Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-15 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. IX. 15. 7 Évszázadok találkozása. Korszerű nagyablakos villák, amelyek előtt hangtalanul suhannak a személygépkocsik, és... három évszázadot megért házikó. Fények — árnyak!... _____________ (Foto: A múlt seheit az idő behegeszti. Az üszkös romok helyén békés otthono kát, árnyas körteket teremt az emberi erő, akarat. A múltat, a borzalom éjszakáit azonban feledni nem lehet. Harminc esztendeje gyilkos lövések rémisztő füttyét visszhangozták Kremnička utcái. Három évtizede hétprő- bás gyilkosok vonszolták az ártatlanokat — gyermekeket, anyákat, aggó kát — a tömegsírok szélére! ... A vád szörnyű, a gaztett elévülhetetlen. Három tömegsírban 747 ember lelte halálát. Gyermekek, ötvennyolc gyermek, pár hetes csecsemők... pusztulásba tipegő emberpalánták. Kremnička vádol, Kremnička perdöntő tanú. Kremnička él! . . . Ma, a költő tán így mondaná, megtért „anyja kebelére". Az idő, száguldó-építő napjaink összeolvasztották Banská Bystricával, a felkelés városával. Az utcák neve régmúlt időket idéz. Krakkói út — a Nagymorva Fejedelemség homályba vesző századait idézi. Gazdag társzekerek, fényes sereg vágtattak erre híres Krakkó városából délnek ... A közeli múlt? Suty- tyó legénykék, barázdált arcú aggok fogtak fegyvert a megszállók ellen. Fegyvert ragadtak, hogy a ma nemzedéke békében, dolgos hétköznapok lázában élhessen. Ez, ennyi a jelen, amelynok fiai hálával, mély megrendüléssel gondolnak a hősökre. (—rnre.l. A Szlovák Nemzeti Felkelés közvetlen részvevői közül ma sokan a néphadseregben szolgálnak. Az elmúlt 30 év folyamán aktívan részt vettek a fiatalok nevelésében. Különböző csapattiszt! és parancsnoki beosztásban tevékenykedtek és tevékenykednek mindmáig. Három egykori harcos, hivatásos katonatiszt emlékeit, az egykori harcok töredékeit Így eleveníti fel. Parancsnoka volt a példaképe Miľan Repček már az első köztársaság idején kom- szomolista volt. A sok nélkülözés, a megalázás és meggyőződése a partizánok közó vezette, Parancsnokai — J. P. Voljanszkij és Ladislav Kalina — hamar megszerették és gyakran bízták meg fontos feladattal. Így volt 1944. szeptember 12-én is... — Megtudtuk, hogy a košlco— žilinai vasútvonalon német katonai szerelvény fog áthaladni. 36-fős osztagom Kráfová Lehota és Liptovský Hrádok között aknázta alá a vasutat — emlékszik vissza. — A szerelvény előtt két, kővel megrakott vasúti kocsi- volt. A fasiszták észrevettek, és a vagonokon levő harckocsikból lőttek ránk. Az akna sem robbant, s így a vonat visszatolatott Východnára ... Másfél órát vártak, amíg újra feltűnt a láthatáron a katonákat szállító szerelvény. Az akna ezúttal robbant. Nyolc, tankokkal megrakott vasúti kocsi a szakadékba zuhant. A sikeres akció után partizánszokás szerint visszahúzódtak az erdőbe, hogy újabb akcióra készüljenek fel. Ezután Milan Repček szakasza a Čertovice—Malužna közti frontvonalra került. Október 16-án a mokradi repülőtérről kiszorították a fasisztákat. — Két német katonát elfogtunk. Az egyik később megszökött, a másik nálunk maradt partizánnak — mondja. — Sorainkban egyébként harcoltak csehek, Jugoszlávok és más nemzetiségű partizánok is. Milan Repček szerette a parancsnokát, példaképének tekintette. Egyszer a beosztottjai egy tehenet hajtottak el a legelőről. A parancsnok bosszús volt és visszaküldte a fiúkat. Meghagyta nekik, csak ha igazolást hoznak a tulajdonostól, vághatják le a tehenet. — Mokradnál a németek erősítést kaptak és meglepetésszerűen ránk támadtak — mondja- — Fogságba estem. A Gestapo Ružomberokban tartott bezárva. Január 4-én Vlado Záhradníkkal és Branislav Herlch hel sikerült megszöknünk. Másnap már a hegyekben volt, megkereste egységét. A 7. Garam menti partizánosztaggal részt vett szülőfaluja, Liptovská Poruba felszabadításában. Az utolsó harcokat Liptovský Hrádeknál vívták mindaddig, amíg 1945. január 31-én a szovjet hadsereg és a Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadtest katonáival nsm találkoztak. — A front tovább hu^ddt. Egy ideig a szovjet felderítőkkel ismertettem meg a terepet, majd a forradalmi nemzeti bizottság tagjaként tevékenykedtem. Szülőfalumban április 4-én felvettek a pártba — mondja. A bőke napjaiban az ifjúsági szövetség járási, majd kerületi titkáraként tevékenykedett. Később hivatásos katona lett. Ma alezredesi rangban a košicei kerületi katonai parancsnokságon dolgozik. A túlerővel szemben Stefan Bielčik alezredes egy ideig hallgatva ül, elgondolkodik, majd beszélni kezd. — Az úgynevezett szlovák hadseregben tényleges katonai szolgálatomat töltöttem- Egy napon otthagytam a katonaságot, és a „Húrban“ partizánegység tagja lettem, amelynek Miloš über volt a parancsnoka. A partizánélet igen kemény. Nemcsak támadni, de védekezni is tudni kell. ami bizony igen nagy fizikai megterhelést jelent. Štefan Bielčik mindezzel tisztában volt. Mégis vállalta. — Egy alkalommal megtámadtuk a Stará Turá-i német helyőrséget — emlékszik vissza. — A harc estétől reggelig tartott- A fasiszták 136 embert vesztettek. Az október 13-i harcokban esett el dandárunk parancsnoka, J. D. Diebrava. Éjszaka temettük el a Spa- nie-csúcs alatt... A harcok csaknem mindennaposak voltak. Ha még is jutott idő pihenésre, sohasem tudták, meddig tart. • A Narcia-település melletti erdőben téli szállást készítettek- Bielčik partizán őrségen volt. Este nyolc óra tájban német felderitőket vettek észre. Éjfélig tartott a harc, de visszaverték a túlerőben levő német egységeket. Történt pedig mindez szilveszter éjszakáján, az 1945-ös év küszöbén. . — A kopaniceiek láttak el bennünket élelemmel, s náluk pihentünk meg az olyan nehéz harcok után, mint amilyenek február közepén voltak, amikor is 200-as létszámú egységünket mintegy 000 Wermacht* katona támadtu meg — mondja. A fasiszták az egész napos harcban 130 embert veszítettek, és 75-én sebesültek meg. Nekünk csupán négy sebesültünk vrIt. Cetuna környékén tanyáztak, amikor egy 500 főnyi fasiszta csapat — köztük a híres Edelwels partizánvadászok is — elindult, hogy felszámolja a partizánokat. Ez nem sikerült. Az egész nap tartó harc után — amelyben az egység' parancsnoka, Miloš Uber is elesett — a partizánok Havina—Narcia térségébe vonultak vissza. A llurban-partizánegység új parancsnoka Martin Kavický lett. — A következő időben az a tudat fűtött bennünket, hogy közeleg a Vörös Hadsereg. Hogy ne várjuk őket ölbe tett kézzel, és hogy elősegítsük előrenyomulásukat, károkat okoztunk a fasisztáknak — mondja. — Vítek térségében egy tüzérüteget semmisítettünk meg. Dobrá Vodától északra, az 536-os magaslaton megtámadtuk a frontvonalban levff egyik rVnet zí[í«Maífa& Ebben a térségbon április 7-ón találkoztunk a szov* Jet hadsereggel. Ez volt életem egyik legszebb napjaAz ünneplésre azonban nem volt idő. A partizánok és a Vörös Hadsereg katonái ígyiittev, erővel indultak Brezová ppd Bradlom felszabadítására. Stefan Bielčik számára véget ért a háború. A harcot azonban továbbra ts folytatta békés öpítőmunkával, néphadseregünk erősítésével. A pilóták egyike Stanislav Uluöka romantikus körülmények között jutott el Angliába, majd ama szerencsés pilóták egyike volt, akik Fajtl százados parancsnoksága alatt a Szovjetunióba érkeztek, ahol később az első csehszlovák vadászezred kötelékében harcoltak. A proszkurovl repülőtéren értesültünk arról, hogy a szlovák nép felkelt elnyomói ellen. Nagy volt az izgalom — mondja. — Leginkább akkor csúcsosodott ki, amikor szeptember 16-án KraszovszkiJ vezér- ezredes kiadta egységünknek a parancsot: „Holnap, ícíuz szeptember 17-én, áthelyezést hajtanak végre a felkelés területén levő zolnái repülőtérre". Mondanom sem kell, hogy mindnyájunk szíve nagyot dobbant. A megérkezésük utáni napon akciót hajtottak végre a piešťanyi repülőtér ellen, ahonnan a németek gyakran intéztek támadást. A jól megszervezett váratlan támadás sikerrel végződött. Tizenegy ellenséges gépet megsemmisítettek, és 10-et harcképtelenné tették. Ezenkívül felgyújtották az üzemanyagraktárt is. MtiHT — HOLNAPÉRT «MT?« Stehlík kollégámmal először a támadó gépeket biztosítottuk, majd a sikeren felbuzdulva, mi is lőttük — fedélzeti fegyverrel — a földön lövő fasiszta gépeket — mondja. — Első harci bevetésünk tehát sikerrel járt. • . A Tri duby*i repülőtér légiterének védésében egy repülőgépet lelőtt, egyet ártalmatlanná tett- A mai Žiar nad Hronom térségében Srom alhadnaggyal egy Focke-Wuíf típusú gépet semmisítettek meg. Hlúčka pilótának Prievidza légiterében egy Messersclimidtet is sikerült lelőnie. Az Anglia fölött lelőtt két ellenséges gép mellé -tehát ezeket is harci sikerei közé sorolhatta. < * — A légi harcokban nem voltak veszteségeink — mondja. — Ezt az La 6-ös. jelzésű szovjet gépek magas műszaki színvonalának, jó manőverezőképességének és a pilóták kitűnő harci előkészítésének, valamint az előző harcokban szerzett tapasztalatainak köszönhetjük. Az első csehszlovák légi vadászezred azonban nemcsak a légiharcokban, hanem a gyalogság támogatásában is részt vett. Fedélzeti fegyverekkel lőtték az ellenséges páncélosokat, bombázták állásaikat még rossz látási viszonyok között is. Az ilyen harcokban többen életüket vesztették. Az első csehszlovák légi vadászezred pilótái közül ma már kevesen élnek. Ezek egyike Stanislav Hlúčka. NEMETH JANOS A felkelés aknavetösel harc kftsben
