Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-19 / 222. szám, csütörtök

Ideológiai tevékenység A centrális bizottság négy olopszervezetet irá­nyít • Az ideológiai nevelés és a fiatalok irányí­tása ® A közéleti tevékenységről sem feledkez­nek meg • Nagyobb aktivitást várnak a regisztrált tagoktól A mostovái fhidaskürti) tár­sult egységes földművesszövet­kezet mellett működő centrális pártbizottság négy alapszerve­zet munkáját irányítja. A szö­vetkezet Čierny Brocí-i (vízke­leti), Čierna Voda-i (feketenyé­ki) és košúlyi részlegeinek párt- alapszervezeteit, valamint a hi­daskürti helyi alapszervezetet. Az utóbbi a szövetkezet helyi részlegében és a faluban dol­gozó, valamint a nyugdíjas kom­munistákat tömöríti. Tagjainak létszáma 34. Az alapszervezet elnöke Molnár Imre, a helybeli kilencéves alapiskola igazgató- helyettese. Ilyenkor, a tanév elején, az iskolában bőven akad tennivaló, az igazgatóhelyettes azonban készségesen szakított időt arra, hogy a párt helyi szervezetének munkájáról elbe­szélgessünk. — A fő hangsúlyt — kezdte az elnök —, az ideológiai ne­velésre fordítjuk. Az elmúlt pártoktatási évet minden vonat­kozásban sikeresen zártuk, s most készítjük elő az új párt­oktatási évet. Az oktatást ok­tóberben kezdjük. Tagjaink túl­nyomó többsége alapfokú okta­tásban részesül, tizenhatan pe­dig középfokú pártoktatáson vesznek részt. Az előadások mindkét fokon szlovák és ma­gyar nyelven folynak. Előadó­ink saját sorainkból vannak. A közelmúltban valamennyien há­romnapos iskolázáson vettek részt. Egy tagunk a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egyete­mét fogja látogatni, egy pedig lektori tanfolyamra jár. A hidaskürtiek fontosnak tartják a nyilvános pártgyűlé­sek rendezését is. Nyilvános pártgyűlést legutóbb az SZNF 30. évfordulója alkalmából tar­tottak. A SZISZ helyi szerveze­tének tagjai feldíszítették a termet, s színvonalas és gazdag kultúrműsort Is készítettek. A pártszervezet támogatja a SZISZ helyi szervezetét, melynek tag­jai néhány önálló és sikeres rendezvénnyel büszkélkedhet­nek, s a faluszépítésből is ki­veszik a részüket. Például leg­utóbb segítettek a szövetkezet gazdasági udvara melletti terü­let fásításában, jelenleg pedig a cukrászda építésénél szorgos- kodnak. A SZISZ-tagok fiata­labb társaikról, a pionírokról sem feledkeznek meg. Az alap­iskolában szakköröket vezetnek, melyek közül különösen a rá diósok köre dolgozik jól. Mind­ez a fiatalok igyekezetét dicsé­ri, de az eredményekben a kom­munisták útmutatásának is nagy része van. A fiatalokkal való rendszeres foglalkozás eredmé­nyeként tavaly és az idén js két-két fiatal tagjelölttel erő­síthették a párt helyi ulapszer- vezetének sorait. Az alapszervezetnek több ta­nító is tagja, így a tanulóifjú­ság ideológiai nevelésére való­ban alapos gondot fordítanak. — A tanítók folyamatos szak­mai és világnézeti továbbképzé­se mellett — folytatta az el­nök — elsősorban az oktató- és nevelőmunka egységéért, illetve a kétvágányú nevelés ellen har­colunk. Útmutatónk a júliusi plénum s ennek értelmében a járás kívánalmaival összhang­ban 1980-ig kidolgozott nevelé­si terv. Az iskolák ennek alap­ján dolgozzák ki uz évi neve­lési tervüket, melyet a kommu­nista és a párton kívüli pe­dagógusok segítségével követ­kezetesen megvalósítunk. Val­lásoktatásra az idei tanévben tanulóink 24,35 százaléka je­lentkezett, ami a tavalyinál 2 százalékkal kevesebb. Eredmé­nyes és meggyőző munkánk fo­lyamatosságát bizonyítja, hogy a vallásoktatásról az elmúlt is­kolaév folyamán további kilenc tanuló kijelentkezett. Az ideológiai nevelés mellett az alapszervezet a falu közé­leti és kulturális életének irá­nyításával is törődik. Fontos­nak tartják az egyes tömeg­szervezetekkel való jó kapcso­lat kiépítését. A falu több tö­megszervezete eredményes munkát végez. Elsősorban a vö­röskereszt helyi szervezetét kell megemlíteni, amely min­denekelőtt a térítésmentes vér­adás megszervezésével hívja fel magára a figyelmet. Dicsé­ret illeti a Polgári Honvédelmi Szövetség helyi szervezetét is. Tagjaik tavaly társadalmi mun­kával a faluban önkiszolgáló kocsimosót építettek, ahol a helybeliek nemcsak megmos­hatják a kocsijukat, hanem az apró javításokat és karbantar­tási munkákat is elvégezhetik. A CSEMADOK is jól dolgozik a faluban. Lelkes tagjai leg­utóbb egy egész estét betöltő esztrádműsort állítottak össze, amellyel a környező falvakba is ellátogattak. A kommunisták a választási program teljesítéséből is kive­szik a részüket. Az ő érdemük is, hogy a falu következetesen teljesíti a választási programot. Problémákkal, nehézségekkel is küzdenek a hidaskürti kom­munisták. Elsősorban a 41 re­gisztrált tag aktivizálása okoz nekik gondot. A regisztrált ta­gokat elsősorban a tömegszer­vezetek munkájába szeretnék bekapcsolni, s elérni, hogy mi­nél többen járjanak a faluban megrendezett nyilvános gyűlé­sekre és ünnepségekre. Pfnvvn Nem élhetünk a tegnapban A pártszervezet és a fiatalok Korunkban a szocializmus az egyetlen olyan társadalmi rend­szer amelynek lényegétől ide­gen a konzervatizmus. A kapi­talista társadalomra jellemző a tegnaphoz való kétségbeesett ragaszkodás. Amíg a kapitalista társadalmat szorongás kínozza saját ifjúságáért, a szocialista társadalomban egészen másként alakul a társadalom vezető ere­jének, a pártnak az ifjúsághoz való viszonya. Ez napjainkban az élet min­den területén tapasztalható. A Kožatex termelőszövetkezet ša- moríni (somorjal) üzemében ke­restünk választ arra a kérdés­re, milyen az üzemi pártszer­vezet és az ott dolgozó fiata­lok. Az üzemben két műszakban 330 alkalmazott dolgozik. Zö­mében lányok, asszonyok. Az üzemi párt szervezet elnöke Húr- bún Stanislav, villanyszerelő. A pártszervezet litkára Bering Alf- rédné. Tizen nyolc tagja van a pártszervezetnek, s közülük 11 nő. Bering elvtársnő megjegy­Vamberkben a cserépkályhagyártásnak már 90 éves hagyomá­nya van. jelenleg a kelet-csehországi téglagyár vamberki kályha gyár üzemében préselik a kályhák gyártásához szükséges csere peket. Felvételünkön: Jan Fröhde a kiégetés előtt óíommázzal önti le a cserepeket. (ČSTK — J. Šourek) — Ahhoz, hogy az ifjúság cselekvőén vegyen részt a tár­sadalmat formáló munkában, tudatos szervezés, koncepció, jól átgondolt terv, bizonyos ese­tekben hajlékonyság, máskor szigorú következetesség kell. A tagjelöltek kiválasztásával, nevelésével ilyen elveik szerint foglalkoznak. Még mielőtt rész­letesen elemezné a tagjelöltek és a pártszervezet viszonyát, ezt hangsúlyozza: — Nem élhetünk a tegnap­ban. A mi társadalmunk magá­ban hordozza a holnapot, te­hát a holnap legtettrekészebb építőinek, vezetőinek a helye a pártszervezetben van. Hét tagjelöltjük átlagos élet­kora 28 év. A legfiatalabb tag­jelölt Božena Wiedermannová munkásnő, 18 éves. Csibri Ká­roly technikai ellenőr, 23 éves. Halász Ilona és Lukágs Mária munkásnők alig 24 esztendő­sök. Bartalos Ilona és Frölicho- vá Helena mestemők is a tag­jelöltek sorába tartoznak. Ah­hoz, hogy valaki tagjelölt le­hessen, bizonyos követelmé­nyeknek kell eleget tennie, 11* let ve megfelelnie. Felsorolja ezeket, a követelményeket: —• A munkafeladatok példás teljesítése. Világnézeti tisztán* látás, marxista meggyőződés. Részvétel a társadalmi munká­ban, a feladatok, megbízatások teljesítése, a munkatársakhoz, a dolgozókhoz való jó kapcsolat. — Ma már a fiatalok is tud­nak taggyűlést, művelődést, szó­rakozást, kirándulást szervezni. Sőt, védnökséget vállal a pionírcsapat fölött. Mi azonban többet várunk tőlük. — Mi a mérce? A válasz egy idézet a párt- szervezet határozatából, mely így hangzik: „Az ifjúsági szer­vezet segítse a fiatalokat, min­denekelőtt saját tagjait, szocia* lista világnézetre nevelni. Gon­doskodjon arról, hogy a fiata­lok olyan élményekben része­süljenek, melyek természetes­sé teszik számukra a szocialis­ta életformát.“ Tehát csak helyesen és jól kell értelmezni a párthatároza­tot. Tehát a kölcsönös bizalom n legjellemzőbb a pártszervezet és az ifjúság viszonyára. —haj— nagy energiával vetik bele ma­gukat a politikába. ,De arról sokuknak már csak 'homályos elképzeléseik vannak, milyen úton-módon érhető ©1 az őket érdeklő problémák megoldása. Innen származik ingadozásuk, az opportunizmusra jellemző magatartásuk: a viharos poli­tikai kitörésektől a politikai passzivitásig, a reformista il­lúzióktól az anarchista türel­metlenségig. A nagytőke által tönkretett kispolgár a munkás­osztály közegébe jutva, illetve proletarizálódása után is meg­tartja egykori ideológiáját. Az opportunizmus társadalmi bázi­sát — eredeténél és nézeteinél fogva egyaránt — ezért képezi a kispolgárság. A kommunista mozgalomban és a munkásmozgalomban a jobboldali opportunizmus és a revizionizmus olyan eszmei-po­litikai áramlat, amely ellenté­tes a forradalmi marxizmussal és a munkásosztály alapvető érdekeivel. Irányzata a kapita­lizmus ellen, a szocialista for­radalom győzelméért folyó osz­tályharcot a burzsoá és a pro­letariátus között! osztálybéke hirdetésével cseréli fel. A jobb­oldali opportunizmus, ahogy ez a válságos években nálunk is megmutatkozott, egyértelmű a likvidátorsággal, a szociálde­mokrata nézetek hirdetésével. A revizionizmus tartalmában azoknak az elméleti tézisek­nek és a belőlük következő politikai célkitűzéseknek a komplexuma, amelyek ellentét­ben állnak a marxizmus—leni­nizmus alapelveivel. A revizio­nista nézetek és célkitűzések a munkásosztályt és forradalmi pártját lefegyverzik és harc- képtelenné teszik. Lenin sze­rint „Az opportunizmus lénye- qe az, hogy az átmeneti rész­előnyök kedvéért feláldozza az életbeváqó érdekeket.“ A jelen­kori revizionizmusnak az a sa­játossága, hogy a különféle an­tileninista áramlatoknak azo­kat a nézeteit terjeszti, ame­lyek annak idején a marxiz­mussal és a leninizmussal ví­vott nyílt csatában vereséget szenvedtek. („Demokratikus szocializmus“, „nemzeti kom­munizmus“ stb.). A jelenkori jobboldali oppor­tunizmus és revizionizmus arra törekszik, hogy kétségbe vonja a leninizmus jelentőségét, nem­zetközi jellegét. A marxizmus —leninizmust mint egységes nemzetközi tanítást a „nemzeti marxizmus“ különféle változa­taival cseréli fel. A leninizmus „korszerűsítésének“ mai szor­galmazó! elkeseredetten támad­ják a leninizmus magvát: a szocialista forradalom lenini elméletét. A hírhedt „konver­gencia-elmélet“ i rán y el v ei n ek megfelelően egyesíteni szeret­nék a szocialista társadalmat a polgári demokráciával. Nem értik korunk lényegét, nem ké­pesek szembeszállni a burzsoá­zia nézeteivel, az éles osztály­harcban kapitulálnak. A „baloldali“ opportunizmus A kommunista és munkás- mozgalomban a marxizmus—le­ninizmus eltorzításának másik formája a „baloldali“ opportu­nizmus. Képviselői elméleti szempontból ultraforradalmiak, politikai és szervezeti szem­pontból szektások. A legtalá­lóbban ezt a magatartást is Le­nin jellemezte. Szerinte a „bal­oldali“ opportunizmus olyan kispolgári forradalmárkodás, amely minden problémát csak szubjektív hangulat alapján, rohammal szeretne megoldani. A kispolgári forradalmárkodó képtelen a rendszeres, proletár értelemben vett kitartó és cél­tudatos forradalmi munkára. Az opportunizmus balos válfa­jai rendkívül állhatatlanok, ter­méketlenek és kalandor szelle­műek. A mai „baloldali“ opportu­nizmus ideológusainak reakciós nézete — hasonlóan, mint elő­deiké — szélsőséges naciona­lizmussal párosul. A „balolda­li“ opportunizmus és a kispol­gári nacionalizmus jelenleg leg­inkább Kína Kommunista Párt­ja jelenlegi vezetőségének po­litikájában ós ideológiájában koncentrálódik. Ez a vezetőség szembefordult a nemzetközi kommunista mozgalomnak a kommunista és munkáspártok által közösen kidolgozott irány­vonalával, s a leninizmussal össze nem egyeztethető külön eszmei és politikai platform­mal állt elő. Ez a platform a szocialista országok ellen irá­nyul, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom és az egész anti- imperialista mozgalom megosz­tását célozza. Tulajdonképpen kísérlet a marxizmus—leniniz­mus revíziójára nacionalista és „baloldali“ opportunista ala­pon. A „baloldali“ opportuniz­mus képviselőinek az a céljuk, hogy semmivé tegyék a szo­cialista politikát és ideológiát és helyébe a maguk politikáját és ideológiáját állítsák. Kedve­zőnek tartják a nemzetközi fe­szültség kiéleződését, a hábo­rús pszichózis légkörének a kialakulását. A háború és bé­ke kérdésében elfoglalt állás­pontjukat az jellemzi, hogy sa­ját érdekeikért hajlandók len­nének emberek százmillióit is feláldozni, és egész nemzeteket megsemmisülésre késztetni. A hatvanas évek elején, ami­kor lemondtak arról, hogy osz­tály szem pontból ítéljék meg, milyenek az erőviszonyok a nemzetközi küzdőtéren, az úgy­nevezett „közbeeső övezetek“ teóriáját hirdették. A „kultu­rális forradalom“ végén ezt a „kétpólusú viláq" nem kevésbé tudománytalan elméletévé ala­kították át. Nemrégiben ismét „új" nézetet kezdtek hirdetni. Eszerint a világ korunkban „három világból" áll. Az elsőbe a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a másodikba a fejlett kapitalista országok mellett olyan országok is tartoznak, amelyek a „harmadik világ­gal" együtt fellépnek az „első világ“ egyeduralma ellen, a „harmadik világot“ pedig a fej­lődő országok — köztük Kína — alkotják. A „baloldali“ opportunisták, amikor közös nevezőre hozzák a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, és az új „elmélet“ segítségével megindokolják a két szuperhatalom elleni, való­jában azonban csakis a Szov­jetunió ellen irányuló harc szükségességét, tulajdonképpen arra törekszenek, hogy elvon­ják a népek figyelmét az im­perializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harc­ról, ugyanakkor megpróbálják összefogni a különböző erőket a Szovjetunióval ós a szocialis­ta közösséggel szemben. A „rokonok“ kölcsönössége A jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus rokon jelenség. Az egyik is, és a másik is el­torzítja a szocialista forrada­lom lenini elméletét. Képvise­lői lebecsülik a munkásosztály­nak és élcsapatának, a mar­xista—leninísta pártnak a szo­cialista forradalomban és a szocialista építésben betöltött szerepét, a forradalmi harc szá­mos nagy fontosságú problé­májának a megítélésekor nem­zeti korlátoltságban szenved­nek. A jobboldali opportunisták a napi eseményekhez alkal­mazkodva figyelmen kívül hagyják, vagy rosszul értelme­zik a mélyreható történelmi folyamatokat. A „baloldali“ op­portunisták nem akarják meg­látni az élet fontos változá­sait, elszakadnak a valóságtól* megrekednek tegnapi álláspont­juknál. A jobboldali és a „bal­oldali“ opportunizmus — mivel egyaránt távol áll az alkotó marxizmustól, sőt szemben áll a marxizmussal — nem tagad1 ja, hanem kiegészíti és táplál­ja egymást, elősegíti a kölcsö­nös aktivizálódást. Az egyik vagy a másik fajta opportuniz1 mus általában azok körében hódít, akik nem tudják a mar­xizmust és a leninizmust alko- tóian és konkrétan alkalmazni a helyi viszonyoknak megfele­lőéin. Bár az említett téves néze­tek egyaránt szemben állnak az alkotó marxizmussal, a tár­sadalmi és gazdasági körülmé­nyektől függően az egyes or­szágok fejlődésének egyes sza­kaszaiban más-más opportunis­ta áramlat kerülhet fő veszély­ként előtérbe. Hogy az adott időszakban a marxizmus eltor­zításának melyik formája a ve­szélyesebb egy-egy kommunista pártra nézve, az a konkrét tör­ténelmi körülményektől, vagyis attól függ, hogy az adott kö­rülményeiknek megfelelően e fonnák közül melyik gyengíti inkább a forradalmi mozgal­mat, melyik akadályozza erő­sebben az osztályharc felada­tainak a sikeres megvalósítá­sát. Nálunk — ahogy ezt a CSKP XIV. kongresszusának a határozata egyértelműéin leszö­gezte — a fő veszély a jobb­oldali opportunizmus. A jobboldali és a „baloldali" elhajlás a kommunista pioz- ga lom bán ma érezhetőbb, mint bármikor. A téves nézetek el­leni harc éppen ezért nem le­het kampányjellegű, nem kor­látozódhat egy bizonyos idő­szakra. Az opportunizmus va­lamennyi formájának a leküz­dése kitartó és állandó küzdel­met igényel minden kommunis­tától. BALÁZS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents