Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

TERVEZGETES — Ha ma elengednek a fizikaórá­ról, összeházasodhatunk... Lehoczki István rajza KOMMENTÁROK MINDENÜTT — Most pedig ismertetem a Balog Jóska-dossziét... Hegedűs István rajza ANYAI SZIGOR : "• tjfr. — Rudika! Csókold meg Amália nénitl — Miért, mama? — bőgi el magát a gyerek. — Hiszen ma egész nap jó voltam! — Miért csodálkozol, papa? Mindenkinek van valami­lyen vesszőparipája ... Milan Vavru rajza A LOVAGIAS EBADTA — Az osztálytársnőimnek megígértem, hogy segítek nekik megírni a házi feladatot... Pavliha TELEVÍZIÓ ELŐTT A tízéves Gusztika esti tele­víziónézés közben megkérdezi az apjától: — Papa, miért írják ki a te­levízióban, hogy ez a film csak tizenhat éven felülieknek szól? Az apa türelmetlenül leinti fiát: — Csendben légy! Majd meg­látod! NEVELÉSI ELV P Szomszédok be­szélgetnek: — Maga a gyerek­nek engedi nézni a televíziót? — Csak ha rossz jegyet hoz haza az iskolából... IDŐBEN SZÓLT Pistike vacsora közben így szól a mamájához: ’ — Anyu ez a tojás nem friss. — Ne beszélj butaságokat! Edd meg! Kis idő múlva Pistike ismét megszólal: — Mama, a csőrét és a szár­nyát is meg kell ennem? IGAZAT MOND for­A tanító hitetlenkedve dúl Petihez: — Micsoda?! Hogy meghalt Karolina nénéd? Hiszen ezt mondtad a múlt hónapban is! Mire a válasz: — Igen. Dehát még mindig halott... SZÁMTANŐRÁN A tanító az osztást tanítja. Felírja a táblára: 2:2, majd megkérdi: 1 — Ki tudja közületek, hogy ez mit jelent? Döme felugrik a padjában, és így kiált fel: ’ — Döntetlen! FELELET A tanító azt kérdezi a gyere­kektől az osztályban: — Miért olyan kacskaringós a villám? — Mert nem tudja, hová sújtson le — hangzik a fele­let. BECSVÁGY — A fiamból tanárt szeret­nék nevelni — mondja az egyik mama. — És van hozzá tehetsége? — kérdezi a másik. — Azt nem mondhatnám, de nagyon szereti a hosszú szün­időket. 19 FIGYELímbaiimiís Benőke rendetlenül ül a pad- ban, kilógatja a lábát, azon­felül még cukrot is ropogtat. A tanító néni szigorúan rászól: — Azonnal vedd ki a cukrot a szádból, és tedd be a lábad! INDISZKRÉCIÓ A tanító faggatja az első osz­tályos nebulókat: — Gyurika, milyen haja van apukádnak? — Fekete — jön a válasz. — A tiédnek, Ferike? — kér­di egy másiktól. — Szőke — feleli a kérde­zett. — És a tiédnek? — fordul a következőhöz. — Neki csak feje van — szól csendesen a harmadik. MAI GYEREKEK — Gyerekek! — mond­ja a tanító néni az ősz­teí^es^holdfogyatkozás lesz. Szeretném, ha ti is megnéznétek . Mikor? - kiáltják kórusban a gyerekek. Húsz óra harminc­öt perckor. Mire a gyerekék: — Az első vagy a má­sodik csatornán? /t végképpen elkeseredett jTm. emberrel egy körúti bű­jében találkoztam. Középkorú, jól megtermett férfi volt az il­lető, egy fél pohár bor mel­lett ült, amelynek már jócskán lehettek elődei. Erre vallott az elkeseredett ember ködös tekintete s a fájdalmas tétova- ság, amellyel cigarettája ha­muját a nadrágjára pöccintette. — Ah, Margó, Margó... — sóhajtozott bánatosan, amikor letelepedtem az asztalához. — Megcsalja a bestia? — kérdeztem közvetlenül, mert nagyon szeretek részeg embe­rekkel társalogni. De ö meg- ütödve nézett rám, majd heve­sen tiltakozott: — Téved, uramI Ön bizonyá­ra azt hiszi, valami részeges alakkal van dolga, aki egy fes­tett nőszemély után epeke- dik ... Egészen másként áll a dolog ... Józan életű ember va­gyok, egy vállalat kereskedel­mi igazgatója. A Margó pedig nem nő, hanem az a margó, amit a füzetek szélére húz az ember, piros ceruzával... Amikor közöltem vele, hogy még mindig nem értem, miről bes^é1 ehányó an nézett fChrx. — Biztosan nincs gyereke ... Vegye tudomásul, uram, hogy egy kétségbeesett apával ül szemközt, aki most íratta be gyermekét az első általánosba, és akinek még ma este tizen­öt füzetet kell megmargóznia piros ceruzával... — Es az olyan nagy eset? — kérdeztem részvétlenül, mert tényleg nincs gyerekem. Mire ő méltatlankodva felhördült: — De uram! En nem tudok margózni, sosem tudtam! Képte­len vagyok egy egyenes vona­lat húzni, ha csak meglátok egy vonalzót, már izzadni kéz­iünk meg a feleségemmel, hogy ő varr ja a mamuszt, és én margózok. Aztán én faragok fakést és én rágom a gyurmát, ő pedig itat és csutkátlanít. Amikor megérdeklődtem, hogy hány pohár bort ivott, mielőtt az asztalhoz telepedtem, sértő­dötten kiáltott fel: — Nem a bor beszél belőlem, hanem a tiszta Igazság! Hall­Gádor Béla: Fakés. mamusz és társai dek... Es ezt nem tudja ró­lam sem a feleségem, sem a leányom... Ezért iszom, és ezért nem merek hazamenni... — Hátha a felesége tud margózni, az asszonyok ügyesek az ilyen dolgokban ... — A feleségem nem ér rá. Mamuszt kell varrnla. — Micsodát? — Mamuszt. Minden gyerek­nek mamuszt kell húzni a cipő­jére, mielőtt belép a tanterem­be, különben a takarítónők nem vállalják a takarítást. így mondták a szülői értekezleten. A mamuszt lehet posztóból, esetleg ócska harisnyából ts varrni, csak az a fontos, hogy mamusz legyen ... Ogy egyez­gasson ide! Tudja, a gyereknek venni kell olyan gyurmát, azt fogja nyomkodni, hogy ügyes legyen. A gyurma csak akkor jó, ha puha, ezt mondta a taní­tó néni. Viszont megtudtam egy gyurmagyári tisztviselőtől, hogy a gyurmából az idén ké­szült egy kemény-széria, mert rossz olajat kaptak. Sajnos, az én gyurmán a kemény-szériából való. Ez még nem lenna nnir probléma, mert megrágom, égi/ kicsit, a Pál utcai fiúk is így csinálták. De a fakés, uram! A gyurmázáshoz fakés is szük­ségeltetik azt, pedig nem lehet kapni. A tanító néni azt mond­ta, hogy ügyes apukák házilag állítják elő. De én nem vagyok ügyes apuka! En kereskedelmj igazgató vagyokI Sosem vol­tam barkácsoló ember! Mi lesz velem? Kiitta borát, és tompán me­redt maga elé. — Arra is nagyon kell vi­gyáznunk — mondta a tanítQ néni —, hogy mit adunk a gye­reknek uzsonnára. Szőlőt nem szabad vinni, mert elgurul, és azt a takarítónő nem vállalja. Legjobb, ha almát adunk neki, de azt előbb csutkátlanít ani kell, mert a csutkát a takarí­tónő nem vállalja. Az alma azért is jó, mert oltja a szomjat — mondta a tanítónéni, Ugyan­is a gyerekek az iskolában le­hetőleg nem isznak, mert szét­spriccelik a vizet, és azt a ta­karítónő nem vállalja, jól meg- itatva kell őket iskolába külde­ni — mondta a tanító néni... Rendelt még két deci bort, és hangját felemelve így fejezte be: — De ez még mind semmi, uram! Elárulom, hogy nekem van még két gyermekem: ik­rek. Jövőre jönnek az első osz­tályba. Az még két margózás, mór, let* fQic/i*; a? még egy cso­qyurrna . És mit csinálok ha a gyermekeimet a tanítónő nem vállalja?! Szomorúan elfordult, már rám se nézett, mintha ott sem len­nék. Ereztem, hogy itt minden vigasztalás felesleges. Jogom stnes hozzá, hiszen nincsen gyerekem. FENYEGETÉS — Aztán ne csodálkozzatok, ha ez a gyermekkorban elszenvedett trauma majd egész életemre kihat! Várnai György rajza

Next

/
Thumbnails
Contents