Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-08 / 186. szám, csütörtök

* INTÉZKEDÉSEK FASISZTA CSOPORTOSULÁSOK ELLEN Tárgyalások Bissau—Guinea jövőjéről és az Azori-szigetekről--- -- NÉHÁNY Lisszabon — A Portugál Szo­cialista Párt szóvivője nyilatko­zatban foglalt állást azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a katonai vezetés fo­ganatosított egy ultrajobbolda­li csoportulás ellen. Mint jelen­tettük, a katonai hatóságok be­tiltották a csoport, az úgyneve­zett MRPP lapjának megjelené­sét, mert az a fegyveres erők mozgalma és az ideiglenes kor­mány elleni éles támadásokat tartalmazott. A szocialista ál­lásfoglalás óvatos formában helyteleníti az adminisztratív intézkedést, továbbá azokat a terveket, amelyek — a párt ál­lásfoglalása szerint jelentékte­len és érdemi befolyás nélküli — csoportosulás esetleges felosz­latására irányulnak. A szocia­lista párt véleménye szerint az ilyen csoportok ellen a demok­rácia nyújtotta lehetőségekkel kell felvenni a küzdelmet. Az állásfoglalás ugyanakkor tűr­hetetlennek: minősíti a demok­ratizálási folyamat elleni táma­dásokat. A lisszaboni politikai körök szerint az elmúlt napok fejle­ményei a politikai küzdelem bi­zonyos fokú kiéleződéséről ta­núskodnak. A Portugál Kommu­nista Párt legutóbbi állásfogla­lása leszögezi, hogy bár az ultrabaloldal akciói nem tűrhe­tek el, a fő veszélyt a jobboldal, a reakció erőinek szervezkedé­se jelenti. A reakciós erők most elsősorban a kommunista párt ellen Irányítják támadásai­kat, de bizonyos fokú — búr óvatos — akciót folytatnak a kormány és a katonai vezetés akcióinak lejáratására is. A katonai vezetés határozott intézkedéseket tett a fegyveres erők mozgalma elleni támadá­sok ellen, kijelentve, hogy nem tűri el azokat. Spinola tábor­nok, köztársasági elnök, aki az elmúlt napokban több katonai egységet látogatott meg, a had­sereget készenlétre és éberség­re intette. A Portugál Kommunista Part arra figyelmeztetett, hogy el­sősorban a reakcióra, a fasiz­mus újraszervezkedő erőire kell lesújtania. A portugál minisztertanács rendelettel oszlatta fel a fasisz­ta diktatúra idején létrehozott „munkakamarák“, a kooperá­ciók utolsó maradványait. A mi­nisztertanács ugyanakkor elfo­gadta a szakszervezetek sztrájk- jógáról szóló törvénytervezetet. Kommentárunk ľ 1974. /III. 8. fan Smith, az 1965-beri n brit Nemzetközösségbő! kiszakadt és önmagát függet­lenné nyilvánító rhodesiai fe­hértelepes állam kormányfője, nemrégen hetvenkedő kijelen­tést tett, hogy országa minden­ben biztosan támaszkodhat a Dél afrikai Köztársaság támoga­tására. Szinte egyidőben fokoz­ták a rhodesiai hadsereg ki­képzését, elsajátítják a dzsun gelharc taktikáját, sőt még a fehér polgári lakosságot is fegyverhasználatra és az önvé­delem különféle formáira ok­tatják. A legutóbb pedig Smith látványos választási komédiát rendezett, hogy „igazolja“, mennyire „egyként“ támogatja a lakosság a „Rhodesiái Front“ kormányát A választásokat — az ország függetlenné válása óta immár harmadszor — úgy bonyolítot­ták le, hogy a választók 82 ezer fehér ember képviseletére 50 képviselőt választottak, u hatmilliós jogfosztott afrikai többség képviseletére pedig azok a gazdagabb és a gyarma­tosítók által céltudatosan pri­vilegizált afrikai rétegek, ame­lyeknek megengedték, hogy az urnákhoz járuljanak, mindössze nyolc képviselőt választottak. További nyolcat majd a kor­mány a törzsfőnökök tanácsá­val egyetértésben fog kinevező­in. így’ fest a rhodesiai „demok­rácia“ 1974-ben, amikor a le­tűnő gyarmatbirodalmak újabb fellegvárai omlottak össze Rho­desia közelében. Salisbury urai nem leplezik bosszúságukat, hogy „bölcs tanácsaik“ ellenére megadja a függetlenséget a Caetano idején tengerentúli te­rületekké minősített gyarmatai­A portugál szakszervezetek koordinációs központja, az ln- tersindical ■ sajtókonferencián foglalt állást az új törvényter­vezettel kapcsolatban. A szak- szervezetek leszögezik: a sztárjkjog kodifikálása megfe­lel a munkásosztály követelé­sének, egyben a fegyveres erők programja demokratikus célki­tűzéseinek, a munkásosztály je­lentős győzelme. „A jelenlegi demokratizálási folyamat hun sürgető szükség van arra, hogy szervezetté tegyék, kodifikálják a demokratikus szabadság jogo­kat, ezen belül különösen a szakszervezetek jogait“ — han­goztatja az állásfoglalás. Antonio de Almedia Santos, a portugál területi koordinációs ügyek minisztere szerda este a Zöldfoki-szigotekre utazott, hogy tárgyalást kezdjen az ott élű népek politikai jövőjéről — je­lentette a Reuter lisszaboni for­rásra hivatkozva. Mint ismeretes, a Bissau-Gui- nea és a Zöldfoki-szigetek Af­rikai Függetlenségi Pártja (PAIGC) azt követeli, bogy a szigetek függetlenségét és né­pének önrendelkezési jogát Bissau-Guineával egyidőben ad­ják meg. Portugália valószínű­leg a napokban írja alá a Bis- sau-Guinea függetlenségéről szóló alkotmányt. Lisszabon — Portugália és az Egyesült Államok között tár­gyalások kezdődnek az Azori- szigeteken levő amerikai kato­nai támaszpontok kérdéséről. A portugál külügyminisztérium most közleményt adott ki arról, hogy Washingtonban megtartották az első meg­beszélést az ország nagy­követe és McCloskey kül­ügyi államtitkár között. Megál­lapodás jött létre arról, hogy az érdemi tárgyalásokat szeptem­berben tartják meg. A támasz­pontok kérdését Spinola portu­gál elnök vetette fel Nixon ame­rikai elnöknek, amikor Nixon közel keleti útjának végén rö­vid megbeszélést tartottak. A lisszaboni értesülések sze­rint a portugál kormány nem akarja a támaszpontok megszün­tetését, csupán a rájuk vonat­kozó eredeti megállapodások felülvizsgálatát. A jelenlegi tárgyalásokon Lisszabon elsősorban magasabb bérleti díjat kér a támaszpon­tok használatáért, esetleg konk­rét gazdasági és pénzügyi se­gélyt óhajt. PIOTR JAROSZEWICZ, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a len­gyel minisztertanács elnöke Fock Jenőnek, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására baráti látogatásra Budapestre érke­zett. ALI YATA, Hasszán murokkói király személyes megbízottja magyarországi látogatásra ér­kezett. , ARGENTÍNÁBAN, La Platóban agyonlőttek egy 24 éves jobb­oldali beállítottságú perónista ifjúsági vezetőt. A LUANDA angolai városban kitört zavargásokban hárman meghaltak, 40 en pedig megse­besültek. Az életbe léptetett ki­járási tilalmat még nem oldot­ták fel. KALINYINGRÁl) közelében, a Szovjetunió balti-tengeri part­vidékén hatalmas olajlelőhelye­ket tárlak fel. Tervek szerint a lelőhelyeket bekapcsolják a Barátság-olajvezetékbe is. BERNARDO LEIGHTON ke­reszténydemokrata és Rafael Gumucio baloldali katolikus chilei politikusok közös nyilat­kozatot adtak ki Rómában, amelyben antifasiszta front lét­rehozását sürgetik a chilei ka­tonai junta ellen folyó harc koordinálása érdekében. SANTIAGO egyik nyugati kül­városában a chilei hadsereg tit­kos fegyverraktárt fedezett fel. A fegyver lefoglalásakor több személyt őrizetbe vettek, nevü­ket azonban biztonsági megfon­tolásokból nem közölték. IRÁNBAN a kormány felül­vizsgálta és módosította az or­szág ötödik ötéves tervét, mely­nek értelmében az iráni gazda­ság növekedésének ütemét át­lagosan 38 százalékban szabják ineg. A KOREAI Népi Demokrati­kus Köztársaság újabb javasla­tot terjesztett elő az ország külső beavatkozás nélküli hé kés egyesítésének mielőbbi m ego 1 d ásá ra. , I nd í t vá n yoz ta, hogy még az idén hívják ösz- sze a Nagy Népi Gyűlést Észak és Dél politikai és társadalmi szervezeteinek, valamint a kül­földön élő koreaiak képvise­lőinek részvételével. TÖMEGES ELPÁRTOLÁS NIXONTÓL A külügyi bizottság tisztázta Nixont Washington — Az amerikai szenátus külügyi bizottsága kedden egyhangúlag jóváhagy­ta a szenátus elé terjeszten­dő jelentést, amelyben tisztáz­ta Kissinger külügyminisztert a kormánytisztviselők elektro­nikus lehallgatásával kapcso­latos, ellene emelt vádak alól. A külügyi' bizottság Kissin­ger iránti teljes bizalmának egyhangú újra megerősítésével minden jel szerint demonstrál­ni kívánta az amerikai külpo­litikai folytonosságot és két- párti kongresszusi támogatá­sát. Emlékezetes, hogy Kissinger 2 hónappal ezelőtt lemondás­sal fenyegetőzött arra az eset­re, ha nem szűnik meg a sza­vahihetőségét kétségbevonó rá­galomhadjárat. A külügyminisztérium szóvi­vője kedden este kijelentette, hogy Kissinger külügyminisz­ter „elégtétellel vette tudomá­sul“ a külügyi bizottság állás- foglalását és „többé nem tartja szükségesnek a lemondás es­hetőségének megfontolását, vagyis nem fog lemondani külügyminiszteri tisztségéről“. A republikánus j>árt vezetői és törvényhozói a legutóbbi 24 óra folyamán a Watergate-ügy miatt szinte testületileg elpár­toltak Nixon elnöktől. Gyakor­latilag az elé a választás elé állították, hogy döntsön: mi jobb számára, ha úgy jegyzi fel nevét az amerikai történe­lem, mint az első elnököt, aki lemondott, vagy az első elnök, akit elítéltek és elmozdítottak hivatalából. Hétfő este óta, amikor nyil­vánosságra hozták az elnök nyilatkozatát, amelyben lénye­gében beismerte, hogy a Wa- tergale-üetürés elpalástolásq* bán kezdettől fogva tevéken* irányító szerepet játszót^ mindössze egyetlen republik^r nus képviselő — az indianoÉ Eurl Langrebe — és egyetlen republikánus szenátor — a neb- raskai Carl Curlis — akadt, aki nyilvánosan kiállt Nixon mel­lett. A többi republikánus tör­vényhozó követeli az elnök lemondását. A republikánus nyomásnak engedve a demokrata i>ártí többségű képviselőház vezetősé­ge kedden előzetes megállapo­dásra jutott, hogy a képviselő- ház augusztus 19-i kezdettel kitűzött és eredetileg lü napra tervezett vádemelési vitája időtartamát legalábbis a felé­re csökkenti. Barber Conáble, a republikánus kisebbség egyik tekintélyes vezetője kijelentet­te, hogy nincs szükség többó hosszadalmas vitára, mivel az elnök által hétfőn közzétett újabb bizonyítékokban a kép­viselőiláz végre megtalálta „a kézben füstölgő pisztolyt“. Az a 10 republikánus képvi­selő, aki a jogügyi bizottság vádemelési vitájában még ki­tartott az elnök mellett, a ked­di nap folyamán kivétel nélkül szembefordult Nixonnal. Kedden Gerald Warren, a Fe­hér Ház szóvivője hivatalosan is elismerte, hogy vasárnap a L’amp David-i tanácskozáson Nixon elnök valóban „megfon­tolta u lemondás alternatívá­ját“, de végül úgy döntött, hogy „végigjárja az alkotmá­nyos utat.“ , ETIÓPIA ÚJ ALKOTMÁNYT KAP Addisz Abeba — Michael Imru etióp miniszterelnök ked­den este rádió- és televízióbe­szédében ismertette az új etió­pjai alkotmánytervezetet, ame­lyet az alkotmányjogi bizott­ság dolgozott ki. Az új alkotmány tervezet leg­fontosabb vonásai közé tartó zik, hogy proklamálja az állam világi jellegét, élesen szétvá­lasztja a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat, s kimond­ja, hogy a miniszterelnök nem a császárnak, hanem a parlamentnek felelős. A terve­zet ugyanakkor felhatalmazást nyújt politikai pártok alapítá­sára, és teljes vélemény-nyil­vánítási szabadságot biztosít. Ha elfogadják, az új alkotmány gyökeresen megváltoztatja az1 etióp intézményeket. Az alkot­mánytervezetet először a csá­szár elé terjesztik, majd a par­lament hagyja véglegesen jóvá. Az etióp fegyveres erők kedden összesen 12 magas ran­gú személyiséget, köztük 11 bírót tartóztattak le. További két magas rangú személyiséget — Asszeja Demisszié altábor­nagyot, a császár hadsegédjét, valamint annak magánkincstár- nokát — felszólították, hogy 24 órán belül önként adják meg magukat a fegyveres erőknek. nak a lisszaboni új kormányzat. Smith olykor kérkedő kijelen­tésekkel leplezi rettegését: Rho­desia igen hosszú távon hatá­ros Mozambikkal s rajta ke­resztül vezet az út a tengerre. Ha Mozambik elnyeri független­ségét, feltétlenül érvényt szerez az ENSZ határozatának és baj­RABIAM FÉLÉIMÉ kottáim fogja Rhodesiát, követ­kezésképpen a rhodesiai króm­érc és azbeszt nem juthat el a tengeri kikötőkbe. Rhodesia közvéleményében érlelődik annak felismerése, hogy az ország teljesen elszige­telődik az afrikai népek leuge- rébön, és valamilyen ésszerű megoldást kellene keresni. Már a fehér lakosság egy része is helyteleníti a Rhodesiái Front merev politikáját, amelyet Mu- zorewa metodista püspök, a fe­kete ellenzéket legálisan tömö­rítő Afrikai Nemzeti Tanács el­nöke, aki szervezetével együtt bojkottálta Smith „választásait“, „öngyilkos politikának“ neve­zett. Smith konokul ragaszkodik- szinle klasszikus gyarmatosító politikájához, szemet huny a változások fölött, ugyartakkor még a fehér lakosságnak sem tud távlatot mutatni. Magabiz­tos kijelentései ellenére már több mint két éve erőteljesen kibontakozik a .partizánmozga­lom, mely a portugál gyurma­tok függetlenségének kihirdeté­se után erkölcsi, politikai és egyéb segítséget is nyer. Valóban a „kárhozottak ösz- szeesküvésének“ minősíthető az a terv, amelyen Salisbury és lan Smith: — Ezt a helyet pedig magamnak tartom fenn. (V. Csernyikov rajza) Pretoria most közösen munkál­kodik, hogy abban az esetben, ha Rhodesia számára elérhetet­len lesz Lourenco Marques és Beira kikötője, megépítenek egy másik vasútvonalat, amely Dél Afrikán keresztül vezetne ki a tengerre. Az ilyen vállalkozás persze időbe telik, még akkor is, ha olcsó rabszolgamunkával épül­ne a vasút. A rhodesiai lakos­ság élet- és munkakörülményeit ugyanis egy 1901. évi törvény szabályozza, s ez nincs, tekin­tettel a létminimum biztosításá­ra. Megállapítást nyert, hogy egy kéttagú néger család évi életminimum-szintje 35,18 dol­lár, viszont a családok 7 száza­léka az évi 30 százalékos élet- minimum-szintet sem éri el. An­nál szembeötlőbb a fehér tu­lajdonosok profitja. Botrányt keltett a kormánykö­rökben, hogy egy katolikus püs- jjök, akinek a visszahívását kö­veteli Smilh a Vatikántól, Rú­náid Lamond a náci Németor­szág viszonylataihoz hasonlítot­ta a rhodesiaiakat. Smith rend­szere mindinkább elveszti hite­lét. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a Lonrho részvénytársaság részvényei igen veszteitek ér­tékükből. Salisbury most szeretne szö­vetségeseket találni. A tőkés Nyugat a portugáliai események óta óvatos, bár a világszervezet bojkott-felhívását nem tartják be maradéktalanul. Annál kirí­vóbb, hogy a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldöző államnak üzlettársa akadt a maoisták személyében. A történelemnek a gyarmatrendszerek fölött ki­mondott ítéletét azonban nem lehet megmásítani. L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents