Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-20 / 196. szám, kedd
Emi azok közül. es a 1974 VIII. 20. N őm sokkal a háború mán mankóra támaszkodva, gyalog jött Fifakovóra (Fülek re). Először járt ezen a vidéken. A felkelés sebesült harcosa fájós lábbal járt munka után. Akkor még alig tizenki lene éves volt. Megtelepedett, otthonra talált a kisvárosban; jól megtanult magyarul is. A széles vállú, zömök termetű vasutas alakja az elmúlt évtizedekben szinte hozzá nőtt a füieki vasútállomáshoz. Joviális, kerek arca az átélt megpróbáltatások ellenőre megőrizte . természetes derűjét. Sokszor találkoztam vele én is a peronon vagy a kultúrteremben, amint az utasok között járkált, újságokat, folyóiratokat rakosgatott az asztalokra bekapcsolta a televíziót, hogy megkönnyítse az utazók számára a várakozás perceit, esetleg óráit. Az egyik lábán magasított cipőt visel. Születési hibának gondoltam, most tudtam meg, hogy sebesülése következtében fiatal korában abbamaradt az egyik lába növekedése. Štefan Sihelský, a füleki vasútállomás kultúrtermének vezetője még csak három év múlva les^ ötvenéves, de már nemegyszer megkérdezték tőle, mikor megy nyugdíjba. Jóval idősebbnek néz ki valódi koránál. A nehéz idők, a hegyekben, majd a kórházakban eltöltött hosszú hónapok nem múltak el nyomtalanul felette. Életkedvét, munkabírását azonban nem vehették el. Ma is tele van elánnal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy kerek húsz esztendeje a vá* rosi nemzeti bizottság képviselője. A vasútállomás párt- alapszervezetében az alelnöki, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége városi szervezetében pedig az elnöki tisztséget viseli. Tisztségeinek eJfútása szabad idejének tekintélyes részét igénybe veszi. Az elnöknek is dicséretére válik, hogy a nyolcvannégy tagú szervezet a legtevékenyebbek közé turtozik a járásban, gondoskodik az idősebb tagok ügyes-bajos dolgainak elintézéséről, s az an- tilasiszta harcosuk érdemdús munkát végeznek a városfejlesztésben meg a fiatalság szó cialista nevelésében is. A városi nemzeti bizottság a múlt évben díszoklevelet adományozott a szervezetnek, melynek tagjai hatszáznyolcvan órát dolgoztak le a közérdekű munkák során. Az idén, a Szlovák Nemzeti Felkelés jubileumi esztendejében j>edig már eddig több mint nyolcszáz órai brigüdmunkát végeztek. Ami az ifjúság szocialista nevelését illeti, bizony nehéz lenne ösz- szeszainolni azt u rengeteg órát, amit Sihelský elvtárs meg a többi antifasiszta harcos a fiatalok között eltöltött. — Nagy öröm azt látni, hogy az ifjúságot mily nagyon érdekli az elmúlt idők története, amelyet ők már csak írásból, vagy az idősebbek elbeszéléséből Ismernek meg — mondja Sihelský elvtárs, miközben egymássul szemben ülünk a kultúrterem egyik asztalánál, és nézegetjük a kitüntetéseket és emlékérmeket, amelyekkel érdemeit jutalmazták, a partizánidőket felidéző néhány fényképet, a partizán igazolványt, amely azt tanúsítja, hogy tulajdonosa 1944. szeptember 13-től 1945. április 4-ig az I. Sztálin Csehszlo vák Partizünbrigád köteléké ben harcolt, valamint a „Szocialista Munka Úttörője“ iga zolványt, amelyet kiváló munkájával érdemelt ki. Aztán beszélni kezd életéről, emlékeket elevenít fel egyszerű szavakkal, olyan természetességgel, mintha valamelyik iskola tanulói között lenne. Š oltýska község, ahol született, kis falu a luče- neci (losonci) járásban. Egykor többségben nagyon szegény emberek éltek itt, akiknek a sors nagyon szűkösen mérte a betevő falatot. A volt vörös- katona — aki a harctéren súlyos sebet kapott — családjában kilenc gyerek, hat fiú meg három lány számára kellett kenyeret szelni a szülőknek. Nem csoda, hogy amikor kissé felcserepedett, Stefannak is szolgálni kellett menni egy gazdához, tizenhárom éves kocában pedig az utekáči üveggyárban vállalt munkát. Arra a napra — 1944. szeptember 13-ra - most is úgy emlékszik, mintha csak tegnap tett volna. Az üveggyárba szovjet partizánok jöttek bar * costársakat toborozni. „Elmondták a munkásoknak, hogy a németek ' megtámadtak ben nőnket, ezért védekeznünk kell _ emlékszik Sihelský eivtars. Akkor tizenhét éves volt. Habozás nélkül jelentke ze,l a Partizánok közé. Hanka a nővére féltette, hiszen úgyszólván gyerek volt még, kérlelte, hogy maradjon otthon. S leírni bán azonban kemény elhatározás élt. Még aznap útnak indultak Hriadefba, ahol a főparancsnokság volt. Odaérve fegyvereket, ruhát kaptak, majd kétnapos kiképzésen vettek részt. Megtanultak lőni és megtudták, miről van sző. Brigádjuk Dubová községnél vett részt először harci akcióban. Harckocsik jöttek a németek segítségére, a partizánok a túlerő elő) az éjszaka sötétjében Hriadefra vonullak vissza, utána Harmanecen pihentek egy napot, majd tovább vonultak Žiar nad Hronom felé. A fiatal partizán sok Útközeiben, rajtaütésben és más akcióban küzdött Žiar nad Hronom, Blatnice, Baláže, Ka- * iste. Slovenská Lupča, Cre- mošnej környékén. K emény télben, nagy hóban vonultak vissza a partizánok Jasené dolinán, a Chabenecen keresztül. Térdig jártak a hóban. Útközben hall meg Ján Svejrma elvtárs is, akinek beteg szervezete nem bírta el a viszontagságokat. Sihelský elvtárs könnyes szemmel emlékszik vissza egy tizenhárom éves fiúra, aki leleményességével sokat segített felderítő csoportjuknuk. A fiú szülei juhászok voltak és egy hegyi tanyán laklak. A fasiszták agyonlőtték őket, a fiúnak sikerült a partizánok közé menekülni. Megfázott, tüdőgyulladást kapott és visszavonulás közben meghalt. A menetelő pai tizánok súlyos - harcokat vívtak a németek ellen. Soiis- kánál kemény küzdelemben átvágták magukat a támadó náci egységeken, majd Bujako- von keresztül Vyšná és Nižná Bocára mentek, ahonnan rajtaütéseket végeztek az ellenség ellen. A volt partizán innen is fájdalmas emléket őriz. Egv tialal szovjet partizánt, akit betegen egy ottani család ápolt, a bevonuló fasiszták a tűzhelyen elevenen megégetlek. A partizánegység ezután l iptovská fiolára vonult. Innen felderítő csoportot küldtek Lengyelországba, hogy felvegyék u kapcsolatot a Vörös Hadsereggel. A felderítek parancsnoka Danyielov nevű szovjet partizán volt, tagjai: Štefan Sihelský, Karol és Jano Chladný Staré Horiból, ezenkívül Kuznyecov és Nyikoiaj szovjet partizánok. Még mielőtt a felderítőcsoport útnak indult volna, eltávozott a partizánok közül egy fiatal lány, aki nem bírta a vér látását ha sebesültet látott, elájult! Újév után Borisz, a brigád komisszárja azt mondta a lány! uak: „Gyevuska, te most hazamégy!“ A lány elindult, de sajnos, nem éri haza. Liptovský Hrádok előtt szovjet géppisztollyal felszerelt, karjukon vörös karszalagot viselő férfiakkal találkozott. Azt hitte, hogy szovjet partizánok, ezért nagy örömmel, orosz köszöntéssel üdvözölte őket. Honnan is tudhatta volna szegény, hogy árulókkal van dolga. A derék partizánlányt elfogták és a német parancsnokságra hurcoltak. Az álruhás árulók hasonló módon kelepcébe ejtették a felderítőket is. Amikor észrevették, hogy csapdába estek, már késő volt. A német parancsnokságon reggel összeverlek őket, majd egyenként be vezették a foglyokat egy szóimba. Itt Štefan Sihelský szeme elé szörnyű látvány tárult. A véresre vert partizánlányt as2tal lábához láncolták, tőle is megkérdezték, hogy ismeri e a lányt. Tagadó válaszára puskatus zuhant a tarkójára, a rettenetes ütés nyomát holtáig viselni fogja. Ájultan zuhant a padlóra, jeges vizet zúdítottak a nyakába, majd miután továbbra sem tudtak belőle kivenni egy szót sem, csuromvizesen egy kamrába lökték. Itt gyűjtötték össze a kihallgatás után a többi foglyot is. Sem kínzás, sem ígérgetés nem nyitotta áruló szóra ajkú kát. M ásnap a kertben egy szé natartóba kísérték őket, ahol a fegyveres őr a januári hidegben csaknem meztelenre vetkőztette a partizánokat. Felemelt kézzel, a falnak támaszkodva vártak sorsukra. Az állomásépület, ahol a német parancsnokság volt, niinl- egv huszonöt méterre lehetett a szénatartótól. Egyszer csak vasúti hajlány érkezésének zu- ját hallották, majd nagy hangzavar ütötte meg a fülüket. Később megtudták, hogy a partizánok sikeres akciójái ól, német vonatszerelvény felrobbantásáról kaptak hírt a nácik. A nyitott ablakon keresztül egy német dühös hangon kiabált valamit a partizánokat őrző katonának. A foglyok nem értették a német szót, azt azonban sejtették, hogy valószínűleg a letevésükre utasították az őrt. Ekkor azonban Nyikoláj, aki a legközelebb állt a némethez, rávetette magát az őrre, és megpróbálta elragadni tele a fegyvert. Társai a segítségére siettek, azonban a német olyan görcsösen szólította a géppisztolyt, hogy nem tudták kitépni a kezéből. Az állomás felől tevések dör- rentek. A foglyok futásnak eredtek a kerten keresztül a hegyek fele. Mezítláb rohantak a nagy hóban arra, ahol a Fekete- és a Fehér-Vág egyesül, öten menekültek meg, hatodik társuk, Nyikolúj nem volt ve lük, amikor a partizántáborba éltek. Később megtudták, hogy a német őrrel dulakodva ellenfelével együtt megölték a német golyók. A derék szovjet fiú feláldozta életét társai sza badságáért. Mivel várható volt a német támadás, a partizánok még aznap este átvonultak Liptó fölé, Bobrovecre. Hosszan, hosszan mesélte Sihelský elvtárs a hősi harcok élményeit. Elmondta, mikép pen szabadították ki a Banska Bystriea-i vasútállomáson egy nőket és gyermekeket szállító vonatszerelvény foglyait, ho gyón fogták el az ondrašovái náci parancsnokság lisztjeit, akik éppen mulatoztak. A lakosság mindenütt segítette a partizánokat a gyűlölt meg szállók elleni küzdelmükben, 1945 április elejét mutatott a naptár. Dél-Szlovákia nagy része már felszabadult, amikor a partizánbrigád egyesült a szovjet katonasággal, északon azonban még kemény harcban álltak a felszabadítók az el lenséggel, amely foggal-köröm- rnel védelmezte a stratégiailag fontos közlekedési vonalat. Április negyedikén Liptovský Mikulás felszabadításáért folyt u csata. Štefan Sihelský rohá mozás közben ütést érzett a lábán. Néhány lépést még elő revitte a .lendület, aztán erejét vesztve lecsúszott a földre. Bajtársai hiftra cipelték, majd a szovjet kötözőlielyen ápolták vérző sebét. Végtelennek tűnő hónapokat töltött a Banská Bystrica-i, a bratislavai, majd a likieri kórházban. A volt partizán, a negyvenhét éves vasutas az állomás közelében lakik emeletes bérház egyik földszinti lakásában. Munkája, tisztségeiből eredő kötelességeinek teljesítése tölti ki napjait, fennmaradó szabad idejét a családjának szenteli. Négy gyermeket nevelt fel, két lányt és két fiút. Közülük három már saját lábára állt, a negyedik most végzi a pedagógiai iskolát. Štefan Sihelský egy azok közül, akik gondolkodás nélkül csatasorba álltak, amikor szembe kellett szállni az emberiséget fenyegető halálos veszéllyel. Egy azok közül, akik mindenkor helyt álltak az új élet építésében. Egy azok közül, akik sokat lesznek a közösség érdekében. SÁL LÁSZLÓ Štefan Sihals\ý TANULÁS ÉS TANÍTÁS Az új pártoktatási év előkészítése A CSKP Központi Bizottsága Ti tkárságána k ha t ároza tából eredő egyik legfontosabb fel adat az új pártoktatasi év elő készítésével kapcsolatban az oktatás hatásosságának és időszerűségének állandó növelése. Ezt az alapvető követelményt hangsúlyozta a losonci járási pártbizottság elnökségének jú niusban megtartott ülése is. Arról, hogy miként lehet legeredményesebben teljesíteni az említett feladatot, sok sz.ó esett a pártoktulás záróértéke- lésekor, a propagandisták járási aktívája értekezletén, valamint az alapszervezetek fűnk cionáriusainak három napos bentlakásos iskolázásán. Elmondhatjuk, hogy járásunkban a záróértékelés több ju elképzelést hozott, melyek egyöntetűen azt mulatják, hogy a pártoklatás hatásosságát és aktualitását a következő tanévben egyetemesen kell biztosítani. Ez, azt jelenti, hogy i’o kozott gondot kell fordítani a propagandisták k i v ú 1 a s z. t á s á r a, előkészítésére, az oktatás tartalmának megtartására, valamint a helyes módszerek alkalmazására. Ennek szükségességét a lučeneci Poľana, a filakovói Kovosmalt, a poltári városi pártbizottság és számos más üzem és szerv tapasztalata igazolja. A pártoktatás hatásossága, aktualizálása elsó sorban a propagandisták elő készítésétől és munkamódszerüktől függ. Számos helyen bebizonyosodott, hogy a pártoklatás területén is a „káderek, munka rendszerük és az ellenőrzés le nini szellemben" alapelv érvé íiyesítése pozitív eredményt hoz. Járásunkban a pártoklatás hatásosságának fokozásánál elért eredmények különbözők. Még mindig vannak pártszervezetek, melyekben a végrehajtott intézkedések ellenére sem emelkedett az oktatás színvonala. Ez annak tulajdonítható, hogy a pártbizottságok nem fordítottak kellő gondot a propagandisták munkájára. A múlt évben néha előfordult az is, hogy egyes propagandisták ahelyett, hogy készültek volna az előadásokra és a vitákra. csupán felolvasták a központi híg kiadott anyagot. Az ilyesmit a jövőben úgy akarjuk megszüntetni, hogy a pártoktatási alakulatoknak konkrét tanácsot, segítséget adnak majd a járási pártbizottság nevelőotthonának lektorai főleg a propagandisták előkészítéséhez és nevelésük hüz mind a pártoktatás meg kezdése előtt, mind az oktatás folyamán. Arra fogják összpontosítani a pártszervek figyelmét, hogy az 1974—1975-ös oktatási évben behatóbban foglalkozzanak az oktatás színvonalával és hatásosságának nfl- vei ésével. A járási pártbizottság politikai nevelőotthona tudatosította, hogy a pártoktatás hatásosságának fokozása és aktualizálása döntően attól függ, hogyan készítik elő a propagandistákat. Éppen ezért az oktatási év folyamán a tan - terv alapján megszervezi a különféle szemináriumokat és aktíva ér lek (üzleteket, melyek en módszertani kérdésekről lesz majd szó. E szemináriumokat a politikai nevelőotthon tapasztalt lektorai fogják vezetni. A propagandisták figyelmét arra összpontosítjuk, hogy az elméleti kérdések megvilágításakor ne feledkezzenek meg a gyakorlati élet kérdéseiről sem. Azt a célt tűztük ki, hogy megfejelő összhang legyen az elmélet és a gyakorlat közölt. igyekszünk elérni minden pártszervezetben, hogy az oktatás felkeltse a párttagok és a pártonkívüliek érdeklődését, és azt, amit az oktatás folyamán elsajátítanak, érvényesítsék a gyakorlatban. A kitűzött cél, valamint az új pártoktatási év jó előkészí tése érdekében kihasználjuk az előkészületi időszakot és a szeptemberben megtartandó ideológiai konferenciát. Mindent megteszünk annak érdé kében, hogy az 1974—75-ös oktatási évben tovább emelkedjék a pártniüvelődés színvonala. TANKINA ISTVÁN, az SZLKP Lučeneci Járási Bizottságának titkára Felvétel a Dőlné VoKtenice-i Gumigyárból. {Foto: Igor (hosscaann^
