Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-21 / 197. szám, szerda
Gondolatok irodalmunkról „Irodalmunk szemléje e az Irodalmi Szemle?" — tette tel vitára indító írásának címében a kérdést Szilvássy József az Új Szó július 25-i számában. A „kilennek" körül lezajlott em lekezetes vita óta az első olyan írás, amely a megkérdőjelezett lényeken túi irodalmi életünk gyakorlati problémáira tereli figyelmünket. Nem véletlenül került Duba Gyula válaszcikké- nek (Új Szó, 1974. Vili. tt.) élé re ez a cím: „Irodalmi problémák és gondok“. I. Irodalmi életünk színvonala, hordereje és nemcsak a Szem le, de a többi lapunk irodalmi rovatai tartalmának minősége is nemcsak a szerkesztőkön, a szerkesztői politikán múlik, ha nem azokon is, akiket mindkét írás közös, szerintem leglényegesebb pontjai említenek. „De ezen a ponton — írja Huba Gyula — nagyra értékeljük a bíráló utolsó fejezetéi, amely íróink felelősségéről ejt szót. Egységes koncepciójú és magas színvonalú lapot szerkeszteni sok jó anyagból lehet. Nemzetiségi irodalmunk termése tekintetében ma a szlovákiai magyar író önmagába tekintve nem le hét nagyon nyugodt és elege dett. Sorsunkban, életünkben íróink eléggé hiányosan és nem túl meggyőzően bizonyít jók Jé lenlétüket. Pedig a nemzetiségi írónak a közössége tudatában való állandó jelenléte — éppen irodalmunk kicsisége folytán — létfontosságú követelmény, és aki szlovákiai magyar írástudó ennek nincs tudatátwn, az népközösségével és önmagával szemben egyaránt felelőtlenül gondolkodik.* Ezekre a nemzetiségi író felelősségtudatával le írt sorokra ráfoghalóak a provincializmus és a szüklátökö- rűság vádjai. De minden ilyen (helytelen kozmopoli (izmusból fakadó) kísérletet el kell utasítanunk. Az irodalmi-művészeti életben a csend, a mozdulatlanság és a fejlődés kerékkötői; olyan fényűzés, amelyet még a legnagyobb irodalmak sem engedhetnek meg maguknak. Ebben a csendben talán nem is csoda, ha íróink, költőink elkedvetlenednek, és az ihletből művek helyett önmagukat ámító, tél lenséget-védelmező filozófiákat kreálnak. Mások más, ismerős és ismeretlen, egyénenként vál tozó okok miatt erejüket és képességüket — úgy tűnik — elpazarolják a modern élet útvesztőiben. Márcsak ismédé hogy vannak tehetséges íróiul, költőink, akik pályájuk kezdő tón nagy szeleket kavarva szálltak be irodalmunk légtéré be. Kezdeti lendületük azonban hamarosan alábbhagyott, sőt, voltak akik visszavonultak. (A Irodalmi versenypályázat díjainak átadása (ČSTK) — Bratislavában tegnap ünnepélyes keretek között adták át az SZNF 3(1. év fordulója tisztelőiére meghirdetett verseny dijait, valamint a CSKP 50. évfordulója tiszteletére meghirdetett irodalmi verseny IV. fordulójának a dijait. Az ünnepélyen jelen volt Michal HruškoviC, az SZLKP KB osztályvezetője, Andrej Plávka nemzeti művész, a Szlovákiai írók szövetségének elnöke, Peter Dudáš, a Szlovák Antifasisz. ta Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának ügyvezető alelnöke, Jozef Kot, az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának osztályvezetője és a szlovák kulturális élet más képviselői. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából meghirdetett versenyre 273 pályamű érkezett. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának alkalmából meghirdetett verseny IV. fordulójára 83 író küldte be alkutá- ©aát. szomszédos magyar vagy más irodalomból épp az ellenkező jére hozható fel egész sor pél- da.). Ezekről az egészségleien tünetekről kellene már egyszer beszélni, vagy ismét beszélni elsősorban az illetékeseknek. Beszélni arról, mért nincs, és hogyan lehetne ütőképesebb kritikánk; miért nincs és hogyan lehetne szervezettebb irodalmi életünk; miért nincs, és hogyan lehetne érzékenyebb, értőbb, irodalmunk és az alkotó sok iránt nagyobb érdeklődést tanúsító közönségünk. Mert a mű és szerzője kívánja a visszhangot, kívánja a kritikust, kívánja a közvéleményt — még nálunk is. Ezek a feltételei az irodalmi művészeti életben oly szükséges és ösztönző „bukásnak“ vagy „győzelemnek“. És nem utolsó sorban az egyéni és egyetemes fejlődésnek. II. Vitathatatlan, hogy az Irodalmi Szemle olvasottságával nem lehetünk elégedettek. Éppen azért nem, mert egyetlen, köz- ízlós“ feletti közvetítőnk, (el legéből adódóan nem is lehet más. De vajon csak a Szemle „örvend ilyen népszerűségnek?“ A közöny és az érdektelenség számos példáját hozhatnánk a kulturális és művészeti élet más területeiről is. Vagyis a Szilvássy által irodalmi lapunkról kiállított diagnózis csak egy a sok közül. A különböző társadalmi-gazdasági változások folytán többrétegűvé vált a közönség, és ezzel párhuzamosan rétegeződtek a szellemi- anyagi igények, többszörösére nőtt a cselekvések célpontjainak és az érdeklődési területek száma. Nem beszélve arról, mennyire nehéz ina válogatni a naponta több hullámban érkező információk között. Persze, mindez nem lehet mentség (legfeljebb enyhítő körülmény), ezért nem mellőzhetjük az írások másik lényeges pontját: a közönséget, a közvéleményt. És itt szeretném Szilvássy József következőképpen rögzített tapasztalatait megkérdőjelezni: „A megkérdezettek túlnyomó többsége egyformán válaszolt: nem olvasom (ti. az Irodalmi Szemlét —asz. megj.J, már régóta nem vásárolom. A kevesek közül, akik aránylag rendszeresen veszik kezükbe a folyóiratot, sokan azt felelték, hogy meglehetősen hullámzó a színvonala.“ A válaszok őszinteségében, hitelében nem kételkedem. Csakhogy ogy valamit nem tudunk a megkérdezettek ről, a diákokról, a munkásokról. a mérnökökről és másokról: mit csinálnak ezek az emberek, mivel foglalkoznak hivatalos munkaidejükön kívül. Meggyőződésem, hogy a kérdezettek nagyobbik fele más szlovák nyelvű vagy külföldi — irodai mi-művészeti folyóiratot sem olvas. Készben a fentebb említett okok miatt, részben pedig azért, mert van szórakoztatóbb „ipar“ is, mint (maradjunk itt bon | irodalmi alkotásaink. Nemzetiségi életünkben az értelmiségi rétegen belül a peda gőgusok alkotják a legegysége- sebb csoportot. Számuk — tudomásom szerint — meghaladja a kétezret. Vajon hányán vásárolják, és olvassák rendszeresen az Irodalmi Szemlét? Elfogadható-e manapság olyan kilo gás,‘ hogy fizika vagy rajzszakos vagyok? Sajnos, még olyan irodaiomszakossal sem találkoztam, aki a Szemle sok értékes, az iskolai oktatásban is felhasználható anyagát bevitte volna a magyar órára. És iskoláink igazgatói figyelemmel követik e irodalmi életünket, irodalmi lapunkat? Csak úgy lesz érdemes más rétegekben is ilyen irányban tájékozódni, ha pedagógusaink az általuk irányított közösségekben is folyamatosan végeznek majd egy „belső“, irodalmunkat népszerűsítő munkát. A Szemle szerkesztőségének pedig hadd címezzek egy meg- jegyést. Közismert tény, hogy egyeflen újság, lap sem nélkülözheti a propagálást. Tudtommal az utóbbi két évben eredményesen zárult néhány olvasó- toborzó kampány. Olykor azért nem ártana — mégha ilyen vonatkozásiján ugyan nem a legeredményesebb cselekedet — a kicsit hangosabb reklám. III. „Irodalmunk szemléje-e az Irodalmi Szemle?“ Az inkább nemleges vagy igen is nem is választ provokáló kérdésre mindenképpen igennel kell válaszolnunk. Még akkor is, ha a Szemle több funkciót vállal magára — valóban szükségszerűségből és nagyon dicséretesen — mint amennyi rendes körülmények között a feladata volna. És még jobb szemléje akkor lesz irodalmunknak, ha mindnyájan: írók olvasók, szerkesztők segítjük egymást olyan jó szándékkal, mint ahogyan azt az Új Szó elkezdte. BODNÁR GYULA Vendégszereplés, nagylemez és egyéb tervek Villáminterjú Kulcsár Tiborral, az Ifjú Szívek igazgatójával E hét elején kezdte meg csehországi vendégszereplését az ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes. Az elutazás előtt kértük meg Kulcsár Tibort, az együttes igazgatóját, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. • A fellépések száma és színvonala alapján elmondhatjuk, hogy élenjáró népművészeti együttesünk az első félévben eredményes munkát végzett. — Ürömmel tőit el bennünket, hogy az SZSZK művelődésügyi minisztériuma illetékeseinek, s a fellépéseinken részt vevő közönségnek is hasonló a véleménye. A hagyományosnak mondható műsorszámainkon ki vül nagyon jó visszhangja volt a Népdaltól az áriáig című ne ve I öli a ng versenyünknek, melyet aránylag sok iskolában mutattunk be, s a fiatalok őszinte érdeklődéssel szemlélték és hallgatták összeállításunkat. • Az együttes must csehországi körútra indul. — A Csehszlovák Állami Da!- és Táncegyüttes meghívására Prágában mutatjuk J)e Hazai tájakon cjmű műsorunkat, amelyben csehszlovákiai ma gyár folklórunk színejavát gyűjtöttük egy csokorba. A fővárosunkon kívül több nagy vi déki városban szerepelünk A szabadság útjain című tematikus összeállításunkkal. Ezt a műsorunkat az SZNF és felszabadulásunk 31). évfordulójának tiszteletére mutattuk be néhány héttel ezelőtt. Mostani vendégszereplésünknek, úgy vélem, fontos kultúrpolitikai jelentősége is van, hiszen több helyen A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának ünnepségein lé pünk föl. © A további tervek? — Készülünk az együttes megalakulásának 20. évfordulójára, amely a következő év áprilisára esik. Együttesünk történetében először fordul elő, bogy párhuzamosan négy önálló, egész estét betöltő műsort tanulunk be. A már említett bárom összeállításon kívül az ősz folyamán mutatjuk Ih; a Száli az ének szájról szájra című új műsorunkat. A tervek szerint a következő esztendő ben az OPUS hanglemezgyártó vállalat nagylemezt ad ki, amely legsikeresebb műsorszámainkat tartalmazza majd. Néhány bét múlva, szeptemberben, szeretnénk tehetséges fiatalokkal felfrissíteni együttesünket, s ezért felvételit hirdetünk. Ugyancsak szeptembertől rendszeresen fellépünk a dél-szlovákiai falvakban és városokban, és folytatjuk népdalgyűjtő munkánkat is. E rövid felsorolásból is talán kitűnik, hogy nem panaszkodhatunk tétlenségre. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy sikeresen megoldjuk azokat az igényes kultúrpolitikai és népművelési feladatokat, melyek az együttesünkre hárulnak. —f—I KULTURÁLIS HÍREK ■ Kepzomu veszeti kiállítást nyitottak meg Prágában Románia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. A kiállításon román grafikusok művei szerepelnek. ■ Tíznapos turnén vett részt nemrég a bratislavai Rádió 80 tagú szimfonikus zenekara. Körútja során Londonban és más angol városokban, valamint Walesben tartott hangversenyt. ■ Chile címmel rendeztek kiállítást Kari Valter festőművész alkotásaiból a közelmúltban České Büdéjovicén. A gyűjteményijén 30 tempera és ko- lázs szerepel. ■ A Szlovák Neuizeti Felkelés emlékművei címmel a műit héten kiállítás nyílt a bratisla- vai Dušan Jurkoviő kiállítási teremben. A Szlovákiai Építőművészek Szövetsége által rendezett kiállítás a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékezetes helyeit idézi. ■ Ismét megnyílt ■ régésze ti feltárás Európa egyik jelentős ősrégészeti lelőhelyén, a magyarországi kőszeghegyaljai Velem-Szentviden. A dombtetőn állott hajdani kisvárosi emlékeit a szombathelyi Kavarja Múzeum szakemberei kutatják. A . mm mam jc A P R Hl R "•*'.igiÁ jŕ* J D E T É ''ť?'! s i i m • VEGYES ■ A Bárcai Gép ás Traktorállumás azonnal elvégzi a Super 50-es traktorok differenciáljainak gene ráljavítását, mégpedig csere formájában. Máris nagyobb mennyiségű megjavított differenciál van raktárunkon. Az érdeklődök egész Szlovákia területén jelentkezhetnek a saját járásukban levő GTÁ-kon vagy megrendelésüket egyenesen válla- latunknak küldjék el. Cím ü n k: S'l'S, n. p. Kusice — Barca, PSČ 044 12, tel.: Koiíiee — BÚI 13, 813 16, Moldava nad Bod vo u 2092, 21J7U. Nagyobb mennyiségben megrendelt differenciálokul (4, 7 vagy 10 darab) saját teherkocsinkkal szállítjuk el. A generál javítás egységes ára 3400 korona + az esetleges több letni onka. tiF-iir. Ľ T C 1 D Ä S V fc T,E L © Eladó Dubovecen (bohócán)— rimaszombati járás ■— kis családi ház nagy kerttel Cím: Keka László, Letná 303 szám, 049 11 Pleši- vee. Ú 825 © Eladó Wartburg 312 kitűnő ál Inputban. Telefon Bratislava: 453- 75 — 10.00 óra után. Ú 925 D Eladó egy kevésbé használt kétkerekű^ jednoosý TJ—5-ös kis traktor pótkocsival. Persei Lajos, 946 37 Móra 316. szám, komárnói járás. _ Ú 926 ® Eladó négykerekű kerti Diesel -traktor. Csery Štefan, Hlboká 4, Nové Zámky. j., 0 928 ISMERKEDÉS ® 26/178 fiatalember leánnyal szeretne megismerkedni. Jelige: Rossz egyedül. 1^27 KÖSZÖN T Ö ■ Szabó Gergelynek, Km márno. 6ü. születésnapja alkalmából nagyon jó egészséget, erőt és Itosz- szú életet kíván katona fia. Zoltán. U 924 ■ Magyar Andrásnak. Mik óla. 70. születésnapja alkalmából szívből gratulál felesége, leánya, veje és két unokája, s további jó egészséget és hosszú boldog életet kíván. Ú-938 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS © Ezúton fejezzük ki köszönő tünket a rimaszombati járási pártszervezetnek, a járást nemzeti bizottságnak, a Safárikovól Hnb-nek, a Hanvai Efsz dolgozói nak és a helyi pártszervezetnek, dr. Vidinsky Istvánnak, valamint a rokonoknak és a barátoknak. Ismerősöknek, akik a szeretett férjet és édesapát, Dienes Bélát elkísérték utolsó útjára. Ű 930 # Fájó szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek és munkatársaknak, akik elkísérték férjemet, édesapánkat, nagyapánkat, a 47 éves korában elliunyt G y a r m a t y Istvánt 1974. július 9 én utolsó útjára a nesvadyi temetőbe. Ö 933 1974. VIII. 21 Kánikulában Molnár János felvétele
