Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-24 / 226. szám, kedd

REAKCIÓS MESTERKEDÉSEK LISSZABONBAN ELÉGEDETLENSÉG FRANCIAORSZÁGBAN ÚJ szó Lisszabon — A baloldali pár­tokat és társadalmi szervezete­ket tömörítő Portugál Demok­ratikus Mozgalom közlemény­ben bélyegezte meg a reakciós fasiszta és kolonialista erők újabb akcióját, amelynek so­rán többezernyi uszító plakát­tal ragasztották tele a lissza­boni házak falait. A Demokratikus Mozgalom és a lisszaboni lapok egybehang­zó értesülése szerint a reakciós elemek gépkocsikat készülnek bérelni vidéken, hogy ingyen szállíthassanak embereket Lisz- szabonba egy tervezett tünte­tésre. A gépkocsivezetők or­szágos szakszervezete felhívta tagjait, hogy szálljanak szembe a reakciós manőverrel. Portugália a hét végén több katonai jellegű esemény szín­helye volt: vasárnap Lissza­bonba érkezett Ralph W. Cou- sins tengernagy, a NATO atlanti szárnyának amerikai nemzetisé­gű főparancsnoka. A hivatalos közlemény „rutin jellegűnek“ nevezi az admirális látogatását. De hozzáfűzi, hogy Cousins „el­lenőrizni fogja az ibériai-atlan­ti vezérkarhoz tartozó szervek készültségét.“ Az ibériai-atlanti NATO-pa- rancsnok Portugáliába érkezé­sével egyidőben Spinola köztár­sasági elnök Cova da Mourában a fegyveres erők vezérkarával tárgyalt, a megbeszélésen jelen volt Costa Gomes tábornok, a vezérkar főnöke, Mario Miguel alezredes, hadügyminiszter és a fegyveres erők néhány más képviselője — áll a tárgyalás­ról kiadott közleményben. Portugáliának szombat óta új vezérkari főnökhelyettese van, Fontes Pereim de Meló szemé­lyében. A tábornok a tartalék­állományba helyezett Baslo Ma- chado tábornok helyébe lépett. Az.Unilever, a Shell, a Mobil, a British Petrol, a Philipe és a Siemens nemzetközi raammut- tröszt is szerepel azon cégek között, amelyeknek politikai és anyagi támogatását feltétlenül meg akarja szerezni magának a „Portugálok szövetsége a tár­sadalmi haladásért“ elnevezésű jobboldali tömörülés. Spinola portugál köztársasá­gi elnök hamarosan olyan nem­zetközi tárgyalásokba kezd, melyek kihatással lesznek An­gola politikai jövőjének alaku­lására — jelentette ki vasár­nap az ANI portugál hírügynök­ség luandai jelentése szerint Antonto Rosa Coutinho, az An­gola ügyelt irányító katonai ta­nács elnöke. Az AP utal arra, hogy Spino­la nemrég Mobutu zairei elnök­kel tárgyalt. Megbeszélésükön többek között az Angolához tar­tozó portugál enklávé, Cabin- da jövőjére vonatkozó kérdése­ket érintettek. Lourenco Marques — Hivata­los forrásokból származó érte­sülés szerint az utóbbi két hét folyamán mintegy 20 ezer em­ber, azaz a fehér telepes lakos­ság egyharmad része hagyta el Mozambikot. A kivándorlók fő útiránya a Dél-afrikai Köz­társaság. Párizs — A múlt hét végén több olyan közéleti személyi­ség, aki eddig a kormánytöbb­ség soraihoz tartozott, feltű­nést keltő nyilatkozatokban bí­rálta a kormány politikáját s a baloldallal való együttműkö­dés mellett foglalt állást. Léo Hamon volt tájékoztatá­si miniszter, aki a gaulledsta párt balszárnyához tartozik, ki­jelentette. „Az én helyem a mi helyünk, a baloldalon van, hogy létrehozzuk a francia nép széles körű tömörülését. A kom­munistákat és a szocialistákat nem. lehet szétválasztani, s nélkülük nem lehet baloldali politikát folytatni, így tehát velük együtt kell megteremteni ezt a széles francia tömörü­lést.“ Jacques Delors, a Chaban Delmas volt miniszterelnök ko­rábbi szoros munkatársa, a te­levíziónak adott nyilatkozatá­ban bírálta a kormányt mert az szerinte nem képes előrelá­tó, bátor és határozott politi­kával kivezetni az országot 3 gazdasági válságból, majd rá­mutatott arra, hogy Mitterrand a választási kampányban na­gyon komoly javaslatokat ter­jesztett elő a qazdasáqi prob­lémák megoldására. Michel jobert volt külügymi­niszter fiatal gaulleisták előtt mondott beszédében arra szó­lította fel a kormányt, hogy végre tárja fel az ország előtt a „meztelen igazságot." Politikai körökben az is fel­tűnést keltett, hogy a kormányt támogató két hetilap — a Point és az Express — szinte egybehangzó módon arra szó­lította fel a köztársasági elnö­köt: végre lépjen fel a „tettek mezejére“, s mindenekelőtt szépítgetés nélkül tárja fel az ország előtt a teljes igazságot. Az Humanité vezércikkében rámutat: a két hetilapnak ez az állásfoglalása világosan mu­tatja az országban jelentkező elégedetlenség méreteit. Ezt az elégedetlenséget az okozza, hogy a kormány képtelen meg­oldani az alapvető problémá­kat, képtelen megfékezni a to­vább gyorsuló inflációt. Egyesek korábban azt állí­tották, hogy Giscard d’Estaing elnök gesztusaival „elbűvöli“ a közvéleményt, — írja a to­vábbiakban az Humanité. Úgy látszik azonban, hogy megtört ez a varázs, mert nem elég csak gesztusokat tenni, hanem meg is kell oldani a nagy problémákat. — hangsúlyozza az Humanité. Szenátusi választások Ciprusi hadifogoly-csere Nicosia — Hétfőn közép-eu­rópai idő szerint 14 órakor a nicosiai l.edra Palace hotel­ben megkezdődött a ciprusi török és görög hadifoglyok cseréje. Erről — mint ismere­tes — pénteken állapodott meg egy ^ssal Kleridesz a görög és DenkU.j a török közösség ve­zetője. Egy korábbi megállapodás értelmében szombaton a felek szabadon engedtek 398 sebe­sült, illetve beteg hadifoglyot. A most kezdődő cserét tíz na­pon belül kell lebonyolítani a Nemzetközi Vöröskereszt fel­ügyelete alatt. A szervezet képviselője újságíróknak el­mondotta, hogy első lépése­ként hétfőn valószínűleg több­száz hadifoglyot engednek sza­badon. Párizs — Vasárnap újra vá­lasztották a francia szenátus tagjainak egyharmadát, 88 sze­nátort. A szenátorokat Francia- országban nem közvetlen a la­kosság választja, hanem az úgynevezett „nagy választók“ testületé: az egyes megyék parlamenti képviselői, a Me­gyei tanácsok, s a városi és községi tanácsok kijelölt kép­viselői, a választás eredménye némileg a balodali pártoknak kedvezett, így a kommunista és a szocialista szenátorok szá­ma két-két fővel növekedett s a kommunista szenátorok szá ma 18 ról 20 ra, a szocialistá­ké 49 ről 51 re emelkedett. A kormánytöbbségen belül a reformerek néggyel növelték a szenátoraik számát, a függet­len köztársaságiak viszont 4, az UDR-honalyák pedig 3 sze­nátort vesztettek. A vasárnapi választáson három volt minisz­ter került be a szenátusba: Maurice Schumann volt kül­ügyminiszter, Raymond Marcel- lin volt belügyminiszter és Edqard Pisani volt mezőgazda- sági miniszter. MINISZTERELNÖK VALLOMÁSA Közlemény a Tito—Makariosz találkozóról Belgrád — Vasárnap este Belgrádiján közleményt adtak ki a vasárnap egynapos láto­gatásra Jugoszláviába érke­zett Makariosz érsek, ciprusi elnök és vendéglátója Tito ál­lamfő megbeszéléseiről, ame­lyen — mint hangsúlyozták — kifejezésre jutott a két fél né­zetazonossága. Az, eszmecserén Makariosz elnök részletes tájékoztatást adott a ciprusi helyzetről, amellyel öszefíiggésben Tito hangsúlyozta, hogy Cipruson „a törvényes elnök megbukta­Kommeníárunk tása, az ország függetlenségé­nek és szabadságának semmi- bevétele a reakciós mesterke­dések következménye. Céljuk, hogy a földközi-tengeri szi­getet idegen katonai támasz­ponttá változtassák“. Tito ós Makariosz nagy el­ismeréssel méltatta az el nem kötelezett országoknak a cip­rusi válság rendezésére kifej­tett tevékenységét. A jugoszláv államfő további támogatásáról biztosította az érsek-elnöknek a válság rendezését szolgáló kezdeményezéseit. Addisz Abeba — Aklilu Ilabte -Wold a hatalmától februárban megfosztott etióp miniszterel­nök a fegyveres erők vizsgá­lóbizottsága előtt tett vallomá­sában igyekezett magát ártat­lannak feltüntetni az ellene felhozott vádakban. Az Ethiopian Héráid című új­ság vasárnapi számában közölt értesülés szerint a hatórás ki­hallgatás során a volt minisz­terelnök kijelentette, hogy funk­ciója csak névleges volt, hiszen a tényleges hatalmat és az ezzel járó döntéseket Hailé Szelasszié államfő magának tar­totta fenn. Mint mondotta gya­korlatilag nem volt ellenőrzési joga a dolgok menete fölött. Többek között elmondta, hogy a Woll-tartományban pusztító éhinség valódi méreteiről nem is volt tudomása, „hiszen a je­lentések csak 17 000 halottról szóltak“. Mint a hírügynökségek megjegyzik, megbízható forrá­sok adatai szerint az említett tartományban egyedül 1973-ban mintegy százezer ember halt éhen. * Vallomása végén a volt mi­niszterelnök kijelentette, bű­nösnek érzi magát, amiért semmit sem tett, hogy segítsen népén, majd hozzáfűzte: „Min­dig tudtam, hogy egy napon ítélkezni fognak felettem, tét­lenségemért“. M 1974. IX. 24. [ár idén májusban, a nyu­gat-európai elnök- és kormány változásokat követően találgatások indultak meg a Közös Piac jövőjéről. Gyakori volt az a vélemény is, hogy a uiegifjodott Bonn—Párizs ten­gely, vagyis a Schmidt—Gis­card d’Estaing kettős új lendü­letet visz a nyugati együttmű­ködésbe. Azóta valóban felélén­kültek a közösségen belüli meg­beszélések, az új politikusok bi­zonyítani akartak. A bizonyítá­si vágy leginkább a francia el­nököt fütötte. A napokban is­mét mozgásba lendítette a kö­zös piaci gépezetet. Ezúttal új formát talált ki a tanácskozá­sok megtartására. Az Elysée- palotában bizalmas jellegű csúcsvacsorán látta vendégül a közösség állam- ós kormány­főit. Giscard d’Estaing azt hit­te, a családi, protokolláris for­maságoktól mentes vacsora jó alkalom arra, hogy fehér asztal mellett előre vigyék a közös piaci együttműködés ügyét. Kez­detben úgy hírlett, a vacsora­ötlet elérte célját: hiszen a vendégek megegyeztek — ugyan elvben — a külpolitikai vonal- vezetés összehangolásában, sőt abban is, hogy a jövőben éven­te négyszer hasonló össze(öve- tolt tartanak. A valóság azon­ban merőben más, ugyanis meg mindig kérdéses vajon az idén megtartják-e a szokásos év vé­gi csúcsértekezletet. Úgy lát­szik, a francia terv nem vált he. Franciaország persze a rész­leges kudarc miatti felelősséget a britekre hárítja, mondván; a brit választások kérdőjelezik meg a csúcs megtartását. Is­meretes a Wilson-kormány ok­Egy csucsvacsora utóhangjai lóber 10-re tűzte ki a választá­sokat. Ezek eredményétől pedig sok függ. Mert ha Wilsonék győznek, választási manifesz- tumuk szerint népszavazásra bo­csátják Anglia közös piaci tag­ságát. A brit tagság pillanatnyi­lag tehát a levegőben lóg. Kezdetben a munkavacsora azt a látszatot keltette, hogy a tagországok végre komolyan kezdik kezelni az együttműkö­dést. Valójában azonban szó sincs holmiféle közös piaci har­móniáról. Idézzünk csak ennek bizonyítására egy apró epizódot a múlt heti pénzügyminiszteri tanácskozásról. A pénzügymi­niszterek ekkor a közös piaci kölcsön kibocsátásáról tanács­koztak, melyet a közösség fo­lyósítana tagországainak a fi­zetési mérleghiány kiegyenlíté­sére. A kölcsönalapot a tagor­szágok befizetéseiből hoznák létre. A legtöbbet az NSZK-nak kellene letétbe helyeznie, míg a legnagyobb hasznot a köl­csönből a britek ós az olaszok húznák. így aztán érthető is az alábbi közjáték. Amikor Four- cade francia gazdasági minisz­ter átszellemüllen magyarázta a francia javaslat lényegét, (mely szerint Bonn lenne a kői csőn fő kezese) Apel nyugat­német pénzügyminiszter heves mozdulattal földhöz csapta Foucade dossziéját, melyben a francia javaslat szövege lapult. Ügy látszik, Apel — hasonlóan a kötetlen munkavacsorához — a hagyományokkal szakítva lep­lezetlen természetességgel és egy adag ellenkezéssel cseleke­dett így. Végül persze azok­nak lett igazuk, akik nem re­méltek döntést a kölcsön ügyé­ben. A közös piaci munkastílus tehát az igyekezetek ellenére egyelőre nem változik: jellem­zője továbbra is a döntésképte­lenség, a széthúzás, a különutas gazdaságpolitika. Bonn a belegyezés megtaga­dásával ügyesen taktikázik. Is­meretes, az NSZK a hónap ele­jén 2 milliárd dolláros kölcsönt nyújtott Olaszországnak. A köl- csönmegállapodást akkoriban „történelmi jelentőségűnek“ ki­áltották ki, úgy értékelték, mint a „harmónia kezdetét a közös piaci együttműködésben“. Csak a józanabbak mutattak rá: Bonn észrevétlenül egyre inkább ve­zető szerephez jut a Közös Pi­acban. Jelenleg is minden jel erre vall, mert valójában Bonn nem is ellenzi a kölcsön kibo­csátását, Inkább halogatja. Amennyiben a csúcsértekezletet az idén mégis megtartják, Schmidt ott akarja kijátszani ezt a kátyáját. Egy dologban mégis csak si került az elburjánzott nemzeti külön utakat félretenni. Schmidi kancellár ugyanis közös ener giafront megalakítását javasol ta, melynek azonban nem len ne arab-ellenes éle. London kezdetben hallani sem akart erről. Végül a britek az utolsó pillanatban engedtek makacs­ságukból és megszületett a dön tós: a tagállamok szorosabbra fűzik energiapolitikájukat. A miniszterek félve az esetleg megismétlődő olajválságtól, megállapodtak az arab olajter­melőkkel kezdett eszmecsere folytatásában. Tervek szerint november végén Párizsban arab —közös piaci olajértekezletet tartanak. A még egy kérdésben szüle­tett egyetértés. Megvitatták -- állítólag rokonszenvvel — Gö­rögország csatlakozási kérelmét a Közös Piachoz. A jóindulat a nyilatkozatokban is tükröző­dött: helyeselték Mavrosz gö­rög külügyminiszter elképzelé­sét, hogy Görögország legké sőbb öt éven belül csatlakozni kíván a Közös Piachoz. A fentiekből kitűnik, hogy is­mét a Közös Piac régi, ellent­mondásokkal teli talaján va­gyunk, ahol a döntések meg­hozatalánál a tagországok több­sége saját érdekeit tartja szem előtt. VONYIK ERZSÉBET JUMZSAGIJN CEDENBAL, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a Nagy Népi Hurál Elnök­ségének elnöke hétfőn Moszk­vából hivatalos látogatásra Ju­goszláviába utazott. Cedenbal átutazóban tartózkodott a szov­jet fővárosban. SZADAT egyiptomi elnök az A1 Ahram hétfői száma szerint elrendelte a külföldi telefonbe­szélgetések ellenőrzésének meg­szüntetését. Egy korábbi ren­delkezés értelmében már meg­szüntették a helyi sajtó cenzú­ráját, kivéve a katonai vonat­kozású értesülések közlését. OSCAR AI.ENDE, az Intranzi- gensek Pártja elnevezésű ar­gentin balközép jellegű párt ve­zetője Oendozában sajtóértekez­letet tartott és ezen közölte, hogy értesülései szerint az amerikai CIA keze is benne van az Argentínában a közelmúlt­ban végrehajtott politikai gyil­kosság sorozatban. A SZUEZI CSATORNA a teljes nemzetközi hajóforgalom előtt nyitva áll majd, ha megszüle­tik a közel keleti béke. Ez alól az izraeli hajók sem lesznek kivételek — jelentette ki kül- töldi újságírók egy csoportja előtt Kamal Abdul Magid egyip­tomi tájékoztatásügyi minisz­ter. WILLY BRANDT volt nyugat­német kancellár, a Szociálde­mokrata Párt elnöke vasárnap egy Wolfenbüttelben tartott SPD munkaülésen kijelentette, hogy az 1975-ös pártkongresz- szuson ismét megpályázza az elnöki címet. A MARINER—10 amerikai űr, szonda vasárnap eltávolodott a Merkúrtól és folytatja keringé­sét a Nap körül. Az űrszonda szombaton mintegy 500 képet készített a Merkúrról, melyet márciusban közelített meg elő­ször. A két megközelítés során sikerült föltérképezni a boly­gó (a Naphoz legközelebbi bolygó) felületének körülbelül 40 százalékát. 25 ORSZÁG mintegy 700 kép­viselőjének, közlekedési szak­emberének részvételével hétfőn Budapesten az Építők Szakszer­vezetének székházában megkez­dődött a Nemzetközi Útügyi Szövetség, az IRF regionális konferenciája. A JAPÁN Kommunista Párt javasolta számos társadalmi és politikai szervezetnek, kezdje­nek vitasorozatot arról, hogyan lehetne hatalomra juttatni az országban egy valóban haladó koalíciós rendszert. OLEG IILESZTOVNAK a Szov­jetunió Külügyminisztériuma kollégiuma tagjának vezetésé­vel megérkezett Becsbe az a szovjet küldöttség, amely részt vesz a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről ma folytatan­dó tárgyalásokon. „RitSitaiálkoző Tokió — Japán politikai kö­rökben meglehetősen formális­nak minősítik Tanaka minisz­terelnök és Ford amerikai elnök washingtoni „röptalálkozóját“. Rámutatnak, hogy a találkozó, amely a japán kormány kezde­ményezésére jött létre, mind­össze egy órás volt. Ilyen rövid idő alatt — hangsúlyozzák To­kióban — aligha futotta arra, hogy akárcsak egyetlen témát is alaposabban megtárgyalja­nak. Nem alaptalan tehát az a fel- tételezés, hogy Tanaka és Ford megbeszélése csupán ismerkedő jellegű volt és szerény előkészí­tője Ford elnök novemberre be- lelenlett tokiói látogatásának. A rövid idő is elegendőnek bizo­nyult azonban ahhoz, hogy Ta­naka biztosítsa Nixon elnök utódát, változatlanul a japán kormánypolitika alappillérének tekinti a két ország katonai, gazdasági ós politikai együttmű­ködését. Japán ellenzéki körökben hű­vösen fogadták a washingtoni csúcstalálkozó szerény eredmé­nyét. v

Next

/
Thumbnails
Contents