Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-04 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
Megtartották szavukat a Szlovák Nemzeti Felkelés alakulat tüzérei Ma a tüzérek már otthon, a kaszárnyákban vannak. Folytatják igényes kiképzésüket. Rövid idő múlva újabb lövészet várja őket. Ez még igényesebb, még bonyolultabb lesz. És ott is meg akarják állni helyüket! N. F1LIP A száz kilométeres áthelyezés első kilométereinek megtétele úgy ment, mint a karikacsapás. A Tatra üzemben készült vontatók játszva küzdötték le a kitűnő aszfaltút emelkedéseit és lejtőit. A nehéz tar- rackok pedig pontosan követték a vontatók kerekeinek nyomát. A nap is kisütött néha. Nemsokára azonban az áthelyezésről alkotott idillikus kép eltűnt. Jött a nehéz terep, és vele együtt a nehézségek is. A múlt évben a Szlovák Nemzeti Felkelés alakulat egy másik alakulattal állt versenyben. Mindkét alakulat parancsnokai és katonái egyaránt jó eredmények elérésére törekedtek Ez mindkettőjüknek segített. Ebben az évben folytatják a versenyt. Mindkét alakulat válaszolt a Ján Šverma nemzeti hősről elnevezett gyorstüzérségí alakulat felhívására. Válaszukban megígérték, hogy a katonai és a politikai szolgálat fő területein nem lesz kitűnőnél és jónál rosszabb eredményük. A Szlovák Nemzeti Felkelés alakulat utolsó lövései bebizonyították, hogy a tüzérek megtartották szavukat. Még mielőtt az éleslövészetbe kezdtek volna, a Szlovák Nemzeti Felkelés alakulat tüzéreinek kommunistái és SZISZ-tagjai átgondolták, hogyan teljesítsék legjobban a rájuk bízott feladatokat. Sok feladatuk volt: különböző fajta lövészet, különböző célokra, különböző felkészültséggel. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a lövészetre az újoncok is kivonultak. Néhányan mint gépkocsivezetők, de néhányan bizony már szolgálatban. Nos, volt mit tenniük azoknak, akik már szolgálatuk második évét töltötték, hogy segíthessenek a fiataloknak. És még egy esemény keltett figyelmet az alakulatban: megjöttek a tartalékosok. Hazánk minden sarkából. Persze mindannyian tüzérek voltak, de már évek választották el őket attól a perctől, amikor szolgálatuk folyamán megismerkedtek a tüzérségi munkával. De az alakulat kommunistái és SZISZ- tagjai az ebből eredő feladatokkal is bátran szembenéztek. Munkaversenyt bontakoztattak ki. Ekkor a tapasztaltabbak segítséget nyújtottak, és tanácsokat adtak a tapasztalatlanoknak. Az 1 + 1 és az 1 + 2 mozgalom munkája gyümölcsöző volt. A szakasz- és az ütegparancsnokok megbízhattak e mozgalmak munkájában. És ekkor megjött a lövészet térségébe az alakulatok áthelyezésére felszólító parancs. „Csomagolni“ kellett! ... Meg kellett vizsgálni a tüzérek tudását! ... Ellenőrizni kellett a műszaki berendezéseket... Ezenkívül még nagyon sokat kellett tenni... Végül is felvirradt az indulás napja, és a nehéz, 152 milliméteres ágyúk útra keltek. Azokban a napokban a gyakorlótér fölött éjjel-nappal lövések dördültek. Különböző fajta lövések, áthelyezések, javítások, újabb lövések, amelyeket egyenként, ütegenként vagy csoportonként adtak le ... És a parancsnokok jegyzetkönyveiben halmozódtak az értékelések. A kommunisták rövid gyűlést hívtak össze. Leszögezték, hogy jól végzik feladataikat. A lövészet előtti alapos felkészülés meghozta gyümölcsét. A tényleges katonák és a tartalékosok a lövészet feladatait kitűnő eredménnyel végezték. A további egységek, csoportok és ütegek is jó eredményt értek el. Az utolsó előtti éjszaka. Az alakulat parancsnoka a tábori parancsnoki sátorban, összerakható széken ült. Távoliján az az áram- fejlesztő berregett, amely árammal látja el az egyes sátrakat, így a parancsnoki sátrat is A narancsnok asztalán jelentések voltak láthatók. Megjött a szakaszparancsnok, és örömhíreket hozott. Mindannyian kitűnőre vizsgáztak. Az alakulat parancsnoka fellélegzett. Az utolsó jelentések is megjöttek, és ezek sem változtatták meg az eredményt. Tehát a Szlovák Nemzeti Felkelés alakulat újbó! tel|esítette kötelességeit. A parancsnokok jól felkészítették egységeiket, és az egységek jól dolgoztak. A számolók, az összekötők, az utászok, a töltők, a bemérők, az adagolók és ki tudja még milyen tüzérségi funkciót teljesítő személyek mindannyian teljesítették azt, amit a lövészet előtt megfogadtak. j Az első „öröm“ egy kiadós eső után érte őket. Ot csak a térképen létezett, a valóságban ez nem volt egyéb, mint egy elmocsarasodott folyó, piszkos, hideg vizével. Az ágyúk lassan besüppedtek a sárba. A Tatra-vontatók hatalmas alkotmányok, valamit már csak elbírnak! De a nehéz ágyúk annyira besüppedtek a mocsárba, hogy a vontatók nem bírták őket kihúzni, és az utóbbiak csak arra voltak képesek, hogy maguk elé hányják a sarat. Tehát a jó Tatrák is azt mondták: elég. Itt már a technika nem segített; emberi fortélyra és erős férfikezekre volt szükség. Ha egy olyan öreg tüzérnek, aki a lovastüzérségi ezredben szolgált, megemlítjük „A kerekekhez!“ parancsot, biztosan káromkodik egy nagyot, és köp egyet. Joggal. Ilyenkor ugyanis a lovak és az emberek egyaránt megfeszítették izmaikat, és teljes erőbedobással kellett dolgozniuk. Most az ágyúk előtt nem lovak, hanem vontatók voltak. „A kerekekhez!“ parancs mégis felhangzott. Jozef Vyhnálik lisztnek jól képzett emberei vannak. Ezek eszükkel és kezükkel segítettek, és a besüppedt Tatrákat végül is kiemelték. Feneketlen sár maradt mögöttük. A többi ágyút is kihúzták. Egy gyors pillantás az órára. Igen, időt vesztettek, de jók a vezetőik is. Ezeknek fog sikerülni. És sikerült. Mihelyt a parancsnokok meghatározták a felállítást, és a számolók is dolgozni kezdtek, a gépjárművek vezetői beindították a szörnyeiket, és teljes sebességgel kezdtek száguldani. így sikerült behozniuk azt az időt, amit a mocsárnál elvesztettek. Tehát a vezetők meghálálták azt a szolgálatot, amelyet a többiek nyújtottak nekik. Ján Baláž elvtárs 1952 óta „szállítja“ a bratislavai Ján Nálepka Katonai Művészegyüttes tagjait. Bulgárián kívül járt minden szocialista országban, Jugoszláviát is beleértve. Ez alatt a 22 év alatt több mint 1 millió kilométert tett meg az autóbusszal, tehát „milliomos“. Áldozatkész, szerény ember, akit a művészek és az együttes műszaki szakemberei is szeretnek. Maga mondja: „Nem szívesen hagynám ott az együttest “ Tavaly ősszel a kormánykereket műhelymunkával cserélte fel, ahol eddigi gazdag tapasztalatait sokkal nagyobb mértékben tudja az egész közösség javára gyümölcsöztetni. Kitűnő szakember, akinek szaktudása emberséggel párosul. Amikor az év elején a műhelyben megalapították a szocialista munkabrigádot, nem okozott meglepetést, hogy éppen őt választották vezetőjévé. Jozef Brida elvtárs, a közlekedési osztály vezetője ezt mondja róla: „Az összes szükséges ismeretekkel rendelkezik, nagyban hozzájárult a járművek és a műhely műszaki jejlesztéséhez. Nagy érdemel vannak a közösség és a közlekedési osztály sikereiben. A közlekedési osztály a »CSKP megalapításának 50. évjordulója munkaközössége * rímet kapta meg. Brigádjuk jelentős sikereket ért el a városi katonai parancsnokság és Közbiztonsági Testület Bratislavai Városi Parancsnoksága közlekedési felüqyelőségével együtt a gépjárművek osztályozásánál. A száz megszerezhető pontból összesen 98 pontot szereztek. Az a kettő, amelyet nem sikerült megszerezniük a műszaki színvonallal kapcsolatos, és a térlehetőségektől függ." Ján Baláž elvtárs 1962 óta. tagja a CSKP-nak, néhányszor már szakszervezeti funkcionáriusi tisztséget Is betöltött, a CSSZBSZ alapszervezetének alelnöke. Egyéb jutalmakon kívül 1930- ban az „Iskolaügyi és a Művelődésügyi Minisztérium példás dolgozója“ címet, majd 1972-ben a „Nemzetvédelmi Minisztérium példás dolgozójacímet is megkapta. A szocialista munkabrigád megalapításakor közös kötelezettségvállalást tettek, amely konkrétan így hangzik: Kilométerenként megtakarítunk 0,15 koronát, vagyis az 1974-es évben 13 245 koronát. Megtakarítunk 3000 korona értékben üzemanyagokat, valamint helyes bánásmóddal 25 százalékkal meghosszabbítjuk az autóelemek „életét“. A brigád tagjai ezenkívül önkéntesen megépítik iíz alkatrészraktár polcait, mindannyiuk ledolgozik nyolc órát a munkahely és környékének szebbé tételében, közösen megtekintik a brnói Gépipari Vásárt és a Karosa vállalatot. Ezenkívül a pártoktatási év keletében bővítik politikai ismereteiket. Baláž elvtársról ismerősei, munkatársai csak jót tudnak mondani, tisztelik őt az együttes fiatal tagjai is. Farkas elvtárs, a szakszervezet alapszervezetének elnöke — azon személyek egyike, akik az együttes munkájában már több mint 20 éve részt vesznek — ezt mondja: „Felelősségteljes és megbízható ember. A kocsit mindig úgy készítette elő, hogy sem az egyes csoportok, sem az egész együttes még egyszer sem késett az előadásokról. Ezenkívül kitűnő szakember, és mint ember is kedvelt...“ Ján Baláž szerény, áldozatkész ember, kommunista, aki sikerei mögött a munkatársak közösségét látja, de akiknek minden szempontból példaként is szolgál. S. A. A katonai művészegyüttes közlekedési osztálya szocialista munkabrigádjának egy csoportja, ]án Baláž elvtárs a (elsősorban jobbról a második A 1974. VIII. 4. 6 Készülnek az éleslövészetre Tüzérségi megfigyelők egy csoportja
