Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-21 / 197. szám, szerda

Az alábbi részletet a szer­ző Tenyérnyi' ég című köte­téből közöljük, amely Schön- herz Zoltánnak, a kassai szü­letésű kommunista mártír­nak az életét eleveníti meg. A két háború közötti cseh szlovákiai munkásmozgalom eseményeit is tárgyaló kötet a napokban szlovákul is megjelent. 1974 Vili. 21. A Csehországban tanuló szlo- venszkói magyar diákok két or­szágra figyeltek. Saját orszá­gukon kívül a budapesti esemé­nyek is élénken foglalkoztatták őket. Az ellenforradalmi Ma­gyarország inflációban fuljtok- lott. a háború utáni évek nyo­morát, ahogy az újságok hírei­ből is kiderült, mindenekelőtt a munkások sínylették meg. A vasiparban kilencezer munka- nélkülit tartottak számon. A Vég jobban fizetett munkás 360 ezer koronát keresett heten­ként. Ez átszámítva százötven cseh koronának felelt meg. A havi hatszáz koronát a Cseh­szlovák Köztársaságban a se­gédmunkások is megkeresték, feltéve, hogy volt munkájuk. Ha képet akartak nyerni a ma­gyarországi viszonyokról, min­dent a csehszlovákiaiakkal kel­lett összehasonlítaniuk, ára­kat, béreket, egyebeket. A szo­ciáldemokraták budapesti kong­resszusán, 1924 húsvétján bátor, harcos felszólalások hangzottak el. A hír szárnyra kapta Vági István és néhány más baloldali munkásvezér nevét. A Csehországban tanuló ma­gyar fiatalokat minden érdekel­te, ami Budapesten történt, po­litika, az irodalom, a színházi világ. Hazájuk határa kezdett kitágulni, sokan közülük azt mondották: hazánk Közép-Eu- rópa. A nagybátyja, Kassai Géza, akkoriban vette át a Kassai Munkás szerkesztését. Ő fordí­totta magyarra Ernst Toller drámájának, a „Géprombolók“- nak egyik részletét, amelyet or­szágszerte játszottak akkoriban a munkásszínpadok. A kommu­nista lapokból Ismerték meg az olvasók a Magyarországról emigrált írók, Gábor Andor, Il­lés Béla, Gergely Sándor, Kom- )át Aladár, Karikás Frigyes, Zal­ka Máté és a többiek műveit, a nyugati országok haladó mű­vészeinek munkált. A városban választásra készü­lődtek, tizennyolc párt állítot­ta össze jelölő listáját. Majd­nem valamennyinek akadt híve a brnói főiskolások között s a német egyetemen is ... Estén­ként a Deutsches Hausban vi­ták folytak. A mérnökhallgatók közű leg­többen a kommunisták válasz­tási előkészületeit támogatták. Akkor végzett először folyama­tosan igazi pártmunkát. Már hónapokkal előbb ismeretségbe került Morvaország ipari köz­pontjának sok ismert forradal­mi munkásával. Még nem be­szélt csehül, szlovák tudásával éppen csak valahogy megértet­te magát, de segített neki, hogy a német, francia és angol nyel­vű baloldali lapokban megje­lent tájékoztatásokat hasznosít­hassák munkájukban. A választás napján a város 124 ezer szavazójából több mint 21 ezer a kommunisták mellett állt. Ez nagy sikernek számí­tott. Az egész országban erről beszéltek. A párt a korábbi hat mandátum helyett tizenhatot nyert el a városi tanácsban. Mámoros hangulat töltötte el mindazokat, akik dolgoztak ezért a győzelemért. Azokban a hetekben tartották a kommunista pártok ötödik vi lágkongresszusukat Moszkvá­ban. ötvennégy párt vett részt a tanácskozáson. Az első refe­rátumot Lenin és a leninizmus címmel Kalinyin tartotta. A vi­lág haladó emberei hónapokkal előbb megrendültén vették tu­domásul, hogy Lenin, a forra­dalom nagy vezére eltávozott a küzdőtérről. Szelleme, taní­tása változatlan erővel hatott. Moszkvában a különböző orszá­gok szövetségéről, a proletár­diktatúráról, a nemzeti elnyo­más elleni harcról beszéltek. Leleplezték és megbélyegeztek a reformista, megalkuvó mun­kásvezéreket s követőiket. Ku­linyin és a többi előadó beszé­dét éles összecsapások, szenve­délyes viták követték. Buharin, Kamenyev, Manuilszkij, Rndek, Rikov, Sztálin, Trocktj, Clara Zetkin, Thälmann, Kolárov, Bor- diga, Kun Béla, Marcel Cachin és mások sorra kifejtették egy­mással egyetértő vagy szemben álló nézeteiket. Heteken át nagy szellemek igazságot kuta­tó összecsapásairól, közös célt szolgáló eszmei csatáiról szá­mollak be minden nyelven az újságok. Még húszéves sem volt, ne­hezen igazodott el a hatalmas Ideológiai fegyverzettel, folyó ütközetek, a nap nap után meg­újuló pergőtűzbe ic Az egyik frontvonal kialakulását mégis határozottan nyomon tudták kö­vetni. Akik ott felsorakoztak, valamennyien a háborúellenes nemzetközi egység létrehozásán és megerősítésén fáradoztak. Egész'szívvel velük érzett, kö­zéjük tartozónak vallotta ma­gát. Az első világháború kitöré­sének tizedik évfordulójára bé­ketüntetést szerveztek azok, akik meg akarták óvni a vilá­got a tragédia megismétlődésé­től. Vadász Ferenc: Tenyérnyi eg Aznap, amikor kitört a há­ború, néhány utcabeli gyermek kel játszott a ház előtt. Most is maga előtt látja nagy, na­rancssárga labdáját, amelyet éppen akkor kapott a születés­napjára, s még alig volt rajta karcolás, úgy fénylett, mint a júliusi nap. Szokatlan, erősödő zúgás, harsogás támadt, szédítő kavargás, amely őket is magá­val sodorta. Megkondultak a kassai harangok, furcsa, éktelen dalokat énekeltek a felpántli­kázott, virágokat hajigáló, má­moros emberek, akik if királyt éltették és szidták a kutya Szerbiát, fenyegették az ellen­séget, dicsőítették a háborút. Nem tudta, hogy mindezt miért, kiért, minek teszik — kilenc­éves volt mindössze —, csak megpróbált együtt énekelni és együtt kiáltozni velük. Tíz évvei később másképpen történt. Az egyetemen arra ké­szültek, hogy szembefordulja­nak az árral. Ahogy csehül mondják: proli prúdu — az ár ellen. Le a szovjetellenes intervencióra készülő kapitalis­ta összeesküvéssel! — hirdette egyik kiáltványuk. A brnói és a prágai kommu­nista diákok állandó kapcsolat­ban voltak egymással. A há- borúellenes tüntetést nagyrészt saját ügyüknek érezték. Kostuf- ra — így hívták rövidítve a kommunista diákok csoportját, a študent-frakciót, amely há­borúén enes megmozdulások szervezésében elől járt. A brnói utcákon szemben találták ma­gukat a különböző nemzetiségű ellenforradalmi csoportokkal, elsősorban az akkoriban színre lépő Burschenschaft-szerveze- tekkel. A német egyetemisták egy része — ha még nem is dicsőítette nyíltan a háborút — másképpen gondolkozott, mint a többiek. Verekedtek, párbajoztak minduntalan, di­csőségnek érezték, ha flaslro- mot ragaszthattak összeszab­dalt arcukra, homlokukra. Lel­kesedtek, ha Németországból hírek érkeztek a revánsszellem éledéséről. Még alig hogy vesz­tesek leltok az első világhábo­rúban, a német militaristák máris a másodikra készültek. A Szudéta-vldék német ifjúsá­gának többsége Vilmos császár vert hadainak újjászervezőibe vetette bizalmát. Nélkülük, el­lenükre a csehszlovákiai fiata­lok messzehangzó tiltakozásá­nak napja lett huszonnégyben augusztus elseje. A következő nyáron a haladó diákszervezetek megemlékez­tek Tliomas Mann ötvenedik születésnapjáról. A nagy író, a német polgárság fia egyik re­gényében, „A Buddenbrook ház“-ban leleplezte osztálya go­nosz indulatait, kapzsiságát, nagyravágyását, megjósolta, milyen világszerencsétlenség előidézőjévé válhat. A Krupp, a Stinnes és a Thyssen család út­jának művészi rajzát Thomas Mann figyelmeztetésül szánta az emberiségnek. „Dér Zaüber- berg“-jét a Burschenschaft egyik tagja felháborodottan visszavítte a brnói könyvesbolt­ba. Kérte, cseréljék ki valami­lyen kalandregényre. A kfinvv- kereákedő segédje próbálta meggyőzni a diákot: Mann üj könyvében a Beseélung az iga­zi érték, a lelki átélés. % De a fehér harisnyás ifjú Hun Cas- torpot satnyának és jelentékte­lennek tartotta. — Lélek? Szel­lem? — kérdezte gúnyosan. Megvetően leintette a boltost, ponyváért cserélte el „A va- rázshegy“-et. Neki és társainak, a szocia­listák általános harci céljain kívül, külön magyar feladataik is voltak. Különösen annak örült, hogy a legvilágosabban látó cseh és szlovák fiúk Is tá­mogatták a magyarokat. Vala- mennyiüket áthatotta a nemze­tek testvériségének eszméje. A kommunisták kiálltak a Cseh­szlovákiában élő magyarok, né­metek, ukránok nemzeti egyen­jogúságáért. Egy Hámornyík nevű korom- pai magyar fiú szolgált az egyik brnói katonai alakulat gépko­csizó egységénél. Különös, hogy majdnem két évtized múltán eszébe jutott hirtelen a neve. Halálos szerencsétlenség érte ezt a fiatal katonát. Diákbi­zottságunk titokban belopőzott a laktanyába, a magyar fiú baj­társaihoz. Hosszan beszélgettek. Az eredmény az lett, hogy a csehek piros-fehér-zöld és piros szalagos koszorút helyeztek ka­tonai tiszteletadással temetett társuknak ravatalára. Azt írták rá: Svému nezapomenutelnému kamarádul Felejthetetlen bará­tunknak! kétévi brnói tanulás után a harmadik évet Prágában vé­gezte, a Deutsche Technische Hochschuleban. Odaszólította a mozgalmi munka. /.Ižkovban, a nagy munkáskerületben a fiata­lok szervezeteinek instruktora lett. A Proletár Testedzők Szö­vetsége akkor hívta össze má­sodik országos spartakiádját Prágában. Harmincezer fiatalt vártak oda. Már minden előké­szület megtörtént, óriási költ­séggel, melynek minden fillé­rét a köztársaság munkásai ad fák össze, kibérelték a hatal­mas letnái stadiont, amikor a rendőrség az utolsó napon be­tiltotta a találkozót. Nagy tün­tetés robbant ki, a tömeg sok helyüti megütközött a rendőr­séggel. HoleSovicén ő volt a de­monstráció egyik szervezője. A rendőrség le akarta tartóztatni Jabűrková képviselőnőt. Ami­kor néhánymagával védelmére kelt, a rendőrök gumibotokkal támadtak rájuk, majd az egész csoportot a Bartolomeo utcai fogdába záriák. Prágában találkozott Sanyi­val, ' aki az újpesti Könyves Kálmán leánygimnáziumból ke­rült a csehszlovák fővárosba, a német orvosi fakultásra. Sanyi apja tizenkilencben kommunis­ta bizalmi volt, ezt követően börtönbe csukták, a fiút pedig nem vették fel a pesti egyetem­re. Egy évvel fiatalabb volt, mint ő, ismeretségük kezdetén húszéves. Sanyi rajongott Adyért — ez Is közel hozta őket egymáshoz. Amikor megbízást kapott, hogy fordítsa magyarra az Inprekorr cikkeit, Sanyit választatta se­gítőül. A párt Központi Bizott­ságának székházában, a Hy- bernská utcában vitte az elké­szült anyagot. Nem tudta bizo­nyosan, de sejtette, hogy az ál­taluk fordított szöveg az ille­galitásban dolgozó magyaror­szági kommunisták tájékoztatá­sát szolgálja. Ez örömmel és büszkeségegl töltötte- el. A Burschenschaft a prágai német egyetemeken már egy évtizeddel Hitler hatalomra ju­tása előtt zavargásokat szerve­zett, hogy lehetetlenné tegye a marxista világnézetű tanárok előadásait. Ök védelmi osztago­kat szerveztek, a rendetlenke- dőket kihajították a teremből. Veszélyes mulatság volt, de nagyon kedvükre való. — Sanyi, te hogyan lettél kommunista? —- kérdezte. A pesti fiú hosszan mesélt nekik egy arany jaguár lovagjairól, a gimnáziumbeli gyerekek tit­kos szervezetéről, amely köve­teket küldött az újpesti mun­kásotthonba, hogy szövetségre lépjen a munkásfiatalokkal. Jót mulattak mindketten ezen a ro­mantikus történeten. Valójában tetszett neki, mert mindig Is vallotta, hogy az ifjúság érzel­meire kell hatni, meg kell moz­gatni a fantáziáját, akkor válik fogékonnyá a forradalmi esz­mék iránt. Emelkedett a pártoktaías színvonala Tapasztalatok a komárnói járásból • Megmött a tanu­lás iránt az érdeklődés A XIV. pártkongresszus hatá­rozata inak realizálása szorosan összefügg valamennyi párttag és jelölt eszmei politikai neve­lésű színvonalának emelésével, valamint a többi dolgozó szo­cialista ön tudatosságának növe­lésével] . Az SZLKP Komárnói Járási Bizottságának Elnöksége ezek­ben a napokban tűzte tanácsko­zásának napirendiére az 1973— 74-es pártoktatási év értékelé­sét, választ keresve arra. vajon a különböző fokozatokban és alakulatokban mennyire sike­rült eszmeileg felvértezni és előkészíteni a párttagokat és a tagjelölteket a további aktív po­litikai munkára. A tanácskozás után felkerestem Vrábel Vendel elvtársat, az SZLKP jB mellett működő Politikai Nevelés Házá­nak igazgatóját,* hogy tájékoz­tasson az elmúlt pártoktatási év eredményeiről. A komáromi járásban már a második párt­oktatási évet irányította és szervezte a Politikai Nevelés Háza. Űjra bebizonyosodott, hogy helyes volt a létrehozása. A járási pártszervezet elnök­sége is nagyon kedvezően érté­kelte a pártoktatás színvonalát, ami a párttagok, a tagielöltek, a pártalapszervezetek vezetősé­geinek, valamint az előadók nagyszerű felkészültségének is köszönhető. Az 1973—74-es pártoktatási évben a járásban 3 fokozatban folyt a pártokta­tás: alap-, közép- és felsőfokon. A járási pártszervezet a Politi­kai Nevelés Háza politikai dol­gozóinak segítségével úgy irá­nyította a párta! apszervezete- ket, hogy azok felelősségtelje­sen és differenciáltan sorolják be a párttagokat az egyes fo­kozatokba és alakulatokba — politikai fejlettségük és tudá­suk szerint. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt pártoktatási évben csökkent az alapfokú alakulatokba sorolt hallgatók száma, ugyanakkor növekedett a hallgatók száma a középfokú alakulatokban. Növekedett a párton kivit liek érdeklődése a pártoktatás iránt, s ebben nem kis szerepet játszott az önkén­tesség. A pártonkívüliek nagy­ra értékelik a pártöktatást. Az !dei tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy mindenki odaadőan tanult. A pártonkívülí hallgatók soraiban többen voltak vezető gazdasági dolgozók, akiknek a pártoktatás előadásain szerzett ismeretek nagyon elősegítik munkahelyeiken a politikai és gazdasági problémáik megoldá­sát. Az alapfokon az utcai szerve­zetek alakulataiban előadási ciklusok formájában folyt a pártoktatás. Ezeket az előadá­sokat a Politikai Nevelés Háza vezette és irányította. A „Politikai ismeretek alap­jai“ alakulatokban — ezeket a tagjelöltek számára rendezték — az elmúlt pártoktatási év fo­lyamán 581 fiatal tagjelölt bő­vítette politikai ismereteit. Az első évfolyamban írásbelileg, u másik évfolyamban pedig már záróbeszélgeiiések formájában mérték fel a fiatal tagjelöltek tudásszintjét. A záróbeszélgeté­sek arról tanúskodtak, hogy a két év alatt a fiatal hallgatók rendszeresen foglalkoztak az előírt tananyaggal, és a kétéves iskoláztatás teljesítette külde­tését. A tagjelöltek iskolázásá­nak az volt .az érdekessége még, hogy ebben a pártoktatá • si évben szabad szombatokon valósultak meg. Igaz, a részvé­tellel nem minden esetben le­hetett dicsekedni. A hallgatók tudásszint jé az elmúlt évhez vi­szonyítva sokat javult. „A szó cialista társadalom fejlesztésé­nek aktuális kérdései" és a ,,Közgazdasági ismeretek alap ja“ alakulatok képezték az alapfokú pártoktatás további alakulatait. Ezeket az alakula­tokat az 1973/74-es pártoktatá­si évben 4316 párttag és 1955 pártonkívüli látogatta. Közülük épp az utóbbi volt a „tömege sebb“, főleg az ipari és a mező­gazdasági üzemek mellett mű­ködő alapszervezetekben. Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy ezekben az alakulatokban az előadások után rendszerint ér­tékes viták voltak, amelyek so­rán a vltázók különösen nagy hangsúlyt helyeztek a párt ve­zető szerepének a népgazdaság­iján való érvényesítésére, és a termelés hatékonyságára. Soka­kat foglalkoztatott a munkafe­gyelem szilárdítása, valamint a népgazdaság irányításának de­mokratikus elve és érvényesíté­se. Többnyire párhuzamba hoz­lak e kérdéseket a CSKP és az SZLKP elmúlt évi novemberi és decemberi plenáris üléseinek határozataival. A járási pártszervezetnek leggazdagabb tapasztalatai a középfokú pártoktatás terén vannak, e fokozat tartalmi irányzata évekre nyúlik vissza, bár még nehézségek is előfor­dulnak, főleg a filozófiai isme^ retek elsajátítása terén. Mind ezek kiküszöbölése érdekében a járási pártszerv komoly intéz­kedéseket foganatosított. Az 1973—74-es pártoktatási évben a Politikai Nevelés Háza a marxista—len in ista egyetem 6' osztályának tanmenetét irá­nyította. E hat osztályt (első, második és harmadik évfo­lyam) összesen 288 hallgató lá­togatta. A Politikai Nevelés Há­za épp ebben a pártoktatási év­ben irányította első alkalom­mal a marxista—leninista esti egyetem záróvizsgáit. A harma­dik évfolyamból sikeresen fe­jezte be magyar nyelven 44, szlovák nyelven 48 hallgató. Az elnökség különösen azt értékel­te, hogy a végzős hallgatók kö­zül 21-en kitüntetéssel fejezték be tanulmányaikat a marxistá­ién inista esti egyetemen. A lektorok (előadók) nagyon értékes munkát végeztek. Ne­kik is köszönhető, hogy az esti egyetem első komáromi záró­vizsgája után nagy tudású — főleg fiatal — kommunisták lendíthetik tovább az eszmei nevelést a járás különböző munkahelyein. Az előadók kö­zül főleg Szóród Lajos, Miklós István, Petrvalský Emil, dr. Csizmadia Dezső, Jalecz Mária, Szabó László és még sokan má­sok nagymértékben járullak hozzá a színvonal emeléséhez. A Politikai Nevelés Háza a nit­rai Pedagógiai Főiskolán nagy­szerű segítőtársra talált. A Politikai Nevelés Házának dolgozói: Pálinkás Ferenc, Nagy Rudolf, Kolárová Danica, Prel- ner Tibor és Vrábel Vendel igazgató az 1973—74-es pártok­tatási évben szerzett tapasztala­tokat a jövőben kamatoztatni szeretnék. KOLOZSI KRNÍÍ Az Agrokomplex '74 nitrai jubileumi országos mezőgazdasági kiállítás épületeinek és lérségének építését hat hónappal a ki­tűzött határidő előtt befejezték. Három hatalmas, 2000 négyzet­méter alapterületű fedett pavilon épült, további fedett pavilo­nokat létesítettek a tenyészállat-kiállítás céljaira. A nem fedett térség kiterjedése 20 000 négyzetméter. (Felvétel: ]. Teslík — CSTKj

Next

/
Thumbnails
Contents