Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-22 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
Éjszakai körúton a Duna menti erdőkben Hűrom terepjáró indult azon az éjszakán a körzetbe, hogy végrehajtsa az előkészített és tökéletesen megvitatott tervek szferint a kijelölt feladatokat. A, három terepjáró Gutay Tibor rendőrfőtörzsőrmester vezetésével a Bratislavai Városi Rendőrparancsnokság folyamrendészetének tagjait, valamint a Szlovákiai Horgászok Szövetsége városi szervezetének és a Bratislava! Erdészeti Üzemnek a dolgozóit szállította az akció színhelyére. A nap már régen lenyugodott, amikor a csoportot Imrich Baláž, a rusovcei Erdő- igazgatóság körzeti főerdésze keskeny ösvényeken a Duna menti erdők leg- elhagyatottabb helyére vezette, oda, ahova egész évben alig kerül el ember, de ennek ellenére, különösen munkaszüneti napokon, péntek estétől hétfő reggelig igen élénk „a forgalom". Ezerf a helyen lelnek otthonra a bratislavai „természetrajongók“, többnyire tízegynéhány éves fiók és lányok, a kora tavaszi napoktól egészen késő őszig. Ezeket a csoportokat Jól ismerik azok, akik gyakran gyönyörködnek a természetben, az erdőkben a Duna mellett vagy akik szabad idejükben gépkocsin járják a tájat A fiatalokkal gyakran találkozhatunk, és éppen olyan helyeken, ahol a legkevésbé számítunk rá. Hosszűhajú- ak. piszkosak, borotválatlanok, kopott farmernadrágot, kockás inget, futurista stílusú kalapot viselnek, és természetesen övükben ott van a „nélkülözhetetlen“ tőr. De nemcsak tőr, hanem Jgen gyakran csak egy közönséges konyhakés. Kalandot keresnek, az ún. szabad életet. Hetente legalább két napig a természetben tombolják ki magukat. Mi marad utánuk? Tábortűz füstölgő fészke, lerombolt hétvégi vi- tyillók vagy horgászbódék, amelyeket ha nem pusztítanak el, legalább kirabolnak. És természetesen üvegcserepek. Sokan úgy gondolják, hogy napjainkban, amikor hihetetlen méreteket öltött az ún. vadturisztika, a csavargás, amikor a hosszúhajúak és a szakállas fiatalok csoportokba verődnek, nyugodtan eltölthetik a hét végét az ún. Nebraskában. Aki ezt a különös negyedet látni akarja, annak nincs szüksége útlevélre, elegendő, ha elsétál Rusovce mellett a Duna jobb partján. A falatozóban még haraphat is valamit. Nem kell keresni sem Jobbra, sem balra a fénylő sugárutakat. Két- háromszáz méteres séta után egy hatalmas fatörzset talál a látogató, ennél Jobbra fordul, a sűrű erdőbe, és máris ott van az illúziók világában. Fából faragott padok, asztalok, olyan deszkákból, amelyekről ma már nehéz megmondani, hogy lopásból származnak-e, vagy pedig a Duna hullámai dobták a partra. Négy, fából készült fal, természetesen tető nélkül, mert a Jelek szerint ahhoz már a lovagok nem tudtak megfelelő mennyiségű anyagot szerezni vagy pedig úgy vélték, hogy sakkal jobb a csupasz földön aludni, a tábortűz közelében, és így megismerni a természet gyönyöreit. Természetesen az esti hideg, az erdő zúgása, a Duna hullámainak fecsegése, a motoroshajók zöreje, a reggeli harmat még a legmélyebb alvót is felébreszti. A fiatalok azonban a jelek szerint szeretnek ilyen környezetben pihenni. Persze, lehetséges, hogy idősebb korukban az orvos már idő előtt rokkantsági állományba helyezi őket, és eltartásuk a társadalomra hárul. — Ezek már régi ismerőseink, szinte hozzá tartoznak a rusovcei erdők leltárához — jegyezte meg csak úgy mellékesen Gutay főtörzsőrmester. De a biztonság kedvéért utasítást adott, hogy kutassák át a táborhelyeket. A zseblámpák éles fénye megvilágítja a látszólag mélyen alvó fiúk és lányok arcát, akik a félelemtől a szemüket sem merik kinyitni, őszintén szólva, nem tudom, hogyan éreznéra magamat, ha a sötét éjszaka kellős közepén szénfekete rendőrkutya lihegne a fülembe. A Bary névre hallgató okos állat azonban már megszokta ezt a munkát. A természetrajongókra kellemetlen percek vártak, aszerint, hogy volt-e náluk megfelelő érvényes személyazonossági igazolvány a munkaadó pecsétjével együtt. Néhányan nyilván fájós lábbal értek haza, hiszen a hátukon kellett vinni az alvózsákokat, a hátizsákokat és a magukkal hozott élelmiszer egy részét is, mégpedig gyalog. Amikor beültek a terepjáróba, amely államköltségen szállította őket a legközelebbi rendőrparancsnokságra, látszott rajtuk, hogy még a fülemüle csodálatos éneke sem jelent számukra vigasztalást. Nem vagyok lány, fiú vagyok... Hason fekve pihentek a fűben a Duna partján. Kezdetben semmivel sem törődtek, mintha nem akarták volna tudomásul venni, hogy az ilyen isten háta mögötti helyen a késő esti órákban is végrehajtható a hivatalos ellenőrzés. — Jó estét, mit csinálnak itt? — Pihenünk. — És éppen itt? — Jól érezzük magunkat, és tulajdonképpen miért ne lehetnénk itt? — Itt lehetnek, előbb azonban kérem a személyazonossági igazolványt! — Nekem nincs. — És magának? — Nekem sincs. — És ez a motorkerékpár kié? — Az enyém. — Kérem a hajtási engedélyt. — Az sincs. — Honnan valók, és mit csinálnak itt? — Csak úgy motoroztunk egy kicsit. — Maga vezet? ? ? ? — Kié ez a motorkerékpár? — Az apámé. — És tud róla, hogy elvette? — Nem. — Akkor ellopta! Az ember csak csodálja, hogy a rendőrök milyen türelmesek, és hogy ilyen esetekben sem lehet megtéveszteni őket. Végül a fiútól elvették az indítókulcsot, a motorkerékpárt feltették a terepjáróba, és a fiatalokat is invitálták: „Tessék, szállfanak bet A kisasszonynak előnye van “ Podunajské Biskupicén a kirendeltség éjszakai szolgálatosa természetesen még nem is sejtette, hogy milyen munka vár rá — a személyazonosságot kell megállapítania. — Nem vagyok lány, én fiú vagyoki — hangzott bátortalanul a motorkerékpár utasának a szájából. A BL—99 rendszámú motorkerékpár és két ismeretlen — nem rossz fogás néhány perc alatt. Akadtak olyanok is, akik úgy gondolták, hogy a sötét erdőben, a Jól ismert erdei csapásokon mégiscsak könnyebben jutnak néhány száz koronához, mint becsületes munkával. De aztán kénytelenek voltak rájönni, hogy az erdőben is ott vár rájuk a törvény, és ezen az éjszakán nem menekülhettek előle. Mások viszont azt gondolták, hogy járművük gyorsabb, mint a rendőrségi terepjáró. Ma már más a véleményük. Akadtak olyanok, akik úgy vélték, hogy éjszakai gépkocsikázásra hívják meg barátnőjüket, és az erdőben áldozhatnak a szerelem oltárán. Ez azonban szintén tévedés, mert még a szerelmesek som kerülik el a kellemetlenségeket, ha nincs mindkettőjüknek érvényes személyazonossági igazolványa. Az erdők egészen más formában szolgálják az embert, és hogy szépségüket felfedezzük, nem kell túlságosan mélyen behatolni az erdőbe, felkutatni a legelhagyatottabb részeket. A horgászok Ezen az éjszakán a horgászokat is ellenőrizték, elsősorban azt, hogy az engedélyüknek megfelelő módon hódolnak-e e nemes szenvedélynek. Minden horgásznak ismernie kell a megfelelő előírásokat. Aki betartja ezeket a szabályokat, annak nem kell félnie, hogy elkobozzák az engedélyét és felszerelését. Az ilyen szabálysértésekért elég magas bírságokat rónak ki, sőt, egyes esetekben nem is elégednek meg a bírságolással. Igen sok a Duna mellett az előírásoknak meg nem felelő horgászkunyhó is. Ezek tulajdonosait az a kellemetlen meglepetés érheti, hogy egy nap a kunyhókat nem találják eredeti helyükön. Ugyanis éppen ezek a kunyhók szolgálnak kiváló rejtekhelyül a huligánok és rendbontók bandáinak, akik — különösen a nyári időszakban — tömegesen keresik fel a természetet. Természetesen abban a hitben, hogy akad olyan kunyhó vagy tőborhely valahol az erdő mé’.yén, amelyről a rendőrök vagy az erdészek nem tudnak. Egyetlen éjszaka alatt ennyi élmény. Találkozás olyan fiatal fiúkkal, akik miutón a vendéglőkben kiordítozták magukat, záróra után a természet lágy ölén folytatják a szórakozást. Találkozás egy másik társasággal, amely csak a Duna mellett, és éppen a reggeli órákban tud egy közönséges fazékban ízléses kávét főzni. Találkozás ún. szakácsmesterekkel, akik a Duna vizéből, az olajos, bűzös folyóvízből készítik az ízletes gulyást. És lehet, hogy éppen ilyenek írnak be hosszú sirámokat a higiénia hiányáról az éttermek panaszkönyvébe. Találkozás egv asszonnyal, aki állítólag nem tud aludni, és álmatlanságát éjszakai sétával gyógyítja. Kissé különös betegség. Ha a határsávban találnak rá. akkor bizonv gyanússá válik. A törvény hazánkban minden állampolgárnak jogot ad arra, hogy felkeresse az erdőket, ha azért megy oda, hogy pihenjen, hogy erdei gyümölcsöket gyűjtsön. De ehhez is szüksége van az erdészek különleges engedélyére. Az erdőben csak a kijelölt táborhelyeken szabad tüzet rakni, sátrakat felállítani, összejöveteleket vagy társasjátékokat rendezni. Szigorúan tilos azonban a faágakat tördelni, az erdei növényzetet pusztítani, különféle rejtekhelyeket építeni, konzervdobozokat, üres üvegeket eldobálni. Sajnos, még ma is az a helyzet, hogy az illetékes szervek nem ügyelnek kellőképpen ezekre a látszólag csekélységekre. Próbálják meg az erdei környezet pusztításőt vagy szennyezését turistáink Ausztriában vagy Jugoszláviában, akkor majd saját bőrükön tapasztalhatják a következményeket. Az ember örök idők óta elválaszthatatlanul kötődik a természethez. Amilyen mértékben nő az emberi társadalom civilizáltságánnk színvonala és fejlődik a technika, olyan mértékben nő a nagyvárosok zaja. Mindinkább szüksége van az embernek arra, hogy bizonyos időt a természetben, a friss levegőn töltsön. Köztudomású, hogy a fiatalokat is mindenkor lelkesítette a kalandvágy, ezért ma sem tiltja meg senki a táborozást, ha az szervezetten, a társadalom érdekeit szem előtt tartva történik Bratislava alatt a Duna mindkét partján találkozhatunk nagyon udvarias fiatalokkal, akik hosszú évek óta minden héten a kijelölt helyeken töltik a szabad idejüket, gyakran feleségükkel és gyermekükkel is. Jóllehet, ezek közül is sokan hordanak farmer- nadrágot és kockás inget, sőt a hajuk is hosszú — mégis emberhez méltóan viselkednek. Csak helyeselhetjük, hogy a folyami rendőrség tagjai rendszeresen ellenőrzik a dunai erdők területét. Az a cél, hogy a törvénytisztelő, becsületes állampolgár nyugodtan, minden félelem nélkül kereshesse fel a természetet. ne kelljen aggódnia, hogy valami csavargó elrabolja a pénztárcáját, vagv kést döf a hátába. Az a cél, hogy az erdőkben ne üvültsenek a tranzisztoros rádiók, ne melegedjenek a tábortüzek körül az illúziók világába menekülő gyanús fiúk és lányok. F. SIVÁK — M. VALÁSKOVA Az „Őszi jegyzetek** sorozatból Könözsl István felvételei
