Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-29 / 204. szám, csütörtök
j/r* alog indult el. Prešovból um%i — Ďumbleren és Tran- f goškán át Banská Byst- ricára. Azonnal útrakelt, amint megtudta, hogy kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Az okkor 19 éves Andrej Vandlík már négy év óta a prešovi Szlovák Népszínházban „Inas- kodott“. Azt várta, hogy Bystricán fegyvert adnak a kezébe. De amikor találkozott az időközben már elhunyt Andrej Bagarral, az ismert színésszel, úgy döntött, hogy a szavakból kovácsol fegyvert. „Még ma is emlékszem az első előadásra, a harmaneci filmszínházban ...“ Andrej már nincs meg. Medek halála után az értékes dokumentum sokak kezébe került és végül elveszett.“ A frontszínház 1944. október 26-án tartotta utolsó előadását, Donovaly alatt, a Stará Hora-i tábori kórházban. Vandlík ez után összekötő volt Stará Hora és Banská Bystrica között, mindaddig amíg nem került a Gestapo kezébe. A háború további részét Bratislavában, a fasiszta rendőrség fogdájában töltötte, onnan szabadult ki 1945. április 4-én. És Vandlík, a harcos, ismét elindult. Ismét gyalog. Preésovba — a színházhoz. A közelmúltról és a jelenről Beszélgetés Rudo Móriccal, a Mladé letá Könyvkiadó igazgatójáyal Színpad a csatatéren... Vandlík lassan cigarettára gyújt“. Tudja, az egymást követő évek során az ember sokat felejt, de az a látvány még ma is a szemem előtt van: férfiak jöttek n moziba, de senki nem ellenőrizte a je gyüket. Nem is volt belépőjegyük, illetve volt, de cs.flt szimbolikusan — a puska, vagy a géppisztoly. Ezzel u belépőjeggyel jöttek minden előadásra .. . Emlékszem arra Is, hogy egyszer egy sebesült partizánnak szavaltam. Amikor befejeztem, hálásan nézett rám és megszólalt „mercl Mon sieur... köszönöm, uram“. A hegyeinkben harcoló francia partizánok egyike volt. Andrej Bagar nemzeti művész javaslatára egy héttel az SZNF kitörése után megalakult a frontszínház. A- legkisebb a világon — jellemzi egyik művésze, Andrej Vandlík, aki ma a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színház tagja. „Ha ma kiejtjük azt a szót, hogy színház, olyan együttesre gondolunk, amely színdarabokat mutat be, a frontszín házban viszont mindenki azzal járult hozzá a műsorhoz, amivel tudott, énekkel, tréfákkal, szatírákkal, politikai jelenetekkel, artistamutatványokkal. Előadás előtt Bagar, a partizán „politruk“, beszámolt a politikai helyzetről, ismertette a frontokról érkezett legutolsó jelentéseket és a legújabb bystrica! híreket. Csak ez után jutottak szóhoz a színészek, mert ahogyan Bagar a jegyzeteiben rámutatott „rájöttem, hogy szervező munkám hatékonyabb lesz, ha időszerű szatíra és csatadal támogatja ... forradalmi hadseregünket tanítani, gyönyörködtetni és szórakoztatni kell.“ A mai napig hű maradt a színpadhoz. 1953-ban a martini Hadsereg Színházhoz (ma: Szlovák Nemzeti Felkelés Színház] szerződött. „Az autóbuszokkal már bejártuk néhányszor az országot. Olyanok vagyunk, mint az űrhajósok, ha minden kilométert összeadnánk, kijönne néhány Föld körüli út. Szép emlékeink vannak annak ellenére, hogy a laktanyákba, vagy a kiképző táborokba vezető út hosszadalmas és fárasztó volt. Azonban a színész számára nagy élmény, ha például a szabad ég alatt alakíthatja Jánosíkot, egyszerre tízezer katona számára. Hiszen a katonák közül igen sokan éppen a katona ságnál találkoztak életükben először a színházzal és bizonyosan szép számmal akadnak olyanok, akik éppen az első élménytől serkentve, később rendszeresen Járnak a színház ba.“ A martini nézők az utóbbi években A. Vandlíkol Gorkij, Csehov, vagy J. Záhorský színpadi műveiből Ismerik. A mai napig is utazik. Hetenként há rom napig járja a martini együttessel a kerületet, de néha még távolabb, a cseh, vagy a morva országrészekben vendégszerepelnek. A frontszínház többi tagja? Szétszéledtek Szlovákiában. Bagar és Medek életük végéig színészek maradtak. Vandlík Martinban játszik, František Zvarík a Szlovák Nemzeti Színházban, Hanka Cveková a ko šicei Állami Színház ügyelője, mások pedig munkások az üzemekben és a szövetkezetekben, vagy pedig már nyugdíjasok. Utoljára az SZNF 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen találkoztak. TerRndo Móric a szlovák gyermek- és ifjúsági irodalom legismertebb alakja. író, pedagógus, kiváló szervező, aki elméleti és gyakorlati tevékenységével nagyban hozzájárult a szlovák gyermekirodalom arculatának kialakításához. Számos műve magyar nyelven is megjelent. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére a közelmúltban jeleni meg, a Madách Könyvkiadó gondozásában, egyik legnépszerűbb ifjúsági regénye, A begyek titka. ir Munkahelyén, a Mladé le Iá könyvkiadóban kerestem fel, s megkértem, válaszoljon kérdéseimre. © Tudjuk, Ön részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelés har caiban. Hogyan került kapcsa latba a Felkeléssel? Mit jelentett az Ön számúra akkor, és mit jelent ma? — Túróéban születtem, olyan vidéken, amely mindig híres volt munkásmegmozdulásairól, a haladásért vívott küzdelmeiről. A szüleim is hasonló szellemben neveltek, főleg az apám, aki egyik résztvevője, szervezője volt a vrútkyl sztrájknak. így természetes volt számomra, hogy részt vegyek a Felkelésben és annak előkészítésében. Ehhez azonban még kellett valami: a hit ügyünk igazában. Ma a felkelés olyan forrást jelent, amely utat nyitott a fejlődésnek az élet minden területén. Amelyről beszélnem kellett. Amit idáig írtam e témában, nem tekintem lezártnak. # Az ön véleménye szerint, milyen formában, milyen tartalommal lehet forradalmár a mai fiatal. Egyáltalán, lehet-e napjainkban forradalmiságröl beszélni? — A forradalom nemcsak „fordulatot jelent. Forradalmi minden olyan emberi tevékenység, küzdelem, amely a haladást, a gazdagodást szolgálja. Ilyen értelemben nemcsak lehet, de kell is, hogy forradalmárok legyünk. Valahol itt látom a fiatalok forradalmisá- gának lehetőségeit. Minden nemzedék arra törekszik, hogy nyomot hagyjon maga után a nemzet és a társadalom fejlődésének útján. A mi feladatunk az volt, hogy megteremtsük a fejlődés alapfeltételeit. Ezért vettünk részt a Felkelésben is. A mai nemzedéknek maximálisan ki kellene használni azokat a lehetőségeket, amelyeket kaptak. A tudomány, a technika, a mezőgazdaság és más terület határtalan területeket biztosít számukra. # Az ifjúságra is jellemző a gondolati-szellemi síkon születő forradalmiság. Mi erről a véleménye? — A világban tovább folyik, sőt, erősödik a politikai nézetek, ideológiák harca. Ebben a harcban aktívan részt kell vennünk, és követni azokat, akik fegyverrel a kézben küzdöttek eszméinkérf. Tudnunk kell, hol az igazság, és ezért az igazságért ki kell állnunk- Büszkeséggel töltsön el bennünket mindaz, amit aránylag rövid idő alatt elértünk. Ne elégedjünk meg a megszerzett szakműveltséggel. A forradalmiság éppen abban rejlik, hogy tudásunkat hogyan használjuk fel a szocialista társadalom javára. A fiatalok sok mindent magától értetődőnek tartanak, pedig az embernek mindenért meg kell küzdeni, áldozatokat kell hozni. Csak így érthető meg a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősége is. Ha majd ezt valamennyi fiatalember így latja, biztos vagyok benne, hogy a gondolat és a munka forradalmáraivá válnak. Forradalmár az, aki többet, jobbat, szebbet akar, aki tűzbe tud jönni valaminek érdekében. Ilyennek szeretném látni Ifjúságunkat. # Ön, mint a könyvkiadó igazgatója is, állandó kapcsolatban van a■ diákokkal, tanulókkal. Ügy tűnik, néhányuknak a szemében a történelmi események olykor csak dátumot és főcímet jelentenek, s annak tartalmát nem tudatosítják kellőképpen. — Sokszor, valóban így igaz. De a hiba nem mindig a fiatalokban keresendő. Ugyanis, mi felnőttek, idősebbek, nem mindig tudunk izgalmasan, élmény- szerüen, frázisok nélkül beszélni éppen történelmünk legjelentősebb eseményeiről. Nagy hiba volna, ha így értéktelen!- tenénk el a múltat ifjúságunk szemében. De azért uz ellenkezőjére is, kiadói gyakorlatomból, hadd mondjak egy példát: fiatal, kezdő íróktól gyakran kapunk értékes kéziratokat. Ezek között sok van, amely a Felkeléssel, a felszabadulással, vagy a Februári Győzelemmel foglalkozik. # Befejezésül hadd tegyem fel a két utolsó kérdést■ A Mladé letá Könyvkiadónak milyen kapcsolatai vannak a Madách- csal, illetve a budapesti Móra Ferenc Könyvkiadóval? — A Mladé letá magyar nyelvű könyveket is kiad, főleg olyanokat, amelyekből Magyarországra is exportálunk. Segítünk ezzel a Madáchnak, mellyel jó kapcsolataink, konkrét megállapodásaink vannak. A Móra Ferenc Könyvkiadóval már hosszú évek óta kitűnő az együttműködés. Sőt olyannyira, hogy javasoltuk művelődésügyi miniszterünknek, hogy az egyik idei Ľudmila Podjavorin- ská érmet adományozzuk a Mórának. Ezzel a világ három olyan kiadóját szoktuk kitüntetni, amelyek a legtöbbet tesznek a szlovák irodalom idegen nyelvű közvetítésének érdekében. Persze, mi is kiadunk sok, Magyarországon is megjelenő, gyermek- és ifjúsági irodalmi alkotást. Az utóbbi időben egy Petőfi-válogatásunk nagy sikert aratott, nemcsak a szakmabeliek, hanem az ifjúság körében is. # Milyen könyvön dolgozik jelenleg? —• A kiadói munkám mellett igyekszem megszakítás nélkül írni. Néha nagyon nehéz, de kell, mert igazgató sok van, író jóval kevesebb. Jelenleg egy novellagyűjteményt írok, melynek darabjai a Szlovák Nemzeti Felkelés epi- •zódjait idézik. Igazi területem a gyermekirodalom. Bennem is sok maradt a gyermeki természetből, és írás közben olykorolykor újra élem fiatal éveimet. BODNÁR gyula 1974 A Jrontszinház néhány tagja — harminc évvel ezelőtt Különféle helyekről érkeztek a frontszínház tagjai. A hatóságok megtiltották Bagar- nak, hogy együttműködjön a martini Szlovák Kamaraszínházzal, ami 1944 januárjában alakult meg. A kis martini színházból érkezett Eugen Medek is... a Perháč-testvé- rek rártisták voltuk ... Milyen volt a visszhang? Andrej Vandlík ismét felidézi az emlékeit: „Elképesztő sikerünk volt. Eugen Medek részletes naplót vezetett minden előadásról, jóllehet naponta igen gyakran három-négy előadást is tartottunk. Nemegyszer gyalog mentünk a hegyekbe a közönség után. Medek jegyzeteiben szerepeltek a hazai és a szovjet partizán- parancsnokok észrevételei is és előadásainkról úgy nyilatkoztak, mint a fasizmus elleni tüntetésről. Lelkesített bennünket, amikor a hegyekben meghallottuk, hogy frontszínházunkat a saját színházuknak tartják. Kár, hogy az a napló mészetesen az idén is találkozni akarnak, emlékezni arra a harminc évvel ezelőtti alkonyra, amikor Zvarík a teherautó, vagy az autóbusz reflektoraitól megvilágítva, vagy a tábortűz mellett orosz dalokat énekelt a partizánoknak. Egy héttel a Felkelés kitörése után néhány ember indult Banská Bystricára és ez a néhány ember megörvendeztette a harcosokat - a csaták előtt. Csupán 7 rövid hétig működött Közép-Szlovákiában a frontszínház. De ez a rövid időszak felejthetetlen. Tagjai egész Szlovákiából toborzódtak, különböző foglalkozásuk volt, de azonos volt a meggyőződésük: segíteni kell, hogy mielőbb megérkezzen a szabadság; és rendelkeztek egy csodálatos képességgel: a legnehezebb pillanatokban is tudtak lelkesíteni. Különleges fegyverük volt: a szó. Egyik sem kapott honoráriumot. A szabadság hírnökei voltak. JÁN BLAŽEJ SZITASI FERENC: A forrás Szemek, könny; vassisakba vóg a kapó, szikrázik a mindenség: a haza. A homlokok, mint partizánpuskák csövei, parázslottak, az erdő jóllokott meszesgödör volt, fákról a megperzselt madarak menekültek. Már éltem - : a sziklás hegyekre gondoltam és a világra: a kézre, a lábra, a tüdőre, az enyém-tiéd-övé arcra, a szerelemre, mely a szabadság kezét emeli magasra, halálra . .. Búza és fü nő tenyeremben, a földben eleven szívek dobognak -: belőlük nő ki a békesség. FRAŇO KRAL: A jövő elébe Reményemtől csillapul nyitott sebem kínja s a hit sugara szárítja könnyes szempillám. Sorsomnak tölgyfából ácsolt ladikja nem akadhat fenn a bú zátonyán. Tisztító vihar elől fut a fekete felhő. Félre utómból, cifra érzelgősség! Két karom vágyakozva nyújtom feléd, jövendő, új kor, fényedtől vörös már az ég. Mosolygó hajnal ragyogja be célom, a reggel kapuját szélesre nyitja. Oj erővel fogja az evezőt karom - előre, sorsom viharvert ladikja! (1944) Tóth Tibor fordítása