Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-18 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
FÉLREÉRTÉS . A kislány, amikor nagykorú lett, születésnapjára elegáns estélyi ruhát kapott ajándékul. — Mama, miféle anyag ez? — Hát nem látod? Selyem. — Milyen gyönyörű! — ámult el a kislány. — És ez az egész attól a hitvány kis féregtől van?! — Nem szégyelled magad? Ilyen csúnyát mondani az apádról! KARAKAN FAGYLALTOS — Hé, valami bogár van a fagylaltban! — Na és! Nem tudja, hogy jég között már mam- mutot is találtak?! Várnai György rajza 1974. VIII. 18. VÉGAKARAT A férj a halálos ágyán fekszik, s elhaló hangon kérleli a feleségét: — Ígérd meg, drágám, hogy ha meghalok, Oszkárhoz mégy feleségül! — Én azt hittem, hogy halálosan gyűlölöd őt... t Éppen azért! Szabálytalanságok A protekció olyan, mint az autó: akinek nincs, szidja. Egyik agglegény barátom mondta: „Léteznek hűséges fe leségek, csak azok még haja- donok.“ Azt mondják, becsületesség sugárzik a szeméből. És ha lehunyja? Annyi ékszerrel halmozta el barátnőjét, hogy a végén jobb nak látta őt jeleségül venni. Amióta az ember két lábra állt, gyakran kell vigyáznia a fejére. Nem minden nő anya. Egye seknek csupáncsak gyerekük van. Az életszomj még nem ok arra, hogy alkoholistákká vál fűnk. Kicsinek érzi a világot, pedig a saját helyét sem tudja betölteni. Minden kezdet nehéz. Kivéve a könnyű élet kezdetét. Laza a munkaerkölcs: az emberek már nem ls imitálják, hogy dolgoznak. Mesés házasságban él: várja, hogy mikor szabadulhat a sár kánytól. TOMI VINCE FELHŐS 1D0 E) kellett volna hoznunk a kvarclámpát ls .., Lehoczki István rajza SZÖVEG NÉLKÜL Eulenspiegel GAVALLÉRJA Az önkiszolgáló rendszerű autóbuszba egy fiatalember száll fel, s a perselybe húsz fillért dO'b. A kocsivezető ingerülten kiált rá: — Hó, fiatalember! Ide még nyolcvan fillér jár! — Az csak a borravaló — felleli az ifjú. — Havi bérletem van. PANASZ i Két lord beszélget a klubban: — A szakácsom mindig átko- 20ttul keményre főzi a tojást! S a lord Ságodé? — Nem is tudom, mert nálam olyan hosszú ideig egyetlen szakács sem húzza ki. ÁLDOZATKÉSZSÉG Egyik barátnő a másiknak: — Jenő mindent megtett értem, amit egy férfi tehet, nőért. Először elhagyta az italozást, aztán a cigarettát, majd a kár tyázást, végül pedig — ecjr;, gém is . ,v . 'fái ■' TAJÉKOZATLAN A főnök magából kikelve veszekszik a beosztotta iára: — A maga munkája ariy- nyit sem ér, mint egy lyukas garas! Tisztában van ezzel? — Nem, főnök kartárs. Nem ismerem ki magam a numizmatikában ... KILÁTÁS •V ••• ■ v --‘ Hüllőm, hogy a vőlegényed matematikus.- Igen. ■ — No, jól néz ki majd egy ilyen kiszó míthatatlan nővel, mint amilyen te vagy! AZ MAS Az utcán keservesen sír egy kisfiú. Megsajnálja egy jóságos asszony, s így szól hozzá: — Miért sírsz ilyen keservesen? — Elvesztettem a papát... — Egyedül nem találsz haza? — Én igen, csak az apám nem ... SZÖVEG NÉLKÜL Gabriel Levický rpjza HMMMI C 7erbusz — mondtam —, ^ ^ leülhetek? Dénes felnézett a presszó- asztalka mellöl, tűnődve gusz- tált egy darabig, aztán kegyesen intett. — Tessék, neked kivételesen megengedem, hogy rövid időre horgonyt vess. Égy húszast fizetsz. Szigeti belépő. Megdöbbenve ereszkedtem le a székre. Lehorgonyzás? Szigeti belépő? Megőrült ez a szerencsétlen?! — Eszemnél vagyok — mosolygott rám, minthogy kitalálta gondolatomat —, sőt, pompásan érzem maqam a szigetemen. — A micsodádon?! — A szigetemen. Tudod, hogy nem vagyok dollármilliomos, még forintmilliomos sem. Viszont régóta vágytam egy viszonylag lakatlan, de összkomfortos szigetre. Olyanra, amilyeneket némely kapitalista pénzeszsák vásárol magának az Atlanti-óceánon, Florida magasságában, vagy a Mexicói- öbölben, esetleg llawai környékén. Azért, hogy védve legyen minden modern környezeti ártalomtól, zajtól, tévé-hír adótól, hogy nyugodtan, kényelmesen és biztonságban pergethesse le hátralevő éveit. Szerinted az én hivatalnoki fizetésemből valaha ts össze tudtam volna spórolni egy ilyen sziget árát? — Nem — feleltem határozottan —, még ha a nyereségrészesedést is beszámítom, be- látható időn belül nem vehet- néd meg magadnak. — Ügy van. Anyagilag nem ment volna a dolog. Viszont erős akarattal * és szárnyaló képzelettel én a lelkemben teremtettem magamnak egy ilyen szigetet. Egy hordozható szigetet. Három napja ezen élek. Pompásan. — Kifejtenéd ezt részletesebben? Széles kar mozdul at tál körbe mutatott. — Nézz csak szétl Délutánonként többnyire idehozom a szigetemet ebbe a presszóba. Egyszerű önhipnózis. Az oszlopok — pálmafák, cédrusok. Az ocsmány ricsaj — a tenger andalító zúgása. A vendégek — tarka tollú papagájok, kolibrik, sütkérező gyíkok, cerkófmaj- mok. Nálam tűző trópusi nap ez a piszkos csillár. Érted? Akaraterő plusz fantázia. — Jó, jó, de innen előbb- utóbb hazamégy! — Persze, szellős, árnyas bungalómba, a Luther utca nyolcba. Mert a szigetemet viszem magammal. Otthon a függöny — a moszkitóháló, a feleségem egy bennszülött szakácsnő, bennszülött küldöncök a gyerekeim, bennszülött sámán az anyósom. Egyszerű, Jóindulatú emberek. Keveset érintkezünk egymással, mert nem ismerem a nyelvüket. Eszményi állapot. — Es napközben? A hivatalban? — A munkahelyem a szigetemnek bozótos, sziklás, kissé zordon része, de annak is megvannak a maga szépség gei. Ott tűnik föl a legkevésbé, hogy nem veszek tudomást a tényleges környezeteimről, hogy nem válaszolok a hozzám intézett kérdésekre, hogy átnézek az ügyfeleken... Szóval mondhatom neked, amióta ezen az én hordozható szigetemen töltöm napjaimat, ugrásszerűen javult a közérzetem, teljesen megnyugodtak az idegeim, fia- tálabbnák és egészségesebbnek érzem magam, mint valaha ... És most ide a húszast, amiért neked kivételesen megengedtem, hogy kiköss a szigetem bársonyos homokpartján. * Sajnálkozva tártam szét karom. — Félreértés forog fent. Én nem fizethetek neked. Én ugyanis nem luxusjachton érkeztem a szigetedre, én egy szerencsétlen hajótörött vagyok, akit a vad vihar, a tomboló hullámok szeszélye egy szál alsóban sodort ide, a szigetedre. Szintén önhipnózis... Ügy, hogy még a kávémat is neked, kell fizetned... KÜRTI ANDRÁS SZÖVEG NÉLKÜL Karuzela
