Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-15 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
“egember, s amint :ét a fegyverről, r sugárzott volna agy ebben a nyo- legyenekl i ta az öreg. volt még Itt az már, hogy csak t cigarettára, de a rizspálinkát is amiképpen rend- tott párbeszéd, s iki sem kapcsolóiéin. , hogy megbolon- 1? — ordítottam sídalba nyomtam, or -*• riadt fel Ll pillanatra, s már* g csak az öreg- pen ez az öreg- r üvöltve. tori kórház műtő- ta. Csak a műtő- s párbeszéd szag- nonotónláját: \ ez az öregem-, íaptam Ll karját, ilkan az ápolónő, sen szorító ujjaizomszédos ágyon ;y szemében pajr revette, hogy fel-? bennünket a ro= sak egy abbaha- a várnék, 8 matőig gipszelt bal érdeztem, de bár lehatott feje be- beszélésnél. irténethez keres- .órtak bennünket BTvények történe- becsapódást megák. Élettelen teste int aknaszilánkot ijt be a jobb vál- ted. sítette Li szavait hogy ellentmonda: KATAY ANTAL EGRI VIKTOR : Egy kis történelem Erdei séták kedvelői az Aranyhomoktól egy óra alatt elfutnak az Aladzsa kolostorhoz. Dús lombozató fák alatt, apró tisztásokon át vezet az enyhén emelkedő ösvény. Csendes időben a - távoli mélyből felhallatszik az acélkéken csillogó tenger morajlása. Egy kanyarban aztán a iák koronája felett meredek sziklafal bukkan fel hirtelen. Vakító fehérségükben két sorban láthatóvá válnak a sziklába vágott üregek. régmiúit idők remetéinek cellái. Az Íratlan hagyomány szerint itt már az őskorban léteztek barlangok. Valamikor, ősi Időkben, ez is tengerfenék volt. földrengések megmozgatták a talajt, s egy hat kilométer széles árok keletkezett a Dobruzsai fennsík és a tengerpart között. Vadban és halban gazdag, termékeny táj volt ez mindig, s a leletek arra vallanak, hogy' vonzotta az ősembert. A rómaiak idején, mindenfelé a környéken, települések létesültek. aztán a Rótok hordái halált és pusztulást okoztak. A kardforgatáshoz nem értő békés őslakók ezekben a barlangokban találtak védelmet. A hetedik században már szlávok lakták ezt a földet, aztán jött a bizánci uralom, amely a tizenkettedik századig tartott, s akkor létesült az első bolgár település. A sziklába vájt kolostort első ízben az orosz Viktor Tepl- jakov említi, aki részt vett az orosz—török háborúban, és megbízatást kapott a felszabadított terület történelmi emlékeinek felkutatására. Tepl- jakov utón a cseh Jireček professzor. majd a ökorpifi-testvé- rek szereztek érdemeket az Aladzsa kolostor feltárásában. Ez a cseh régész testvérpár kezdte el a barlangok és cellák falain látható freskók restaurálását is. A régmúlt adatai homályosak és ellenőrizhetetlenek, annyi azonban bizonyos, hogy a barlangok minden időben menedéket adtak az üldözötteknek. A sziklakolostort és a folyosók rendszerét szavahihetően egy a XIII. és XIV. században elterjedt mozgalom hívei lakták. Hezichaszizmusnak hívták ezt a mozgalmat, amelyet valószínűleg a mostoha gazdasági körülmények hoztak létre. Követői alapították a környék számtalan kolostorát, Így az aladzsait is. (Ennek a görögkeleti szektának az At- hosz hegyen és Konstantinápolyban is volt kolostora.) Gúnyból köldökszemlólőknek csúfolták a szekta szemlélődő életet élő tagjait. me.rt ima közben, állukat a mellükre horgasztva, mozdulatlan merevséggel, állhatatosan testük közepére, a köldökükre néztek. Szentek voltak-e, vagy őrültek? A modern lélektan úgy ítéli, hogy önszuggesztiójuk révén olyan állapotba kerültek, melyben azt hitték, hogy részesei annak a kisugárzásnak, amelyet az apostolok Krisztus színváltozása alkalmával a Tábor hegvén láttak. Legendák fűződnek az Alad- zsa kolostorral egyidős katakombákhoz. Köztük a legérdekesebb azé a baráté, aki egy éjszaka lámpással a föld alatti labirintusokba merészkedett, s hogy soká nem jött elő, keresésére indultak. Ajultan lelték, kámzsája zsebeiben négy kilogramm súlyú arany- és ezüstérmékkel, kezében talizmánokkal. Imri Pop, a környező erdők védelmezője, minden esztendőben elhagyja sírboltját, hogy megkérdezze az első embertől, akivel találkozik, vajon terein- e még az erdőben ostornak való ág, szülnek-e az asszonyok gyereket, s adnak-e a tehenek borjakat? E naiv mose szerint —■ amelyhez hasonlót semmiféle népmesében nem olvastam — az erdő mindaddig nem pusztul el, amíg a sírjál elhagyó Imri Pop el nem indul megkeresni a halandót, akinek felteheti a megújulást szimbolizáló kérdéseit. ral, torkot maró pliszkával koccintanak egymás egészségére. s jut néhány pohár barátnak, sohase látott Idegennek is. Ebéd után a nagymamák a fák alatti sátrakban megvásárolják a kis unokáknak szánt csörgőket, bicskákat és pántlikákat, a legények szagos szappant. kendőt vesznek kedvesüknek, a lányok meg bukszákat és pénztárcákat, azzal a titkos kívánsággal, hogy az egyikből sohase fogyjon ki az apró, a másikből a bankó. Az árnyas fák alatt megszólalnak a muzsikusbandák, és a fiatalság táncra perdül. Elnéz a nép a cellákba, a katakombákba is, ám az ünnepnek nem ez a lényege, hanem a Jó ebéd, a fel köszöntő, az ismerkedés és a tánc. Taoaszy Noémi illusztrációja A kolostor a feudális rend Idején volt a leglakottabb; akkor terjedt el Bulgáriában a liezíchaszizmus, és ez időben, 1351-ben. a konstantinápolyi zsinat elismerte híveit tgazhl- tűeknek. A szentek életét ábrázoló freskók is ebből a kor- ból származnak. Még lakott volt a kolostor, amikor a törökök meghódították Bulgáriát, de uralmuk végén. 1878-ban már egyetlen remete sem élt a cellákban. A nép azóta kegyeleti helynek tekintette, és körmenetekkel tisztelte meg a kolostort és a környező erdőt. Ma népi ünnepélyek, színesen kavargó mulatságok színtere az egykori kegyhely. Gyökeresen megvőltozott a búcsújárás jellege. A sziklák alatt nagv tisztásokra autóbuszokon odasereglő nép felszabadulása évfordulóját ünnepli. Az asszonyok abroszokat terítenek a pázsitra, és sült hússal, jóízű sajtokkal, fehérbélű, foszlós kenyérrel lakatják jól népes családjukat, de nem mulasztják el mind e finomságokkal megkínálni az odatévedő idegent sem. A férfiak vörös borMondák es legendák Balcsikot a bolgőrok fehér városnévvel dédelgetik, joggal, mert a tengerpartnak ez a városkája elvarázsol az ezüstszürke bizarr sziklák közt megbúvó, fehéren világító falu házaival. Történelme a trákok idejére nyúlik ‘ vissza, de már három évszázaddal időszámításunk előtt létezett itt település. Mai nevét egy Bálik nevű bojártól kapta, a XIV. század harmincas vagy negyvenes éveiben, öt évszázadon át az ozmán birodalomhoz tartozott, és csak 1878-ban szabadult fel az orosz nép segítségével. A városka Összenőtt a déli részén fekvő Tikiját Kattal íCsendes zúgj, melynek legnagyobb nevezetessége, a szófiai egyetemnek itt létesített botanikus kertje. Három égtáj felől védett, északi szelektől nem háborgatott ez a kert, csak a teneer felé nvitott. 3800 ta éi növény, a kaktuszok ezre tenyészik Itt buján, örökké zöldellve. 1924-ben a román királyi család itt kezdte berendezni nyári szállását. A mina- retszerü. karcsú toronnyal ellátott. fatornácos, alacsonyt©- tős lak olyan egyszerű, mintha csak egv gazdag földesúr nyári pihenőhelye volna. A ház alatt elbűvölő rózsakert csábítja a látogatót, hogv legalább egv fél órára pihenjen le. és gyönyörködjék a tobzódó színekben. És mit mondogat Itt a nép, miféle érdekességet őriz az emlékezete? Olyasfélét, amelynek alighanem köze volt a valósághoz. Hogy a királynő nyaranta udvarhölgyeivel és ueyanannvi Párizst megjárt, fűzőt hordó, parfőmös arszlán- nál szívesen szórakozott Itt. A nyaraló, a kert. a kis pacodák és hűs pavilonok el voltak zárva a kíváncsi szemektől, a kinti világtól. A nappalok unalmasak voltak, az éjszakák szórakoztatók. A királyasszony kedvelte a fiatal, szép férfiakat, és Balcsik halászai közt akadt néhány szemrevaló fiatal, aki szívesen vette a koronás hölgy éjszakai meghívását. Alig fél évszázados a monda, s az Alik. Georgik és Szibinek közt bizonyára él még valaki, aki a mendemondát szavahihetően megerősíthetné. Balcslktól már csak egv ugrás Kap Haliakra, ez az egyre kwskenyedő,, szinte tűhegyben végző földnyelv. A monda szerint Lysimaclios. macedóniai Nagv Sándor hadvezére a szirt- fok barlangiéiba rejtette el » hadjáratok folyamán összerabol t kincseit. Erőd állt itt már a rómaiak alatt, a katonák szállásit, fürdőjét most kezdik feltárni. Haliakra szép szirtfokot jelent. és valóban nemcsak bevehetetlen erődjéről volt nevezetes, hanem fekvésének kivételes szépségéről Is. A napfényben ezüstszürkén megra- gvogő sziklái közelében semmisítette meg 1791. július 31-én Usakov orosz admirális az akkor legerősebbnek mondott török hadiflottát, és ez a vereség az ozmán birodalom hanyatlásának kezdetét jelentette. Ma a sziklabarlangok, katakombák, melyekben egykor a megtámadott lakossőg talált menedéket, pompásan kiépített, jól berendezett vendéglőkké alakultak át. ahol az autóbuszokkal érkező, előre bejelentett látogatókat ízes bolgár ebéd várja. Szállodák Itt nem épülnek, a katonai célokat szolgííló sziklafok csak nappali látogatókat fogad be. A legenda szerint egy szent — a rengeteg szent között nem Jegyeztem meg nevét —- üldözői elől menekülve a tenger felé futott, s hogy el ne érjék, talpa alatt egyre nőtt a föld. Kissé együgyű a legenda, mert hiszen a földnyelv tűhegyesen véget ért, és a szent mégis üldözői áldozata lett. A kegyelet kápolnát állított a tengerbe kergetett és vízbe fúlt szent ember emlékére, s bizonyára akad még olyan látogatója, aki nem kételkedik a legenda igazában. Van egy másik monda, amely nem csupőn hitelesebb, hanem mélyebben is tanúskodik a nép színes meséket fakasztó érzésvilágáról. Arról szól. hogy a XV. században ide, Kaliakrára húzódtak vissza a bolgár Dobrudzsa utolsó védői a törökök elől. Elkeseredetten harcoltak, és mind egv szálig elvesztek, valamennyien a vérüktől vörösre festett sziklák közt lelték halálukat. A harcod végén már csak negyven gyönyörű szűz maradt életben. Tudtők mind, miféle sors vár rájuk, és hogv ne essenek a támadók kezébe, elhatőroztők: együtt mennek a halálba. Összekötötték hajfonataikat, és a sziklafok csúcsáról a százölnyi mélységbe vetették magukat. Meghaltak mind önként, hogy megőrizzék tisztaságukat. A tenger lett a sírjuk, s a nép ajkán új életre támadtak. Szlmbóliumai lettek a női tisztaságnak, az egész nép erkölcsi ereiének.
