Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-18 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

PARTIZÁNÖS VÉNYEKEN Július közepén sok-sok fia tál természetbarát gyülekezett össze a táléi völgyekben. Kí­vülálló szemlélő a Prieslop- hegy oldaláról kandikálva kö­zépkori seregek harci felvonu­lásának, vagy éppen brazíliai díszes karneválnak nézhette volna. A sárga, narancsszín, kék, piros sátrak 4engere va­lósággal elárasztotta a roppant kiterjedésű völgyet. — Akárcsak egy város! — kiáltott fel Jancsi, amikor kö­rülnézett. Vizet eresztett a ka­tonai vízszállító autótartályá­ból a kulacsába. — Az bizony, sátorvárosi — erősítette meg Feri. A két fiú egy Galánta mel­letti községből érkezett az if­jú turisták országos találkozó­jára. Mindketten a helyi tűzol­tószervezet pionírtagjaí. Ezen a turistatalálkozón nemcsak kirándulni, barangolni fog­nak, hanem azt is bemutatják, milyen ügyesen, gyorsan tud­ják kezelni a tűzoltó berende­zéseket, hogyan tudják ápolni a betegeket. — Szép ez a vidék — foly­tatta Feri a beszélgetést. — Szép, szép, de ha felné­zek azokra a magas hegyekre, elmegy a kedvem a gyaloglás­tól. Inkább repülni volna ked­vem. — Csak nekem szólj, megta­nítalak én repülni. Még süví­teni is fogsz! — fordította tré­fára a szót Feri. így értek csapatuk táborába. A faliújságon új hír jelezte az esti műsort: Beszélgetés a tábortűznél egy környékbeli partizánnal. A gyerekek most már az es­ti teendőiket végezték. Mosa­kodtak, megvetették az ágya­kat, no meg fát hordtak az er­dőből, hogy este magasra érjen a tábortűz piros lángja. Vacsora után a gyerekek a tábor közepén gyülekeztek, s azt figyelték, hogyan rakják meg erősebb társaik a tűz gú­láját. — Ez egyszer nem oltani, hanem gyújtani fogjuk a tü­zet — szólt rájuk a táborve­zető. A tábor összeeszkábált, fe­nyőgallyal díszített kapujánál idegen férfiak csoportja tűnt fel. . — A vendégek — szólt a ve­zető, és odasietett. Igen, ők voltak. Két bystrái férfi, akik azért jöttek, hogy elmondják partizánélményeiket a pionír tűzoltóknak. A töb­biek továbbmentek más tábo­rokba. — Ilyenek a partizánok? — csodálkozott egy csallóközi kislány. — Hiszen ezek ugyan­olyan emberek, mint mindenki más. — Hát persze, hogy olyanok oktatta a barátnője. — Csak annyiban különböznek tőlük, hogy ők fegyvert fogtak és harcoltak. Nem féltek. Nem bújtak el. A két férfit — lehettek vagy ötvenévesek — a tábortűz kö­rül elhelyezett fatönkre ültet­ték és helyet foglaltak a gye­rekek is. A parancsnok „Vi- gyázz“-t vezényelt, s ekkor alágyújtották a tüzet. A láng felcsapott, vörös fényt vetett a körülállók arcára. Műsor következett: a gyere kék szavalatai, énekszámai. A két vendég hallgatta, nézte az egészséges, vidám gyermekeket. Amikor pedig arra került a sor, bogy most már ők beszél­jenek, egyikük megszólalt: — Ahogy figyellek bennete­ket, drága gyerekeim, azt mon­dogatom magamban, hogy har­minc évvel ezelőtt nem harcol­tunk hiába, nem szenvedtünk feleslegesen. Gömbölyű arcoto­kon, vidámságotokon ezt le le­het mérni. Aztán átvette a szót a másik vendég. Beszélt arról, hogyan lett partizán, felelevenítette a harcok emlékeit is. Jancsi és Feri egymás mel­lett ült: szinte érezték egymás lélegzését. — Hallod, ez az alacsonyab­bik bácsi úgy beszél, hogy szinte partizánösvényen érzem magam — súgta oda Jancsi ba­rátja fülébe. — Jól beszél, az igaz; lát­szik, erősek az élményei. De hallgass, figyelj oda! A beszélgetés későig elhúzó­dott. A tűz vörös parazsa a fe­szülten figyelő arcokra vetette fényét. Valamennyien felrez­zentek, amikor az elbeszélő váratlanul megkérdezte: — Ki szeretne közületek hol­nap velünk jönni? Ellátoga­tunk Krpačovára. Partizánösvé­nyeken. Ki ne jelentkezett volna? Kezek lendültek a magasba, helyeslő hangok szólaltak. — Mi is megyünk! — kiál­tott fel Jancsi, és Ferire tapadt a tekintete. — Persze, hogy megyünk — hangzott a válasz. Nyári helyzetjelentés A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Lenin ut­cai alapiskola pionírjainak tevékenysége jól szer­vezett, irányított most, a vakáció idején is, hisz Bufla Njjklósné csapatvezető már jóval a vakáció kezdete előtt kidolgozta a csapat nyári munkater­vét. Mit csinálnak most a pionírok? Néhány kere­setlen szóval jelentést adunk erről. Felélénkült a pionírok levelezése. Egyre több levél érkezik számukra, főleg a Szovjetunióból, s nem maradnak el a válaszok sem. Az ifjú tűzol­tók járőrszolgálatot tartanak a környező földmű­vesszövetkezetek határában. A pionírok nagyon ügyesen megszervezték az idős, a magukra maradt lakosoknak nyújtott segítséget. Vállalták helyet­tük a bevásárlás gondját. Azok a pionírok, akik a városi nemzeti bizottság mellett működő, polgá­ri ügyeket intéző bizottságának tevékenységét szokták kiegészíteni különféle műsorszámok elő­adásával, most is becsülettel teljesítik feladatai­kat. Többen nyári táborba mentek. Ök Alabán Lász­ló né és Edmár Ernőné tanítónők segítségével ké­szültek fel. Nem hanyagolják el a pionírok az is­kola kertjét sem. Rendszeresen gondozzák, ha kell, öntözik a növényeket. Külön figyelmet érdemel, hogy az iskola folyo­sóján levő faliújság ezekben a hetekben is hű ké­pet ad a pionírok tevékenységéről, mert működik a többségében pionírokból álló szerkesztő bizott­ság. De a többiek sem szakadtak el a sajtótól, Pokstaller Anna tanítónő még a szovjet sajtó gyermekújságjait is eljuttatja a pionírokhoz. Az új tanévet új iskolaépületben szeretnék kez­deni. Ezért a pionírok eddig 9047 brigádórát dol­goztak le a különféle előkészítő munkálatok so­rán. Tehát természetes, hogy most a pihenés és szórakozás mellett bőven jut idejük brigádmunká­ra is. És készülnek az új iskola átadási ünnepségére, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának méltó megünneplésére, mert a vakációban szár­nyakon röppen az idő, s már most fel kell készül­ni az új tanévre. VARGÁNÉ G. JOLÁN PETRIK JÓZSEF Előnyére vált Alig múlt 15 éves Panyi Tibor, az ízsíii alapiskola Ui nulója. A növésben már a 184 tm-nél tart. Előnyére vált ez, főleg a kosárlabdázásnál. Előnyére vált azon­ban az is, hogy a múlt tanévben rendszeresen látogatta, a szakköri foglalkozásokat. Rész vett a járási matemati­kai és fizikai olimpiászon, s ott a fizika terén elért eredményeiért dicsérő oklevelet és könyvjutalmat ka­pott. Szeptemberben gimnáziumban folytatja majd tanul­mányait. A jövőre nézve még nincs pontos elképzelése, de úgy gondolja, hogy hű marad a matematikához és a fizikához a tanítói pályán. Most persze még gondtala­nul vakációzik. Szereti a tájleíró és kalandos útiköny­veket, tehát rengeteget olvas. Teheti, hisz otthon közel 300 kötetes könyvtáruk van. Közben persze bevásárol, a kertet rendben tartja, mivel édesanyja is dolgozik. És mindettől függetlenül még a labdarúgásra, kerék­pározásra is jut ideje. Bizonyára a pihenés, a vakáció- zás is előnyére válik majd. Alighanem tudja is, hogy ez az erőgyűjtés időszaka, mely után méltó folytatást Várnak tőle szülei és tanítói. KURUC/ NÁNDORNÉ MÚLT ES JELEN Kendi Mária IX. o.s«tályos tanuló rajza A Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­gének kerületi bizottsága Javorinán, a Holuby-menedékházban 52 komáromi Já­rásba való gyermeket, szikrát és pionírt üdültet. A menedékház 7 tagú személy­zete, valamint 5 pedagógus gondoskodik arról, hogy a gyermekek valóban jól érezzék magukat. Közben sorra felkere­sik a Szlovák Nemzeti Felkelésnek a környéken megtalálható emlékhelyeit, meglátogatják a környékbeli üzemeket is. Rengeteget . sportolnak, játszanak. Szóval: nagyszerűen vakációznak. Ezzel kapcsolatban összegyűjtöttünk néhány vé­leményt. Roháček Mikuláš, az üdülő vezetője: — Már második éve nyaralnak nálunk Komárom környéki gyerekek. Megszeret­tük őket. Már a konyha személyzete is megtanulta ízlésüket, igyekeznek a sza­kácsok úgy főzni, hogy az étel olyan le­gyen, mint otthon. Pochylý Peter, gazdasági felelős: — Kedvesek a komáromi gyerekek... Csak egyetlenegy probléma adódott eddig: a szülők elég vékonyan öltöztet­ték fel a gyermekeket, különösen a láb­belijeik alkalmatlan a hosszabb erdei tú­rákra... Más táj, más vidék ez... Jó lesz a jövőben ezzel előre számolni. Krajčovič Jozef, bratislavai orvostan­hallgató: — Egy-két esettől eltekintve a. pionírok jól bírják a tábori életet. Javorinám zeng a dal Vakbélgyulladással gyanús volt az egyik, bekiildtiik a myjavai kórházba, de holnap már visszajön. Igar Mária, pionírvezető: — Két raj­ba, öt őrsbe szervezve foglalkoztatjuk a gyermekeket. A fiúk száma 22, pontosan két labdarúgócsapat. Tehát folyik a „nagy“ küzdelem. A lányok körében leg­kedveltebb játék a döngető. Szajkó Vince, a táborozó pionírok kö­zül a legidősebb: — Édesapám a Bogya- réti Efsz-ben állatgondozó, én otthon is részt vettem a pionírmunkában, ezért vá­lasztottak meg itt a cšapattanács elnö­kének. Jó itt az ellátás, semmiben’ sincs hiányunk. Egyébként pedig megszervez tűk a tisztasági versenyt. Majer Zoltán, a tábor legfiatalabb la­kója: — Édesapám az Alsópéteri Efsz fejőgulyása, én pedig már befejeztem az első osztályt, tehát már másodikos vagyok... Nagyon jól érzem itt magam. Legjobban az a gyárlátogatás tetszett, amikor megnéztük, hogy hogyan készítik az ébresztőórát... És folytatnánk tovább a beszélgetést, a vélemények gyűjtését, de megszólal a síp, kezdődik a délutáni foglalkozás. A pionírok dalolva, nótázva indulnak az er­dei ösvény felé, hisz délutáni program­juk ez: pionírbarangolás. SZIGETI KALMAN Naponta fürödtünk A Nyárasdi Efsz jóvoltából a helyi alapiskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulói két hetet töltöttek Magyarországon, a Balaton partján. Autóbusszal szállítottak oda bennünket. Szállásunk Fonyódon, a diák­otthonban volt, a Panoráma étteremben étkeztünk, ahol minden étel kiválónak bizo nyúlt. A közeli Tungsram- strandon fürödtünk. Kedvező volt az időjárás is. tehát min­dennapos programunk volt a fürdés. Nagyon jól éreztük ma gunkat az üdülésen. Köszönet­tel gondolunk azokra, akik szá inunkra lehetővé tették ezt az üdülést. ‘ Szabó Viola TÖRD A FEJED! FRANTIŠEK HRUBÍN: Nefelejcs Bájos, kedves, kékszemű lány üldögél a patak partján, lábat áztat, andalog, szeméből a Nap ragyog. Gyöngyvirág Erdő mélyén gyöngyvirág szunnyad — rejti fű, fa, ág. Csöngettyűje, csöpp harangja illatot ad — ez a hangja. Fordította: SIPOS GYÖZÖ 1. ízletes gyümölcs. 2. Város Franciaországban. 3. Magyar író. 4. Égitest névelővel. Helyes megfejtés esetén a vízszintes és a függőleges so­rok azonos szavakat adnak. Beküldendő az 1, 2, 3, és 4 es számú sorok megfejtése. Az augusztus 4-én közölt ke­resztrejtvényünk helyes meg­fejtése: „Nemzetközi pionírtá- borban.“ — 337 megfejtés ér­kezett. Sorsolással könyvjuta­lomban részesülnek: Csákányi Csaba, Maié Ludince (Kisöl- ved), Pecze Iveta, Moldava nad Bodvou (Szepsi), Dányi Máfta, Šafárikovo (Tornaija), Molnár Róbert, Jelka (JókaJ, Bencsík Andrea, Košice. ft 1974. VIII. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents