Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-29 / 204. szám, csütörtök

SfeaRf1- 'agfiŕjjp* Szovjet partizánok a Szlovák Nemzeti Felke­lésben. DICSŐ FORRADALMI HARCI HAGYOMÁNYA üállni Szlovákia nyugati elkezdődött a partizán­, a felkelő katonaság- gyüttműködve, Szlová- zén gyorsan felszámol- ndszert és kivívták a Több mint harminc 00Ü négyzetkilométer millió 700 000 lakost jrületen kitört a felke- és a Szlovák Nemzeti jetunióban megala­működni. Az SZLKP határozott fellépése zlovákiai híveinek azt zerezzék a vezetést a lemzeti Tanács a Kará- elmében kihirdette a ot, s azt, hogy átveszi rehajtó hatalmat Szlo- anban, hogy az SZLKP gül Beneš hívei is, V. ívetették magukat a nak, egyetértettek a programjával. Beneš Ismerte el a Szlovák b azonban ő is megér- ákiai felkelés, amellyel tehát az ügy érdeké- ’anácsnak kell ellátnia mde Beneš továbbra is sehszlovák nemzet“ el­bán szlovákiai hívei ététől elálltak, a Szlovák Nemzeti Ta- 3klaróciőt, és szeptem- sége egy nyilatkozatot, sta nyilvánosságra a amját. en fokozatosan kiala- 3nd, az új politikai és melynek központja a volt Banská Bystricá- aégi és a járási nemzeti jnkások, parasztok, kis- és az antifasiszta bur- zerveira támaszkodott, mnista párt által veze-. ben volt. A kommunis- pozíciója elősegítette is a Szociáldemokrata ígú csoportjainak 1944. tént egyesülését. Pozí- az■egységes szakszer- aak lerakásával, amire volt a népi demokratikus államrendszer kiala­kításához. A hímnek hatalmas visszhangja tá­madt, s megerősítette az eltökéltséget és az optimizmust az egész felszabadított területen. A szovjet segítség Már 1944. szeptember 5-ének éjjelén" megjött az első segítség a Szovjetunióból és 1944. szep­tember 8-án a Vörös Hadsereg, valamint a köte­lékeiben harcoló első önálló csehszlovák had­test a felkelés megsegítésére támadást indított a Kárpátokban. Gyorsan növekedett a katonák és a partizá­nok száma. Szeptember első felében mintegy 60 000 felkelő katona s mintegy 9—12 000 parti­zán harcolt a német megszálló csapatokkal. Meg kell jegyezni, hogy kezdetben Golian alez­redes (szeptember 5-től tábornok), október 7-től pedig R. Viest tábornok állt a felkelő had­sereg élén. A partizánok 1944. szeptember 16- tól a Karol Šmidke vezette partizántörzskar pa­rancsnoksága alá tartoztak. A felkelő hadsereg és a partizánok soraiban — egész Szlovákia területén — 27 nemzet fiai harcoltak: kb. 2000 cseh, 3000 szovjet állampol­gár, (oroszok, ukránok, beloruszok, üzbégek, grúzok, azerbajdzsánok, tatárok, kirgizek és kazahok), 90 lengyel, 40 bolgár, 100 szerb, il­letve horvát, 50 román, 400 francia, 800 ma­gyar, 200 német, mintegy 60 osztrák, artgol és amerikai, valamint 20 belga, holland, olasz, spanyol és görög. A felkelő harcosokat az egész felszabadított hátország segítette. A zvolení vasúti műhelyben három páncélvonatot készítettek, a Vyhnei Gépgyárban két páncélautót, a Podbrezová) Vasgyárban tankakadályokat, más üzemekben robbanóanyagokat, aknákat, élelmiszert, fehér­neműt, egyenruhát, takarókat stb. Amikor a felkelés kitört, a Szovjetunió hoz­zálátott ígéreteinek teljesítéséhez. Mint már említettük, a felkelés előkészítésére és a par­tizánakciók végrehajtására még a felkelés ki­törése előtt több szervező csoport érkezett a Szovjetunióból. Az ukrán partizántörzskar a felkelés kitörése után további 8 csoportot kül­dött ki ejtőernyővel. Lengyelországból Kelet- Szlovákía területére hatolt be a „Szergej“ partizáncsoport, Észak Szlovákiába pedig faro- mov egysége. 1944. szeptember 28-án a szlová­kiai partizán-főparancsnokságot jelentősen meg­erősítette A. N. Aszjnolov tapasztalt szovjet par­tizán szervező, aki 1944. október 29-től parancs­noka lett a partizán-főparancsnokságnak. Ugyanakkor 1944. szeptember 5-től kezdődően megindult a kiterjedt anyagi segítség. Az 1. ukrán front, valamint a szovjet honvédelmi népbizlosság raktáraiból több mint 1000 repü­lőgép mintegy 800 tonna rakományt szállított. A repülőgépek visszaúton szovjet területre szállították csaknem az összes beteg és sebe­sült szlovákiai felkelőt és szovjet partizánt (mintegy 1000 embert). A legjelentősebb segítség azonban kétségte­lenül a Vörös Hadsereg és a kötelékében har­coló első csehszlovák hadtest által indított kárpáti—-duklai hadművelet volt, amely jelentős német erőket kötött le, amivel tulajdonképpen lehetővé vált Csehszlovákiában a nemzeti de­mokratikus forradalom elindítása. A Vörös Hadseregnek és a kötelékében har­coló szlovák alakulatnak a duklai harcokban tanúsított nagy hősiessége ellenére sem sike­rült e csapategységeknek a hadművelet szándé­kának megfelelően egyesülniük a közép-szlová­kiai felkelőkkel. Közben az ellenség egyre na­gyobb erőket vonultatott fel. A CSKP moszkvai vezetése ezért azt ajánlotta a katonai vezetés­nek, hogy a hadsereg vonuljon vissza a hegyek­be és rendezkedjen be partizánharcokra. A hadsereg vezetése Beneš londoni emigráns kor­több mint 15 000 ló — katona és partizán — esett fogságba. Az ellenség zsákmányolt: 3 pán­célvonatot, néhány repülőgépet és páncélkocsit, 309 ágyút, 800 gépjármüvet, nagy mennyiségű gyalogsági fegyvert, lőszer-, élelmiszer- és üzemanyagraktárakat, 94 mozdonyt és 2000 vas­úti kocsit. Noha a felkelő hadsereg — mely az első csehszlovák hadsereg volt Szlovákia területén — megszűnt, teljesítette feladatát a szlovák nép felszabadító küzdelmében, a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A felkelő hadseregnek, katonáinak és tisztjeinek — írja Gustáv Husák a Tanúság­tétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című mű­vében — meg kellett tanulniok harcolni a tel­jes körülzáríság feltételei között, harci tapasz­talatokat kellett gyűjteniük. Harcban, menete­lés közben kellett kialakítani szervezetüket, harci koncepciójukat, összekovácsolni egységei­ket. A hadseregnek számos objektív és szub­jektív fogyatékossága, sok problémája volt. Ezek egy része megoldódott a harcok folyamán, egy részük nyitott maradt. Mindehhez időre volt szükség ... „Csakhogy — folytatja Gustáv Husák elvtárs — a kéthónapos harcok folya­mán dicső helyet vívott ki magának a szlovák nép a Csehszlovákia felszabadításáért folyt harcban.“ A nácik megszállták Szlovákiát. A szlovák népnek fegyveres nemzeti felszabadító küzdel­Valóban, az új viszonyok közölt tovább folyt a felkelés. A hatalmi szervek, a Szlovák Nem­zeti Tanács, a nemzeti bizottságok, valamint a kommunista párt, illegalitásba vonultak, hogy tovább irányítsák a szlovák népnek a szabad­ságért folyó harcát. A rendelkezésre álló ada­tok szerint 1944. november 1-én több mint 18 000, 1945. január 1-én több mint 13 500 és 1945. március 1-én több mint 3800 partizán volt Szlovákiában. , Rendelkezésünkre álló forrásokból tudjuk, hogy 1945. január 22-lg a partizánok Szlovákiá­ban az ellenségnek a következő károkat okoz­ták: elesett több mint 12 000, megsebesült mint­egy 1000 német katona; a partizánok megsem­misítettek 81 vonatszerelvényt, több mint 500 vasúti kocsit, 85 mozdonyt és több mint 400 gépkocsit. A szlovák nép, a partizánok és a katonák veszteségei sem voltak csekélyek. A nácik Szlovákia megszállása Idején felgyújtottak és kiégettek több mint 60 községet, 200 tömegsírt hagytak vissza, ezekben később 5500 szlovák és más nemzetiségű — orosz, francia, ameri­kai, angol stb. — áldozatot találtak, akik a szlovák nép harcát a legnehezebb pillanatok­ban sem árulták el. Megbízható forrásokból tudjuk, hogy a nácik Szlovákia megszállása után 1944 októberében mintegy 30 000 embert hurcoltak el, akiknek több mint a fele sohasem tért vissza. A Szlovák Nemzeti Felkelés kiharcolt ered­ményei Szlovákia náci megszállásával „semmi­képpen sem szűntek meg“, hanem kíbotóakoz­A Szovjetunióban megalakult 2. csehszlovák ejtőernyős-brigád megérkezett a felkelők megse­gítésére. me ezzel azonban nem ért véget. „A felkelés folyamán — mondotta Gustáv Husák elvtárs a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkal­mából — sok katonai vereséget szenvedtünk el. Október második felében elszenvedtük a legsúlyosabb katonai vereséget, amelynek ka­tasztrofális következményei voltak a hadsereg­re nézve, de véget ért a politikai, vagy a fegy­veres harc Szlovákiában? Sohasem ért véget.“ „... a felkelés valamivel több volt, mint a fel­kelés frontjai és a hadsereg. Itt voltak a népi erők (a partizánok stb.), itt voltak a kiharcolt politikai célok, pozíciók, amelyek 1944 végével semmiképpen sem szűntek meg... A felkelés által előhívott politikai forradalom folytatódott a hegyekbe való visszavonulás után is, és át­terjedt a felszabadított területre. ... folytató­dott a fegyveres harc is az ellenséggel, soha­sem szűnt meg, egészen a végleges felszaba­dulásig ..„... senki sem kapitulált, sem po­litikailag, sem katonailag. Emberek tízezrei vonultak vissza a hegyekbe, hogy folytassák a harcot...“ tak azon a területen, amelyet fokozatosan és véglegesen felszabadított a Vörös Hadsereg és a Szovjetunióban alakult első csehszlovák had­test. 1945. február 1-én, amikor a Szlovákia vég­érvényesen felszabadított területeire megérke­zett a Szlovák Nemzeti Tanács, hozzálátott a lakosság megszervezéséhez. Azonnal kihirdet­ték a tartalékosok mozgósítását. Köztük számos olyan katona volt, aki tagja volt a felkelő had­seregnek. 1944. november 1-én, tehát a kárpá­ti—duklai hadművelet után, a csehszlovák had­testnek mindössze 8500 katonája volt, 1945. április 24-én, vagyis a tartalékosok behívása után létszáma több mint 46 000 főre, 1945. má­jus 9-én már mintegy 60 000 főre emelkedett. A Szlovák Nemzeti Felkelést mint a szlová­kiai nemzeti felszabadító harc részét, nem győz­ték le, hanem győzött, amivel — amint azt Gustáv Husák elvtárs a Szlovák Nemzeti Fel kelés 20. évfordulója alkalmából hangsúlyozta — teljességében elérte a célját, természetesen a szovjet hadsereg segítségével. i Hadsereg hadmüvele- k végén a szovjet had- an és Kelet-Lengyelor- harcok után mintegy ía északkeleti határá- jnult, Romániában pe- t előre, Szlovákia déli ilométernyire volt. ;yís augusztus 29-től -Szlovákiába mintegy iába pedig 15 000 né- imet csapatok jól fel entős harci tapasztala- ük szemben Közép- és igében csak a szlovák sigy 17 000 fő) és a ) tanúsítottak ellenúl- ovákiában a katonai ak ellenállást. A kato- t, egy része átállt a ;ységek többségét a endelkezésre álló ada- /ákiai hadtestből több rnáltak németországi náltak száma azonban így az ellenség arány­az üzemi bizottságok 1944. október 15-én meg­tartott podbrezovái konferenciáján került sor. Miután Karol Šmidke 1944. szeptember 4-én hazaérkezett Moszkvából, azonnal fölvették a közvetlen rádióösszeköttetést a CSKP moszkvai vezetésével, amivel megszűnt az SZLKP elszi­geteltsége. A Szlovák Nemzeti Tanács az SZLKP ösztön­zésére egész sor fontos intézkedést hozott gaz­dasági, szociális és kulturális téren. Kisajátí­totta a német vállalatokat, s ezek élére ideig­lenesen gondnokokat nevezett ki, megerősítette az üzemi bizottságok szerepét. A közművelődés területén államosította az iskolákat. A nemzeti bizottságok és az üzemi bizottságok, valamint az üzemi őrségek kötelékében csaknem 40 000 személy dolgozott, illetve szolgált. Amikor 1944. szeptember 4-én hazatért Moszk­vából a Szlovák Nemzeti Tanácsnak Karol Šmidke vezette küldöttsége, meghozta az öröm­teli hírt a Vörös Hadsereg és a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest gyors és hat­hatós segítségéről, valamint a Szovjetunió' által ígért anyagi segítségről. Amíg azonban ez meg­érkezik, addig saját erővel kell megvédeni azt a területet, amely elkerülhetetlenül szükséges mánya utasításainak szellemében elutasította a javaslatot. Az ellenség 1944. október 18-án mintegy 35— 40 000 főnyi katonasággal általános támadást indított. A szlovák hadsereg tagjai nem tudtak ellenállni a támadásnak. A hadsereg parancs­nokai ezután adták ki a parancsot, hogy a ka­tonák vonuljanak vissza a hegyekbe. Ekkor azonban már csaknem késő volt. A hadsereg egy részét a németek lefegyverezték és foglyul ejtették, egy része felhagyott a -harccal és csak kisebb egységek vonultak vissza a hegyekbe. A partizánbrigádoknak, amelyek együtt harcol­tak a hadsereggel, sikerült idejében visszavo­nulniuk a hegyekbe. Igen hősiesen harcoltak két hónap alatt a hadsereg katonái, a partizánok és az egész la­kosság. Noha az ellenség fölényben volt, a fel­kelők harci eredményei nem voltak csekélyek. Az ellenség 10 350 halottat, sebesültet vesztett, továbbá 55 repülőgépet, 2 páncélvonatot, 30 páncélozott autót, 60 harckocsit, 100 ágyút és aknavetőt, 1000 gépkocsit. De a felkelők veszte­ségei is jelentősek voltak. Szlovákia felszaba­dított területének kéthónapos védelme folyamán 4—5000 ember esett el, 1500 megsebesült, és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents