Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-28 / 203. szám, szerda

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1974. augusztus 28. SZERDA BRATISLAVA • XXVII. ÉVFOLYAM 203. szám Ára 50 fillér írta: VLADIMÍR PIROŠÍK, az SZLKP közép szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának ünnepségsoro­zata jelentős esemény egész hazánk életében, s kezdetét jelenti a cseh nép felkelése 30. évfordulója és Csehszlovákia felszaba dulása 30. évfordulója ünnepségeinek. Már 30 év tolt el 1944 viharos ősze óta, amikor Szlovákia bő- gyei közt, a Chabenecen, a Túróci havasokban, a Poľanán a Vtáčnikon, a Kántor-völgyben fellángoltak a szlovákiai klerikál- fasiszta rendszer elleni ellenállás őrtüzei, jelezve u Szlovák Nem zeti Felkelés kitörését. A felkelés óta eltelt 30 év sem csökkentette a nép e bátor forradalmi megmozdulásának jelentőségét. A Szlovák Nemzeti Felkelés joggal tartozik népeink újkori történelmének legdicsőbb fejezetei közé. Ekkor raktuk le az új Csehszlovák Szocialista Köztársaság alapjait, a dolgozó nép bol­dog jövendőjének alapjait. A Szlovák Nemzeti Felkelés hősi tette volt a szlovák népnek, amely a kommunista párt vezetésével megvalósította a csehszlo­vák hazai ellenállás legnagyobb szabású fegyveres akcióját a fa­sizmus ellen, népeink felszabadításáért vívott harcban. A Szlovák Nemzeti Felkelés az európai népek közös antifa­siszta harcának elválaszthatatlan részeként valósult meg a prole­tár internacionalizmus alapján. A szlovákiai partizánegységekben 27 nemzet fial harcoltak. A felkelés internacionalista jellege a legkiemelkedőbben és a legjobban a Szovjetunió felé való egy­értelmű politikai, katonai és erkölcsi orientációban nyilvánult meg. Az 1944. augusztus 29-én kitört felkelés a sokéves ellenállási tevékenység betetőzése volt. A szlovákiai hazafiak sohasem békültek meg a müncheni dik­tátummal, a köztársaság feloszlatásával. Nem sikerült elfojtani a csehszlovák államiság megújításának gondolatát, s ez volt egyik ösztönzője az ellenállási tevékenységnek. A másik ösztönző erő az volt, hogy a nép nem békiilt meg a helyzettel, amikor a német fasizmus a szlovákiai társadalmat a teljes alárendeltség állapotába akarta taszítani és belekergetni egy, főképp a Szov jetuniö ellen, irányuló hazárd jellegű háborús kalandba. A szlovák katonák a keleti fronton nemcsak hogy nem voltak hajlandók harcolni a Szovjetunió ellen, a fasiszta Németország céljainak érdekében, hanem átmentek a másik oldalra és belép­tek a pnrtizánaiakulatokba vagy a csehszlovák katonai egységek be. amelyekből később megalakult az I. önálló csehszlovák had­test. A szlovákiai antifasiszták az ellenállás különböző formáival óJtek: sztrájkokat, tüntetéseket szerveztek, röplapokat terjesztet­tek. segítették a faji és a politikai üldözésnek kitett személye­ket. Mindezzel egy célt, a fasizmus meggyengítését szolgálták. Csakhamar egyre jobban terjedt az antifasiszta ellenállás fegy­veres formája is. Közép-Szlovákia 1943-ban írta be nevét a parti­zánmozgalomba, amikor a kommunista Ladislav Exnár Banská Štiavnica térségében egy fegyveres csoportot szervezett. Am az igazi partizánháborúnak akkor még nem értek meg a feltételei. Szlovákia Kommunista Pártja V. illegális vezetésének kezde­ményezésére 1944 őszén kezdett kialakulni a szlovákiai ellenál­lás központi szerve, a Szlovák Nemzeti Tanács, s később a ka­tonai központ is. A Szlovák Nemzeti Felkeléssel Szlovákia és az egész köztár­saság a forradalmi átalakulások útjára lépett, amelyek a szocia­lista forradalomban csúcsosodtak ki. A kezdet kezdetétől kihirdették a Csehszlovák Köztársaság­nak, mint két egyenrangú nemzet, a csehek ós a szlovákok kö­zös államának megújítását. Megkezdődött a népi demokratikus rendszer alapjainak lerakása. Közben dolgozni kezdtek az illegá­lis nemzeti bizottságok, mint a nép politikai-hatalmi szervei, annak szimbólumaként és előjeleként, hogy az országban a népé lesz a hatalom. E nagy cél megvalósítása elválaszthatatlanul összefügg az SZLKP V. illegális vezetőségének megalakulásával, amelynek tagjai Smidke, Husák és Novomeský elvtársak voltak. Szlovákia Kommunista Pártjának ez a vezetősége alkotó módon alkalmazta a nemzetközi kommunista mozgalomnak és a CSKP Klement Gottwald vezette moszkvai vezetésének politikai irányvonalát, és élére állt a munkásosztály és a többi dolgozó tömeges megmoz­dulásainak, amelyeknek nyomán a felszabadított területen meg­döntötték a fasiszta rendszert és lerakták az új élet alapjait. A hegyekben ejtőernyővel leszálltak a Szlovák Nemzeti Felke­lés szervezésére Moszkvából, Kijevből és más szovjet városokból küldött tapasztalt partizánok. Feledhetetlen az a nagyarányú anyagi és erkölcsi segítség, amelyet a Szovjetunió és más országok nyújtottak a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. A felkelés mostani 30. évfordulóján tiszte­lettel emlékezünk'erre a segítségre. A jelen időszakban a felkelés eszmei hagyatéka a CSKP XIV. kongreszuse programjában, a gazdasági, az államigazgatási, az ideológiai és a külpolitikai téren kitűzött konkrét feladatokban jut kifejezésre. Gazdasági téren ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy biztosítani kell a fő stratégiai irányvonalat — a hatékonyság szüntelen nö­velését, éspedig mindenekelőtt a tudományos eredményeknek a termelésben való alkalmazásával, a dolgozók aktivitásának és kezdeményező készségének kibontakoztatásával, a munka társa­dalmi hatékonysága tartalékainak és forrásainak felhasználásá­val. Ebben rejlik — ahogy arra a CSKP XIV. kongresszusa és a központi bizottságnak a tudományos-műszaki fejlesztésről meg­tartott plenáris ülése rámutatott — a valóban forradalmi feladat, amelynek teljesítésével az eddig elért eredményekre építünk, megszilárdítjuk őket és biztosítjuk a szocialista gazdaság további korszerű fejlesztését. Ebben a logikai összefüggésben kell érteni a dolgozók kezdeményezésének jelentőségét, amelyet a CSKP KB, a szövetségi kormány, az SZKT és a SZISZ KB felhívásának szel­lemében az 5. ötéves tervidőszak negyedik és ötödik évében (Folytatás az 5. oldalon) A Szlovák Nemzeti Felkelés 30* évfordulójára Népeink megvalósult vágyai GUSTÄV HUSÄKNAK, a CSKP KB főtitkárának a moszkvai Pravdában megjelent cikke H arminc év vei ez­előtt 1944. augusztus 29-én a hitleris- ta hadsereg há­tában fellán­golt a Szlovák Nemzeti Felke­lés, amely a csehszlovák nemzeti felsza­badító küzde­lem legjelentő­sebb és tegna gyobb tömege­ket átfogó tette, és az egész eu­rópai antifa­siszta harc ha­talmas fegyve­res felkelése volt. A felkelés­sel kezdődött annak a nem­zeti felszabadí­tó küzdelemnek a befejező sza­kasza, amelyet a csehszlovák nép vívott a né­met és a hazai fasizmus ellen, s amely elválaszthatatlan része volt annak a nemzetközi harc­nak. amelyet a Szovjetunió ve­zette haladó és demokratikus erők folytattak a legagresszi- vebb militarista eró, a náciz­mus és annak szövetségesei el­ten. Hazánk a hitlerista agresz- szió egyik áldozata vuit. Ennek következtében a Csehszlovák Köztársaságot teljesen feldara- bulták. Népeinket a fasiszta igába kényszeritették, rabszol­gasors és fizikai megsemmisü­lés fenyegette őket. Ez volt új­kori történelmünk legnehezebb korszaka. Csehszlovákia népe soha nem nyugodott bele a fasiszta ter­ror és zsarnokság uralmába. A cseh és a szlovák nemzet leg­jobb fiai és lányai, a kommu­nisták ás a többi hazafi itthon és külföldön is a cseh és a szluvák illegális ellenállási mozgalomban, a Szovjetunió­ban megalakult csehszlovák katonai egységekben és más harctereken is teljes hat éven át nehéz áldozatoktól súlyos küzdelmet vívtak a fasiszta el­nyomók ellen, a nemzeti sza­badságért és a csehszlovák ál­lam megújításáért. Népünk hősies küzdelme nagy áldozatokat követelt. Cse­hek és szlovákok százezrei ál­dozták fel életüket a II. világ­háború csataterein, a partizán­harcokban, a kommunisták il­legális harcában és más ellen­állási küzdelmekben, a kon­centrációs táborokban és a ná­ci börtönökben. A csehszlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének dön­tő szakaszai szorosan kötődtek a szovjet népnek a Nagy Hon­védő Háborúban vívutt hősies harcához. A Moszkva alatt ví­vott harc, a szovjet hadsereg sztálingrádi, kurszki, kijevi és más történelmi jelentőségű győ­zelmeit a csehszlovák nép úgy fogadta, mint saját győzelmeit. Népünk számára ez hatalmas erőforrás volt és döntő módon befolyásolta a széles népréte­gek egyre nagyobb aktivitását a hitleri nácizmus és a hazai árulók szemben tanúsított el­lenállásban. Csehszlovákia Kommunista Pártja kezdettől fogva kérlel­hetetlen harcot folytatott a fa­siszta megszállók és csatlósaik ellen. A kommunisták, akik a München előtti burzsoá Cseh­szlovákiában következetesen harcoltak a dolgozó nép jogai­ért, akik eltökélten igyekeztek megvédeni fenyegetett államun­kat a fasiszta veszélytől, és soha nem nyugodtak bele a megalázó müncheni diktátumba s a nemzeti katasztrófába, a köztársaság feldarabolása után itthon és külföldön is a cseh­szlovák ellenállás legkövetke­zetesebb szervezői ás harcosai voltak, s tekintélyük a néptö- megek előtt egyre nőtt. A kommunista párt politiká­jának célja a náci megszállók veresége, a nemzeti szabadság­nak és az állami függetlenség­nek új, szociális és nemzetisé­gi szempontból igazságosabb alapokon való megújítása volt. A burzsoázia egy része Beneš vezetésével a München előtti tőkés állam felújítására töre­kedett, amelyben az uralkodó csehszlovák burzsoázia 20 év alatt sem tudta megoldani nemzeteink és dolgozó népünk egyetlen létfontosságú problé­máját sem. Ezzel szemben a kommunisták a többi haladó erővel együtt azért harcoltak, hogy az új Csehszlovákia va­lóban népi és demokratikus ál­lam legyen, amely kielégíti a munkások és a parasztok, va­lamint a többi dolgozó alapve­tő követelményeit, és tartósan biztosítja a nemzeti szabadsá­got és az állami önállóságot. A kommunista pártnak ez a történelmi szerepe még kife; jezőbben mutatkozott meg ab­ban az időben, amikor a cseh­szlovák nép nemzeti felszaba- dítási küzdelme a szovjet had­sereg győzelmes előrenyomulá­sának eredményeként a fegy­veres harc magasabb stádiumá­ba, a nemzeti felkelés előké­születei időszakába ment át. A nemzetközi kommunista mozgalom és a CSKP-nak Klement Gottwald elv­társ vezette külföldi vezetősé­ge irányvonalával összhangban Szlovákiában 1943 óta Szlová* kia Kommunista Pártjának V* illegális Központi Bizottsága szervezte és készítette elő a fegyveres felkelést. A központi bizottságnak fokuzatosan sike­rült előkészítenie a pártot, egyesítenie a lakosság és a fegyveres erők valamennyi an­tifasiszta erőit az aktív politi­kai és fegyveres antifasiszta bare közös platformján, és ezen a széles bázison előkészíteni és megvalósítani a nép töme­ges felkelését. A Szluvák Nemzeti Felkelés kialakította Közép-Szlovákiában az első összefüggő és terje­delmes felszabadított csehszlo­vák területet, amely két hóna­pig dacolt a náci hadosztályok túlerejével. Mintegy 80 000 ka­tona és 2(1 UÜU partizán, köztük a szlovákokkal együtt cseh, orosz, ukrán és más szovjet ál- lampuigárok, lengyelek, bolgá­rok, jugaszlávok, franciák, né­metek, magyarok és inás anti­fasiszta harcosuk körülzárva is kérlelhetetlen élethalálhar­cot vívtak a hitleri Németor­szág és az egész fasizmus mi­előbbi vereségéért, Ceshszlová- kia és valamennyi leigázott nemzet felszabadulásáért. A Szlovák Nemzeti Felkelés á felszabadított területen meg­semmisítette a gyűlölt klerikál- fasiszta rendszert. A Szlovák Nemzeti Tanács, mint az egye­sített ellenállás csúcsszerve, amelyben a kommunista párt­nak döntő pozíciója volt, moz­gósította a népet a hitleri fa­siszták és hazai csatlósaik el­leni harcra. A leikelés terüle­tén átvette a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat és kikiál­totta a Csehszlovák Köztársa­ságot, amelynek alapja a szo­ciális igazságosság, a esetiek és szlovákok egyenjogú együtt­élése volt, s amely a Szovjet­unióhoz fűződő közvetlen szö­vetségre támaszkodott. A felkelést egész Szlovákiá­ban támogatták, és felbomlasz- totta a klerikálfasiszta rend­szert a hitleri nácistákkal meg­szállt területeken is. Lelkesedő visszhang és végtelen rokon- szenv fogadta a felkelést a megszült cseh országrészekben is. ahol jelentősen ösztönözte a testvéri cseh nemzet antifa­siszta harcának további fellen­dülését. A Szlovák Nemzeti Felkelés magasba emelte a szociá­lis igazságosság nagy eszméjét. A felkelt nép eluta­sította a München előtti bur­zsoá viszonyok közé való visz- szatérést és egyértelműen ál­lást foglalt az új, népi demok­ratikus Csehszlovákia építése mellett. A kommunista párt mint uralkodó párt a felkelés elis­mert vezető ereje lett, kivívta a gazdasági és a szociális problémák új megoldását, a pénzintézetek, vállalatok és gyárak szocializálását, kivívta, hogy a föld a dolgozó parasz­tok kezébe kerüljön, kivívta az értelmiség méltó helyét és az egész állami és társadalmi rendszer változásait a szocia­lista eszmék szerint. „A követ­kezetes népi demokrácia esz­méje — rögzítették 1944. szep­tember 17-én az SZLKP és a szociáldemokrácia egyesítő (Folytatás az 5« oldalonJ

Next

/
Thumbnails
Contents