Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-10 / 188. szám, szombat
/ hétvégi hIrm agyar Ázatunk NIXON LEMONDÁSA Az Egyesült Államukban a két éve gyűrűző és a belpolitikai életet egyre jobban elborító Walergate-ügyben augusztus 5-e olyan fordulatot hozott, amelynek következményei néhány rövid nap alatt Nixon elnök lemondásához vezettek. Ebben a hétfői nyilatkozatában az elnök addigi védekezésének alapjait adta fel, amikor elismerte, hogy csaknem kezdettől fogva részt vett a Watergate betöréstől a Fehér Házba vezető szálak el palástolásában. E fordulat után már csak két út állt a Fehér Ház előtt. Az egyik: hagyni, hogy alkotmányos mederben folytatódjék az ügy és a képviselőház várhatóan Nixon elleni döntése után a bírósággá alakult szenátus döntsön az elnök sorsáról. A szenátusban az elnök bűnössé nyilvánításához kétharmados többségre lett volna szükség, tehát a száz tagú szenátusból harmincnégy szenátornak kellett volna kitartania . Nixon melleit, hogy vádlói vereséget szenvedjenek. Nixon azonban saját nyilatkozatával megszüntette ártatlanságának további feltételezését, s ezért már csupán ,,maroknyi szenátor“ támogatására számíthatott, ha a szenátusi tárgyalásig viszi az ügyet. A republikánus párti vezetőség az elnök tudomására ad- tu: elítéléssel és hivatalából való kényszerű elmozdítással kell szembenéznie, hu nem niund le önként tisztségéről. Maradt tehát a második lehetőség, amely Nixon előtt állt: a visszavonulás, a lemondás. 1974. VIII. 10. # A vádemelés okai Mindenekelőtt rá kell mulatni azokra az okokra, amelyek az egész Wategate-ügy mögött húzódnak meg, s amelyek 1972. június 17-től elvezetlek Nixon vád alá helyezésének nyilvános tárgyalásáig. Figyelembe kell venni, hogy az amerikai elnökválasztási küzdelem korábban sem nélkülözte a tisztátlan eszközöket, a körmönfont akciókat, amelyekkel az elnökjelöltek s a mögöttük álló befolyásos pénzügyi és katonai körök a hatalomra törtek. Ezért két évvel ezelőtt, amikor Nixon újra választási bizottságának ügynökei betörtek a Demokrata Párt washingtoni országos bizottságának központjába, hogy mtt lehallgató berendezéseket helyezzenek el és titkos dokumentumokat tulajdonítsanak el, senki sem számíthatott ennek az ügynek szinte beláthatatlan következményeire. Nixon fő hibáját egyes meg- íigyelők abban látták, hogy az amerikai polgári társadalom alapvető játékszabályait sértve szinte diktatórikus hatalomra Kört, s elődjeinél is gátlásta- llanabbul alkalmazott olyan módszereket, amelyek egyébként már előfordultak az ame- íikai politikai éleiben. Az elnök nem csupán az inflációba belefáradt tömegek elégedetlenségét váltotta ki — ez nem esett súlyosan latba az ellene megindult támadások sorozatában — hanem szembe került a tókés erők nemtetszésével is, Augusztus ötödiké előtt Nixon a támadások viharában viszonylag szilárdan kitartott amellett, hogy csak hónapokkal utóbb szerzett tudomást a Watergate-ügyről. Mivel az egész ügy gyökere az elnökválasztási harc során a Demokrata Párt Watergate-épület- esoportban lévő kampányirodájában végrehajtott betörés volt, ez vetette fel az utóbbiakban az elnöki hatalommal való visszaélés problematikáját. A Fehér Házban a magnószalagok körüli hónapokig tarló huzavona azért volt olyan éles, mert Nixon ellenfeleinek meggyőződése szerint ezek a szalagok adhattak választ arra a kérdésre, mennyire tartható az elnök állítása. • Impeachment Egészen hétfőig az volt a helyzet, hogy miután az amerikai képviselőhüz jogügyi bizottsága három pontban ajánlotta a vádemelést a képvise- íőháznak, biztosra lehetett venni a képviselőház negatív állásfoglalását az elnökkel szemben. Miután a képviselőházban, amelynek 248 demokrata és 187 republikánus tagja van, egyszerű többséggel döntenek az elnök elleni alkotmányos vádemelés (impeachment) ügyében, már korábban feltételezték, hogy a Fehér Ház elleni támadásnak ez a szakasza a támadók győzelmével végződik. Az alkotmányos eljárás lényege ugyanis az, hogy a képviselőház negatív döntése „mindössze“ a szenátus bírósággá történő átalakulását és a szenátus előtti alkotmányjogi per lefolytatását jelenti. Tehát nem annyira a képviselőház jogügyi bizottságának vádemelési javaslata rontott nagymértékben Nixon helyzetén, hanem sokkal inkább az Egyesüli Álla mok legfelsőbb bíróságának az az egyhangúan hozott döntése, amely kötelezte az elnököt az összes fontos magnetofon szalag kiszolgáltatására. Ezeknek a magnetofon szalagoknak az újrahallgatása és átadása során került az amerikai elnök olyan helyzetbe, bogy augusztus ötödikén írásbeli nyilatkozatban kényszerült elismerni a személyes védelmére korábban tett kijelentései és nyilatkozatai „téves visszaem lékezéseken“ alapultak. E fordulat után, saját pártján belül megnövekedett a Nixonra' ne hezedő nyomás. A republikánus párt vezetése, miután novemberben részleges választásokat tartanak, kedvezőbbnek ítélte meg a párt esélyeit, ha maga kényszeríti lemondásra az elnököt és nem engedi, hogy a szenátusi procedúra árnyékot vés * sen a részleges választásokra, sőt az 1976-os elnökválasztás előcsatározásaira is. ti Az enyhülési politika folytatása Nixon, bár belpolitikai téren számos demokráciát sértő intézkedést hozott, a külpolitikában érdemeket szerzett a nem zetközi feszültség enyhítésében. Felismerve a nemzetközi realitásokat, az erőviszonyok megváltozását, a Szovjetunió gazdasági és katonai erejének példátlan méretű növekedését, a szovjet—amerikai együttműködés útjára lépett. A hetvenes évek külpolitikai frontáttörésében azonban természetesen nem Nixon játszotta a főszerepet, hanem a Szovjetunió békepolitikája. Az amerikai közvélemény, amely a közvéleménykutatások szerint az utóbbi időben már egyáltalán nem támogatta Ni- xont, túlnyomó többségében helyesli az enyhülési politikát. A megkérdezett amerikaiak 72 százaléka határozottan kijelentene, hogy támogatja és helyesli a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok további javításának irányvonalát, a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának elmélyítését. Határozott igennel feleltek arra a kérdésre, hogy az amerikai kormány folytassa'-e az amerikai—szovjet kapcsolatok további bővítéséhez vezető utak keresését. Nixon búcsúbeszédében hangsúlyozta: új kapcsolatokat alakítottunk ki a Szovjetunióval, s folytatnunk kell ezeknek az új kapcsolatoknak fejlesztését és kiterjesztését... A Szovjetunióval együtt döntő front- áttörést értünk el a nukleáris fegyverzetek korlátozási folyamatának megkezdésével. Célunkként kell kitűznünk eme szörnyű fegyvereknek nemcsak korlátozását, hanein csökkentésüket és végül megsemmisítésüket. Gerald Ford, aki tegnap átvette az Egyesült Államok elnöki tisztét, kijelentette, hogy folytatni fogja az egyetemes béke megszilárdítására irányuló politikát. „Engedjék meg — mondotta, —, hogy minden ingadozás és feltétel nélkül kijelentsem: az a politika, amely elősegítette a béke elérését, és megteremtette a világ számára a jövendő alapjait, folytatódni fog.“ PROTICS JOLÁN ALVARO CUKHAL NYILATKOZATA PORTUGÁLIA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL Lisszabon — „Minden okunk megvan arra, hogy reménnyel nézzünk a jövő elé“ — jelentette ki Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a párt napilapjának adott interjújában. A főtitkár a legfontosabb időszerű kérdésekkel kapcsolatban foglalta össze a párt álláspontját. Belpolitikai problémákról szólva kijelentette, hogy egye lőre még nem öntötték végle ges formába azokat a törvényeket, amelyek az alapvető szabadságjogokat biztosítják, s ez sajnálatos elmaradás, ugyanakkor a portugál nép a gyeikor latban már élvezi ezeket a jogokat. „De lehel e például u sajtószabadságot arra felhasználni, hogy rágalmazzák, megsértsék a fegyveres erők mozgalmát, az ideiglenes kormányt, a demokratikus pártokat? Lehet-e a tüntetéseket a portugál politika demokratikus irányvonala elleni provokációkra felhasználni? Eltűrhető-e, hogy a fasiszták és az ún. „baloldaliak“ egymással együttműködve, vagy legalábbis egymással párhuzamosan cselekedve olyan nyugtalan és ideiglenes légkört teremtsenek meg, amely megnyitja az utat az ellenforradalmi összeesküvés előtt? Az ilyen magatartás a helyzet meg nem értéséről tanúskodik, azt bizonyítja, hogy a reakcióval együtt szabotálni akarják a demokratizálás folyamatát —sző gezte le a párt főtitkára. Cunhal elvtárs hangsúlyozta, hogy a lehető leghatározottabban kelt fellépni az ellenforra dalmi összeesküvés ellen. „A reakció szervezkedik, sürgősen le kell leplezni, le kell fegyverezni, meg kell bénítani illegális szervezeteit és propagandáját — jelentette ki. Gazdasági kérdésekről szólva a főtitkár rámutatott: a jelenlegi gazdasági nehézségek több okra vezethetők vissza s a fő tényező a fasiszta rend qazdasági öröksége. E kérdések megoldása élet- halál kérdés a portugál demokrácia számára. A nagytőkés csoportok tisztában vannak ezzel és a demokratikus renddel szemben most a gazdasági fegyvereket alkalmazzák. A gyarmatok függetlensége elvének megoldásáról szólva u főtitkár megállapította, történelmi fordulat állt be Guinea Bissau, Mozambik és Angola népének életében s ez u győzelem egyúttal a portugál kommunisták győzelme is. A párt szerepéről szólva Cunhal fő ti l kár elmondotta, hogy a kommunista pártnak nagy jövője és szerepe van Portugália életében. A jelenlegi anti- kommunista kísérletek, a fasiszta időkből visszamaradt előítéletek nem változtathatnak ezen. „Nagy jelentőséget tulajdonítunk a koalíció és más demokratikus pártjaival és erőivel kialakult együttműködésnek, különösen barátiak kapcsolataink a szocialista párttal és a portugál demokratikus mozgalommal, amelynek a politikai életben betöltött fontos szerepe és a demokratikus szervekben való részvételi joga nem lehet kétséges. Gerald Ford életrajza Gerald Rudolph Ford, az Amerikai Egyesült Államok új elnöke 1913. július 14 én született a Nebraska állambeli Ohama városában. 1941 SORBAN MOSZKVÁBAN kiadták Leó nyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának a dolgozók kommunista neveléséről szóló nyilatkozatainak és cikkeinek gyűjteményét. A kötet az 1964—74 között elhangzott mintegy 60 beszéd és több cikk szövegét tartalmazza. BOLOGNÁBAN tegnap kísérték utolsó útjukra a San Bene- detto Val di Sambronál elköveteti fasiszta merénylet 12 áldozatát. A gyászszertartáson részt vett Leone olasz köztársasági elnök, Humor miniszterelnök, továbbá Enrico Berlin- guer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára és Francesco de Martino, az Olasz Szocialista Párt főtitkára. KAMBODZSÁBAN a hazafiak péntekre virradóra visszaverték a Lón Nol-rezsim alakulatainak támadását a 7-számú főközlekedési út mentén. A felszabadító khmer katonák négy rakétát lőttek Phnom Penh déli területeire. HELAUNBAN üzembe helyezték a vas- és acélipari komplexum kohóját. Ezzel az eddigi 300 000 tonnáról 900 000 tonnára növekszik Egyiptom acél- termelése. ben elvégezte a Yale Egyetem jogi fakultását. Ezután ügyvédi gyakorlatot folytatott. A második világháború éveiben az amerikai hadiflotta légierőinél szolgált a Csendes óceánon. Az amerikai képviselőházba 1949 ben került be, amikor Michigan állam képviselőiévé választották. 1965- ben a képviselőház köztársasági párti kisebbségi csoportjának a vezetője lelt. Gerald Ford 25 éve egyfolytában tagja az amerikai képviselőháznuk. A kong resszusban Fordot a konzervatív, de kompromisszumra kész politikusok csoportjá hoz sorolják. Amikor Spiro Agnew, az Egyesült Államok akkori alelnöke lemondott, Richard Nixon elnök Gerald Fordot nevezte ki alelnökké. Az amerikai politikust 1973. december 6 án az amerikai szenátus és a képviselőház együttes ülésén iktatták be az alelnöki tisztségbe. Gerald Ford több ízben állást foglalt a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásának politikája mellett és pozitívan értékelte a legmagasabb szintű szovjet—amerikai tárgyalások eredményeit. Ö az Egyesült Államok sorrendben 38. elnöke. NIXON BÚCSÚBESZÉDE „Ez a 37. alkalom, hogy ebből a hivatalból szólok önökhöz“ — kezdte Richard Nixon, az USA 37. elnöke csütörtökön ešte, közép-európai idő szerint pénteken hajnali 2.00 órakor az amerikai néphez intézett búcsúbeszédét, amelyben bejelentette az elnöki tisztségről való lemondását. „Közéleti pályafutásom során — folytatta az egyenes rádió- és tv-adásban közvetített beszédet — mindig azt próbáltam tenni, amit a nemzet érdekeiben legjobbnak tekintettem. A Watergate-ügy hosszú és nehéz időszaka alatt kötelességemnek éreztem, hogy ál- hatatosan kitartsak, és minden lehető erőfeszítést megtegyek azért, hogy kltöltsem meghatalmazásom idejét abban a hivatalban, amelynek ellátására megválasztottak. A legutóbbi néhány napon azonban nyilvánvalóvá vált számomra: nincs többé eléggé erős politikai bá~ zisom a kongresszusban ahhoz, hogy igazolható lenne erőfeszítéseim folytatása. „Ennek a bázisnak eltűnésével azonban — folytatta Nixon — immár úgy vélem, hogy az alkotmányos cél megvalósult, és nincs többé szükség a folyamat elnyújtására. Jobban szerettem volna ugyan végigvívni az ügyet — bármilyen személyes gyötrelemmel is járt volna —, és családom egységesen erre buzdított. Ámde a nemzeti érdekeknek mindig meg kell előzniök a személyi megfontolásokat. Nixon hangsúlyozta, hogy sohasem volt megfutamodó és minden ösztöne tiltakozik hivatalának a megbízatása lejárta előtt történő elhagyása ellen. „Ámde elnöki minőségemben — mondotta, első helyre kell állítanom Amerika érdekeit. Amerikának teljesértékű elnökre és teljesértékű kongresz- szusru van szüksége, kiváltképpen az itthon és külföldön ránk váró problémák közepette. A személyes igazolódáso- mért hosszú hónapokon keresztül folytatandó harc csaknem teljesen lefoglalná mind az elnök, mind a kongresszus idejét és figyelmét olyan Időszakban, amikor külföldről minden figyelmet a béke, idehaza pedig az infláció nélküli gazdasági virágzás biztosításának feladatára kell irányítani. „Ezért — tette meg drámai bejelentését, amely az amerikai történelemben most először fordul elő — pénteken délig 12.00 órai hatállyal lemondok az elnökségről. Ugyanebben az időben Gerald Ford alelnök leteszi az elnöki esküt ebben a hivatalban. „Ezután az új elnökre háruló súlyos felelősségről szólt, s minden »amerikai megértését, türelmét és együttműködését« kérte Gerald Ford számára a reá váró nehéz feladatokban.“ „A jövőt illetően első feladat a nemzet sebeinek begyó- gyítása, az hogy magunk mögött tudjuk végre a közelmúlt keserűségét és megosztottságát. Remélem, hogy ezzel a lépésemmel siettettem a gyógyulási folyamat megkezdését, amire Amerikának oly kétség- beejtöen szüksége van. Mélységesen fájlalom a mostani döntéshez vezető folyamat során keletkezett sérüléseket. Csak annyit mondok: ha egyes döntéseim netán tévesek voltak, — és egyesek azok voltak —, amikor meghoztam őket, azokat a nemzet érdekét legjobban szolgálóknak tekintettem" — hangoztatta Nixon, majd sajnálkozását fejezve ki amiatt, hogy nem töltheti ki hivatali idejének hátralevő két és fél* évét, emlékeztetett kormányzásának öt és fél éve alatt elért eredményeire. „Ezek nagy horderejű évek voltak nemzetünk és a világ történetében, olyan sikerek évei, amelyekre „mindannyian büszkék lehetünk“ — mondotta. Utalt Amerika leghosszabb háborújának befejezésére, az amerikai—kínai kapcsolatok normalizálására és a közel-keleti diplomáciai erőfeszítésekre, majd hangsúlyozta: „A Szovjetunióval együtt döntő frontáttörést értünk el a nukleáris fegyverzetek korlátozási folyamatának megkezdésével. Célunkként kell kitűznünk eme szörnyű fegyvereknek nemcsak korlátozását, hanem csökkentésüket és végül megsemmisítésüket, nehogy e fegyverek semmisítsék meg a civilizációt és azért, hogy elmúljék a világ és a népek feje fölül a nukleáris háború veszedelme.“ Üj kapcsolatokat alakítottunk ki a Szovjetunióval — emelte ki Nixon — s folytatnunk kell ezeknek az új kapcsolatoknak fejlesztését és ki- terjesztését, hogy a világ két legerősebb nemzete együttműködve éljen együtt, nem pedig egymással való farkasszemet nézésében. „A világ ma biztonságosabb hely, mint hivatalbalépésem- kor volt — mondotta befejezésül az amerikai elnök, majd azt a reményét fejezte ki, hogy az amerikai nép és történelem ezt tekinti elnöksége hagyatékának. \
