Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-19 / 222. szám, csütörtök

A bábszínjálék egyik jelenete. ITT VOLT A NAGY MESÉLŐ... ' Az Állami Bábszínház AKÁR AZ EGYSZEREGYET A szabad idő értelmes kihasználásáról A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság közötti kulturális egyezmény keretében hazánk­ban vendégszerepeit a budapes­ti Állami Bábszínház társulata. Košicén és Királyheimecen mu­tatkozott be Kelet-Szlovákia közönségének Kodály Háry Já­nosával. Ezt a müvet az Álla­mi Bábszínház külföldön eddig csak az avignoni nemzetközi fesztiválon, valamint Manches­terben, az európai kultúra he­tének keretében adta elő. A budapesti Állami Bábszínház vendégszereplését nagy érdek­lődés előzte meg. Ez érthető is, hiszen e társulat nemcsak Európában, de világviszonylat­ban is ismert. Ezen kívül van még egy, számunkra szokatlan sajátossága is. Az eddig bemu- . btott 120 darab között igen előkelő helyet foglalnak el ép­pen azok, amelyeket immár több mint egy évtizede — si­keres kísérlet eredményeként — a felnőtt közönségnek ad­nak elő. Ez a rendszeresség teremtette meg a budapesti Ál­lami Bábszínház kivételes hely­zetét, s egyben arculatát is. Tájékoztatásul legalább néhá­nyat említek az eddig nagy si­kert jelentő, drámai vagy zenei alkotások bábszínpadi változa­taiból: Shakespeare: Szenliván- éji álom, Bartók: Fából faragott királyfi, Sztravinszkij: Pét rus­ká: Vörösmarty: Csongor és Tünde. Garay János porlepte obsito­sát, Háry Jánost annakidején Kodály Zoltán tette igazi me­sehőssé. A daljáték bábszínpadi változata viszont nemcsak egy­szerű dramaturgiai porletörlés, hanem újrafogalmazás lett. A ane lenyűgöző kifejező ereje, a színpadkép, a mozgás és a színészi játék varázsával kar­öltve tökéletes dramaturgiai és esztétikai egységben domborí­totta ki mindazt, amit az ere­deti Háry János tartalmaz. A Háry János-adaptáció alkotói­nak legfőbb érdeme, hogy min­den téren kiegyensúlyozott bábszínpadi művet teremtettek, fialán ezért lett az eredeti jel­legzetes figura (johannes Há­ry) éppen itt, a bábszínpadon még kifejezőbb, még emberibb, még eredetibb, és könnyed füllentései ellenére is még vonzóbb. A budapesti Állami Bábszín­ház Háry Jánosa mestermű a javából. Lehetetlen eldönteni, A sajtó, rádió és a televízió napja alkalmából a Rudé prá­vo napilap szombaton és va­sárnap Prágában a Julius Fučík Kultúra és Pihenés Parkjában ünnepségeket rendez, amelynek keretében a rendezők mintegy száz rendezvényből álló gaz­dag műsort állítottak össze. A szombati műsort elsősor­ban a fiatalságnak szánják. A Mladá fronta napilap élő ki­adásának keretében az újság szerkesztőivel együtt beat- és népművészeti együtteseink, va­lamint élvonalbeli sportolóink is bemutatkoznak a fiatal ol­vasóknak. A többi ifjúsági és gyermekfolyóíratok is különbö­ző rendezvényeket készítettek Kelet- Szlováík iában hogy u sikerben kié a legfőbb érdem. A mű tökéletessége ugyanis dramaturg, rendező és képzőművész harmonikus együttműködéséről tanúskodik. A daljáték eredeti szövegét (Paulini Béla és Harsányt Zsolt művét), az Állami Báb­színház igazgatója, dr. Szilágyi Dezső hozzáértéssel és messze­menő gondossággal alkalmazta bábszínpadra. Szövegte megfele­lően zamatos, humoros és tö­mör. Bródy Vera bábtervező és Koós Iván díszlettervező külön- külön is sajátosat alkotott, ki­fogástalan tökéletességű egy­séggel. Mindketten a magyar népművészeti tárgyakat is fel­használható képzőművészeti sti- lizáció szellemében teremtenek rendkívül változatos és hatásos színpadi légkört. Hasonló meg­állapítás vonatkozik a bábúkra is, amelyek művészi ízlése, valamint technológiai egyszerű­sége és funkcióképessége meg­oldásban és kivitelben egy­aránt káprázatos volt. A Háry Jánost Szőnyi Kató, az Állami Bábszínház főrende­zője rendezte. Munkájának esz­köze a rendezői ötletgazdagság, az elképzelések és megoldások, a kifejező szimbólumok tűzijá­tékszerű egymásutánja volt. Az előadás figyelemreméltó érdekessége, hogy a különböző bábtípusok és a többfajta já­téktechnika (sík, félsík, plasz­tikus bábuk, fekete színház stb). közös alkalmazása vég­eredményben szervesen egybe­illeszkedő ötvözetté vált. Kelle­mes meglepetés volt a kitűnő hangfelvétel is. Tökéletes mi­nősége feledtette, hogy a Lon­doni Filharmónikus Zenekar csak felvételről működött köz­re, s ezért az énekesek és szövegmondók hangját is ere­detinek fogadtuk el. Telitalálat volt a szereposztás is, mind az énekesek (Melis György, Kom- lóssy Erzsébet, Szőnyi Olga, Palócz László), mind pedig a szövegmondók (Sinkovits Imre, Szőllősy Irén, Havas Gertrúd, Cser Tamás, Leviczky Andor, Balogh Klári, Háray Ferenc, Elekes Pál stb.) esetében. A bábszínészek teljesítménye is egyenletes jó volt. Bízunk abban, hogy e szín­vonalas előadás a bábszínját­szás meggyőző hírverője lesz hazánkban is. dr. SZÓKE ISTVÁN elő. Az ifjúsági műsor a Mladý svét heti folyóirat tábortüzével zárul. A negyvennégy szombati műsorszám keretében a Vít Nejedlý Katonai Művészegyüt­tes Is fellép, valamint meg­rendezik a politikai dalok és a Hviezda-rádióadás énekszá­mainak fesztiválját is. Vasárnap délelőtt megtartják a Rudé právo 20. nemzetközi síkfutását, amelynek keretében Miroslav Moc főszerkesztő tart alkalmi beszédet. Ezután a Ru­dé právo élő kiadása követke­zik, majd a vasárnapi műsor a szín- és zeneművészeti főisko­la hallgatóinak kultúrműsorá­val és a hagyományos népün­nepéllyel zárul. (ČSTK) Amikor a tanévnyitó ünnep­ségre készüllek a tvrdošovcei (tardoskeddi) alapiskolában, az ünnepségre érkező szülőket és vendégeket az úgynevezett vezetőségi hármas fogadta: Fábrik Gyula, igazgató, Száraz József, igazgatóhelyettes és Kobolka György, a pionírcsapat vezetője. Az ünnepség után is ők, hárman tanácskoztak Bo­gyó Géza elvtárssal, a hnb el­nökével, Vrtík István elvtárs­sal, a pártszervezet küldöttével, s csuk a megbeszélés után ke­rült sor a szokásos tantestületi gyűlésre. Az igazgató elvtárs rövid, de tartalmas tájékoztatása után mindjárt tudtuk, milyen „alap- helyzetből“ indulva kezdi ezt a tanévet az iskola. Már hato­dik éve építik az új iskolaépü­letet. Sajnos, az építés üteme lassú, bíztatónak egyáltalán nem mondható. Még mintegy 12 millió korona értékű munka elvégzése vár az -építőkre, akik nz utóbbi félévben csak havi, átlagos 100 000 korona értékű munkával képesek „bizonyíta­ni“, hogy a harmadízben meg­jelölt határidőre — jövőre —, talán-talán átadják rendelteté­sének az új iskolaépületet. Ezért a nyári hónapokban a hnb kisüzemének dolgozói mintegy 90 000 koronás költ­séggel kívülről, belülről átépí­tették, tatarozták a régi isko­laépületet, a napközi otthont, az iskolai klub számára pedig magánházaknál létesítettek tantermeket. Így tehát nem három, ha­nem csak két váltásban folyik az oktató-nevelő munka, mely­nek során 28 pedagógus 512 tanuló, köztük 50 elsős, szá­mára igyekszik azt nyújtani, amit a tanterv előír. — Ez természetes ... AZ IGAZGATÓ ELVTÁRS azonban nyomatékosan hangsú­lyozta: — Nemcsak olyan képessé­geket kell a tanulókban terv­szerűen kialakítani, amelyekre társadalmunknak, a közösség­nek, a termelésnek szüksége van, hanem egyszersmind olyan szükségleteket is, ame­lyeket csak úgy tud kielégí­teni, ha majd képzett, művelt munkaerőként kapcsolódik be a termelésbe, a közösségbe. A felkészülést erre a fel­Nemzetgazdaságunkban egy­re növekszik a bánya- és ener­giaipar jelentősége. Eredményei egyre fokozottabb mértékben befolyásolják a más ágazatok­ban kitűzött tervek teljesítését. Többek között ezt is hangsú­lyozták azok a nyilatkozatok, amelyek szeptember elején a bányásznap alkalmából hang­zottak el. A szép eredmények és a túlteljesített tervek ellenére azonban bánya- és energiaipa­runk számos kisebb-nagyobb problémával küzd. Ezek között szerepel a bányászutánpótlás biztosításának a kérdése. Egy villáminterjú keretében erről beszélgettünk Kovács Jánossal, a cígeľi szénbánya propagan­distájával. — Bányánk szakmunkáskép­ző Intézete Prievidzán van. Ide szeretnénk megnyerni sok fia­talembert az alapiskolákból. A hároméves tanulmányi idő alatt lakatosodat, gépészeket és vil­lanyszerelőket képezünk ki — természetesen bányamunkákra. Az elsőévesek még nem járnak le a bányába, de a következő két évben már ott is tartanak gyakorlati órákat. A tanulmá­nyi idő alatt fizetést is kapnak a fiatalok. Ennek összege 2300—2900 korona között mo­zog. • Ki jelentkezhet ebbe az iskolába? — Már a hetedik osztályból is felveszünk fiatalokat. Egyet­len feltétel, hogy egészségeseik legyenek. • ón szerint mi az oka an­nak, hogy a bányászszakma nem örvend népszerűségnek? adatra így jellemezte az igaz­gatóhelyettes: — Természetesen a jól szer­vezett oktatói tevékenység alapján. Már a vakáció utolsó hetében kidolgoztuk a tanter­veket, összeállítottuk az óra­rendet, s meghatároztuk nem­csak az oktatói célokat, ha­nem a nevelési célokat is. A pionírcsapat vezetője pe­dig megállapította: — Arról van szó, hogy a ta­nulók szabad idejének okos és célszerű felhasználásáról, érté­kesítéséről is gondoskodjunk. Ezeket helyeselve, az igaz­gató fontos megjegyzést tett: — Az igényesség jegyében. A MÜLT TANÉV tapasztala­tait, eredményeit és kudarcait összegezve, értékelve határoz­ták meg a tennivalókat. Ami az oktatás színvonalát illeti, a tardoskeddi alapiskola járási viszonylatban az élenjárók kö­zé tartozik. Egyetlen „gyenge“ pontjuk, hogy a cigányszárma- zású tanulók oktatása terén nem sikerült olyan eredménye­ket elérni, mint amilyeneket szerettek volna. Az idén azon­ban már nem fogják őket kü­lön osztályban tanítani, hanem a többiekkel együtt. Az előké­szítés óvodai szintű lesz. Az egyik fő tennivaló tehát így fogalmazódott meg: Gon­doskodni arról, hogy a cigány- gyermekek is társaikhoz hason­ló módon, hasonló intenzitás­sal, hasonló eredménnyel hasz­nosítsák a szabad időt. Nagyon jó eredményeket ér­tek el a múlt tanévben ezen a téren a szakkörök. Főleg a raj­zosok szakköre, melynek veze­tője Barusz László tanitó elv- társ, az irodalmi színpad, mely­nek Forró Anna tanítónő a ve­zetője, és a pionírtudósítók kö­re, Kobolka György tanító elv­társ vezetésével. A másik fő tennivaló megfo­galmazása tehát így hangzott: Gondoskodni arról, hogy a szakkörök tevékenysége minő­ségileg javuljon, s ha csak le­hetséges, újabb szakköröket kell szervezni. Felmerült ezzel kapcsolatban néhány kérdés. A SZABAD IDŐ hasznos eltöltésének lényeges feltétele — az érdeklődésen, az igényen túl —, hogy rendel­kezésre álljanak az eszközök, a lehetőségek, a jó vezetők. — Részben az, hogy az em­berek nem tudatosítják eléggé a szükségességét. De lényege­sebb ok, hogy nem ismerik a mai bánya munkakörülményeit. Él az emberekben egyfajta elő­ítélet. Ha bányáról hallanak, mindjárt a szerencsétlenségre gondolnak. Igaz, hogy a múlt­ban gyakoriak voltak a bánya- omlások, de ma már biztonsá­gos környezetben dolgoznak az emberek. Az országutak vagy a nagyvárosok utcái pél­dául, semmivel sem veszélyte­lenebbek. Különben a cígefi szénbánya is a legmodernebb gépekkel dolgozik, és a bá­nyásznak inkább irányító sze­repe van. Azok a fiatalok, akik hozzánk jöttek, nem bánták meg. Sőt, volt már olvan eset Nagyon fontos, hogy a szak- körökben tevékenykedő tanulók ne csak hobbyként értelmezzék saját tevékenységüket, hanem az élettel való kapcsolat egyik megnyilvánulásaként. Akár sza. valnak, rajzolnak, barkácsol* nak, vagy sportolnak, mindig, minden körülmény közepette érezzék, tudatosítsák, hogy nemcsak önmaguk, hanem a közösség számára is hasznos, értékes tevékenységet végez­nek. Lényeges az is, hogy meg­felelő jutalmazás alapján érté­kelhessék a tanulók saját és egymás tevékenységének valós hasznát, jelentőségét. Értékíté­letük így alakul majd ki. fö TAPASZTALATOKKAL ren- delkezik a tanulók szabad ide­jének felhasználása és értéke­sítése terén az iskola pionír­csapata. Nem hiánytalan azon­ban a csapat tevékenysége, mert az egységes nevelési rendszer bevezetése megköve- teli, hogy a „próbarendszer“, vagyis a „Pionírlángok és utak“ követelményeinek min­den szikra minden pionír ele­get tegyen, s ennek megvalósí­tása a tanítőrajvezetőktől függ, akiknek nem mindig jut err® idejük. Nem lesz tehát feles­leges ezzel a problémával fog­lalkozni az új tanévben. Sajnos, fékezi a munkát az a körülmény is, hogy egy-egy rendezvény során szinte állan­dóan visszatérő kérdés: Hol valósítsuk meg? Néha az is előfordul, hogy ttgy-sgy tanuló többre vállalko­zik, több szakkörbe is beirat­kozik, mint amennyire erejéből, tehetségéből, idejéből futja. Mások szülői, rokoni, baráti hatásra nem jól választják meg szabad idejük felhasználá­sának módját. Gitározni tanul­nak, pedig... Néhány tanuló meg félrehúzódik, senki sem veszi észre, egyszerűen nem tud mit kezdeni a szabad ide­jével, pedig... Nagyon találóan fejezte b» az igazgató elvtárs a megbe­szélést ezzel a megállapítással: — A szabad idő hasznos, ér­telmes eltöltésére ugyanúgy meg kell tanítani a gyermeke­ket, mint az egyszeregyre. is, hogy az idősebb testvér hozzánk irányította öccsét. • Ün tehát az iskolákat jár­ja, toborozza a fiatalokat, nép­szerűsíti a bányászszakniát. Milyen eredménnyel? — Egész évben látogatom az iskolákat, ós az elmúlt tanév­ben sikerült tizenöt gyereket megnyerni. Vannak persze, akik meggondolják, és vissza­lépnek. Ezen a téren sokat se­gíthetnének az iskolák pálya- választási tanácsadó testületéi, ha ők is népszerűsítenék ezt a szakmát, hiszen nemcsak a bá­nyaipar fejlődésének biztosítá­sáról van szó, hanem az embe­rekről is, akik sok esetben nincsenek tájékoztatva a le­hetőségekről, a munkakörülmé­nyekről. —br— Elméleti oktatás a „felszínen" (Pavol Jeremiáš felvétele) Gazdag kultúrműsor a Sajtó Napja alkalmából HAJDÚ ANDRÁS lllllllllillllllllllllllilllllll A bányák várják a fiatalokat m 1974. IX. 1 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents