Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-26 / 228. szám, csütörtök

Az élet neve: ZSUZSANNA A férfi gyógyító korytnlcai ásványvízzel telt poharat tar­tott a kezében. Egyszer csak észrevette a közelében áf'ló Štefan Hlaéinát, és önkényte­lenül felkiáltott: „Sztyepan, te vagy az!?" Ez a férfi,* aki Ki- jevböl jött Korytnicára, hogy nehéz operációja után a gyom­rát kezeltesse, nem más, mint fevgenyij Pavlovics Valjanszkij, a partizáncsoport volt parancs­noka. Három héttel a felkelés kitörése előtt a Prašivá hegyre Vlkolinec-hegyen, Liptovská Osadám Innen hordták a sebe­sülteket a kórházba olyan útta- lan utakon, ahová a németek nem merészkedtek el. „Ti jó szívű barátok", írta a Rudé právo-ban egy évvel a felszabadulás után egy volt cseh partizán. „Ha még éltek és egészségesek vagytok, meg kell köszönnöm nektek a segí­teni akarásotokat, hisz mindent megtettetek, ami erőtöktől tel­lett. Nem is ismertetek ben­%' - !§p| Hlaöináék lakásának ablakából szép kilátás nyílik a fürdőre. ereszkedett le ejtőernyővel. „Láttuk öt az erdészlakból" — emlékezik vissza Božena Hlaöi- nová, aki annak idején férje oldalán a lehetetlenre is vál­lalkozott. . A Prašivá hegy Korytnica fö­lött emelkedik és mintha védő szárnyai alá akarná venni ezt a kis települést. Csend van itt. Akik a Zsuzsanna-tervet lét­rehozták, az ún. szlovák állam nemzetvédelmi minisztériumá­nak a szemében megbízhatat­lan tiszteknek számítottak. Hisz éppen a ružomberoki ka­tonai kórház orvosai voltak azok, akik nagyon sok katona számára igazolást állítottak ki, és így azoknak nem kellett a keleti frontra menniük. Ezektől a „megbízhatatlan“ elemektől már 1944 májusában megindult a gyógyszerek, a kötszerek ára­data a hegyekbe. És ezek a „megbízhatatlanok“ ültek abban a bizottságban is, amely nagy mennyiségű konzervet romlott­nak nyilvánított. Az élelmiszer a szemétdomb helyett rövide­sen olyan helyre került, ahol arra nagy szükség volt, a he­gyekbe. Ezek a „megbízhatatlanok“ eszelték ki a „Zsuzsannát“ — a katonai kórház harci mozgó­sítási tervét. Már az általános mozgósítás előtt mindenki tud­ta a kórházban, hogy mit kell tennie. A Ružomberok—korytni- cai szűknyomtávú vasút szerel­vénye általában a kórház ka­puja előtt is megállt egy perc­re. Miután a Zsuzsanna-tervet kihirdették, az állási Idő hosz- szabbodnl kezdett, éá a szerel­vények teherkocsikat is kezd­tek húzni. A vasút az állandó bombázások ellenére is műkö­dött, és működését akkor sem szüneteltette, amikor a ružom­beroki vasútállomást német re­pülőgépekről lőtték. Amikor szeptember 5-én a németek el­foglalták Ružomberokot, a ko- rytnicai harctéri kórházba meg­kezdték a sebesültek szállítá­sát. Elsősorban a ružomberoki, a Biely Potok-1, a Liptovská Osada-i és a donovalyi előre­tolt kötszerállomásokról hozták őket ide. A föld piroslott a vértől. Űjabb előretolt állomá­sokat kellett felállítani a sebe­sültek részére az Ostrov-he- gyen, a Smrekovica-hegyen, a nünket, de hittetek nekünk, hogy nem árulunk el bennete­ket. A korytnicai harctéri kór­házban feküdtünk, tizenegyen voltunk, abból egy nö. A súlyo­san sérült parancsnokom is ott volt, akit hat helyen ért talá­lat. Engem két helyen ért go­lyó, ellőtték a főbb karomat, a szám is megsebesült, úgy hogy enni sem tudtam ... Közben el­keseredett harc dúlt Biely Po­tok környékén. Támadtak az SS-esek, akik azért főttek Var­sóból, hogy elnyomják a Szlo­vák Nemzeti Felkelést. A kór házba éjjel-nappal hozták be a sebesültek százait. Éjszaka ts operáltak. Borzasztó volt, any- nyi vért láttam, mint a vágóid dón. Ezzel a harcunkkal a he­gyekbe való visszavonulásunk útját kívántuk biztosítani. A né­metek ugyanis áttörték vona­lainkat és kénytelenek voltunk a hegyekbe visszavonulni... Šolc barátom egy partizáncso­port élén jött meg, azokat, akik súlyosan megsebesültek, hord- ágyakra rakták és tovább men­tek. Csak a hegyek mentettek meg bennünket..." Štefan Hlačina házából szép kilátás nyílik a gyógykezelési központ épületére. A betegek padokon üldögélnek és napoz­nak. Egy bratislavai diák tré­fásan megjegyzi, hogy a városi ember itt oxigénmérgezést kap, egy negyvenes szerelő pedig azt mondja, hogy Korytnica igen jót tett az idegeinek. Fe­jük felett egy korszerű és egy fekete márványtábla van elhe­lyezve. A márványtáblára fel­írták, hogy 1944. szeptember 6-a és október 28-a között ez az épület volt a felkelők katonai kórháza. Akkoriban Štefan Hlačina még csak mintegy féléve er- dészkedett itt. Ennek ellenére sokat tudott az illegális gyű­lésekről és sok embert elvitt a gyűlésekre. A felkelők rejtek­helyéről is tudott, és azok meg­bízlak benne. „Pontosan össze sem tudnánk számlálni, hány­szor szálltak meg erdészlakunk­ban a partizánok és hányszor a németek. Amikor a partizá­noknak vissza kellett vonul­niuk, feleségem, Božka, a né­metek orra előtt hordta nekik a tejet, a kenyeret és a híre­ket ... Éppen akkor született ÚJ ÜDÜLŐKÖZFONT ÉPÜL (ČSTK) — Több mint 55 hek­tár kiterjedésű lesz a štúrovói (párkányi] üdülőközpont, amelynek építését az idén kezd­ték el. Az építkezési munká­latokra 160 millió koronát for­dítanak. Az építkezési munkálatok el­ső szakaszában megépítik az úszómedencéket, amelyeket még ez év végéig el akarnak készí­teni. Három nyári medence épül az úszók, az úszni nem tudók és a gyermekek részére. Egy gyógyfürdő Jellegű ülőme­dence Is épül a štúrovói üze­mek dolgozói részére. E célra felhasználják a nemrég felfede­zett hőforrás vizét. A forrás má­sodpercenként 50—80 liter vizet szolgáltat. A vendéglátóipari berendezé­sek hálózata, a hintákkal fel­szerelt gyermekjátszóterek, te­niszpályák és egyéb labdajáté­kokra szolgáló sportpályák is biztosítani fogják a kényelmet és a tökéletes pihenést. A štúrovói üdülőközpont tér­ségében atüókemning, víkend- ház-telep, autőscsárda és étte­rem is lesz. meg a fiam, tehát jeladásra pe­lenkákat használtunk. Ha a né­metek a nyakunkon voltak, ki­akasztottuk őket az emeleti ab­lakba. Pincénkben Makarenko századost, egy partizáncsoport parancsnokát rejtegettük. Vele volt sokszorosító berendezése és még nem tudom milyen műsze­rek ..." Hlačina erdész jó összekötő­nek bizonyult Ružomberok, Ko­rytnica, Donovaly, Kalište és Magurka közt. Ebben nagy se gítségére volt az erdészegyen­ruha és annak számos zsebe. Az embernek csak arra kellett jól emlékeznie, hogy melyik zsebébe tette azt a papírt, amely a német és melyikbe azt, amely a partizán őrségen ke­resztül biztosította számára az átjutást. Csak egyszer kellett volna eltévednie és alighanem nem folytathatta volna tovább az erdészkedést. Jó ötletei vol­tak. Partizánokat is alkalmazott erdészeti munkára. Mosolyogva mondja: „Sohasem volt annyi erdei munkásunk, mint a fel­kelés idején. A partizánokat mint favágókat és erdei mun­kásokat fizettük." Mindezt ma már nehéz el­képzelni. A felkelés idején Hla- člnáéknál 16 olyan személy húzódott meg, akik ellen elfo­gatási parancsot adtak ki. A golyók sűrűbben hullottak, mint az eső az őszi felhőkből. Gyak­ran az ablakon egy ép üveg­tábla sem volt, és Hlačináné élete nemegyszer a hajszálon múlott. Miért tették mindezt Hlači- náék? Hlačina elvtárs már nyugdíj­ban van, 66-éves, de felesége még mindig dolgozik. Miért tet­ték annak idején mindezt? A harctéri kórház márvány- emléktáblája. (A szerző felvételei) „Ugyanazon oknál fogva, ami­ért amazok a hegyekben fegy­verrel a kezükben harcoltak. Mást nem tehettünk, azt akar­tuk, hogy a németek ne legye­nek a nyakunkon, és hogy ne éljünk olyai államban, amilyen akkor volt. A feleségem mindig azt mondja, hogy soha többet nem szeretné újra átélni azo­kat a nehéz időket. Nekem is ez a véleményem. Akkor azon­ban helyesen cselekedtünk. Meg kellett tennünk azt, amit tettünk. Hisz csak a kötelessé­günket teljesítettük. [ÁN BLAŽEJ A brnői gépipari vásáron bemutatott Z 10045-ös 120 löe/us, négy­kerék meghajtású traktor tovább növeli a csehszlovák traktor­gyártás jó hírnevét. (Makrai Miklós felvétele) és kölcsönös szállítások Eredményes volt a mezőgazdasági gépeik bemutatója a brnói vásáron A KGST alapításának 25. év­fordulója, valamint a fcsehszlo- vák mezőgazdaság szocialista átépítésének ugyancsak negyed évszázados évfordulója alkalmá­ból a „Z“-puvilon melletti sza­bad térségen rfendezett mező- gazdasági gépkiállítás a XVI. Brnói Nemzetközi Gépipari Vá­sár legjelentősebb és leglátoga­tottabb részei közé tartozott. Méltón fejezte ki a nemzetközi együttműködés magas fokát eb­ben a gépipari szakágazatban, ahol a csehszlovák mezőgazda- sági gépgyártás élvonalba tar­tozó termékeit a Zbrojovka ter­melési gazdasági egység válla­lataiban gyártott gépek képvi­selték. A mezőgazdasági gép- kiállításnak a vásár egész tar­tama alatt nagy figyelmet szen­teltek a politikai, a társadal­mi és a gazdasági élet hazai és külföldi képviselői. A brnói őszi várás azonban nemcsak az adott ágazatban el­ért sikerek bemutatására szol­gál. Alapvető jelentőségét az adja meg, hogy a vásár tartama alatt jelentős kereskedelmi tár­gyalásokra kerül sor a gépipari termékek kiviteléről és beho­zataláról. A Motokov külkeres­kedelmi vállalat dolgozói az ÚPTZ, az Agrotechnika és az Agrozet képviselőivel együtt számos tárgyaláson vettek részt külföldi partnereikkel a mező- gazdasági gépek behozatalával kapcsolatban, a mezőgazdasági gépipari vállalatok képviselői pedig a külkereskedelmi válla­lat közvetítésével a kiviteli le­hetőségeket vizsgálták. Említ­sünk meg legalább néhány pél­dát ezekről a tárgyalásokról. Az Agrostroj Prostéjov példá­ul a Motokov közvetítésével szerződést kötött a Magyar Népköztársasággal az egyik csehszlovák gépujdonság, az EPS 420-as motoros járvaszecs- kázó szerkezeti alapegységei­nek kooperációban történő gyártására. A Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár és a győri Rába vállalat még ebben az év­ben leszállítja a kukorica- és akarmánybegyűjtő adaptereket az Agrostroj Prostéjov vállalat­nak az SPS 420-as járvaszecs- kázó első próbasorozatához. A következő években a Magyar Népköztársaság kooperációban járul hozzá e nagy teljesítmé­nyű gépek gyártásához, ame­lyekből a 6. ötéves tervidőszak­ban Magyarország nagyobb mennyiséget vesz át. Egy továb­Vcasarasaink ünnepe előtt Nincs talán nlyan ember, üzem, vállalat vagy szervezet, aki, vagy amely valamilyen formában nem venné igénybe államvasutaink szolgálatait. A vasút mindmáig pótolhatatlan a teher- és személy- szállításban, s jelentőségét a ro­hamosan fejlődő gépkocsi-forga­lom sem csökkenti. Hazánkban mintegy kétszázhatvanezer alkal­mazott dolgozik ebben a fontos közlekedési ágazatban. Az ö mun­kájukat ünnepeljük minden év szeptember végén. Az elmúlt húsz évben nagy vál­tozások történtek a csehszlovák vasúthálózat korszerűsítése terén. Amíg például 1954-ben a gőzmoz­dony volt az uralkodó mozdony- típus a vasúti forgalomban, ma már vasúti forgalmunk 57,7 szá­zalékát villanymozdonyok, 35 szá­zalékát Diesel mozdonyok látják e*. a gőzmozdonyok aránya 6,5 százalékra csökkent. A pályafenn­tartási műveleteknél a valamiko­ri csákány, kőhányó villa és la­pát helyett ma már többnyire au­tomatikus munkaeszközüket hasz­nálnak. A nagyfokú gépesítés el­lenére a pálvnfenntartásban még mindig nagy a munkaerőhiány. Forradalmi változások történtek a vasúti, híradási és biztonsági berendezések terén is. A vasutasaink elűtt álló fela­datok teljesítésében nagy hajtó­erőt jelent a szocialista munka- verseny mozgalom. Egészében véve vasutasaink kötelezettségvállalá­sainak az értéke meghaladja a százhúsz millió koronát. Ez év első felében csupán az anyagmeg- takarftás terén 19 millió a meg­takarítás. A vasutasok kezdemé­nyezésének élén a szocialista mnnkabrigádnk állnak (számuk összesen 2757). E megtisztelő cim elnyeréséért további ötezer vasu­tas kollektíva versenyez. (sm) bi szerződés értelmében az Ag­rostroj Prostéjov 21 millió ko­rona értékben szállít T—4K—14 B kistraktorokat Magyarország számára. Több tárgyalásra került sor a Szovjetunió, az NDK, Magyar- ország, Japán és Franciaország képviselőivel a csehszlovák burgonyaültetők szállításáról. A bmói tárgyalások alapján a Szovjetunió és az NDK után Ro­mánia lesz a koinlófésülő gép­sorok harmadik legnagyobb megrendelője. A cukorrépa-termelés gépeit gyártó Agrostroj Jičín megbí­zottjai Kiss Sándorral, a Békés­csabai Mezőgazdasági Gépgyár igazgatójával és Kovács Mátyás kereskedelmi igazgatóhelyettes­sel folytatott tárgyalásokat az eddigi együttműködés elmélyíté­séről. A jövő évben a jičíni vál­lalat Magyarországra 40, až NDK-ba pedig 110 darabot szál­lít a vásár aranyérmével kitün­tetett hatsoros répafejetekből. É gép iránt a Szovjetunió, Fram- eiaország, Hollandia és az NSZK képviselői is élénk érdeklődést tanúsítottak. A Zetor traktorok ma már vi­lágmárkát jelentenek, így nem csoda, hogy hasznos tárgyalá­sokra került sor japán, ír, fran­cia, svéd és további külföldi megrendelőkkel. Napirendre ke­rült a kooperáció további elmé­lyítésének programja is a len­gyel és a román traktoripar képviselőivel. Jelentős szerző­dést kötöttünk Jugoszláviával 1500 Zetor traktor vásárlására. A csehszlovák mezőgazdasági gépipar további termékei közül RŽS 160-as rotációs kaszálógó- peket szállítunk Magyarország­ra, Lengyelországba és Jugo­szláviába, valamint DZ 100-as fejőgépeket ugyancsak Magyar- országra és Lengyelországba. Egy további vásári szerződés ér­telmében a Humpolcei Gépgyár a jövő évben 650 darab UNHZ— 500-as hidraulikus rakodót szál­lít Magyarországnak. Mezőgazdasági dolgozóinkat azonban jobban érdeklik a vá­sáron kötött behozatali szerző­dések. A korábbi egyezménye­ken túl szintén több hasznos behozatali szerződést kötöttünk a KGST-tagállamokkal, mind a folyó évre, mind az 5. ötéves terv utolsó évére vonatkozóan. A Szovjetunióból 1975-ben töb­bek között ekéket és lenbeta­karító gépeket hozunk be. A lengyel partnerekkel permetező- gépek, függesztett és magajáró takarmánybegyűjtők, egysoros burgonyabegyűjtők, teherautó- pótkocsik, nagy teljesítményű szárítók és hűtőtartályok beho­zatalára kötöttünk szerződése­ket. Az NDK-ból egyéb gépeken kívül tejhűtőket hozunk be. A vásáron kötött kereskedelmi szerződések többek között ma­gyarországi hidrogl óbuszokra, NDK-beli sínmérlegekre ós ro­mániai konténerekre is kiterjed­nek. Kereskedelmi szervezeteink a pótalkatrészek vásárlásáról is több tárgyalást folytattak kül­földi partnereinkkel. Ezeket a tárgyalásokat még nem fejezték be, az előkészíted szerződések azonban tavábbi javulást Ígér­nek a csehszlovák mezőgazda­ság gépi alkatrészekkel való el­látottságában. Ijdu) 1974. IX. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents