Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-04 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ SZNF A SZLOVÁK ZENESZERZŐK IHLETŐ FORRÁSA

1974

A szlovák nép sorsának alakulásában történelmi jelentőségű fordulat volt a Szlovák Nemzeti Felkelés. Ebben csúcsosodott ki a szlovák nép évszázados harca, amit a nemzeti szabadságért, az elnyomás és az árulás ellen vívott, de egyidejűleg ez jelentette számára az új élet kezdetét is. A szlovák történelemben ezt megelőzően soha nem nyilvánult meg olyan hatalmas hősiesség és szabadságszeretet, mint a barbár fasizmus elleni küzdelemben. A szlovák nép a Felkelést előkészítő és irányító kommunista párt vezetésével, a szovjet, cseh és más antifasiszta harcosokkal vállvetve, bizonyította azt az eltökélt akaratát, hogy áldozatok árán is örök Időkre lerázza az elnyomás bilincseit. A Szlovák Nemzeti Felkelés eszméi, a szabadság, a szociális haladás és a népek barátságának eszméi, melyekért a nemzet legbátrabb fiai ontották vérüket, a nemzeti büszkeség és a hazafias lelkesedés érzésének kúl- forrásává lettek, és nagyon fontos szerepük volt a szlovák ember erkölcsi arculatának kialakításában. Ezek bői az eszmékből merítünk, ezekhez térünk vissza, amikor az új, haladó szlovák művészetért, a nagy humanistu eszmék művészetéért harcolunk.

A Szlovák Nemzeti Felkelés témája már harminc év óta vonzza a szlovák művészeket. Rendkívül gazdag témakör ez, és nem valószínű, hogy egy szer örökre kimerül. A nagyszabású téma újra meg újra visszatér, mert még távolról sem merítették ki művészeti ábrázolásmódjának valameny- nyi lehetőségét.

Az újkori szlovák történelem legdicsőbb fejezete méltó helyet kapott a szlovák zenében is. Arra ihlette a szlovák zeneszerzőket, hogy műveikben kifejezzék a fasiszta megszállók ellen vívott hősi harcot, a Felkelésben tanúsított egyéni és kollektív bátorságot, az új igazságos társadalmi rendért folytatott küzdelmet és a végső győzelembe, a jobb, boldogabb jövőbe vetett hitet. Megállapíthatjuk, hogy talán egyetlen olyan szlovák zeneszerző sincs, akit népünk hősi harca ne ihletett volna művészileg értékes zenei megnyilatkozásra. Az SZNF motívumát gyakorlatilag minden műfajban realizálták: az egyszerű dalban, a lázadó indulókban, a kórusművekben, a kamaraművekben egészen az olyan nagy szimfonikusvokális szerzeményekig, mint a szimfonikus költemények, szimfóniák, kantáták, oratóriumok és a balettzene. A háború után számos nagy értékű alkotás hódolt az SZNF áldozatai, elesett hősei emlékének, a hazai és a szovjet partizánok, valamint népünk hősiességének, és hirdette a felszabadult haza életének szépségét. Az SZNF már kirobbanása pillanatában megihlette a zeneszerzőket, de igazán nagy erejű ábrázolására különösen két évforduló, — a 15. és az idei 30. — ösztönözte az alkotókat.

F. két jelentős évfordulót köszönlve születtek minden műfajban olyan alkotások, amelyek büszkén vállalják az SZNF hagyatékát, és ezzel a szlovák zenében töretlen ívű a kimondottan eszmei töltetű szerzemények kontinuitása.

Mint említettük, az SZNF már kirobbanása pillanatában zenei kifejezést is kapott. A Felkelés központjában írta Jan Cikker a Banská Bystri ca-i szabad rádióadó számára a szignált, ami a megszállók elleni népi harc jelképévé lett. Ezt a harcos hi vójelet motiválta Cikker a „Felkelési induló“-ban. Jozef Kresánck, az erőteljes, gyors ütemű drámaian kifejező „Induló 1944“ című szerzeményével reagált az eseményre. Mindkét induló kifejezően érzékelteti az akkori napok légkörét. Ebből ered hatalmas vitalitása, időszerűsége és mat dokumentáló értéke. A Felkelés időszakában született Cikker további j« lentős szerzeménye a „Reggel“ című szimfonikus költemény is. A mű nemcsak a harci események képe, hanem mindenekelőtt az életünk közeledő új, „reggelébe“, a boldogabb jövőbe vetett hitet sugározza. A Felkelés eszméinek ereje Jan Cikker műveiben állandóan él-és hat: ezt bizonyítja az SZNF 30. évfordulója tiszteletére komponált legújabb műve, az „Öreg lövészárok felett“ című szimfonikus költemény.

A felszabadulás óta egyre nő az SZNF emlékeitől ihletett szerzemények száma. A Felkelés 15. évfordulója még növeli a lendületet és az alkotott művek eszmei-művészi súlyát. Az évforduló alkalmából született

egyik legjobb és legtöbbször előadott szerzemény, Dezider Kardos „Hősi ballada“ című zenekari műve. Az SZNF ismeretlen hősének emel emléket, saját művészi — a téma méltóságának teljesen megfelelő — kifejező eszközeivel, és a mű a szabadságunkért halt hősök apoteozisa. Kardos 30 év múltán is ehhez a nyilván örök témához tér vissza. Ezt bizonyítja a hegedűre írt „Partita“, valamint az „Ének az életről“ című négy mik- rodráma-sorozat, Mária Halamová és M. Válek verseire, szopránra, tenorra és zenekarra. Az S7.NF 15. évfordulója alkalmából komponálta Jan Zim mer a „Strečno“ című szimfonikus költeményét. A drámai erejű zenében érezni a Streőno-körüli rendkívül hevas harcok, valamint a katonák és a partizánok hősiességének inspirá.ski nem nagy terjedelmű, de tartalmilag annál gazdagabb „Poéma mély hegedűre és zenekarra“ című alkolá sával, amely az SZNF-ben elesett hősök emlékét idézi. A Poéma elégiku san haliadat jellegű, befejezése azonban heroikusán robbanó. A témát a szólóhangszer vezeti, a zenekar csak helyenként veszi át a vezető fuuk ciót. Meg kell említeni még Jozef Grešák — Miro Procházka verseire írt — „Felkelés“ című népi kantátáját. Központi eszméi: miért kelleti a felkelésben a fiatal embereknek meg halniuk, milyen nagy eszméért haltak hősi halált, és a különféle nemzetek fiainak barátsága, azoké, akik a Felkelésben összefoglak a közös ellenség ellen.

A témakör két kiemelkedő műve — ma már nem élő szerzők alkotásai:

cióját. Michal Dilec „Prelúdiu eruieo“ című- zenekari szerzeményében kont- raszlosan váltakoznak a lírai-medita- tív és a drámai részletek. Az utóbbiak kifejezően érzékeltetik a fasiszta megszállás korszakának szorongását, de a Felkelésbe lendítő eltökélt akaratot is. További — a fenti alkalomból született — mű Ladislav Hurlas Sírfelirat című zenekari alkotása. Előjáték formájú, de azt mondhatjuk, hogy hatásos képek rendezett egymásután j i, ami ismétlődő drámai hullámaival állandó feszültségben tartja a hallgatót. A szerző művét az SZNF- ben megkínzott és elesett hősöknek ajánlotta, és elismeréssel kell megállapítani, hogy az egész mű megfelel ennek a komoly és bátor szándéknak, mind ábrázolásmódjával, mind az egyes zenei epizódokkal. Az SZNF évfordulóját köszöntötte Július KowalSimon Jurovský „Zengő hegy a szii lőföldön“ című kantátája és František Babušek „Dicsőség a nemzetnek" ci mű szimfonikus költeménye. Jurovský szerzeménye kihasználja a szlovák népdal dallamgazdagságát, és mindenekelőtt a felkelés nemzeti Jellegét hangsúlyozza. A domináló lírai hang vételbe balladikus hangulat kever« dik, de a mű csúcspontja az induló, mint a harc szimbóluma, valamint a himnikus befejezés — a felszabadulás ünnepe. Babušek szimfonikus költe ménye a szöveghez szilárdan kötődő zenei képek egymásutánja, ami követi a felkelés eseményeit, a kezdettől egészen a győzelmes felszabadulásig.

A Felkelés tematikájához állandóan visszatérő szerzők egyike Andrei Oče nás. Az ilyen tartalmú, figyelemre méltó művei közül első helyen kell említeni „A hegyipásztor dala* című

egész estét betöltő balettjátékot, a drámai múlt zenei koreográfiái ábrázolását. De a „Feltámadás“ és ,,A dicsőség emlékei“ című szimfonikus költeménysorozatban is találunk a fasizmus elleni harcot kifejező részieteket. Es végül Andrej Očenáš vezet a jelenbe, melyben az SZNF 30. évfordulója alkalmából ismét számos új szerzemény ábrázolja a szlovák történelem kulcsfontosságú szakaszát. A már említett Cikkeren és Kardoson kívül ismét Očenáš jelentkezik nagyszabású szerzeményekkel. Bizonyosan jelentős eszmei-művészi többletet nyújt az A. Plávka szövegére komponált, „Szeretlek téged“ című laudatő- rluma, továbbá a „Május lángjai" című előjátéka és a tokaji ki hősök emlékének szentelt „Harangok“ c. zongoraszonáta. Az új szimfonikus szerzemények közül figyelmet érdemel Július Kowalski V. „Partizán“ szimfóniája, Jan Zimmer IX. szimfóniája és í'adedš Salva „Siratódal“ című, M. Rúfus verseire épült vokális-szimfonikus szerzeménye.

Rendkívül sok új kórusmű is született, közöttük néhány olyan különösen kiemelkedő alkotás, mint Ivan llrusovsky „Üt a fény felé“ című műve (V. Horov verseire), Ladislav tíurlas vegyeskarra írt, „Szlovák partizán népdalok“ című szerzeményé, Tadeás Salva „Jó napot, halott aim“ című férfikórus-műve, (M. Rúfus versére) és Fugen Suchoňtól a „Szlovák dalok“ (J. Smrek verseire). Említést érdemelnek az új kórusmüvek közül B. Hurbanec, J. Gresák, O. Ferenczy, M. Novák és Ladislav Holubek szerzeményei.

Az említett müvek közül már néhányat bemutattak, de nagy részét „időzítve“, nyáron és ősszel viszik a közönség elé, a Trenčianské Teplice-i és piešfanyi zenei fesztiválon, a Bratislavai Zenei Ünnepeken és a jövő hangversenyévadban, a Szlovák és a Košicei Filharmónia interpretációjában. A Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekara például Očenáš Lauda* tóriumát játssza fel, és néhány szerzemény már megjelent az Opus zeneműkiadónál. Reméljük, hogy zeneszerzőink példás kezdeményezése és alkotó elkötelezettsége méltó fogadtatásra talál a zenerajongók táborában is.

Ez a rövid áttekintés nem teszi lehetővé, hogy tételesen felsoroljuk az SZNF tematikájától ihletett zeneműveket. holott érdeme szerint mindegyikkel foglalkozni kellene. Sok értékes mű született a népi együttesek, valamint a játékfilmek és dokumentumé Imek számára Is. Ezt a területet — A. Moyzeš, F. Suchon és J. Cikker nemzeti művészeken kívül — jelentősen gazdagították Tibor Andrašovan. Bartolomej Urbanec, Tibor Frešo, Jan Zimmer, Július Ledňan, Milan Novák, Iľja Zeljenka és mások is, és azt mondhatjuk, valamennyi megérdemli a méltatást. A szerzemények közös vonása: a szerzők tudatában élő akarat, hogy művészi eszközökkel fejezzék ki a szlovák nemzet legdicsőbb, örökké élő problematikáját, meggyőzően tükrözzék az ihlető téma monumentalitását, ahogyan azt egész társadalmunk kulturális és politikai igényei megkövetelik.

ALFRÉD GABAÜER

AZ ANYANYELV SZERETETE

Jubileumra készül a budapesti szlovák iskola

Budapesten, a VIII. kerületi Mező Imre út 75. szám alatt kifüggesztett fekete márványtáblán olvashatjuk: Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végző szlovák szakos hallgatók kötelező iskolai tanítási gyakorlaton ismét ebben az iskolában vettek részt. Nem volt ez így pár évvel ezelőtt (bár a szlovák gimnázium kezdettől fogva gyakorlóiskola volt), amikor a tanárjelölteknek vidéken, Békéscsabán kellett elsajátítaniuk a szlovák nyelv és irodalom tanításának módszereit, valamint a gyakorlati fogásokat.

A gimnáziumban az „Eltések“ en

kívül a Szegedi Pedagógiai FŐis kola hallgatói is gyakorolnak, az alapfokú tagozaton.

A budapesti szlovák iskola 1949- beit alakult, akkor még mint Általános Iskola és Tanítóképző. Csak később, 1952 márciusában vált gimnáziummá, amikor egyes felsőtokú iskolákat középfokú is kólákká alakítottak át. Az iskolá ban a diákok^,- jelenlegi létszáma 18G, ebből 56 gimnáziumi tanuló. A tanulók nagy része vidékről jött, így a pilisi falvakból, Komárom-, Borsod-, Békés megyéből. Ezeket a diákokat az anyanyelv szeretete és ápolása készteti elsősorban a szlovák nyelven való ismeretek megszerzésére. Aktív kulturális tevékenységet folytatnak, külön tánccsoportjuk, kamarakórusuk van, s minden tavasszal felkeresik, a szlovák nemzetiségű községeket, fellépéseikkel gazdagítva azok kulturális életét, őrizve hagyományaikat.

A szlovák iskola oktatógárdája tizenkilenc tanárból áll, tanári utánpótlás területén nincs hiányuk. Az iskola fennállása óta öt igazgató irányította az intézmény munkáját, leghosszabb ideig, a jelenlegi igazgató, Riizsicska Ilona.

Az iskola életében jelentős határkőnek számít az 1969—70-es tanévben megtartott ünnepségsorozat, az iskola fennállásának huszadik évfordulója alkalmából. Már a múlt évben megkezdték a huszonötödik évforduló megünneplésének az előkészítését, melynek tiszteletére emlékkönyvet is kiadnak.

AI.ARAN FERENC

D|cső ICRlC^L