Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-15 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
Vajon e kisgyermek is kat-rágó- vá válik, mire felnő? I Jn maradt gyermeke, és kedvence, és ő is úl-hal érte. Éppen úgy, mint a többi testvérek, akik mélységesen megbotránkoztak azon, hogy apjuk új feleséget akar hozni a házhoz. — Arra hivatkozik, hogy már meddő lett az anyánk, az öregnek nem elég a tizenkilenc gyerek. Úgy látszik, nem is akar megállni a második derzánig, a két tucatig — pusmogtak a fiúk, és elhatározták, hogy „nyomós érvekkel“ lebeszélik az öreget az újabb házasságról... Mohamed ugyan napokig viselte a szeme alatt a kék monoklit, de a „lebeszélés“ sikerült. A késésnek most ismét Mohamed az oka. — Beteg lett a kaitól — mondja kedvetlenül adeni barátom, akit a Tájékoztatásügyi és Propagandaminisztérium adott mellém kísérőnek. — Tegnap este orvoshoz ment, injekciót kapott. Nekem csak kora hajnalban sikerült másik „pilótát“ találnom. • t Sokat hullottam már a Araí-ról, az úton most is arról beszélgetünk. Magam Is észrevettem, hogy Mohamed folyton rág valamit, az arca úgy kidudorodott, mintha egy fél krumpli lenne a szájában. Kát volt az — a jemeniek kábítószere. A cserjét Észak-]emenben termelik és Dél-fe- men néhány északi körzetében. De főleg importálják Taizz és Szana’a felől. A kat-rágás — szertartás. Meg kell adni a módját, mint a vízipipázásnak, a nargilénak, vagy másutt az ivás- nak. Férfiszokás. Délután, a legmelegebb irákban összegyűlnek a barátok, és a szájukba tömnek egy marékkai a cserjéből. Rágják, szívják az ízét. Órákig eltart egy „porció“, közben az ember testét átjárja a meleg, fa-* je pedig mind kevésbé kívánja a beszélgetést, a vitát, inkább a csendes meditációra hajlik. Ebből a hangulat- ' hói, lelkiállapotból kizökkenteni valakit. az már nem is tapintatlanság, egyenesen — durvaság. A mendemondák szerint az egyik feudális uagyúr félszáz évvel ezelőtt pisztollyal torolta meg egyik alattvalójának hallatlan merészségét, amiért az megzavarta a kat-szeánszot, közölte vele, hogy valamelyik kisebb birtokán lángba borul t a termés. A szultán így kommentálta a „fegyvertényt“: ha kat-tal vagy a legkedvesebb ágyasommal vagyok egy szobában, senkinek ne jusson eszébe engem zaklatni! De a szenvedélyes kat-rágók nemcsak délután, meleg szobában, nemcsak otthoni békés környezetben élvezik ezt a cserjét. Sofőrünk útközben is állandóan rágta — és ezért a hét végére már szüksége volt az orvosi segítségre. Egy interjúnk során megkérdeztem Ibrahim Abdullah Szuedi egészségügyi miniszterhelyettest: ml a véleménye, káros-e, és menyire káros a kát? A fiatalember — innen a negyedik X-en — nem hirtelenkedte el a választ. Azt mondta: még folynak a vizsgálatok ez ügyben. Van, aki azt állíťja, hogy bizonyos esetekben egyenesen — használ! Rendszerint az orvosok is ilyesféle válasszal ütik el a kérdést. Tény, hogy mindkét Jemenben tő megesen fogyasztják a kat-ot, amelyet a tájékoztatásiigyi minisztériumban dolgozó kísérőm „jemeni whiskynek“ l>ecézett. Egy frivol-kedélyű közgazdász odáig ment, hogy kijelentse: a nemzeti egy séget manapság igazán csak a kát jelenti. Ezt mindkét Jemenben egyformán tisztelik. De ebben a tekintet ben vita nélkül elismerjük az északjemeni fölényt, az észak-jemeni függőséget. Dicséretére legyen mondva, a szana’ai kormány nem él vissza ezzel a fölénnyel. Még az 1972-es észak -dél-jemeni háború legforróbb napjaiban sem hiányzott a kát, aki akarta, meg tudta szerezni. Még azt is mondják, hogy a kat-ot szállító teher autókat zavartalanul átengedték az arcvonalakon. De én ezt nem akarom elhinni. Legfeljebb annyit fogadok el, hogy a kat-szállítók — megkerülték a frontvonalakat... A demokratikus Jemen egységes, de kormányzóságonként különböznek a nem alapvelő rendeletek, törvények. Vannak olyan kormányzóságok, ahol szesztilalom van, ahol emellett tilos a kát forgalmazása és élvezése is, mint például az Ötödik Kormányzó Ságban, Hadramautban. De akiknek viszket a torkuk, megtalálják a megoldást: amióta importálják és árusít ják a szeszmentes sört. Miután azon ban a kábítószer-mentes kat-ot még nem találták fel, itt a törvény tiltja a cserjék élvezését. Adenben — a főváros az Első Kormányzóság — nem tapasztaltam nyomát semmiféle hivatalos üldözésnek. Igaz, a repülőtéren a vámőrök a belföldi utasoktól is megkérdezték, nem hoztak-e magukkal, mert ez az árucikk vám alá esik a kormányzóságok közti forgalomban. Beihangban büszkén emlegették, hogy a dél-jemeni termő vidékek közül azon a környéken gyűjtik be a legzamatosabb, a legjobb hatóanyagokat tartalmazó kat-ot. A Második Kormányzóság székhelyén — Lahejben — külön piaca van a kat-nak. A zárt, falakkal körülvett csarnokban késő délután is nagy volt a forgalom. Folyt az alku, az emberek gusztálták, simogatták, tenyéren egyengették a hervatagabb árut, amelynek frissességét egyébként ak ként is próbálják megőrizni, hogy áztatott zsákmaradványokba bugyolálA partmenti lakosság fő foglalkozása a halászat (ČSTK-felvételei) H ajnalban akartunk elindulni az Aden közelében levő halászfaluba, Fokon- ba, hogy odaérjünk, mielőtt a halászok vízre szállnak. Vártam a gépkocsit, s már három órakor ott ültem a szálloda halijában, ahol elém rakták a szendvicseket és a méregerős arab teát. A bejárat menti asztalnál két valószí- nűtlenül karcsú szomáli lány ült, nemrég jöhettek el valamelyik szórakozóhelyről és itták a dobozos NDK- sört. A portás a ventillátorral bajlódott, aztán a bejelentő könyvet nézegette. A levegő lassan felforrósodott, az idő nem akart múlni. Végül is, jó kétórányi késéssel, megérkezett a gépkocsi. De a volánnál nem a megszokott sofőr ült, aki hetek óta nagy biztonsággal fuvarozott a sivatagi és hegyi utakon. Kísérőmtől nem is a késése miatt érdeklődtem először, hanem hogy mi történt Mohameddel, a pilótával. Mohamed Ahmed Sr.ulimán kalandos életű, jó kedélyű fickó volt, egy hete azért késett, mert kissé lassan tért magához egy családi verekedés ulán. Auyjának tizenkilencedik életélvezése, mert .egyebek közt csökkenti az éhségérzetet is. Egy nőszövetségi titkár arra esküdött, hogy a fér* fialt mindenfajta közönyének a kát a forrása. Hogy elfordulnak az asz- szonytól, a gyerektől, a társadalomtól, a politikától, mert passzívvá, közönyössé teszi őket a zsenge cserje leve-rostja. Ifjú politikai-titán szenvedélyes kifakadása: a kát a zsoldosok és a diverzánsok, a jobboldaliak és a reakciósok legádázabb szövetségese. Közgazdász megfontolása: az államnak minden tekintetben leplezetlenül a kezébe kell vennie a kát kereskedelmet. Állami monopóliummá kellene tenni, mint a civilizált országokban a dohánytermeléssel és a szesziparral történt. És minden hasznát lefölözni. Kikiáltani elsőszámú luxuscikknek: fizessenek, akiknek ilyesfajta igényeik, kedvteléseik vannak, öreg kat-rágó vallomása: Én már úgyis mindenből kimaradtam. A forradalmat a fiatalok csinálják, ők tanulnak, ők tanítanak, ők vezetnek, ők élnek jobban. Nekem már ez se maradjon meg? Éhes gyerek nézi szemrehányóan kat-ot majszoló apját — de azért ő se fogadja meg, hogy ha felnő, soha nem veszi a szájába a puha cserjét. Az adeni Casino bárjában a pincér is megjegyzést tett az egyik északjemeni férfira, akinek még akkor ts kát volt a szájában, amikor ötfontost csúsztatott a hastáncosnő vállpántia mögé. — Legalább ilyenkor ne rágna! És méltatlankodva, méla undorral, a pancsereknek kijáró lenézéssel hozzáteszi: — Figyelje meg, egy óra múlva mar skót whiskyt iszik — a jemeni whisky után. Mit gondol, uram, nem káros ez a sok kát? — És önnek mi a véleménye? — Nem tudom. De azt gondolom, elöbb-utóbb el kell dönterA, hogy káros-e vagy sem. Csak azt nem tudom, hogy a miniszterek döntik e majd el, vagy'az orvosok ... Most, hogy a halászati szövetkezetbe igyekszünk, szintén a kat-ról folyik a szó. Új sofőrünktől megkérdezem, hogy ő nem rág-e. Mohón i ámnéz: Miért? Van talán a táskájában? A régi, megszokott sofőr kat-rágó szenvedélyének aztán végül is áldozatul esett a halászati riport. KRAJCZÁR IMRE Hodeida piacterén ják. Sajátos piac volt ez, mintha szégyenkeztek volna az árusok, amikor meglátták az idegent, szemüket lesütötték, még a társaságában tébláboló arai) kísérő kérdéseire sem válaszoltak. Mintha csak azt akarták volna értésére adni: inkább megtűrt, mint bátorított dolog a kat-kereskedelem, aminek egy része egyébként is a kiterjedt feketepiacon bonyolódik le. Az árakra voltam kíváncsi. — Itt aztán végképpen nincs szabott ár. Nem hiszem, hogy van még egy olyan üzletág, ezen a környéken, ahol a kereslet-kínálat törvényszerűségei olyan könyörtelenséggel érvé nyesülnének, mint itt. Ha romlik a felhozatal, azonnal megduplázódik a megszokott egydináros átlagár. Egy dinárért Adenben egy csomót — jó, ha ez nyom egy fontot — adnak. A termő vidékeken persze olcsóbb minden. Fizetéskor is magasabbak az árak, mint később: akkor a kat-vásár- lók is természetszerűleg könnyelműbbek. Néhány nap múlva már legfeljebb féltontnyi, negyedfontnyi „kis- csomagokra“ futja a pénzből, — de a szenvedélyes kat-rágót úgy kínozza a kívánság, mint a nagy dohányost a nikotinéhség. Ifjúsági vezetőtől hallottam: nemzeti szerencsétlenség a kai. Rendsze resen kat-ot rágó miniszterhelyettes tréfálkozott egy alkalommal ezen, mondván: nemzeti szerencse a ka:. 1974. IX. 15. 14
