Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

1952-től a robbantásokig Ricci szolgálaton* kívüli dandártábor­nokot, akinek a valóságban szélesen elágazó kapcsolatai voltak a hadsereg­ben, már perbe is fogták az állam- rend megdöntésére irányuló titkos szervezkedés vádjával. A fasiszta terrorszervezetek közül megemlítendő még a Nulla Év elneve­zésű, a Mussolini Akciócsapat, a Nem­zeti Élcsapat, valamint a „fekete her­ceg“, a háborús bűnös Valerio Borg­hese által külföldről irányított Nem­zeti Front szervezet. Tevékenységükkel kapcsolatban két dolog aggasztó: tagjaik között igen sok a katonai személy és pártfogóik között befolyásos és gazdag szemé­lyek, vállalkozók vannak. Az olasz saj­tó például 30 nagyiparost és nagybir­tokost tart számon Borghese követői között. A megoldás: nemzeti ellenállás Az olasz neofasiszták a félelem és bizonytalanság, állandó feszültség lég­körének előidézésére törekszenek, hogy megfelelő pillanatban átvegyék a ha­talmat. Birindelli tengernagy, a neo­fasiszták egyik vezető személyisége ki is jelentette, hogy eszményük a chilei típusú államfordulat. Ezt az elképze­lést jobban megvilágítja Cardonnának, az MSI egyik vezetőségi tagjának ki­jelentése: „Auschwitz és Dachau a ci­vilizáció jelentős pontjai“. Kitudódott, hogy a neofasiszta me­rénylők Leone, Rumor, Taviani és más vezetők életére törtek, hogy így is előkészítsék egy fasiszta típusú hata­lomátvétel talaját. A hatóságok tehát cselekedni kénytelenek. Ugyanakkor igyekeznek elhá^ani maguktól a bal­oldal jogos vádját, hogy éveken át sza­botálták a fasiszták ellen sürgetett in­tézkedések végrehajtását. A fasiszta veszélyt már az olasz bur­zsoázia jelentős része is érzi. A kor­mányzat újabb törvényeket sürget, vi­szont a baloldal rámutat a bürokrati­kus huzavona veszedelmességére: a meglevő törvények alapján kell erélye­sen fellépni a fasiszta veszély ellen. „Határozottan és habozás nélkül le kell sújtani ezekre a felforgató terror- csoportokra, de fel kell kutatni megbí­zóikat, pénzélőiket, cinkosaikat is“, — követelte a vasúti robbanás áldozatai­nak bolognai temetésén mondott be­szédében Zangheri kommunista polgár- mester. Az Olasz Kommunista Párt egységre és határozott fellépésre szólította fel a tömegeket. „Az újfasiszták bűnös akciói folytatódnak azzal a céllal, hogy megbénítsák az ország életéi, demokratikus intézményeit. Most betelt a mérték. Egységes fellépésre, erőtel­jes mozgósításra szólítjuk fel a dolgo­zókat, az antifasiszta erőket. A töme­gek éberségére és határozottságára van szükség a fasiszta veszéllyel szem­ben.“ L. L. M egszokott jelenség, hogy Olaszor­szágból évek óta időszakonként elkövetett neofasiszta merényle­tekről érkeznek hírek. Rendszerint bal­oldali és haladó pártok helyiségeit tá­madták meg, később békésen tüntető tömegre rontottak rá fasiszta suhan- cok... Aztán kirobbant a hadsereg botránya, a SIFAR-ügy, az idén tavasz- szal iámét magas rangú katonatiszte­ket tartóztatott le az elhárítás. Majd következtek a tömeges merényletek, melyeknek hatása megrázta az egész olasz társadalmat. A merénylők egyik fő célja ez is volt: rettegésben, állan­dó félelemben tartani az olasz társa­dalmat, másrészt nyíltan színre lépni és éreztetni: mindenütt ott vannak, mindenről tudnak és bármikor hata­lomra juthatnak. Ezt hirdeti a neofa­siszta erők illegális, merényletekkel alátámasztott propagandája, mely a történtek után most már a kormány­köröket is komolyan elgondolkoztatja. fasiszta személyek, akiknek kilétét gondosan titkolták. Nem tűnt fel ez a vizsgálatot vezető rendőrtiszteknek? De igen, persze a vizsgálat folytatására egészen pontos utasításokat kaptak feletteseiktől. Calabresi felügyelő azon­ban olyan szálakon indult el, amelyek az igazi tettesek felderítésének kilé­téhez vezettek. Mielőtt azonban lelep­lezhette volna őket, épp olyan rej­télyes módon gyilkosság áldozata lett, mint ahogyan Pinelli is „önkívületében kiugrott“ a börtönemelet ablakából. Calabtesit 1972-ben gyilkolták meg, amikor pedig tavaly emléktáblát lep­leztek le tiszteletére, valaki bombát dobott a tömegbe. A tettes kézre ke­rült: Gianfranco Bertoli „egyéni anar­chista“. Csakhogy a rendőrség ma már nem ad hitelt Bertoli „magánszereplé- séneka, hanem biztos benne, hogy is­mert fasisztáknak falaz. Az idén a bresciai demokratikus tün­tetés részvevői ellen elkövetett bom­bamerénylettel figyeltettek fel maguk­Fasiszta tüntetés Rómában 1952 nem valamilyen figyelemre mél­tó dátum a háború utáni Olaszország történetében, csak az érdekesség ked­véért jegyezzük meg, hogy ebben az évben alakult meg Olasz Szociális Moz­galom (MSI) néven Giorgio Almirante egykori középiskolai tanár és mussoli- nisU propagandavezető neofasiszta pártja, amely célul tűzte ki a mussoli- nista idők eszményeinek hazafias köd­képekbe öltöztetett felújítását. A ve- zéri posztra pályázók vetélkedése el­lenére kezdetben sikereket is könyvelt el a mozgalom, mert legalitást élve­zett, annyira álcázni tudta elképzelé­seit és terveit, hogy a hatóságok nem tudták rá vonatkoztatni az olasz köz- társasági alkotmánynak a fasiszta szer­vezetek feloszlatására és bármilyen formában történő újjászervezésüknek megakadályozására vonatkozó rendel­kezését. Almirante remek szónoki fo­gásaival el tudta hitetni sokakkal, hogy ő az elvek bajnoka s amikor Felszínre tört a fasiszta alvilág Olaszországban # Semmitől sem rettennek vissza # Bűnözéssel párosult politikai erő­szak 9 Veszélyben a köztársasági intézmények ra a neofasiszták, majd a bolognai vasúti robbantással tetézték be terror- cselekményeik számát. A tettesek, illetve a merénylőket irányító szervezet most már nem is tagadta kilétét, sőt mintha valamilyen „felemelő^ büszkeséggel“ vállalta vol­na a részességet: a Fekete Rend mű­ve volt. A rendőrség valóban országos nyo­mozást indított a tettesek után és kö­zülük sokakat sikerült is letartóztat­nia. A vizsgálat folyamán a már is­mert szálakat követve tovább jutottak a még szabadlábon levő tettesekig, sőt az Abrozzók hegységbe, ahol való­ságos fasiszta kiképzőtáborokat, nagy mennyiségű lőszerlerakatra és fegyver­rakományokra bukkantak. A neofasisz­ta garázdákat valamennyi esetben tűz­harc után sikerült ártalmatlanná tenni. Kiderült, hogy az ártalmatlannak vélt „locsogó neofasiszták“ egész hadsereg­gel rendelkeztek ... Ezek ök A merényletekkel szinte egyidőben jelent meg két olasz lapban Guido Gian- nettinek a Secolo d’Italia, az MSI lapja, valamint ugyancsak a neofasisz­ta párt kiadásában megjelenő Italia- nónak a szerkesztője, aki a rendőrség elől bújkál. Ugyanis bebizonyosodott, hogy Giannetti szintén tettestárs volt Calabresi felügyelő meggyilkolásában. Giannottit egyébként 22 terrorcselek-- mény elkövetésében való részességgel gyanúsítják, amit ő különben nem is tagad. A mostani merényletekről is azt nyilatkozta, hogy a Fekete Rend és a Nemzeti Élcsapat művei. Ezekhez tar­tónk ő is. A rendőrség valóban fel is derítette e szervezetek kapcsolatait a merénylőkkel. Ami az esetben a legpikánsabb, Gian- netii 6 ±«>ruie”'ßg hírszerző szolgálatá­nak, a SID-nek dolgozott, államtitkok birtokába jutott s mivel több gazdája bírálja a fennálló köztársasági intéz­ményeket, ezt a parlamenti szabályok tiszteletben tartásával, „szalonképe­sen“ teszi, és semmi köze sincs sem személyének, sem pártjának az ugyan­csak szélsőjobboldali jelszavakkal ga­rázdálkodó csoportokhoz. Ám az évek során nemcsak kide­rült, hanem teljes bizonyítást is nyert az a szoros, szerves kapcsolat, amely Almirante pártját a különféle neofa­siszta csoportokhoz fűzte, és hivatalos különállásuk csupán taktikai megfon­tolásokra épült. Az olasz neofasiszta mozgalom ala­kulásában a „minőségi változás“ első komoly jele az 1969 decemberében a milánói Mezőgazdasági Bankban elkö­vetett robbantás volt, amely 16 halálos áldozatot követelt és országos felhá­borodást keltett. Azóta mind erősebben kidomborodott az olasz neofasiszták tevékenységének terrorjellege és éber­ségre intette a köztársaság híveit, hogy valóban veszélyben forognak a polgá­ri demokrácia intézményei. A kormány­körök, a hatóságok azonban lebecsül­ték a neofasiszta veszélyt, nem akar­tak hitelt adni Almiranteék vakmerő céljainak, vagy inkább szándékosan jóhiszeműséget mutattak. Ma viszont — az események következtében — ria- dóztatják a törvényhozást, hogy hatá­sos intézkedésekkel fékezze a neofa­siszta terrorista veszélyt. A terror útján A statisztika érzékeny „műszer“: 1908-tól napjainkig 400 nagyobb bom­bamerényletet követtek el a neofasisz­ták, s ez nem csekélység. Az 1969 de­cemberi, említett milánói merényletkor a hatóságok különösen gyorsaknak bi­zonyultak. Rögtön elő is állították a tettest“, bizonyos Pinelli nevű közis­mert anarchista személyében. Pinelli azonban tagadott és valóban nem ő ftt>- vette (*] a tettet, hanem bizonyos neo­volt, ezeket ki is szolgáltatta a kül­földnek. Hetvenkedésében azzal is el­dicsekedett, hogy olyan nemzetközi védnökei vannak, mint Otto Skorzeny, az egykori SS-főrohamvezető s más fa­siszta vezérek, akik kiterjedt össze­köttetésekkel rendelkeznek s őt kihúz­zák a bajból. Giannetti külföldi összeköttetései­vel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az olasz neofasiszták az időközben megdöntött portugáliai és görögországi fasiszta rendszer képmásának megfele­lő rendszer hatalomra jutására töre- k^dtek, nem utolsósorban külföldi se­gítséggel. ' Kikből is áll az olasz neofasiszták mozgalma, mert mint az eddigiekből is nyilvánvaló, szervezetileg nem egy­séges. A mind ez ideig legálisan létező neo­fasiszta párt, a mintegy 400 ezer ta­got számláló Olasz Szociális Mozga­lom vezetőjét, Almirantét júliusban megfosztották képviselői mentelmi jo­gától és valószínűleg bírósági eljárást indítanak ellene. A Mussolinit bálvá­nyozó „ducetto“ további karrierjének így befellegzett. A legutóbbi merényleteket az Ordine Nero, vagyis Fekete Rend nevű, az idén márciusban alakult fasiszta szer­vezet követte el. Ez lényegében a ta­valy betiltott Ordine Nuovo (Oj Rend) szervezetnek az utóda. Valaha az MSI szélsőjobboldali ellenzékéből alakult és vezetője, Pino Rauti, aki ellen szintén eljárást akarnak indítani, tavaly óta Görögországban tartózkodott és tartot­ta a kapcsolatot az olasz neofasiszták és görög szélsőségesek között. Felbukkant a neve a Szélrózsa (Ro­sa dei Venti) padovai központú szer­vezetnek, melynek felforgató cselek­ményeket elkövető bandái, mint a XVIII. Légió, vagy „Olaszország Bí­rái“ részt vettek a legutóbbi vasúti merényletekben. Egyik vezetőjét, Ugo Antifasiszta szolidaritásnyilvánítás a bresciai áldozatok temetésén. A fasisztáktól hemzsegő, feloszlatott III. hadosz­tá ly katonái gyakorlatozás közben.

Next

/
Thumbnails
Contents