Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-01 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
1952-től a robbantásokig Ricci szolgálaton* kívüli dandártábornokot, akinek a valóságban szélesen elágazó kapcsolatai voltak a hadseregben, már perbe is fogták az állam- rend megdöntésére irányuló titkos szervezkedés vádjával. A fasiszta terrorszervezetek közül megemlítendő még a Nulla Év elnevezésű, a Mussolini Akciócsapat, a Nemzeti Élcsapat, valamint a „fekete herceg“, a háborús bűnös Valerio Borghese által külföldről irányított Nemzeti Front szervezet. Tevékenységükkel kapcsolatban két dolog aggasztó: tagjaik között igen sok a katonai személy és pártfogóik között befolyásos és gazdag személyek, vállalkozók vannak. Az olasz sajtó például 30 nagyiparost és nagybirtokost tart számon Borghese követői között. A megoldás: nemzeti ellenállás Az olasz neofasiszták a félelem és bizonytalanság, állandó feszültség légkörének előidézésére törekszenek, hogy megfelelő pillanatban átvegyék a hatalmat. Birindelli tengernagy, a neofasiszták egyik vezető személyisége ki is jelentette, hogy eszményük a chilei típusú államfordulat. Ezt az elképzelést jobban megvilágítja Cardonnának, az MSI egyik vezetőségi tagjának kijelentése: „Auschwitz és Dachau a civilizáció jelentős pontjai“. Kitudódott, hogy a neofasiszta merénylők Leone, Rumor, Taviani és más vezetők életére törtek, hogy így is előkészítsék egy fasiszta típusú hatalomátvétel talaját. A hatóságok tehát cselekedni kénytelenek. Ugyanakkor igyekeznek elhá^ani maguktól a baloldal jogos vádját, hogy éveken át szabotálták a fasiszták ellen sürgetett intézkedések végrehajtását. A fasiszta veszélyt már az olasz burzsoázia jelentős része is érzi. A kormányzat újabb törvényeket sürget, viszont a baloldal rámutat a bürokratikus huzavona veszedelmességére: a meglevő törvények alapján kell erélyesen fellépni a fasiszta veszély ellen. „Határozottan és habozás nélkül le kell sújtani ezekre a felforgató terror- csoportokra, de fel kell kutatni megbízóikat, pénzélőiket, cinkosaikat is“, — követelte a vasúti robbanás áldozatainak bolognai temetésén mondott beszédében Zangheri kommunista polgár- mester. Az Olasz Kommunista Párt egységre és határozott fellépésre szólította fel a tömegeket. „Az újfasiszták bűnös akciói folytatódnak azzal a céllal, hogy megbénítsák az ország életéi, demokratikus intézményeit. Most betelt a mérték. Egységes fellépésre, erőteljes mozgósításra szólítjuk fel a dolgozókat, az antifasiszta erőket. A tömegek éberségére és határozottságára van szükség a fasiszta veszéllyel szemben.“ L. L. M egszokott jelenség, hogy Olaszországból évek óta időszakonként elkövetett neofasiszta merényletekről érkeznek hírek. Rendszerint baloldali és haladó pártok helyiségeit támadták meg, később békésen tüntető tömegre rontottak rá fasiszta suhan- cok... Aztán kirobbant a hadsereg botránya, a SIFAR-ügy, az idén tavasz- szal iámét magas rangú katonatiszteket tartóztatott le az elhárítás. Majd következtek a tömeges merényletek, melyeknek hatása megrázta az egész olasz társadalmat. A merénylők egyik fő célja ez is volt: rettegésben, állandó félelemben tartani az olasz társadalmat, másrészt nyíltan színre lépni és éreztetni: mindenütt ott vannak, mindenről tudnak és bármikor hatalomra juthatnak. Ezt hirdeti a neofasiszta erők illegális, merényletekkel alátámasztott propagandája, mely a történtek után most már a kormányköröket is komolyan elgondolkoztatja. fasiszta személyek, akiknek kilétét gondosan titkolták. Nem tűnt fel ez a vizsgálatot vezető rendőrtiszteknek? De igen, persze a vizsgálat folytatására egészen pontos utasításokat kaptak feletteseiktől. Calabresi felügyelő azonban olyan szálakon indult el, amelyek az igazi tettesek felderítésének kilétéhez vezettek. Mielőtt azonban leleplezhette volna őket, épp olyan rejtélyes módon gyilkosság áldozata lett, mint ahogyan Pinelli is „önkívületében kiugrott“ a börtönemelet ablakából. Calabtesit 1972-ben gyilkolták meg, amikor pedig tavaly emléktáblát lepleztek le tiszteletére, valaki bombát dobott a tömegbe. A tettes kézre került: Gianfranco Bertoli „egyéni anarchista“. Csakhogy a rendőrség ma már nem ad hitelt Bertoli „magánszereplé- séneka, hanem biztos benne, hogy ismert fasisztáknak falaz. Az idén a bresciai demokratikus tüntetés részvevői ellen elkövetett bombamerénylettel figyeltettek fel magukFasiszta tüntetés Rómában 1952 nem valamilyen figyelemre méltó dátum a háború utáni Olaszország történetében, csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy ebben az évben alakult meg Olasz Szociális Mozgalom (MSI) néven Giorgio Almirante egykori középiskolai tanár és mussoli- nisU propagandavezető neofasiszta pártja, amely célul tűzte ki a mussoli- nista idők eszményeinek hazafias ködképekbe öltöztetett felújítását. A ve- zéri posztra pályázók vetélkedése ellenére kezdetben sikereket is könyvelt el a mozgalom, mert legalitást élvezett, annyira álcázni tudta elképzeléseit és terveit, hogy a hatóságok nem tudták rá vonatkoztatni az olasz köz- társasági alkotmánynak a fasiszta szervezetek feloszlatására és bármilyen formában történő újjászervezésüknek megakadályozására vonatkozó rendelkezését. Almirante remek szónoki fogásaival el tudta hitetni sokakkal, hogy ő az elvek bajnoka s amikor Felszínre tört a fasiszta alvilág Olaszországban # Semmitől sem rettennek vissza # Bűnözéssel párosult politikai erőszak 9 Veszélyben a köztársasági intézmények ra a neofasiszták, majd a bolognai vasúti robbantással tetézték be terror- cselekményeik számát. A tettesek, illetve a merénylőket irányító szervezet most már nem is tagadta kilétét, sőt mintha valamilyen „felemelő^ büszkeséggel“ vállalta volna a részességet: a Fekete Rend műve volt. A rendőrség valóban országos nyomozást indított a tettesek után és közülük sokakat sikerült is letartóztatnia. A vizsgálat folyamán a már ismert szálakat követve tovább jutottak a még szabadlábon levő tettesekig, sőt az Abrozzók hegységbe, ahol valóságos fasiszta kiképzőtáborokat, nagy mennyiségű lőszerlerakatra és fegyverrakományokra bukkantak. A neofasiszta garázdákat valamennyi esetben tűzharc után sikerült ártalmatlanná tenni. Kiderült, hogy az ártalmatlannak vélt „locsogó neofasiszták“ egész hadsereggel rendelkeztek ... Ezek ök A merényletekkel szinte egyidőben jelent meg két olasz lapban Guido Gian- nettinek a Secolo d’Italia, az MSI lapja, valamint ugyancsak a neofasiszta párt kiadásában megjelenő Italia- nónak a szerkesztője, aki a rendőrség elől bújkál. Ugyanis bebizonyosodott, hogy Giannetti szintén tettestárs volt Calabresi felügyelő meggyilkolásában. Giannottit egyébként 22 terrorcselek-- mény elkövetésében való részességgel gyanúsítják, amit ő különben nem is tagad. A mostani merényletekről is azt nyilatkozta, hogy a Fekete Rend és a Nemzeti Élcsapat művei. Ezekhez tartónk ő is. A rendőrség valóban fel is derítette e szervezetek kapcsolatait a merénylőkkel. Ami az esetben a legpikánsabb, Gian- netii 6 ±«>ruie”'ßg hírszerző szolgálatának, a SID-nek dolgozott, államtitkok birtokába jutott s mivel több gazdája bírálja a fennálló köztársasági intézményeket, ezt a parlamenti szabályok tiszteletben tartásával, „szalonképesen“ teszi, és semmi köze sincs sem személyének, sem pártjának az ugyancsak szélsőjobboldali jelszavakkal garázdálkodó csoportokhoz. Ám az évek során nemcsak kiderült, hanem teljes bizonyítást is nyert az a szoros, szerves kapcsolat, amely Almirante pártját a különféle neofasiszta csoportokhoz fűzte, és hivatalos különállásuk csupán taktikai megfontolásokra épült. Az olasz neofasiszta mozgalom alakulásában a „minőségi változás“ első komoly jele az 1969 decemberében a milánói Mezőgazdasági Bankban elkövetett robbantás volt, amely 16 halálos áldozatot követelt és országos felháborodást keltett. Azóta mind erősebben kidomborodott az olasz neofasiszták tevékenységének terrorjellege és éberségre intette a köztársaság híveit, hogy valóban veszélyben forognak a polgári demokrácia intézményei. A kormánykörök, a hatóságok azonban lebecsülték a neofasiszta veszélyt, nem akartak hitelt adni Almiranteék vakmerő céljainak, vagy inkább szándékosan jóhiszeműséget mutattak. Ma viszont — az események következtében — ria- dóztatják a törvényhozást, hogy hatásos intézkedésekkel fékezze a neofasiszta terrorista veszélyt. A terror útján A statisztika érzékeny „műszer“: 1908-tól napjainkig 400 nagyobb bombamerényletet követtek el a neofasiszták, s ez nem csekélység. Az 1969 decemberi, említett milánói merényletkor a hatóságok különösen gyorsaknak bizonyultak. Rögtön elő is állították a tettest“, bizonyos Pinelli nevű közismert anarchista személyében. Pinelli azonban tagadott és valóban nem ő ftt>- vette (*] a tettet, hanem bizonyos neovolt, ezeket ki is szolgáltatta a külföldnek. Hetvenkedésében azzal is eldicsekedett, hogy olyan nemzetközi védnökei vannak, mint Otto Skorzeny, az egykori SS-főrohamvezető s más fasiszta vezérek, akik kiterjedt összeköttetésekkel rendelkeznek s őt kihúzzák a bajból. Giannetti külföldi összeköttetéseivel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az olasz neofasiszták az időközben megdöntött portugáliai és görögországi fasiszta rendszer képmásának megfelelő rendszer hatalomra jutására töre- k^dtek, nem utolsósorban külföldi segítséggel. ' Kikből is áll az olasz neofasiszták mozgalma, mert mint az eddigiekből is nyilvánvaló, szervezetileg nem egységes. A mind ez ideig legálisan létező neofasiszta párt, a mintegy 400 ezer tagot számláló Olasz Szociális Mozgalom vezetőjét, Almirantét júliusban megfosztották képviselői mentelmi jogától és valószínűleg bírósági eljárást indítanak ellene. A Mussolinit bálványozó „ducetto“ további karrierjének így befellegzett. A legutóbbi merényleteket az Ordine Nero, vagyis Fekete Rend nevű, az idén márciusban alakult fasiszta szervezet követte el. Ez lényegében a tavaly betiltott Ordine Nuovo (Oj Rend) szervezetnek az utóda. Valaha az MSI szélsőjobboldali ellenzékéből alakult és vezetője, Pino Rauti, aki ellen szintén eljárást akarnak indítani, tavaly óta Görögországban tartózkodott és tartotta a kapcsolatot az olasz neofasiszták és görög szélsőségesek között. Felbukkant a neve a Szélrózsa (Rosa dei Venti) padovai központú szervezetnek, melynek felforgató cselekményeket elkövető bandái, mint a XVIII. Légió, vagy „Olaszország Bírái“ részt vettek a legutóbbi vasúti merényletekben. Egyik vezetőjét, Ugo Antifasiszta szolidaritásnyilvánítás a bresciai áldozatok temetésén. A fasisztáktól hemzsegő, feloszlatott III. hadosztá ly katonái gyakorlatozás közben.
