Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-25 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. Vili. 25. Madrid is követi Lisszabon példáját? ® Nyugat-Szahara felszaszőr is fellázadtak a spanyol uralom lerázására. Legutóbb 1970. június 17-én voltak nagy zavargások El Aiuniban s az idegenlégiósok beavatkozása halálos áldozatokat követelt. Az ENSZ ugyan már 1965 bon kerm Francótól, tartsanak népszavazást Spanyol Szaharában s az eredmények alpján döntsön a terület jövőjéről, de a diktátor, bár mindent megígért, agyonhallgatta a népszavazást. Később csak úgy lett volna hajlandó beleegyezni a népszavazás megrendezésébe, ha csak az oázisok lakói, a törzslakosság vehet részt rajta, de kirekeszlik belőle a nomád berbereket, akiket képtele- nek voltak még repressziókkal is Madrid- felé hajlítani. A világszervezet 1966-ban és 1968-ban is felszólította Madridot, adja meg a függetlenséget gyarmatának, de hiába. Madrid konok ellenkezése egy tényre épült: éppen Nyugat-Szahara kérdésében ellentétek merültek fel három arab Maghreb-ország: Marokkó, Mauritánia és Algéria között. Ezeknek a vitáknak az oka még a régmúltban gyökerezett, amikor a gyarmatosítók ké- nyük-kedvük szerint vonták meg a határokat, illetve ki sem jelölték pontosan az egyes területek elválasztó vonalait. E három ország között 1970 óta azonban bizonyos közeledés tapasztalható, még a megoldatlan kérdéseket is félretették s első helyre dilit ott ák a Spanyol Szahara fügyetlenségének kivívását, amit közös erővel szorgalmaztak, hangoztatván, hogy a kérdés nem határvita, hanem a gyarmati rendszer megszüntetése. Harcban a neokolonializmussal Marokkóban az utóbbi időszakban lassan kibontakozó reformok érvényesülnek azt követően, hogy a monarchia igen viharos éveket vészelt át, többszöri összeesküvés történt a király ellen, megtorlások következtek, majd a legutóbbi tiszti puccs alkalmával életét vesztette Ufkir tábornok, a király rossz szelleme és a fő bajkeverő, aki végül uralkodóját is el akarta tenni láb alól. Az új marokkói helyzetben a demokratikus és haladó erők álltak elő azzal a kezdeményezéssel, hogy követelj» az uralkodó a Spanyol Szahara függetlenségét. Javaslatuk az egész nemzet helyeslésével találkozott. A nemzeti egységakarat, valamint a haladó és demokratikus erőket összefogó unió alapján kívánnak haladó kibontakozást elérni Marokkóban. így követelik a leghaladóbb pártok, például a Felszabadulás és Szocializmus Pártja legalitásának visszaadását. A marokkói hazafias erők megmozdulására az adott közvetlenül okot, hogy Madrid a neokolonialisták utolsó manőveréhez folyamodik. Tervbe vette egy bábállam létrehozását a Marokkót megillető területen, hogy ezzel a neokolonialista képződménnyel átmentse uralmát akkor, amikor a szomszéd Portugália gyarmatbirodalma már összeomlott. Ezt akarják most megakadályozni a marokkói hazafias erők, egyrészt az ország demokratizálásáért, a szabadságjogokért küzdve, másrészt a nemzeti és haladó mozgalom uniójának megteremtésén fáradozva. Marokkó nem marad a szép szavaknál. Madridnak a döntés óráiban meg kell fontolnia azt, amit Ali Jata Belgrádiján mondott: „Minden eszközzel, ha kell fegyverrel is megvéd jiik törvényes érdekeinket és Jelszabadit fűk a nyugat-marokkói Szaharát, amelyet Spanyolország még mindig megszállva tart. A békés megoldások hívei vagyunk, de harcolni Is tudunk népünk szabadságáért." L. L. badulásra vár • Új távlatok Marokkoban? 9 Maghreb egyesült A hetekben Ali Juta, 11. Hasszán marokkói király különmegbízottja, egyébként a marokkói Felszabadulás és Szocializmus Pártjának főtitkára sorra látogatott több szocialista országot. Járt Belgrádban, Szófiában, Budapesten és végül Prágát is felkereste. Tanácskozásainak célja mindenütt azonos volt: a király üzenete szellemében a meglátogatott országok támogatását kérte a Spanyol Szahara néven gyarmatként Spanyolország által bitorolt nyugat-szaharai terület visszaszerzéséhez. Ugyanebben az ügyben az Arab Liga 21 tagállamának kormányával is értekezett. Ali Jata körútját követően Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnök és Ahmed iMraki külügyminiszter járt Madridban és tárgyalt a kérdésről Juan Carlos trónörökössel, az ügyvezető államfővel és Carlos Arias Navarro miniszterelnökkel. Az augusztus 14-én kiadott hivatalos közlemény „szívélyes légkörben folytatott hasznos megbeszéléseket* emleget, s bár tudvalevő, hogy a Spanyol Szahara jövőjéről tárgyaltak, a közlemény semmilyen konkrét utalást nem tartalmaz. Az is kitudódott, hogy a magas szintű tárgyalásokat 11. Hasszán és Franco tábornok levélváltása előzte meg. Bomladoznak az utolsó fellegvárak Spanyol Szahara kérdése nem új keletű, de mostani éles felvetése szorosan összefügg az Ibériai-félszigeten lejátszódó eseményekkel, nevezetesen a portugáliai változásokkal, az afrikai portugál gyarmatok fokozatos függetlenné válásával. Az, hogy most Marokkó határozottan bejelentette igényét az említett területre, időbelileg két fontos feltételhez kapcsolódik. Egyrészt az Ibériai, illetve portugáliai és következésképpen spanyolországi fejlődéshez — a spanyol politikai erők már kénytelenek a Franco várható halála utáni berendezkedésekre gondolni —, másrészt az arab világban elért bizonyos, viszonylagos egységhez. A vitatott terület 266 ezer négyzet- kilométer terjedelmű, amelyen 50—60 ezer főnyi lakosság él. Pontos számát nem tudják megállapítani, mert az arabok mellett legalább 30 ezer nomád berber rója az utat a sivatag homokjában és évszázadonként hol a Szaharában, hol Marokkóban telepszik le. Spanyol Szaharának ugyanis nincs Marokkótól elválasztható, pontosan kijelölt határa. Ezenkívül még mintegy 10 ezer fehér él itt. A Spanyol Szahara története egybeesik az afrikai francia és spanyol hódítások történetével. Az első spanyol telepesek 1476-ban jelentek meg a Szahara partjainál, 1524 ben már feltűntek az első belföldi települések. A helyzet általában úgy alakult, hogy a spanyoloknak be kellett érniük azzal, amit a franciák meghagytak ereiével nekik. A spanyolok 1860 ban elismertették n marokkói szultánnal szuverenitásukat Nyugat Szahara fölött, majd azt 1898-ban hivatalosan védnökségi területükké nyilvánították. Ekkor még Rio de Orónak (aranyfolyónakj hívták. Később 1900-ban, 1904-ben és 1912- ben a spanyolok újabb szerződéseket kötöttek a franciákkal és ezek értelmében további területeket kanyarítottak le Marokkóból. Ezeket nevezték el ké sőbb, 1934-ben Spanyol Szaharának. Szahara népe nehezen viselte az ide gén igát. 1938 ban a spanyol idegen- légiósoknak, a „halál vőlegényeinek“ már lázadást kellett vérbe fojtaniuk. Húsz év múlva ismét fegyveres konfliktus robbant ki a gyarmaton, de ek kor már Madrid kénytelen volt bizonyos területeket átengedni, illetve visz- szaadni Marokkónak. Ifnit elválasztották Spanyol Szaharától, mely ezentúl már „tengerentúli területként“ szerepelt. Tarfaya tartomány visszaadása óta a Spanyol Szahara már csak két tartományból áll: Rio de Oróból és Saguia el-Hamrából. Most itt lobbant ismét lángra a nép felszabadító harca, amelyet felkarolt Marokkó és amelyet a szolidáris baráti államok és a gyarmati rendszer felszámolásáért küzdő szocialista országok is támogatnak. Madrid érdekei A Spanyol Szahara 266 ezer négy zetkilométernyi területe rendkívül kietlen, kopár, terméketlen terület. Lakosságának a zöme is egyik helyről a másikra vándorol. Jelentőségét a véletlennek köszönheti. Egy amerikai cég 1963-ban olaj után kutatva mást, ép- pen olyan fontos ásványkincset fedezett fel: a foszforitot. Buccra közelében vasat, foszforitot {foszfátJ és réz- lelőhelyeket tártak fel. A legnagyobb foszforitlelőhely Abu Kraa mellett van, s tartalékait 1 milliárd 700 millió —2 milliárd tonnára becsülik. Spanyol- ország évente mintegy két és fél millió tonna foszfátot termel ki (ezt a mennyiséget 1980-ig tízmillióra szándékozik növelni) s ezzel betört a világpiacra. A szintén foszfátkitermelö Marokkót ez érzékenyen érinti, mert ennek folytán gyengülnek pozíciói a kapitalista monopóliumoktól uralt világpiacon. A terület egyébként szegény, tragi- komikusan 540 pálmafa országának is nevezik. Földművelésre csak keskeny, olykor esővízhez jutó, összesen tíz négyzetkilométert kitevő sávok alkalmasak. A terület fenntartása igen sokba kerül Spanyolországnak. Hatezer főnyi katonaságot állomásoztatott El Aiuniban, a terület fővárosában és a kihelyezett őrállomásokon, ezek számát a foszfátlelőhelyek feltárása után nyomban 12 ezerre növelte, így a számítások szerint minden négy lakosra egv katona jut. Madrid tervei szer nt a *ö A Spanyol Szahara lakossága kezdettől fogva marokkói érzelmű volt. Vonatkozik ez a nomádokra is, akik az általuk ismert utakon gyakran jutnak el Marokkóba és vissza. A spanyolok számára teljesen megbízhatatlanok, különösen azután, hogy többidegenlégiós a sivatagban giai Jelentősége. Spanyol Szahara Gibraltáron keresztül hidat alkot Afrika középső és déli részébe. A NATO nem véletlenül épített itt három stratégiai rendeltetésű repülőteret. Spanyolország időközben Ifnit kénytelen volt visszaadni Marokkónak, Ceuta és Melilla kikötővárosainak viszont kisebb a jelentősége, mint a Spanyol Szaharáé. Amire a gyarmattartók nem számítottak vőben 20 ezerre kívánja emelni a katonaság létszámát, nem is szólván a mintegy háromezer külföldi zsoldosról. A másik fő ok, amely e kietlen térséghez köti Madridot, sőt a NATO érdeklődését is felkelti, a térség straté\ ro ’S íö O SCB 5 '3 =o 'CB £ o c 00 CB CB > ‘3 <
