Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-22 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
Vojtech Kondrót: MIRKO NEŠPOR ÉLETE (RÉSZLETEK) 1. A nap amikor a könyvszekrénybe (hátra) rakod a könyveket amelyeket már nem olvasol el soha 2. Anya megint mésszel keni a gyümölcsfák törzsét (A fehér falon képek-árnycsonkok) 3. A meseerdőben Piroskát hátán viszi a farkas 4. A szombati fürdések a fateknőben A fáskamra ajtajába vésett szív 5. Mint gőzös füstölög a juharfa sötét fellegek Cseresznyefasor tehervonat-szerelvény állomástól állomásig Négy feketén utazó varjú Zakatolástól a heréből kiugráló nyulak 8. A zsiráf mint az Afrika szóban 9. Augusztus végi viharból szeptemberi eső / ki nem derített öngyilkosságok / Borzadva menekülsz a víztől újra a tűzhöz lopakodsz 10. A térdelő templom? A torony marokba rándult keze? (Az utánunk néző anyák a házak előtt?) Házak befelé nyíló ajtókkal? (Hova visszük táskánkban az őszöket?) 11. Kinek az ifjúsága űz - vetkőztet csontra te tűz 12. Ö ártatlanság - lényeged a fagyos mészből ered 13. Lehullott arcodról minden levél nem menekülsz - tisztaságod él 14. Fagyöngyfészekben telelő tavasz korán kipróbáltad zsenge szárnyadat A ligetben öngyilkos lett a kóbor kutya Minden érthető Lejtős mel kasodon csúszkál a szűzi fagy 15. Akácligetek kukoricaerdők a táj tökéletes nem feledi őt 16. Skalica állomás fölötte kalvária (A hátsó udvaron barackfák) Élő kerítés mögött leselkedő halál Nekifutni és ugrani Most? Később? 18. Csak álom 19- . Anya megint mésszel keni a gyümölcsfák törzsét (A fehér fa.on képek - árnycsonkok) 20. A Nap amikor a könyvszekrénybe (hátra) rakod a könyveket amelyeket már nem olvasol el soha SZITÄSI FERENC fordítása Mirko Nespor 1924. szeptember 28-án született Skalicán. Mint főiskolás és gyakornok bekapcsolódott az illegális antifasiszta ellenállási mozqalomba. 1944-ben részt vett a partizánalakulatok szervezésében és az SZNF előkészítésében. 1944. október végén a partizánokkal az Alacsony-Tátra erdőibe vonult vissza. Megbetegedett és visszatért Holičba. A Hlinka- gárdisták Skalicán fogták őt el, majd Bratislaoába vitték, ahol keqyetlen kínvallatásnak vetették alá. Még így sem tudták megtörni a fiatal hőst, nem tudták rávenni, hogy árulja el baj társait. A fasiszták dühükben félig ájult an a pincébe cipelték, és ott felakasztották. Húsz évet élt. Van-e prémió és ambulanció ‘ Minden beszélt, vagyis élő nyelv mint a gondolat kifejezésének és közlésének eszköze állandó mozgásban, változásban van, mivel a társadalom kialakulásával keletkezik, vele együtt fejlődik. Évek, évtizedek, sőt évszázadok folyamán változnak, sőt gyakban meg is szűnnek egyes szokások, munkafolyamatok, társadalmi rendszerek stb. Emiatt sok szó és szókapcsolat teljesen feledésbe merül (eleven, mai példa: falvainkban ma már a fiatal nemzedék nem ismeri a kender és a len termesztésével és házi feldolgozásával összefüggő szavakat és kifejezéseket, mivel ez a munkafolyamat mint háziipar kihalt). A megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági stb. viszonyokhoz mérten a nyelv újabb szavakat, kifejezéseket, szó- kapcsolatokat alkot, s így szókincsét gyarapítja és fejleszti, mégpedig vagy belső szóteremtéssel (új szavak alkotása), szóképzéssel, összetétellel stb., vagy idegen nyelvekből vesz át szavakat, és ezeket Igyekszik saját hangrendszerének megfelelően kiejteni és leírni. Mindez azonban nem mindig zökkenőmentes folyamat: gyakran vagyunk tanúi kiejtési torzulásoknak. Ilyen pl. a prémium és ambulancia szavak prémió és ambulanció alakja is e v"'' 1. A prolii- ... _____ id laun praemi umből) már régen előfordult kétnyelvű szótárainkban és egyéb lexikonainkban is: jutalom, jutalék, különdlj jelentéssel. A magyar és a szlovák — különösen szakirodalmi — nyelvben azonban csak a szocialista termelési mód és bérezési rendszer megvalósítása után terjedt el nagy általánosságban, s ennélfogva a mindennapi nyelvhasználatban is. Az itteni magyar élőbeszédben azonban azt tapasztaljuk, hogy kiejtése a kevésbé műveitek, de az iskolázottak körében is hovatovább „prémió“-ra torzul, tartalma pedig — nagyon helyesen — mindkét nyelvben egykori általános jelentésétől eltérően ma elsődlegesen azt a külön pénzösszeget jelenti, amelyet a dolgozó a terv teljesítéséért vagy túlteljesítéséért, az anyag megtakarításáért, a termelési költségek csökkentéséért stb. kap, mégpedig rendes bérén vagy fizetésén felül. Ennélfogva a magyarban a prémiumot a termelő- vagy gyártóvállalatok és -üzemek esetében termelési jutaléknak is nevezhetnénk, az elosztó- és értékesítő vállalatok vonatkozásában pedig értékesítési jutaléknak (annak idején a posta és a vasút naigyon találó kifejezést használt rá: „üzemi jutalék“). Az állami alkalmazottakkal kapcsolatban azonban ma egyik kifejezés sem volna jó, mivel az érvényes jogszabályok szerint (legalábbis nálunk) őket munkájukért vagy rendkívüli teljesítményükért nem prémiumban, hanem jutalomban (odmena) lehet részesíteni. A prémium abban is különbözik az állami alkalmazottak pénzbeli jutalmaitól, hogy az előbbi havonként vagy negyedévenként, vagyis szabályszerű időközökben ismétlődő pénzbeli juttatás, viszont az állami alkalmazottak iutalmai csak esetenkéntiek 2. A prémiumnaK, az nieni magyar élőbeszédben előforduló helytelen változata, a „prémió“ elnevezés — rendszerint a nyelvileg kevésbé képzett dolgozók beszédében — nem egyedülálló jelenség. Párja is akad: a szintén latin eredetű ambulancia szót ugyanis a magyarban nagyon sokan helytelenül „ambulanció“-nak mondják. Gyakran még az egészségügyi dolgozók is (az orvosok kivételével), például: „A lányom nem kórházban, hanem ambulanción dolgozik,“ „Én ambulanciós nővér vagyok“ stb Mielőtt az említett szó helytelen kiejtésének okaira következtetnénk, lapozzuk fel értelmező szótárainkat, mit is tartalmaznak. Például A magyar nyelv értelmező szótárában ez olvasható: „Kórházi vagy klinikai orvosi rendelés, illetve kezelés bejáró betegek részére.“ De jelentheti e szótár és más nyelvű szótárak szerint is a bejáró betegek rendelésének, illetve kezelésének a helyiségét is. (Ezt a helyiséget például Magyarországon inkább rendelőnek, mint ambulanciának nevezik. J Most pedig tegyük tel a kérdést: mi okozhatja a szlovákiai magyar élőbeszédben az említett két szó helytelen kiejtését? — Valószínűen téves asz- szociáció, képzettársítás. Ugyanis a magyarban is előforduló revolúció, evolúció, imitáció stb. a szlovákban revolúcia, evolúcia, imitácia formában ismeretes, ezért az itteni magyar vagy magyarul tudó úgy véli — persze tévesen —, hogy minden olyan idegen szónak, amelyet a szlovák nyelv -ia végződéssel használ, az eredeti latin nyelvi, tehát a magyarban is használatos formája az -ió végződéses alak. Helytelennek tartja tehát a helyes ambulancia formát is, és ambu- lanció-vá torzítja, s a szlovákból prémia formában megismert prémium szó helyes alakjának meg a prémió-t gondolja Befejezésül hadd jegyezzük meg: az az elv, hogy az -ió végződésű szavakat a szlovák nyelv -ia végződéssel veszi át — igaz. De mivel a szlovák nyelvben nemcsak az -ió végződésű latin szavak kapnak -ia végződést, hanem más végző- désűek is, sőt a latinban is akadnak -ia végződésű szavak, az elv fordítva nem érvényes, vagyis — mint láttuk — nem minden, a szlovákban -ia végződéssel használt szónak felel meg eredetiben az -ió végződéses alak. KAPÄS FERENC Könözsi István: Nyárutói hangulat
