Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
Andrej Plávka: Három ér (részlet) Erdő, erdő, erdő-anyám, harcból jövők, támogassál, Ágaiddal öleljél meg, hiszen ezer sebből vérzek. Súlyos harctól testem véres, írt adni csak te vagy képes. Sebeimet gyógyítsd, kérlek, tartsd távol az ellenséget. Üldöz engem tűzzel-vassal, mindent megtesz, ne nyughassak. Rá már nem egy csapást mértem, hogy szabadságunkat megvédjem. Édes szabadságunk a tét, érte fogtunk fegyvert önként. De sokan hoif.ak meg érte! - Jobb holtan, mint búban élve, érezve a rabság kínját, engem is sír fedjen inkább. Nem, ne fedjen, légy orvosom, s büszke leszel még rám, tudom. Erdőanyám, hívó hegyek: új erővel harcba megyek. A harc ádáz, rettentő lesz, végül én leszek a győztes. Fügedi Elek fordítása * Milan Lajčiak: Mindenütt látlak Hogy merre szunnyadsz, hiába kerestem, -i a hegyeken sok, titkos út vezet, - Ordashad, árvíz osztozott a testen? Nem mondja meg már senki sem neked. A nyárutó ezüst haját ha fonja, újra kereslek völgyön és hegyen, „Itt van, itt vani“ A föld is egyre zsongja. Bármerre nézzek, nem lát meg szemem. Mit üzensz nekünk hajnalban és este, arany levél, ha halkan hullva vész? „A harcos szívét rozsda, por ne lepje, éber legyen, mindig rohamra kész!" Mindenütt látlak. Ifjú, s víg vagy egyre. Száz év múltán is fiatal leszel. Ha majd az ősz lopakodik a kertbe, a hálás nép terólad énekel. Zala József fordítása Mikuláš Kasandra: Várja még... Szombaton a padlót tisztára felmossa, vázákat rendezget, bennük virág virul. Várja szeretettjét hosszú hetek óta fáradhatatlanul. Hányszor ment már ki, még mindig remélve, szombat-esténkén.t a kis állomásra! A szomjas ajaknak csak víz kell s feléled, szíve nagy szomjának más kell oltására: kell. hogy visszatérjen, kit olyan régen vár, ki elment harcolni a zúgó erdőkbe, s mikor ő hetedik hónapjában volt már, kit elnémított egy golyó örökre. Szombaton este vacsorához terít. A vonat is befut nagyokat köhintve. Itt lenne a helye. Kihűl az étel mind. Nincs ki megérintse... Fügedi Elek fordítása Vojtech Mihálik: Hegyek Szél indul a Vepor felől, borzolja hajad szálát, sugaras illatot szippantasz boldogan. Hagyd most, öcskös, a vers alkímiáját, felhők locsolják zöld erdők ruháját: s amíg a forró nyár suhan, messél utadra pálcát. Harmatos rét smaragdjai sziporkáznak a napban, s mintha leskelne ezernyi éber szemparázs, mintha a hegyekben kiömlött vér csillogna kristályfolyókban, rezdülne fűszálakban, s visszhangoznék a pásztorsípban halkan a fegyverropogás. Éjszakánként, midőn a gyantás szél a völgyekbe leszáll, mogyorósból, fenyvesből, hegyi legelőről csak a holt-éber szemek néznek a fényes város felé, ahol a seb tán gyógyulást talál: vajon ifjú vérünk milyen termésre vár? Vagy elfelednek bennünket talán? Szél mozdul a Vepor felől, suhog a táblás árpa, édes illatfelhő sugarasan jár át, olykor, ha a kihalt város sivatagába fúl a lámpa. messél utadra pálcát, porold le sajgó szívedet baráti hegyek közt, hol nem kísért az unalom világa, merülj a partizántüzek iángsűrüs csillagába, csihold a fény szikráját. Ö, hegyek, fenyveseitek adnak lelkemnek tápot, hol lelhetnék támaszt, ha ti nem adnátok? Gyökeretekben buzog a hősök vére még. Törzsetekből a vér a lombok felé árad, és a szabadságot dalolják az ágak, győzelem énekét. Dénes György fordítása 1974. IX. 1. 11 A z idei Jókai-napok előtt, amikor az egyik alkalommal a bratislavai Népművelési Intézetben jártam, Tóth Sándor elvtárs, a nemzetiségi osztály vezetője a következőket újságolta: — A színjátszók idei országos fesztiválján a galántai járásból is szerepel együttes. Az előző Jókai-napokon ez még nem fordult elő. Azt viszont, amit később mondott, már kevésbé értettem. Meglepetésben lesz részem, ismételte többször is, de hogy milyen meglepetésben, nem volt hajlandó elárulni. A titokra végül is Komáromban derült fény. A galántai járás Kráľová nad Váliom (Vágkirályfa) községének eddig ismeretlen színjátszó csoportja, melytől a szakemberek a legjobb esetben is csak mérsékelt színvonalú előadást vártak, Július Barč Ivan Anya című drámájával olyan közönségsikert aratott, amilyenre csak ritkán akad példa a seregszemlén. Nem csoda, hogy az előadás után a város vezetői vendégül látták és többen meghívásokkal ostromolták á szereplőkeit. S a zsűri döntése? Vincze Gábor, az együttes vezetője a legjobb rendezés, Morovics Imre pedig a legjobb férfialakítás díját nyerte el. A meglepetés tehát teljes volt, de a kíváncsiságom nem múlt el nyomtalanul. Helyére az érdeklődés költözött. Meg kell ismernem ezit a csoportot, mondogattam magamban, s erre rövidesen adódott Is alkalom. A MEGLEPETÉS Egy színjátszó csoport váratlan sikere Amikor a szereplők köréin sereglettek, és végigjártattam tekintetemet az ismeretlen arcokon, egyetlen kérdés foglalkoztatott. S ez a siker titka volt. Részben az előzményekben rejlik, a szereplők tudása elsősorban ezekből táplálkozik. Ezt már tudtam a Jókai- napok műsorfüzetéből, de erről győztek meg Vincze Gábornak, a galántai járási népművelési központban osztály- vezetői minősítésben dolgozó rendezőnek a szavai is. — Vágkirályfán már csaknem 25 éve létezik színjátszó csoport — mondta — tagjai az évek folyamán többnyire daljátékokat és népszínműveket játszottak, drámát csak fehér hollóként. A múltat említve Tóth Alajnsnéban és Szalay Imrénében, a két legrégibb szereplőben pillanatok alatt felelevenedtek az élmények. Legtöbbször leányszerepet játszottam, s mind a szívemhez nőtt, mondta az egyik is meg a másik is, de nosztalgia nélkül, sőt: amikor a szerepek és az élet párhuzamából adódó paradox helyzetre terelődött a szó, derültek azon, hogy a leánykor már régen tovatűnt. — A jelenlegi csoportban Tóth Ala- jnsnén és Szalay Imrénén kívül három fiatal: Morovics Imre, Vincze Tibor és Vincze Katalin szerepel — mondta később a rendező. — Tibor a vágki- rályfai kultúrház gondnoka és hivatásos népművelőnek készül. Tehát a szorgalom és az ismeret- szerzés az újabb kulcs a siker megértéséhez, ötlött fel bennem. Na és a körülmények, hiszen így bármikor próbálhatnak. Volt azonban néhány gátló tényező is, tudtam meg később. A csoport néhány hónappal a Jókai-napokra való felkészülés előtt más műsorokkal is szerepelt, ezenkívül Tóth Alajosné és Morovics Imre időnként az esti órákban is dolgoznak, s így bizony sokszor csak este fél tizenegytől lehetett próbálni. Az akarat és a lelkesedés végül is sikert eredményezett. Igaz, erre a szereplők nem számítottak, de éppen ezért kétszeresen örültek. Jólesett őket hallgatni, amikor az előadásról beszéltek, s a darabot elemezték. Nagyon jól tudtam, hogy mennyire szenvedhet egy anya, ha a két fia egymás ellen megy — magyarázta Tóth Alajosné. — Ezt az érzés* próbáltam átadni a közönségnek is. — És a szomszédasszony? — érdeklődtek Szalay Imrénétől. — Én is reszkedtem a fiamért, hogy ne járjon a kocsmába, ne legyen részeges. A Palót alakító Vincze Tibor igyekezett önbírálatot gyakorolni. — A szerepet helyenként jól alakítottam — magyarázta, azonban voltak esetek, amikor nem tudtam vele teljes mértékben azonosulni. Az apró árnyalatokat, az alig észrevehető rezdüléseket nem tudtam mindig kihozni. Morovics Imrét Jano szerepének az alakítása kissé megviselte. — Nagyon nehéz volt eljátszanom azt a részt, amelyben megöltem az anyámat — sóhajtott fel —, nem szeretnék még egyszer ilyen szerepet játszani. Vincze Gábor viszont szeretne több hasonló darabot rendezni. Ezt már tőle tudtam meg, amikor a drámáról beszélt és a szereplők felkészítéséről. — A fő mondanivalót a legnehezebb kidomborítani — mondotta többek között. — Ez ebben a darabban egy polgári /előítéletnek a lerombolása volt, melyet — azt hiszem sikerült érzékeltetni. Igen, skerült, nagyon sikerült, ismételgettem magamban, miután a lelkes csoporttól elbúcsúztam. Bár csak mindig így sikerülne. TÖZSÉR LAJOS ír N Qj ."C c: 15 *» io ex :o «o Cj ,c C o A X3 o Qj IM c £ A vágkirályfai színjátszók komdrnói fellépése (Tóthpál Gyula felvételei)
