Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-24 / 226. szám, kedd
HTTtW 1974. IX. 24. 5 AZ ELŐDÖKHÖZ MÉLTÓAN Nemrég részt vehettem a Csehszlovák Dunahajózás nemzeti vállalat komárnói (komáromi) kikötőjében, az antifasiszta harcosok emlékművének leleplezésén. Ezekben a napokban, mint minden más rendezvény, ez is a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának jegyében zajlott le. Igazi munkásünnepély -volt, hiszen a kikötői munkások egy része csak az ünnepély idejére hagyta abba munkáját. Nem véletlen, hogy épp a komáromi kikötő munkásai emeltek emlékművet a fasisztaellenes harcosoknak, hiszen a komáromi járás területén éppen a kikötőben alakult meg elsőként (1921-ben) Csehszlovákia Kommunista Pártjának az alapszervezete. Azok az elvtársak szervezték meg, akik előzőleg már a Vörös Szakszervezetekben is védelmezték a munkások érdekeit. A kikötő kommunistái a későbbi évek során nagyon gazdag kommunista és munkásmozgalmi tevékenységet fejtettek ki. Az ünEMLÉKMÜ A KIKÖTŐBEN a kikötő kommunistái közül 18-an voltak képviselők, akik nem egy esetben nyilvánosan felléptek előbb a kizsákmányolás, majd a háború idején a fasizmus ellen is. Sajnos, többen életükkel fizettek a lenini eszmékért, öt elvtársunk halt hősi halált a spanyol polgárháborúban, négyen pedig a koncentrációs táborokban haltak mártírhalált. A kikötői munkások egyöntetű kívánsága az volt, hogy állítsunk emléket dicső elődeinknek, és ne feledkezzünk meg azokról az áldozatokról sem, melyeket a Szovjetunió népei hoztak mai rendszerünkért. Ez kommunisták és pártonkívüliek közös óhaja volt. Természetesen a járás állami és pártszerveinek sem volt kifogásuk az ilyen emlékmű létesítése ellen. Amikor ifj. Búr- gél István elkészítette jó három hónappal ezelőtt a leendő emlékmű makettjét, azonnal megszülette*- az első munkafelajánlások. Sőt, a kommunisták kezdeményezésére a kikötő valamennyi dolgozója felajánAz új emlékmű népségek után az üzem párt- szervezetének elnökét, id. Bur- gel István elvtársat kerestem fel, aki tájékoztatott arról, hogyan született meg az emlékmű felállításának gondolata, s felelevenítette a pártszervezet nagyon gazdag múltját. „Mi, kikötői munkások valamennyien éreztük — kezdte a beszélgetést —, hogy adósságunk van. Bohuš L'elger, űzetnünk igazgatója azt tanácsolta, hogy beszéljük meg a munkásokkal, hogyan tudnánk valahogy meghálálni azt a sok Szenvedést, amelyben elődeink részesültek harcuk folyamán azért, hogy mi ma kizsákmányolok nélküli társadalomban élhessünk. A felszabadulás előtt lotta háromhavi fizetésének 3 százalékát. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején a CSKP nek a komáromi kikötőben volt a járásban a legerősebb alapszervezete. Főleg az összetartás és a szolidaritás volt a szervezet erőssége. Például, amikor 1925- ben a komáromi dohánygyár női munkásai sztrájkba léptek, a kikötő kommunistái a sztrájkról tudomást szerezve nyomban leállították a munkát, felvonultak a dohánygyárhoz és szintén követelték a dohánygyári munkások azonnali béremelését. A sztrájk sikeresen végződött. A kikötő kommunistái a háború idején is tevékenykedtek. A németek rengeteg szalmát tároltak a kikötőben és persze szigorúan őrizték. A kommunisták ennek ellenére felgyújtották. Amikor a fasiszták már menekültek, a munkások, a kommunisták leszerelték a kikötőben a motorokat és elrejtették őket, mert érezték, hogy a németek utolsó bosszújukra készülnek. Az volt a szándékuk, hogy amikor az utolsó német katona elhagyja a kikötőt, felrobbantják azt. A kommunisták azonban a hosszú évek során megtanulták, mi az éberség- Elvágták a robbantóvezetéket és a kikötő épségben maradt. ... Pártunk válságos éveiben sem bomlott fel a kommunisták egysége a kikötőben. Főleg a népi milícia tagjai voltak résen. A párt sorai a kikötőben egyre erősödnek. Kivált az utóbbi három esztendőben céltudatosan törődnek a pártalap minőségi javításával. Gondosan, a SZISZ-alapszervezettel együttműködve, készítik fel a fiatal munkásokat a párttagságra. A párt nagy tekintélynek örvend. A pártonkívüliek is hozzájárulnak a párt gazdaságpolitikűjá nak megvalósításához. A kikötő valamennyi munkaszakaszán szocialista munkabrigádok, illetve a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívák dolgoznak. Minden területen érvényesül a párt vezető szerepe. A kommunisták példamutatása a pártonkívülieket is magával ragadja. A komáromi kikötő munkásai méltó utódai dicső elődeiknek. KOl.OZSI ERNŐ A barátság jegyében A CSEMAUUK košicei városi bizottsága és az Ukrán Dolgozók Szövetségének košicei városi bizottsága között immár négy éve gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. A szocialista nemzetköziség gyakorlati meg nyilvánulása szép példájának lehettünk szemtanúi tegnap este Košicén, ahol a MATESZ Thália Színpadának színháztermében az említett két szövetség közösen emlékezett meg a Szlovák Nemzeti Felkelés és a kárpátduklai hadműveletek 30. évfordulójáról. Az ünnepély résztvevőit Schultz György mérnök, a CSEMADOK košicei városi bizottságának elnöke és Ivan Hojda alezredes, az UDKSZ košicei városi bizottságának elnöke köszöntötte. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a kárpátduklai hadműveletek történelmi jelentőségét Gnot Michal, a városi pártbizottság és a városi nemzeti bizottság küldötte méltatta. — szák — Fegyverrel küzdött A HARC MEGHOZTA A VÄRT EREDMÉNYT A ma 53 éves Michal Komač- ka elvtárs, a Sleiner Gábor Szlovák Hajógyár technikai dolgozója az 1943—45-ös években az I. Csehszlovák Hadtest zászlaja alatt nagyon sok, kemény csatában szinte naponta kockára tette életét. 1942-ben vonult be az ún. szlovák állam hadseregébe, majd egy évvel később frontszolgálatra vezényelték a Vörös Hadsereg ellen. Belorussziában kellett volna gyilkolnia a szovjet testvéreket, pusztítania mindent, amit a fiatal szovjet állam az előző két évtized során létesített. Csakhogy Komaőka elvtárs már eleve olyan elhatározással ment a frontra, hogy átáll azok oldalára, akikkel neki közös az ellensége. Erre nem is kellet sokáig várnia. Rövid kiképzésben részesültek — mert vele együtt vagy fél hadosztályra való szlovák katona átállt. Utána harcosai lettek az I. csehszlovák hadtestnek, amelyet Ludvík Svo- boda szervezett a Szovjetunió területén. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörését Ludvík Svoboda tudatta velük, egyben hangsúlyozta, hogy e felkelést segíteni kell, ami nem könnyű dolog, hiszen a fasiszta tűzfészek kellős közepében tört ki. A felkelés kitörését követő napokban máris formálódtak a csaMICHAL KOMACKA patok. A Kárpátok hegységei nagyon jó védősáncként szolgáltak a németeknek. A Kárpátokat úgy emlegették a felszabadítók, mint a „Halál völgy- katlanát". Az a század, amelyben Komaőka eivtárs harcolt, 1944. szeptember 8-án 120 emberrel vetette magát harcba a fasiszták ellen. Három napi hősies harc után csupán 13 ép harcosa maradt a századnak. A többi életét vesztette, vagy megsebesült. Komaőka elvtárs is megsebesült a második napon, s csak szeptember utolján váll ismét harcképessé. Visszatérte után a CSKP moszkvai vezetősége és a szov- ;et parancsnokság úgy döntött, hogy harcosok bevetésével segítik a felkelőket. Még szeptemberben a Tri Duby repülőtéren ért szlovák földet Komaőka elvtárs is. Hronská Dúbrava, Zvolen, Žiar nad Hronom váro soktól kezdve nagyon hosszú utat tettek meg és főleg sok veszélyt kellett kiállniok, amíg eljutottak Prágáig. Főleg a felkelés elnyomása után következtek nehéz idők, de ő nem félt a veszélytől, a haláltól, mert tudta, hogy az igazság az oldalán van. Elhatározása az volt, ha kell, ezért az igazságért az életét is feláldozza. Egy alkalommal Zvolen környékén nagy túlerővel szemben álltak helyt. A németek páncélkocsikkal támadtak, sőt egy páncélvonatot is bevetettek. Ám a partizánok sem voltak rossz taktikusok. A páncélvonatot és néhány gépkocsit sikerült felrobbantaniok és a németeket visszavonulásra kényszeríteniök. 30 év eltelte után is borzalommal gondol a véres napokra, de úgy véli, a harc nem volt hiábavaló. —asi A szovjet haditengerészek komárnói emlékműve (M. Vodéra felvétele.) A szervezettség is sokat lefest A gyors és veszteségmentes munka az őszi terménybetaka- rítás idején is lényeges követelmény. Hogy az egyes szövetkezetekben és állami gazdaságokban ennek milyen mértékben tudnak eleget tenni, az az őszi időszakban használatos gépek lel készültségétől és nem utolsósorban a munka megszervezésé tői is. függ. A bizonyítékul szolgáló jó példák egyikével a Selicei (Sókszelőcei) Egységes Föld- művesszövetkezetben találkoz tünk. Cukorrépát az idén 200 hektáron termesztettek, s habár ennek begyűjtésére csak két 3 soros gépsor áll rendelkezésükre, valamennyi cukorrépájukat időben és géppel akarják betakarítani. A sókszelőceiek ezen elhatározása kétszeresen nagy és említésre méltó feladat. Egyrészt azért, mivel 100 százalékos gépi betakarítást tűz'Célul, holott a tervek szerint az idén orszá gos viszonylatban a cukorrépa területének csak 85 százalékáról fogjuk a termést gépi erővel betakarítani, és e százalékarányt 1975 ben is csak 95 százalék fölé leszünk képesek emelni. Másrészt pedig azért is figyelemre méltó a sókszelőcei- ek elhatározása, mert egy gép sorra átlagosan 100 hektár betakarítását tervezik. Ez a terület az idei egy gépsorra tervezett átlagos teljesítménynél 35 hektárral nagyobb. — Szilárd elhatározásunk — hangsúlyozta Kubtcskó István, a szövetkezet agronómusa —, hogy a cukorrépa betakarításának szakaszán kitűzött célt maradéktalanul teljesítjük. Hogy valóban így lesz, ahhoz négy lényeges dolog ad biztosítékot. Tavaly ugyanekkora volt a fe ladat, és már akkor is teljesítettük, tehát vannak tapasztalataink. Az egyik 3 soros fejelőgéppel Morvái Gusztáv traktoros és Császár László gépkezelő már tavaly 135 hektáros kimagasló teljesítményt ért el, tehát a 100 hektáros átlagteljesítmény nem valami bűvös és nem is teljesíthetetlen feladat. Emberi igyekezet és szorgalom, jól felkészített gépek, valamint ruganyos és gondos munkaszervezés kell hozzá. Örömmel mondhatom, hogy mindez szövetkezetünkben együtt van, és minden bizonnyal a várt ered mény sem marad el. A feladat közvetlen megvalósítóival, vagyis a répa betakarítását végző dolgozókkal már a cukorrépaföldön találkoztunk. A hatalmas táblán két gépsor dolgozott. Az egyik gépen, illetve az azt vontató traktoron az említett tavalyi csúcstartók ültek. Az a két ember, akikkel érdemes a nagy eljesítmény „titkairól" elbeszél getni. — Titkokról szó sincs — mondta Morvái Gusztáv —, hacsak azt a sok, valóban jelentéktelennek tűnő dolgot nem tekintjük annak, amiket legtöbbször a „kicsinység“ legyintéssel elintézünk. Mindenekelőtt a jó szervezésnek és a munkaidő maximális kihasználásának a fontosságát szeretném hangsúlyozni. Így például nagyon lényeges, hogy megfelelő mennyiségű traktor álljon rendelkezésre, Inkább az üres pótkocsi várjon tíz percet, mint mi ötöt. Úgyszintén az esetleges hibák azonnali kijavítására is készenlétben kell lenni. Nem igaz, hogy valamennyi meghibásodásnak váratlanul, és egyik pillanatról a másikra kell jelentkeznie. Mi a gépet napközben többször átnézzük, úgy is mondhatnám, akkor pihenünk, amikor megkenjük és ellenőrizzük a gépet. A jelentkező hibákat, ha tudjuk, azonnal kijavítjuk, ha kell, a műhelyből hívunk segítséget, de — amennyiben lehetséges — a segítség megérkezéséig is dolgozunk. Ha a hibával estig még dolgozhatunk, csak munka után javítjuk ki. Az igaz, néha éjfél is van, mire ágyba kerülünk. Ilyenkor persze minden esetben a javítóműhely mesterei is velünk dolgoznak. Természetesen a „kicsinységek“ is szóba kerültek, azok, amelyek önmagukban valóban jelentéktelen dolgoknak tűnnek. A közmondás azonban, miszerint „sok kicsi sokra megy“* ez esetben Is érvényes. Így például Mox'vai Gusztáv és Császár László ebédre sosem mennek haza, még akkor sem, ha mindjárt „öt percnyire“ dolgoznak hazulról. Az ebédet magukkal hozzák, vagy kihozzák utánuk, úgyszintén a frissítőket is. így a napi 10—12 órás munkaidőt maximálisan kihasználják. Egyetlen kenési feladatot sem hagynak ki, s a gép kenése közben az ellenőrzést is elvégzik. Azt vallják, hogy köny- nyebben lehet a szakadásnak indult szíjat, a részben megrepedt alkatrészt megjavítani, mint a már teljesen eiszakad- tat vagy a kettétörtet. A napi többszöri ellenőrzés elsősorban a gyakrabban hibásodó részekre, mindenekelőtt a felvonókra vonatkozik. Szerintük az optimális sebesség is nagyobb lehet, ha a traktort mindig pontosan a sorok között vezetik, ha élesek a fejelő gép kései, és a talajviszonyoknak megfelelően van beállítva a magasságuk. Mindez, amit itt elmondtunk, valóban nem titok, sőt nagyon is közismert és lényeges követelmény, ami a gyors és veszteségmentes betakarítást illeti. Fontos viszont, hogy szervezés és munka közben róluk egy pillanatra sem feledkezzünk meg, EGRI FERENC
