Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-08 / 186. szám, csütörtök

1974. VIII. 8. A szocialista—kommunista gazdasági-társadalmi alakulat két fázisa • Az antikommunizmus kudarca A szocialista építés útján A kombájnok lassan és méltóságteljesen haladnak a kapta­tón felfelé. (Tóthpál Gyula felvétele) NAPNYUGTA ELŐTT Este hét óra felé jár az idő, a nap vörös korongja rövide­sen összeülelkezik a hegyek gerincével. Tóth Jánost, a Ra- povcei (Rappl) Efsz elnökét mégsem odahaza találjuk, szá­mára a munkanap még nem ért véget. Aratás van, s ilyenkor az aratók munkaideje két mű­szak hosszát is megközelíti. A kombá jnosok, a szalmabe- gyüjtő kocsik kezelői, valamint a kicsépelt gabona elszállítá­sát végző traktorosok bár reg­gel korán kezdték a munkát, még javában dolgoznak, s mi se természetesebb, hogy az el­nököt is a körükben találjuk. Ott áll a dimbes-dombos Szeles-dűlő legmagasabb pont­ján, és a felé közeledő két E— 512-est figyeli. A kormánykere- kek mögött Ocsoval Antal és Ferencz Ferenc kambájnos áll. A gépek a kaptatón — amely­nek meredeksége a kombájnok basznál hatóságának szempont­jából a megengedett határt sú­rolja — lassan és méltóságtel­jesen kapaszkodnak fel. A mo­torok hangja bizonyítja, ko­moly erőt fejtenek ki. — Le- vagy felfelé a ne­hezebb? — kérdezem Ocsoval Antaltól, aki időközben felért a dombtetőre. — Nekünk, vezetőknek lefe­lé a nehezebb. Lassan és vi­gyázva kell haladni, s elsősor­ban a fékezésre kell ügyelni. Különben megtörténhetne, hogy a kelleténél gyorsabban érünk a domb lábához. Lefelé ugyan­így a kaszára is jobban kell ügyelni, mivel könnyen bele­fúródhat a talajba. Látja ott azokat? — mutat a dombról lefelé haladó két SZK—4-es gépre. — Milyen lassan és óva- tosan haladnak, még lassabban, mint mi jöttünk felfelé. A leľelé haladó kombájnok­kal szemben a hatalmas búza­tábla learatott részén egy Ze- tor* Crystal traktor igyekszik a kaptatón felfelé. Maga után egy legújabb típusú szalmabe­gyűjtő kocsit vontat. A traktor nyergében Petrás Béla trakto­ros ül. A kocsival naponta kb. 230 mázsa szalmát gyűjt össze, ami 16—18 kocsi rakományával egyenlő. Mint elmondta, a szak­mában 19. éve dolgozik, s ha már valamennyi szalmát be­gyűjtötték, szántani fog. Azt is elárulja, az utóbbi munkát job­ban kedveli. Az elmúlt 5 évben háromszor volt járási szántó- versenyen. ahol egy ötödik he­lyen kívül az ügyességi rész­ben egy első és egy második helyezést is elért. A dimbes-dombos terület az ő munkáját is megnehezíti, akárcsak valamennyi aratóét. A szövetkezeinek összesen 377 ha gabonája volt, ennek 40 százaléka hegyes területen. Ahova a kombájnok nem me­hetnek, ott kéve-kötözőkkel arat­nak, sőt körülbelül fél hektár­nyi részről kaszákkal gyűjtik be a termést. — E nehézségek ellenére is már az aratás utolsó negyedé­ben tartunk — mondta az elnök —, s ami még örvendetesebb, végső terméshozamaink a várt­nál jóval nagyobbak lesznek. Például a Kaukáz az egyik parcellán 65 mázsás hozamot adott, de a Mironovszkaja sem adta hatvanon alul. A nagy terméshozamok e szö­vetkezetben Is elsősorban a gondos munkának az eredmé­nyei. Az egyik oldalon még csak az idei termés begyűjtése folyik, de párhuzamosan már a jövő évi jó termésre is gon­dolnak. A kombájnoktól pár száz méterre egy Skoda—18ü-as már a tarlószántást végzi, sőt a Hosszú-dűlő hatalmas táblá­ja, ahol pár napja aratták le a búzát, és ismét búzát vetnek bele, már felszántva és lesi­mítva várja az új veteményt. EGRI FERENC A modern munkásmozgalom kialakulása óta a proletariátus osztályharcának végső célja a szocialista-kommunista társa dalom megvalósítása. A mai tár­sadalom, akárcsak az ezt meg­előző gazdasági-társadalmi ala­kulat, fejlődési fokokon megy keresztül. Milyen ez a fejlődés, azaz milyenek a szocialista kom­munista társadalom fejlődésé­nek a fázisai? A kérdésre rö­viden csak annyit: a marxiz­mus-leninizmus klasszikusai fel­ismerték, hogy a kapitalizmus­ból nem léphetünk egyenesen a kommunizmusba. Marx 1.875- ben A gothai program kritikájá­ban a következőket írja: „ A tő­kés és a kommunista társada­lom között van egy időszak, melyben a lökés társadalom for­radalmi úton kommunista tár­sadalommá alakul át. Ennek megjelel egy politikai átmeneti időszak is, amelynek az álla­ma nem lehet egyéb, mint a proletariátus forradalmi dikta­túrája.“ Marx soraiból világosan látni, hogy a szocialista-kommunista gazdasági-társadalmi alakulat­nak két fejlődési foka van: ma­ga a szocializmus, amelyet a kommunizmus alsó fejlődési fo­kának, fázisának is nevezünk, és a felső fok, a kommunizmus. Fontos tudatosítanunk azt a tényt is, hogy a szocializmus még nem a teljes kommuniz­mus. Az elmúlt évtizedekben, főleg az 50-es években számo­sán azonosítani igyekeztek a szocializmust a kommunizmus­sal. Aki ilyen nézetet vall, nem érti a marxizmus-len inizmust. A szocializmusban még osz- tálytársadalom van. A két osz­tály, a munkásosztály és a pa­rasztság mellett, még vannak szociális csoportok is. A szocia­lizmusban, vagyis az első fej­lődési fokon még érvényesül a régi munkamegosztás, különbség van a fizikai és a szellemi mun­ka, valamint a falu és a város között. Az e különbségeket jelző határok csak fokozatosan mo­sódnak el. Lenin a szocializ­musról a következőket mondta: „Ez az átmeneti időszak szük­ségképpen a halódó kapitaliz­mus és a születő kommunizmus közötti harci időszak, vagyis más szavakkal: a legyőzött, de meg nem semmisített kapitaliz­mus és a már megszületett , de még zsenge kommunizmus kö­zötti harci időszaka. Marx ugyanezt az időszakot úgy jel­lemzi, hogy a szocializmus még magán viseli a kapitalizmus „anyajeleit“. A társadalmi fejlődés mind­két fokának, illetve fázisának, több közös vonása van. A lég- lényegesebbek a következők: Mindkét fejlődés időszakában a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, nincsenek kizsákmányoló osztályok, a népgazdaság tervszerűen irá­nyított, mindkét fejlődési fokot A NYÁR ÖRÖMEI a proletár és szocialista nem­zetköziség, a munkásosztály és a kommunista párt vezető sze­repe jellemzi. Az említett közök vonásokon kívül mindkét fejlődési időszak­nak megvannak a saját fejlő­dési törvényszerűségei. Az alsó fejlődési fokra, azaz a szocializ­musra az jellemző, hogy nin­csenek antagonisztikus, azaz ki­békíthetetlen osztályellentétek, a többség uralkodik a kisebbség felelt (az előző osztálytársa- dalmakban ez fordítva volt ér­vényes), megvalósul a munkás- osztály és marxista-leninista pártjának vezető szerepe, a szo­cialista tulajdonviszonyoknak két formája van jelen: —■ az össznépi, valamint a szövetke­zeti vagy csoport tulajdon, az alsó fokon a munka szerinti el­osztás érvényesül, még léteznek nem antagonisztikus osztályok is. Lenin az utóbbival kapcsolat­ban ezeket mondotta: „Az an­tagonizmus a szocializmusban megszűnik, — az ellentmondá­sok megmaradnak. A szocializ­musban: a .,Mindenkinek mun­kája szerint..elv érvényesül. A felső fejlődési fok során, vagyis a kommunizmusban az emberi képességek teljes egé­szében kibontakozhatnak, a munka életszükségletté válik, és eltűnik a fizikai és a szelle­mi munka közöl li különbség. Az állam és az ideológia foko­zatosan elhal, eltűnik minden kormányzás szükségessége, lét­rejön a kommunista társadalmi önigazgatás. Itt már a „Minden­ki *képességei szerint, — min­denkinek szükséglete szerint“ elv érvényesül majd. Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét fejlődési fok hosszú időt vesz igénybe, hosszúbbat, mint ahogy azt a múltban hit­tük. Szeretném kiemelni, hogy a szocializmus és a kommuniz­mus nem kél gazdasági-társa­dalmi alakulat, hanem egy, amelynek van alsó és felső fo­ka, fázisa. A szocializmusban, J,enin sza­vaival — „a szenye kommuniz­musban“ a kapitalizmus és a kommunizmus elemei nem azo­nos mennyiségben és minőség­ben vannak jelen. Ebben a fej­lődési fokban a munkásosztály a kivívott politikai hatalmára támaszkodik, felhasználja a pro­letárdiktatúra eszközeit. A pro­letárdiktatúra lehetővé teszi, hogy a kapitalizmus maradvá­nyai visszaszoruljanak, megsem­misüljenek és a szocializmus vonásai teljes egészében ér­vényre jussanak. Az alsó fejlő­dési fok időszakában a társada­lomban mélyreható minőségi át­alakulások mennek végbe. Meg­változnak a tulajdon-és a hatal­mi viszonyok a munkásosztály és szövetségesei javára. A burzsoázia tulajdonának megszüntetése, a termelőeszkö­zök kisajátítása nem egyszerre történik. Az eddigi gyakorlat azt bizonyít ja, hogy a tőkés ter­melőeszközök kisajátítása foko­zatosan megy végbe, először a nagy monopóliumokat és a nagyburzsoázia tulajdonában levő termelőeszközöket sajátít­ja ki a munkásosztály, illetve annak állama. A termelőeszkö­zök kisajátítását is több ténye­ző határozza meg. Ezek lehet­nek belső, illetve külső megha­tározók. A Szovjetunióban pél­dául a fokozatosság úgy jött létre, hogy először a munkás­ellenőrzést vezették be, és csak azután a kisajátítást. Más for­mában ment ez végbe' a népi demokratikus országok többsé­gében. A népi demokratikus or­szágok többségének gyakorlatá­tól is eltér az ázsiai országokban végbemenő kisajátítás. A Német Demokratikus Köztársaságban, kiindulva az akkori politikai légkörből, szintén más formát öltött a szocializálás. A szocializmus építésének so­rán jelentős szerepet játszanak a kisárutermelők. A kisáruter- melők szintén rendelkeznek ter­melőeszközökkel. Megtalálhatók mind a falun, mind a városban. Az egyes szocialista országok­ban még ma, vagyis a szocia­lizmus építésének fejlettebb sza­kaszában is, fontos szerepet töl­tenek be. A tőkés társadalmi rendben a kisárutermelőket az jellemzi, hogy ingadoznak a tőkések és a proletariátus kö­zött. A szocializmus építésének mozgatóereje a munkásosztály, annak marxista-leninista pártja. Fejlődésének iránya a kommu­nista, azaz az össznépi társada­lom. Napjainkban is gyakran hasz­náljuk a proletárdiktatúra meg­nevezést. A proletárdiktatúra a munkásosztály hatalmi eszkö­ze. A többség diktatúrája a ki­sebbség felett. A proletárdiktatúra a szocia­lista kommunista gazdasági-tár­sadalmi alakulat első fejlődési fokára, azaz a szocializmusra jellemző. A proletárdiktatúra nem más, mint a forradalommal hatalomra jutott munkásosztály kormányzati rendszere, megnyil­vánulási formája. A munkás- osztály a proletárdiktatúra idő­szakában nem osztozik a hata­lom kérdésében. Ez nem azt je­lenti, hogy a munkásosztály önkényesen uralkodik és figyel­men kívül hagyja a másik osz­tály és a szociális csoportok ér­dekeit, mint azt az antikommu- nlsta és revizionista propaganda hirdeti. A proletárdiktatúra új nemű diktatúra, nemcsak a munkásosztály érdekeit szolgá­ló diktatúra. Célja a kizsákmá­nyolás teljes megszüntetése, a kommunizmus felépítése. Ez a diktatúra mélyen demokratikus, mert lehetővé teszi a lakosság többségének, hogy aktívan részt vegyen a társadalom politikai, gazdasági, ideológiai és kultu­rális életében, annak alkotó módon való továbbfejlesztésé­ben. A proletárdiktatúrának az a célja, hogy megtörje a tőkés rend monopóliumát nemcsak a gazdasági életben, hanem a po­litikai, az ideológiai és a kul­turális szférában is, és megte­remtse a társadalmi egyenlősé­get. A proletárdiktatúra a tőke ellen Irányul, tehát az osztály­szövetség és a többi szociális csoport érdekeit is védi. Ebből adódik, hogy a munkásosztály nem zárja ki a szocialista pa­rasztságot és az értelmiséget a hatalom gyakorlásából. Az antikommunista propagan da azt hirdeti, hogy a munkás- osztály és annak marxista-leni­nista pártja nem védi a széles néptömegek érdekeit, hogy a néptömegek elidegenednek a kommunista párttól. Az ilyen és ehhez hasonló antikommunista- revizionista állításoknak a cél ja, hogy gyalúzza u szocializ­mus vívmányait, és kétségbe vonja a kommunista párt vezető szerepének jogosságát. Az antikommunista propagan­da a múltban azt hitte, hogy a szocializmus csak „tiszavirág“ életű. Ám alaposan elszámítot­ta magát. A szocializmus él, és állandóan erősödik. Az antikommunizmus nem vá­logat módszereiben. Céljai ér­dekében az ellenforradalom kü­lönböző formáit használja. Ma­gyarországon 1956-ban a szocia­lizmus megdöntésének nyílt fór máját, a fegyveres akciót vá­lasztóba. A csehszlovákiai ese­mények során más eszközöket, a „csendes ellenforradalom formáját választotta. Célja azon­ban 1968-ban is az volt, ami 1956-ban. Visszaszerezni a poli­tikai hatalmat, azután restaurál­ni a kapitalizmust. Az antikommunizmus terve nem sikerült, és nerti fog sike­rülni a jövőben sem. A szocia­lista társadalom megoldja az építés során előadódó nehézsé­geket, és céltudatosan halad a magasabb fejlődési fok irányá­ba. PRESINSZKY LAJOS a Dunajská Streda-1 Marxizmus­Leninizmus Esti Egyetem vezetője. M. Anger felvétele Szedik a meggyet a Méíníki Efsz-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents