Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

TARRAGHY JOHANNA: Füles már iskolás Még teljes szépségében pom­pázik a természet, zöld a fű, a mezőn itt-ott még nyílnak a vi­rágok, de a hegyoldalon álló fák mintha megfakultak volna. A vándormadarak már útra kel­tek, vagy éppen most készülőd­nek. A tanév már megkezdődött az erdő kis lakói számára is. Beíratták az iskolába a kis őze­ket, a rókakölyköket, a bocso- kat, süniket, és persze sor ke­rült a nyuszikra is. Így történt, hogy tapsifülest korán reggel leiébresztette a mamája: — Fiileském, gyere gyorsan, hadd fésüljem csillogóra a bún dácskádat1 Aztán edd meg a reggelire készített sárgarépát, és siess az iskolába! Füles álmosan ásított, azután lustán nyújtózkodni kezdett. Amikor nyuszimama sürgetni kezdte, sírva lakadt: — Nem akarok iskolába men­ni... Félek Bagoly tanító bá­csitól .. . Nem megyek!... Nem!... Nyuszimama nem tudta, mit kezdjen fiával. Megcibálta hosz- szú fülét, s bíztatni kezdte, hogy milyen hasznos dolog is­kolába járni, milyen jó ott. Füles szepegve bár, de elin­dult. Amikor a tisztás szélére ért, ahol meglátta az erdei is­kolát a fák óriási lombsátrai alatt, Inába szállt a bátorsága. Uccu neki. úay elfutott, olyan gyorsan szedte az irháját, hogy még a madár sem repült fölötte gyorsabban. Többé még az isko­la környékére se ment. Inkább magányosan hancúrozott, hol itt, hol ott. Történt pedig egyszer, hogy egy óriási farkas bújt elő az erdő sűrűjéből. Füles bezzeg megijedt. Menekülni szeretett volna, de már késő volt. A far­kas rátétté nagy mancsát a hátára, s mivel éppen jó ked­vében volt, íqy szólt: — Megkegyelmezek az éle­tednek, ha tüstént megmondod, hopy mennyi kettő meg kettő. Füles reszketett, mint a nyár­falevél, de bizony fogalma sem volt arról, hogy mit kellene válaszolni. A farkas pedig már türelmetlenkedett: — Nos, tudod, vagy nem tu­dod? Persze, nem tudta, hiszen el­csavar gott az iskolából. Bánta is már nagyon. Késő . . .! Meg­eszi a farkas. Egy kismadár figyelte őket a fa ágáról. Megszánta a ha­szontalan kis Fülest, megsúgta a választ. így szabadult ki a farkas körmei közül. Másnap, — akár hiszitek, akár nem — korán reggel, Fü­les volt az első az erdei iskolá­ban. Na már pontosan tudjuk Néhány nappal ezelőtt a GYERMEKVILÁG rovatban felhívást leien tét tünk meg „Segítsetek!“ címmel. Arról volt szó, hogy mi, a Kráľ. Chlmec-i (királyhel- meci] alapiskola pionírjai, baráti kapcsolatot tartunk a beregszászi iskola pionírjai­val. A mi igazgatónk. Mol- nár Zoltán elvtárs közvetí­tésével arra kértek bennün­ket a szovjet pionírok, hogy segítsünk megtalálni egy hősi halált halt szovjet ka­tona sírját. Ez a katona Pavlik Viktor volt. a bereg­szászi iskola igazgatójának bátyja, aki valahol Bočiar, vagy Bocsár község határá­ban esett el a felszabadító harc során. Néhány hónappal ezelőtt csak ennyit tudtunk, de a kért segítséget megkaptuk. Sokat segítettek a kerületi nemzeti bizottság dolgozói, de mások is, akik levelet írtak nekünk, akik tájékoz­tatást adtak. • Ma már pontosan tudjuk, hogy Pavlik Viktor a košicei Hősök Terén van eltemetve. Halálának szemtanúi — Benes Imre, hnb-elnök, Horváth György, akkori fa­lubíró. dr. Benyicky László — elmondták, hogy 1945. ja­nuár 17-én esett el. Bocsár falu szélén, amikor az egyik ellenséges golyósznró soro­zatot lőtt rá. Meghívtuk a beregszászi iskola tantestü- le tét. p i oní r k íi 1 d ö t tség él, hogy jöjjenek el. Veink együtt látogatjuk majd meg Pavlik Viktor sírját. Köszönet mindazoknak, akik segítettek. KENDI MÄRIA PETRIK JÓZSEF SZEPTEMBER« NAPOCSKA A szél hulló szirmot kerget, a kis betűk útra kelnek, veröfényes délután biztatja a ceruzám, sárga rojtos napraforgó aranyszínben nyomtatott ó. Jön már a tanító néni, ábécé — felhő kíséri, mögötte a számjegyek Kettős sora lépeget. Szeptemberi napocska felgurult az égboltra, onnan szólít: Gyerekek, várnak már a betűk és a számjegyek! MILYEN VOLT 1 Felfrissülve, erőben, egész­ségben, újra beültünk az iskola­padokba. Sokan közülünk meg­ismétlik az elhatározást: „Az új tanévben új életet kezdek!“ Helyes, hisz ez az elhatározás még akkor született, amikor júniusban a „bizi“ nem a vára­kozásnak megfelelően sikerült. Nem árt tehát az elhatározást megismételni. Ettől függetle­nül még felidézhetjük nyári és vakáciős emlékeinket. Milyen volt? — kérdezik, s ha kelle­mesen, jól és hasznosan töltöt­tük a vakációt, megfelelhetünk a kérdésre. Ahogy ifjú tudósí­tóink, levelezőink is válaszoltak az alábbi tudósításokban. SZOLGÁLATOT TARTOTTAK A pólyányi alapiskola pionír­jai a vakáció idején sem fe­ledkeztek el vállalt kötelessé­geikről. Az iskola környékén levő parkosított terület is az ő gondjukra volt bízva, tehát he­tenként váltakozva szolgálatot tartott egy-egy pionír. Két-két kis szikra volt a segítőtársuk. Ha szükséges "volt, kigyomlál­ták a gazt, kapálgattak, példá­san rendben tartották a rájuk bízott területet. Mások az ara­tás idején tartottak tűzőrségi szolgálatot az efsz-ben. Egy csoport pedig vizet hordott az aratási munkálatokat végző dolgozóknak. Sőt, még az efsz gazdasági telepének takarításá­nál, rendbentartásánál is se. gédkeztek. Az értékelés szerint főleg Világi Imre, Leczo Ist­ván, Ivanek Marian és Kresz- tyánko László végeztek példás munkát. Jabrík Anna MINDENKI ÜDÜLT Nagyon sok apuka és anyuka került a nyáron olyan helyzet­be, hogy a szabadságát nem ve­hette ki. Ráadásul épp az idén a fia se, a lánya se mehetett pionírtáborba, vagy szakszer­vezeti üdülésre. Még az is gond volt, hogy vakációzó gyerme­kükre felügyeljenek... Már ahol ez gond volt. Rožňaván (Rozsnyón) például az ilyen helyzet nem jelentett különö­sebb gondot sem az apukák és anyukák számára, mert a vá­rosi pionírház dolgozói éppen az ilyen gyermekek számára úgynevezett „városi pionírtá­bort“ szerveztek. Bareán Lász­ló elvtárs, a városi pionírház igazgatója és munkatársai ilyen kéthetes programot állí­tottak össze az alkalmi csopor. tokba szervezett pionírok szá­mára: Négynapos úszótanfolyam Gömörhorkán. Turistaút Betlér- be: a kastély és a park meg­tekintése, növénygyűjtés, este pedig gulyásfőzés. Környezet­ismereti kirándulás a Szádelői völgybe, majd utazás „A Szlo­vák Nemzeti Felkelés nyomá­ban“. Az utazás főbb megállói Dobšina, Poprád, A Csorba-tó és a Magas-Tátra voltak. Rozsnyón az idén minden pionír üdült. Bodrogi Tibor CSERETÁBORBAN Štúrovo (Párkány) mellett a kovácspataki pionírtáborban az idén különösen nagy volt a for­galom, mert úgynevezett „cse. retábor“ formájában üdültek ott a pionírok százai. Addig, amíg a párkányi pionírok ha­zánk más tájait járták, ebben a táborban látták vendégül messziről érkezett barátaikat, pajtásaikat. A Banská Bystri- ca-i Štátne lesy nemzeti válla­lat szakszervezeti bizottsága például 180 pionírt küldött ide. A tábor parancsnoka Gre- gorová Anna volt, s 9 pedagógus és 16 őrsvezető, rajvezető kísér­te el a pionírokat. Nagyon jól érezték magukat a közép-szlo­vákiai gyermekek a Duna part­ján. Még arra is jutott idejük, hogy hajókiránduláson vegye­nek részt. Pompásan sikerült az Esztergom—Budapest kö- zötj hajókirándulásuk. Bogdány Géza Négy éve citeráznak Nový Život (Illésháza) községben a fiatalok közül már csak ketten citeráznak, s azok is pio­nírok. Az egyik a 15 esztendős Hordósi Tibor, a másik, az alig 11 éves Nagy László. Egyébként ők az iskola táncegyüttesének a citerásai. A „Vasár­napi sétáló“ című tánchoz ők ketten szolgáltatják a zenét. Tibor a nagyapjától tanult citerázni. La­cit az édesapja tanította, amikor még alig volt hétesztendős a fia. Azt akarta ugyanis, hogy a családban feltétlenül legyen folytatója a citerázás hagyományának. Es ma már igazán jó citerásnak számít a fiú. A clterákat pedig a falujukban élő Mikéc László készítette, aki már nyugdíjas, de szenvedélyes zenerajongó és citerakészítő. BENYÁK JÓZSEF a TÖRD A FEJED! Vízszintes sorok: 1. A rejtvény első része, folytatva a függőleges 4, és 8. számú sorban. 8. Nem egészen érett. 9. Német kikötőváros, fordítva. 10. Tiltószó. 11. Izomszalagja. 12. E napon-e? 13. Kétes! 14. Szin­tén szlovákul. 15. Kudarcban van. 16. Negyvenki­lenc római számmal. 17. Gyümölcsnedv. 18. Hang­talan táj. 19. Közép-európai Kupa. 21. Mutatószó. 22. Kínai név. 23. Sonkarész. 25. Gyógyszerben van! 27. Ezen a helyen. 28. Filmcsillag. 30. Vég­nélkül kong. 31. Zamat. 32. Tevefajta. Függőleges sorok: 1. A háború istene az ókori görög mitológiá­ban. 2. Szlovák föld. 3. Közlekedési vonal. 4. A rejtvény második része. 5. Olasz személynév (AMADÉ). 6. Nem tud beszélni. 7. Korszak. 8. A rejtvény harmadik része, a nyíl irányában foly­tatva. 11. Régi fegyver. 14. Idom. 18. Nem kell hajat nyiratnia. 20. Kapar, vájkál. 22. Város Észak- Olaszországban. 24. Nándor, Tibor. 26. ... n futása, Vörösmarty hőskölteménye. 28. A dohányos igé­je. 29. Pénzintézet. 31. Gyakori igevégződés. 33. Ész szlovákul (ford.). Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 4 és 8. számú sorok megfejtése. Az augusztus 18-án közölt rejtvényünk helyes megfejtés érkezett. Közülük sorsolással könyvju- megfejtés érkezett, közülük sorsolással könyvju­talomban részesülnek: Béres Ilona, Kuska (Dobó- ruszka), Jánoska Tibor, Ip. Úfany (Ipolyfödémes), Bokros Gabriella, Bratislava, Kucibán Mária, Maié Trakany (Kistárkány), Tücsök Alfréd, Radvaň nad Dunajom (Dun arad vány).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents