Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-25 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
9^ A Felkelés a szlovák irodalom múltjában és jelenében 1974. VIII. 25. Md azt kutatjuk, hogyan vette ki részét a szlovák irodalom a Felkelésből és hogyan fejlődött tovább (lapjainkig, akkor elkerülhetetlenül tisztázni kell két kérdést: az egyik az, hogy az irodalomnak erkölcsi sajátosságai vannak és e sajátosságok hordozója maga az író, a másik pedig az irodalom belső érzékelőképessége, amely az életre reagál, azt ábrázolja és különféle formában kifejezi, az élet rejtett és megnyilvánuló logikája szerint. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLAíNTÄS Szlovákia a Szlovák Nemzeti Felkelésben — dr. Gustáv Husák szavaival — ,,a saját arcát“ kereste (a Nové Slovo 1944. szeptember 24-1 vezércikke). De a saját arcát kereste a szlovák író is, aki a küzdelem időpontjában a szlovák irodalom történelmi-filozófiai értelmére hivatkozott: „De mindennek (értsd a szlovák klasszikusokatI nemcsak nemzeti, hanem szociális • arculata is van. És ez természetes, hiszen a szlovák poÓ7is nem azok éneke, akik arisztokratikus magasságból úri módon leereszkednek a néphez, hogy azt „felvilágosítsák“. A szlovák kültök vérükkel, csontjukkal a néphez kötődnek és nemcsak a nép szenvedéseit fejezik ki, hanem vágyait is“ (Alexander Matuš- ka, a Nové slovonak ugyanabban a számában).' De a szlovák író arról sem feledkezett meg, hogy bár érzései szerint a szlovák történelem logikusan vezetett a Felkeléshez, akadtak, akik ellenezték a Felkelés forradalmiságát, amire Michal Chorváth reagált a legkifejezőbben A sötét napok dokumentuma című cikkében (Nové slovo, 1944. október 15.): „Szlovákiában most két világ harcol, a csatatereken oldják meg a nagy eszmei pert köztünk és köztük. A mi győzelmünk biztos, csupán idő és vér kérdése.“ Van még egy gondolat, amely rávilágít - hogy milyen történelmi jelentőségű hatása volt a Felkelésnek, a szlovák népnek mint történelmi alanynak és a szlovák író feladatának a kialakítására ebben a korszakváltó történelmi helyzetben: „Egy kis nemzet, a világesemények peremén, álmosan keresi a saját arcát. Nagy eseményei más országokban végbemenő forradalmi fordulatok távoli és gyakran véres visszhangjának tűnnek. Hiába keresel saját akaratot, önálló lépést, sajátos politikai fellépést nz 1848-as években, egészen 1939-ig. Szlovákia a rabszolgaság vagy a baráti népek szekerén haladt, szinte a véletlen alapján, azonban nem voll saját útja. Nem csodálható, lia a világméretű küzdelem tétlen szemlélését sokan nemzeti sajátosságunknak minősítették. Az utóbbi hetek új szavakat írtak történelmünkbe. A felkelés, a forradalom, a politikai fordulat szavát. És mindezt a szlovák nép akaratából, erejével és tehetségével, saját nemzeti célokért“. (Gustáv Husák — a Felkelés Nové Slovo című lapjának 1. bekezdéséből.) Ezzel értékeli azoknak az íróknak a tettét is, akik részt vettek a felkelésben vagy egész lényükkel, meggyőződésükkel elfogadták annak eszméit. De általánosan érvényes, hogy a szlovák író és a szlovák haladó értelmiség színejava a Felkelés harcaiban és eszméiben megtalálta saját erkölcsi arculatát, az irodalom pedig a mai napig érvényes kiindulópontját. A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK IRODALMI TÜKÖRKÉPE Az irodaiam érzékenyen tükrözi az emberi társadalom, jelen esetben a szlovák nemzet törekvéseinek minden gesztusát, rezdüléseit, rejtett gondolatát, eszméit. A Fölkelés irodalmának első hullámában egészen tudatosan helyezik a hangsúlyt az élmények, benyomások, tapasztalatok leírására és a „történelmi“ nemegyszer csak a közvetlenségben jelentkezik. Azt hiszem, igazságtalanok lennénk, ha azt követelnénk az irodalomtól, hogy az 1945. évi felszabadulás után íizonnal történelmi tanúvallomást tegyen harcunkról és az egész képet mutassa be, hiszen az lehetetlenség volt. A szlovák író még az átélt események megrendítő hatása alatt állt, a Szlovák Nemzeti Felkelés úgy magasodott eléje mint egy meghódításra váró hegy, amelynek csak a csúcsáról láthatja az egész tájat, jóllehet az egésznek az áttekintése élő kívánság volt: „Ügy írjatok, hogy mindenki tudja, hogyan gon dolkodott a felkelő nép, hangsúlyozzátok, milyen erők mutatták meg az igazságot, milyen eszmék és vágyak éltették ősrégi hajlíthatatlanságát" — írja a Krónikában Peter jilemnický, tehát ki akarta szűrni a szlovák nép harcából az „ősrégi hajlíthatatlanságot“, mint valamilyen történelmi múltból eredő lélektani vonást, ugyanakkor rámutatva a kommunista párt szerepére is, arra, hogy ez volt az a politikai erő, ami a nemzet újkori küzdelmének vezető politikai ereje volt. Tehát amellett, hogy a Krónika a legnagyobb tárgyilagosságra törekszik, hátterében érezhető, hogy egy falu (Čierny Balog) példájával akarja láttatni az egészet és egyetlen hősből alakít mércét. Nem csodálható, hogy az 1947—1948-ban megjelent több értékes irodalmi mű ragaszkodik ehhez a közvetlenséghez és az élményen át jut el a Felkelés mélyebb értelméhez. így volt ez Vladimír Mináč Hálál jár a hegyekben című regényében, ami érzelmileg hatásos riportregényben számol be a felkelés és a hátország harcairól, és a harcoló szlovák nép érzésvilágának hü dokumentuma. A harci élmények szubjektiven közvetlen, sőt félelmetesen közvetlen leírása az allegorikus jellegű történelmi kerettel alkot valami különös egységet Rudolf Jašík Laktibrada című, eddig nem méltatott regényében, amelyben a fasiszták jelenléte, epikai részletekbe rejtve bár, de nyomasztóan közeli, viszont ugyanakkor távolinak is hat, mintha csak a háttérből figyelnénk és ez a háttér tulajdonképpen a Felkelés történelmi hatása és valódi politikai jellege. A közvetlen élményeket és a történelmi áttételeket is bemutató irodalmi hullámmal párhuzamosan egy új prózatípussal is bővül az irodalom medre, nevezetesen a szlovák naturalisták, /öze/ Horák és különösen František Svantner írásaival, a Paraszt című és számos más, befejezetlen és eddig még nem publikált novellával, melyekben még erősebben érezhető az a törekvés, hogy a történelmi „couleur locale“-t szimbolizmussal szőjjék át, hogy ne típusokat, hanem ojyan meghatározott emberi modelleket teremtsenek, amelyek belekerülnek a történelem sodrásába, azt visszatükrözik, hogy láthatóvá váljon mindaz, ami az emberben csak felület és az is, ami lényeges, az egoizmus csakúgy mint a különleges személyi értékek, tehát azok a tulajdonságok, amelyek az emberi lét válságos helyzeteiben kerülnek a felszínre. A FELKELÉS ÖRÖK IHLETŐ ERŐ Az élet rejtett és táruló logikája ihlette a Felkeléssel foglalkozó irodalomművészet második hullámát is, ami az ötvenes évek közepén kezdődött. Ekkor már nem az volt a cél, hogy közvetlenül láttassanak és a Felkelés eseményeit beillesszék a történelembe, hanem ezek az események a jelenkor embere életének meghatározóivá lettek. Ez az ember kutatta az idő körforgásához kötődő társadalmi életben a lét értelmét és ebben a saját létének értelmét is. Ez az ötvenes évek prózájának egyik formája, a másik — mondjuk — ellenkező: a másik oldalról közelednek az azonos célhoz, a társadalomtól mint egésztől az egyénhez, az egyéni léthez. Az elsőt Alfonz Bednár Órák és percek című könyve képviseli (1956), a másodikat pedig Mináő Trilógia gyűjtőnév alatt megjelent nagy társadalmi regénye (1958-tól 1961-ig). Tehát a Szlovák Nemzeti Felkelés nem tűnik le a szlovák irodalom eszmei horizontjáról, hanem a jelen mércéjévé válik. A Felkelés szellemisége egybeolvad a jelennel a társadalmi élet talaján. Mináč Trilógiájában a Felkelés a háború utáni egész társadalmi életünk fejlődésének kritériuma, míg Bednár a nemzeti-felszabadító harc eseményein át mutatja be az ember belső fejlődését, e fejlődés minden ellentmondásával együtt. Természetesen mindkét epikai típusnak vannak előnyei és vannak korlátai, amelyek megmutatkoztak a Mináč és Bednár műveivel kapcsolatban fellobbant viharos vitákban is. Azonban tizenöt évvel ezelőtt csak kevesen tudatosították, hogy e müvek rejtett rugója és ihlető erőforrása a Felkelés szüntelen jelenléte és hogy ez a mindig jelen levő Felkelés a mércéje az embernek, az ember társadalmi életének, u mi társadalmunk és a mi emberünk életének. A Felkelés e két irodalmi típus révén is bekerült társadalmi tudatunk vérkeringésébe és automatikusan alakította ki az eszmei és esztétikai kritériumokat. Ha olyan művekben lapozunk, mint Mináč Trilógiája, vagy Jašík A holtak nem énekelnek című regénye, amely tematikailag a Felkelés harcaiból kiindulva a jelenbe nyúlóan bontakozott ki, meg kell állapítanunk, hogy ez társadalmi regény, a műfaj valamennyi sajátosságával. Jóllehet a múltat és a közelmúltat ábrázolják, a hatásuk a jelenbe ível, nem érezhetők történelminek, hanem a jelen tényei. Tehát elmondhatjuk, hogy társadalmi életünknek a háború után bekövetkezett fordulatai, gyakran bonyolult áramlásai befolyásolták a szlovák írók műveiben a Felkelés ábrázolását és ugyanakkor a Felkelés meghatározó módon befolyásolta az írók belső — történelmi — tudatának a fejlődését. KIELÉGÍTŐ FELMÉRÉS Hogyan tekintsünk a szlovák irodalom, különösen a próza jelenlegi helyzetére nemzeti-felszabaditási harcunk eseményeinek a szemszögéből? Úgy tűnik, hogy a háborút követő első esztendők tárgyilagos, érzelmi vagy látomásos riportjai és a historizáló társadalmi -regények időszakát most a történelmi regények korszaka követi. Tagadhatatlan, hogy a Felkelés bennünk él és tovább vibrál, de mint történelmi esemény lezárul az író belső világában. Azt szeretnénk megállapítani, hogy bár a Szlovák Nemzeti Felkelés mindig közel áll hozzánk és ma is érezzük autonom történelmi sajátosságát és súlyát, de az író tudatának történelmi reflexióiban le kell zárni azt a nagy élményt, amit Svantner a meghódítandó hegycsúcshoz hasonlított. Meg kell teremteni az olyan intellektuális, erkölcsileg és esztétikailag tökéletes képet, amely véglegesen kijelölné a Felkelés helyét a történelem logikai láncában és a szlovák élet kontinuitásában. Ez talán még világosabban bizonyítaná, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák nemzeti történelem legkimagaslóbb eseménye volt, egy korszak betetőzése és a mai életünk korszakának a kezdete. Vagyis epikailag kell ábrázolni és belsőleg is indokolni a szlovák ember történelmi tettét és helyét a modern történelemben. JÁN ŠTEVČEK Lőrincz Gyula: FRANCIA PA1RTIZÄIM (A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS CIKLUSBÓL)
