzult szellemiségtől. a meoklenburgi iskolapolitika több évszázados, dohos, elavult hagyományaitól, hanem minden nehézséggel dacolva lerakta az antifasiszta, demokratikus oktatási rendszer alapjait. Az egykori tanulók, akik a második világháború után a kis vöröstéglás iskolában kezdték a tudományok elsajátítását, a mai napig is tisztelettel és szeretettel emlegetik, milyen nagyszerű pedagógiai érzékkel, de ugyanakkor milyen erélyesen érvényesítette Auguste Kuczera a szocialista pedagógiai alapelveket. Neki köszönhető az akkor induló nemzedék tudatváltása, ő nyug tatta meg és formálta a háború borzalmaitól még reszkető gyermek lel keket. Amikor a két Wolff-fiú, Heinz-Robert és Gerhard a ga- debuschi és a crivitzi középis kólába, majd a rostocki és a greifswaldi egyetemre került, soha nem érezték, hogy „falusi gyerekek“, akik kevesebbel tudnak, mint a városi iskolák ból érkezett diákok, mert Auguste Kuczera és az új köz igazgatás végleg és maradéktalanul felszámolta a mecklen- burgi múltat. • * t Hol van már Mecklenburg, a junkerek birodalma, a megkövesedett igazságtalanság biro dalma? A mai schwerini kerü let 8672 négyzetkilométernyi területén 596 000 ember él. A kerület adja az NDK ipari bruttótermelésének 2,2 százalékát. Az élelmiszer- és a tejfeldolgozó ipar egyik központja. Schwe- rinben működik a Német Demokratikus Köztársaság legnagyobb lejfeldolgozó üzeme és Güstrowban a legnagyobb cukorgyára. Schwerinben kábé leket, W ittenberge városban varrógépeket, Boizenburgban folyami hajókat gyártanak és az egész kerület egyik legfejlettebb ágazata az építőipar. Ennek ellenére a kerület mezőgazdasági jellegű. A lakosság 27 százaléka a mezőgazda ságban és az erdészetben dolgozik, és a terület 63 százaié ka áll. művelés alatt. Ennek 30 százaléka rét és legelő, 23 százaléka pedig erdő. Az Alt Metélni Szabad Élet termelőszövetkezet például 1800 hektáron gazdálkodik és különösen jó eredményeket ér el a szarvasmarha-tenyésztésben* A falu szépül, gazdagodik, az új lakóházak már elemekből épülnek és emeletesek. Az A magyar néphadsereg napja Dr. Heinz-Robert Wolff föhad nagy, katonaorvos első ilyen lakóházban az első lakást Wolff anyó kapta. Va jón mire gondol, amikor megáll az ablaknál és nézi a falut, ahol már semmi sem emlékeztet sem az elmúlt bilin- cses és nyomorgó századokra, sem 1945-re, amikor négy gyermekével reménytelenül, kiégve nézte az esőverte sáros utcát. Igaz, nincs sok ideje a nézelődésre, mert utaznia kell — Berlinbe, Eggesinbe, Zollgrün be és Schwerinbe, a három fiához és a lányához, mert azok most törlesztenek ... nem pénzzel, arra nincs szüksége a nagyinak, hanem símogatással, az unokák csengő kacagásával, az őszinte gyermeki szeretet apró jelével, megnyilvánulásával, ami fénybe vonja Wolff anyó arcát és szívét. Alt Melten — egy falu a Né met Demokratikus Köztársaság bán. ?. ir~f A magyar nép jelenleg készül arra, hogy méltóképpen megünnepelje az ország felszabadulásának közelgő 30. évfordulóját. A felszabadulást követő években a magyar munkásosztály, a párt vezetésével vívott politikai küzdelemben megragadta a hatalmat, s hozzálátott a dolgozó nép békés munkáját védelmező néphadsereg meg teremtéséhez. A párt hű kádereit, a dolgozó nép legöntudatosabb fiait küldte a hadseregbe. Kialakult az új, a munkásosztályhoz hű pa/- rancsnoki kar. A magyar néphadsereg megszervezéséhez és felszereléséhez kezdettől fogva igen nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió. Rendelkezésünkre bocsátotta a szükséges fegyverzetet, hadi- technikai eszközöket és a hadseregszervezésben, a katonai és politikai kiképzésben szerzett gazdag tapasztalatait. A kölcsönös kapcsolatokat még magasabb szintre emelte az 1955. május 14-én megkötött Varsói Szerződés, majd a szerződés alapján a kollektív védelem megfelelő szerveinek, szervezeteinek létrehozása. Az európai szocialista országok védelmi közösségének létrejötte és fejlődése alapvetően meghatározta a magyar néphadsereg fejlődésének feltételeit és körülményeit is. A magyar dolgozó nép állam- hatalma ellen 1956-ban megkísérelt ellenforradalomnak a szovjet fegyveres erők segítségével történt leverése után a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa határozta meg néphadseregünk minőségi fejlesztésének fő irányát. Ennek a ma és a jövőben is irányadó határozatnak a szellemében pártunk és kormányunk katona- politikájában messzemenően érvényesül az a felismerés, hogy hazánk, szocialista társadalmi rendünk megbízható oltalmazását csakis a szocialista országok védelmi közösségének keretében, fegyverbarátainkkal szoros szövetségben biztosíthatjuk. Ennek megfelelően eleget teszünk internacionalista kötelezettségeinknek, dolgozó népünk áldozatkészségére támaszkodva, népgazdaságunk teherbíró képességét figyelembe véve töretlenül folytatjuk néphadseregünk fejlesztését. Pártunk és kormányunk tudományosan megalapozott politikájának megfelelően néphadseregünkben gyors ütemű fejlődés znjdott le. Csapatainkat új, korszerű szovjet fegyverekkel és harci technikával szereltük fel. A szárazföldi haderőnél az automata lövészfegyverek, a különféle típusú és rendeltetésű reaktív tűzfegyverek rendszeresítése révén a háború előtti évekkel szemben mintegy tizenháromszorosára növekedett a tűzerő. Ugrásszerűen növekedett a gépesítettség foka, a korábbi gyalogos csapatokat teljes mértékben felváltották a gépesített lövészcsapatok. A magyar gyártmányú páncélozott szállító harcjárművek széles körű alkalmazásával tovább növekedett a csapatok mozgékonysága, a korszerű háború körülményei közötti harc megvívására való al- ka lmassága. N éphadseregünk egy-egy katonájára ma mintegy 35 gépi lóerő jut. Harkocsizó alakulataink fő fegyvereivé a szovjet gyártmányú, a legnehezebb terepviszonyok között, nappal ós éjjel bonyolult harcfeladatok megoldására alkalmas korszerű harckocsik váltak. A tüzérség tűzerejűt; megsokszorozta a rakétatüzérség, illetve a reaktív so- rozatvetőkkel ellátott tüzércsapatok megszervezése. Honi ‘légvédelmi csapataink önálló haderőnemként illeszkednek a szocialista védelmi közösség egységes légvédelmi rendszerébe. Fő fegyvereik a nagy találati pontosságú légvédelmi rakéták és a korszerű, szuperszonikus elfogó vadászrepülőgépek. Néphadseregünk hivatásos állománya sikeresen birkózott meg azzal a feladattal, amelyet a korszerűség magas szintjén álló fegyverzet és haditechnika bevezetése jelentett. Tisztjeink Megtanulták a tudományos-technikai forradalom, a hadügyi forradalom követelményeit ki- sJégítő új eszközök és harceljárások alkalmazását. Felkészültségükről tanúskodik, hogy másfél évtized alatt több mint tízszeresére nőtt az akadémiát, egyetemet és főiskolát végzett tisztek száma, s a magasabb képesítésű parancsnokok aránya meghaladja a tiszti állomány 40 százalékát. Csapataink a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői közös gyakorlatain is sikerrel bizonyították a néphadseregünk megnövekedett harcértékét, hivatásos- és sorkatonáink magas fokú katonai-szakmai felkészültségét, erkölcsi-politikai szilárdságát, töretlen harci szelleméit. Honi légvédelmi csapataink a közös éleslövészeteken nagy hatású -fegyvereik pontos és biztos kezelésével elismerést érdemeltek ki. Erről meggyőzően tanúskodtak a gyakorlatokon és éleslövészeteken elért „jó“ és „kiváló“ minősítések. Szárazföldi csapataink első ízben a Csehszlovákia területén végrehajtott „Vltava—66“ gyakorlat alkalmával wettek részt határainkon túl, fegyverbarátainkkal közösen tartott erőpróbán. Sikeres tevékenységükkel bebizonyították, hogy néphadseregünk lépést tart a szocializmus ügyének védelmezésóhez szükséges fejlődési ütemmel. 1970-ben az NDK területén a „Fegyverbarátság“, az 1971-ben hazánkban az „Opál—71“, 1972- ben Csehszlovákiában a „Pajzs —72“, 1973-ban hazánkban a „Vértes—73“ közös gyakorlat a fegyverbaráti együttműködés mind magasabb szintre történő emelésének egy-egy állomása volt. Néphadseregünk katonái ezeken a gyakorlatokon bebizonyították, hogy jól elsajátították korszerű fegyvereink kezelését, tisztában vannak a szocialista védelmi közösség nemzetközi jelentőségével, a nagy, közös ügyünkön belül hazánk védelmi erőfeszítéseinek helyével és szerepével. Néphadseregünk személyi állományát büszkeséggel tölti el, hogy részese lehet egy olyan sziláid, szocialista védelmi közösségnek, amelynek fő ereje a Szovjetunió hadserege, s amelynek erősödése, szilárd helytállása, a nemzetközi helyzetre gyakorolt kedvező hatása megfelel országaink, népeink érdekeinek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa azt a feladatot szabta meg néphadseregünknek, hogy haladjon tovább a helyesnek bizonyult úton. Pártunk Központi Bizottságának első titkára, Kádár János elvtárs beszámolójában megállapította: „A munkásosztály államát, a dolgozó nép szocialista vívmányait, a Magyar Népköztársaság önállóságát és függetlenségét, területi sérthetetlenségét, belső rendjét hűségesen védelmezik fegyveres erőink, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom és a belügyi szervek“. A X. kongresszus határozata, a nemzetközi helyzet elemzéséből kiindulva kimondta: „Tovább kell szilárdítani a Varsói Szerződés tagországainak védelmét és katonai együttműködését mindaddig, amíg a NATO fennállása ezt szükségessé teszi. Ennek megfelelően erősítjük hazánk honvédelmét is“. A kongresszusi határozatok szellemében a magyar néphadseregben folytatjuk csapataink harcértékének növelését, katonáinknak a szocializmus és a béke ügye védelmére való magas színvonalú felkészítését. Katonáink erkölcsi-politikai nevelésében elsőrendű fontosságú az internacionalizmus érzésének elmélyítése. Ennek érdekében nagy gondot fordítunk arra, hogy mind hivatásos, mind sorkatonáink ismerjék fegyverbarátainkat, ismerjék a népeinket a történelmi múltban, a jelenben és a jövőben szoros barátságba ötvöző tényeket. A magyar néphadsereg napját szeptember 29-én ünnepeljük. Katonáink abban a tudatban vállalják és teljesítik feladatainkat, hogy ezáltal hozzájárulnak hazájuk és az egész szocialista közösség erejének növeléséhez, a nemzetközi biztonság megszilárdításához, a béke, a szocializmus, a társadalmi haladás erőinek új nagy győzelmeihez. Bertalan István, alezredes Budapest 1974. IX. 2 4
