Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-18 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
30* szŕr SZOVJET KATONÁK MEGBESZÉLÉSE BANSKÁ BYSTRICÁN 1974 VIII. 18. Az európai nemzetek felszabadító harcában fontos szerep© van a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Jelentőségét tömegjellege, valamint az a tény határozza meg, hogy a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezető szerepet Játszott benne. Döntő befolyást gyakorolt a szlovák népnek a közös cseh szlovák államban betöltött helyzetére. A Szlovák Nemzeti Felkelést az olyan események közé sorolhatjuk, amelyeknek nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi jellegük van és nemzetközi jelentőségűek. A Szlovák Nemzeti Felkelés fő hőse a szlovák nép, de mellette csaknem 30 nemzetiség és ország képviselői is részt vetlek a harcokban: magyarok, franciák, németek, lengyelek, jugoszlávok, amerikaiak, angolok, görögök, olaszok és mások. A felkelésben különleges szerepet töltött be a szovjet nép. A Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújtott a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. A szovjet partizánok közvetlenül részt vettek a felkelésben. A szovjet repülőgépek fegyverekkel és más felszereléssel látták el a felkelőket. A szovjet hadsereg kárpáti-duklai hadművelete lekötötte a hitleristák jelentős erejét és megakadályozta, hogy rávessék magukat a felkelőkre. A Szovjetunióban létesült I. csehszlovák önálló vadászezred és a II. csehszlovák ejtőernyős brigád szlovákiai bevetése jelentős segítséget jelentett. „A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtott szovjet katonai segítség — írta Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára — az egyedüli és döntő tényező volt, amely lehetővé tette, hogy két hónapon keresztül nyílt jegyveres harcot folytassunk a náci divíziókkal.“ A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtott szovjet segítség egyik formájával — a szovjet partizánoknak a szlovák nép felszabadító harcában való részvételével kívánunk most foglalkozni. Az első csoportok Az első szovjet partizáncsoportok 1942-ben volt hadifoglyokból keletkeztek Szlovákia területén. Nem egy esetben erős szovjet vagy szovjet—cs'ehszlovák csapatok alakultak, tagjaiknak száma több száz, sőt több ezer volt. Ilyen harci utat tett meg a V. I. Csa- pajev partizánosztag, amely volt szovjet hadifoglyokból keletkezett. Parancsnoka I. K. Baljuta volt, akit a partizánok Ványusának neveztek. Rövidesen - további partizáncsapatok és csoportok csatlakoztak a Csapajev-brigádhoz. Oldalára állt az ún. szlovák hadsereg egyik hadosztálya is, parancsnokával, tisztikarával, tüzérségével, harckocsijaival és más fegyvereivel együtt. A kis partizáncsapat így fokozatosan erős egységgé alakult, tagjainak szá/na több ezér lett. * Kelet-Szlovákiában az egyik legaktívabb csoport a Pugacseü-partizánosztag volt, amelyet A. G. Jemelja- nov és L. Szabó alakított. Jemeíjanov megszökött a fogságból és Huraennében kapcsolatba lépett a kommunistákkal, akik azt javasolták neki, alakítson partizáncsapatot. A csapatnak eredetileg 109 tagja volt. Tagjai között szovjet emberek, szlovákok, csehek, franciák, belgák és jugoszlávok is voltak. A partizánok és a helyi lakosok Aljosa Pugacsevnek nevezték Jemel janovot. A híres partizánparancsnok 1944 júniusában esett el. In memoriam magas csehszlovák kitüntetéseket kapott. Humennében temették el. Halála után a csapat I. I. Kudrjancev vezetésével a Csapajev-oszlag- hoz csatlakozott. 1944 februárjában Vranov környékén Sz. A. Oscsep- kov főhadnagy vezetésével szlovák és szovjet partizánokból alakult egy csapat. Már a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése előtt aktív tevékenységet fejlettek ki M. Kuracsev, P. Kolesznyikov, N. Poljakov, l. Viszockij, N. Szurkov, T. Bugyki és mások partizáncsapatai. Hatékoiny szovjet segítség 1944 tavaszától a cseh országrészekben, de elsősorban Szlovákiában fellendült a partizánmozgalom. Tömeges fejlődését a tapasztalt káderek hiánya aka dályozla. E:zért a CSKP moszkvai vezetőségének kép viselői azzal a kéréssel fordultak a szovjet ©Ívtársakhoz, nyújtsanak segítséget a partizánparancsnokok előkészítésében. 1944 májusában Klement Gottwald részvételével Kijevben vitatták meg ezt a kérdést. Elsősorban olyan csehek és szlovákok kiképzéséről volt szó, akiket a megszállt haza területére akartak küldeni, valamint biztosították a szovjet fegyverek, lőszer és más eszközök szállítását a partizánoknak. A partizánmozgalom ukrán vezérkara már 1944 májusában megkezdte a szlovákok és a csehek első csoportjának kiképzését. Sokan közülük már harcoltak Ukrajna és Fehér-Oroszország partizáncsapataiban. A CSKP moszkvai vezetőségének kérésére velük egyült készültek fel a harcokra a csehszlovák és a szovjet partizánszervezők is. A Szovjetunióból az első partizáncsoport 1944 júliusában l. A. Velicskov szovjet tiszt vezetésével érkezett Közép -Szlovákiába. Azt a feladatot kapta, hogy Szlovákiában építse ki az állásokat további partizáncsoportok megérkezéséhez. Augusztusban további 6 szervező csoport érkezett (B. P. Voljanszklj, A. Sz. Jegorov, E. Bielik és mások), összesen száz személy. A partizáncsoportokat a Szovjetunióból Kelet-Szlo- vákia területére ‘vezényelték, ahol a Csapajev- és a Pugacsev-brigádok már tevékenykedtek. Ezeket a csoportokat A. A. Sznyezsinszkij, A. A. Martinov, K. G. Ivanov, V. *P. Logvinyenko, A. M. Szaqyilenko, a szovjet hadsereg tisztjei vezették. A Csapajev-brigád tagjaival együttműködve előkészítették a területeket a fegyvereket és lőszert szállító szovjet repülőgépek leszállásához. 1944 júliusától szeptemberig 24 partizáncsoport érkezett, összlétszámúk 404 személy volt. 1944 augusztusában Lengyelországból és Nyugat- Ukrajnából több szovjet partizáncsoport érkezett Szlovákia területére: az Alekszandr N yevszkij-bťvgíxá 1/. A. Karaszev Sztyepanov vezetésével, a Pozsarszkij- brigád L. E. Berenstein vezetésével, valamint V. A. Kvityinszkij, N. A. Prokopjuk, V. I. Klokov, D. M. Re- zuto, V. Sz. Macnyev (Potyemkin), V. P. Jaromov, A. 1. Kurov és mások brigádjai. Augusztus végén Szlovákiába érkezett az az erős partizánosztag, amelyet M. I. Sukajev vezetett. A partizánmozgalom fellendülése Az a tény, hogy Szlovákiában tevékenykedni kezdtek a szovjet és a csehszlovák szervező csoportok, valamint a szovjet partizánosztagok, jelentősen hoz-, zájárult a szlovák nép felkelésének előkészítéséhez. Ennek eredményeképpen rendkívül gyors ütemben növekedett a különböző csoportok, csapatok és osztagok száma, ami jelentősen befolyásolta Csehszlovákia nemzetei felszabadító mozgalmának fejlődését. Velicskov csoportja kezdetben csak 11 személyből állt, de már a felkelés megkezdése előtt több mint ezer harcosa volt. Voljanszkij csoportja augusztus 8-án, amikor Szlovákiába érkezett, 15-tagú volt, de szeptember 14 én már 1384 tagot számlált. Hasonló volt a helyzet a többi csoportban is. A számtalan kisebb csoportból rövid idő alatt erős partizánosztagok alakultak, így pl. a M. Stefánik- brigád, amelynek létszáma szeptemberben már több mint 1400 volt. Az E. Bielik-csoport képezte a Jáno- sik-brigád alapját, amelynek szeptemberben 808, októberben pedig már 1287 tagja volt. A. Sz. Jegorov csoportjából alakult az első brigád, amelynek augusztusban 750 tagja, szeptemberben pedig 2812 tagja volt. A felkelés elején a partizánok száma mintegy 8000 volt, de számuk október 1 ig megkétszereződött. Ebben az időszakban Szlovákia területén három partizánosztag, 6 brigád, 20 önálló csapat tevékenykedett, tagjaiknak száma összesen 15 845 volt. A felkelés alatt további szervező csoportok és par- tizánalakulatok érkeztek a Szovjetunióból, amelyek a szlovák községek lakosságával kiegészülve bekapcsolódtak a német megszállók elleni harcba. 1944 második felében összesen 53 csoportot küldtek Szlovákiába, mintegy 1200 személyt. Szlovákiában a partizán harcokban így hozzávetőlegesen 3000 szovjet polgár vett részt. Szlovákiában a partizánharcot, a partizánmozgalom fővezérkara irányította. A vezérkari főnök helyettese A. N. Aszmolov ezredes volt, akinek gazdag tapasztalatai voltak a partizánharcokban. Amint Husák elvtárs hangsúlyozta, Aszmolov jelentős segítséget nyújtott a partizántevékenység fejlesztésében és az egész Szlovák Nemzeti Felkelés megszervezésé- ben. Sikerek a fasiszták elleni harcban A szovjet partizánok segítséget nyújtottak Szlovákia dolgozóinak a tömeges partizánmozgalom megszervezésében és számtalan harcban vettek részt. Sok partizánegység szovjet katonák vezetésével Szlovákia felszabadított területeit védelmezte a náci támadásokkal szemben, mások az ellenség hálában tevékenykedtek és nagy veszteségeket okoztak neki. Amikor például a Nyevszkij partizánosztag vezérkara megállapította, hogy a nácik elfoglalták Pre- šovot és arra készülnek, hogy előrenyomuljanak Szlovákia belső területei felé, intézkedéseket hozott, hogy ezt az előrenyomulást a vasútvonalak, a hidak felrobbantásával és barikádok építésével akadályozzák meg. Egyúttal heves harcok kezdődtek a náci alakulatok ellen. Az előrenyomulást sikerült megakadályozni. A Szlovákia megszállását megkezdő náci alakulatok hátországában sikeres tevékenységet fejtettek ki a Jegorov-, a Velicskov- és a Voljanszkij-partizán- brigádok. Nyugaton a felkelő terület határa közelében.az ellenség háta mögött több mint 4000 szlovák és szovjet partizán harcolt K. K. Popov, T. Pol és /. D. Librov vezetésével. A partizánok levegőbe röpítették a nácik számtalan vonatszerelvényét és hídját, megsemmisítették több fasiszta helyőrséget, többek között a 97. gyalog hadosztály vezérkarát. A partizánok a felkelő terület védelméért folytatott harcok, majd a hegyekben folytatott küzdelem során több mint száz vasúti és országúti hidat semmisítettek meg, megtámadtak 283 katonai szállítmányt, ártalmatlanná tettek csaknem 40 000 náci katonát és tisztet. Az A. Sz. Jegorov-brigád 20 nap alatt több mint 2000 hitleristát tett ártalmatlanná és 10 tankot semmisített meg. A felkelésnek nyújtott anyagi segítség Miután a nácik megszállták a felkelő területet, a partizánmozgalom fővezérkara utasítást adott a felkelő katonákból alakult egységeknek, hogy a hegyekben folytassák a küzdelmet. így csaknem 20 000 partizán húzódott a hegyekbe. Nem indítottak harcot olyan körülmények között, amelyek számukra előnytelenek voltak, a hitleristák és a szlovák fasiszták kisebb csoportjait támadták meg, felderítő munkát végeztek és tapasztalataikat átadták a vezetőségnek. A partizánok sikeres harci tevékenysége elképzelhetetlen lett volna a Szovjetuniótól kapott fegyverek és lőszer nélkül." Már 1944. szeptember 5-én megérkeztek a Tri duby repülőtérre az első szovjet repülőgépek. Három éjszaka folyamán 480 géppisztolyt, 136 tankelhárító puskát, néhány légelhárítő golyószórót, mintegy 160 golyószórót és más fegyvert szállítottak Szlovákiába. Amint H. Pika tábornok, a moszkvai csehszlovák misszió parancsnoka jelentette Sz. Ingra tábornoknak, a londoni csehszlovák emigráns kormány hadügyminiszterének, 1944. október 15-ig a szovjet parancsnokság 2082 géppisztolyt, 256 tankelhárító puskát, 23 légelhárító golyószórót, 557 golyószórót, 4200 puskát, 5 aknavetőt, nagy mennyiségű lőszert és további hadianyagot küldött Szlovákiábct. A hatékony segítség eredményeképpen a partizánalakulatok nagy része szovjet fegyverekkel volt felíegyverezve. A felkelők hatékony orvosi segítséget kaptak. Szlovákia területéről csaknem az összes súlyosan sebesült katonát és partizánt a Vörös Hadsereg hadikórházaiba szállították. Annak érdekében, hogy szilárd kapcsolat legyen a szovjet vezetőség és a Banská Byslrica-i felkelő vezérkar között, Moszkvából összekötő tisztet küldtek, s az I. ukrán front vezérkarából Szlovákiába érkezett egy katonai misszió I. I- Szkripka (Sztudenszkij) őrnagy vezetésével. A Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák nemzet fasisztaellenes 'harcának kicsúcsosodását és a csehszlovákiai nemzeti demokratikus forradalom kezdetét jelentette, amely lehetővé tette, hogy a későbbiekben népi demokratikus rendszer alakuljon ki. Ebből a nagy küzdelemből kivették részüket a szovjet katonák is. Husák elvtárs így értékeli hozzájárulásukat: Az oroszok és az ukránok a szervezők, a tapasztalt harcosok és parancsnokok jelentős szerepét töltötték be Szlovákiában, a parlizánmozga- lontban és sok szakaszon a parlizánmozgalom döntő erejét és lelkét képezték. Klement Gottwald a háború után azt írta, hogy a szovjet partizánok magukkal hozták az ellenséggel szembeni gyűlöletet, a fasiszták elleni elszántságot, ami elősegítette, hogy a cseh és a szlovák nép megszilárdítsa fasisztaellenes mozgalmát. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtott szovjet segítség a szovjet és a csehszlovák nemzetek szilárd testvéri szövetségének és harci egységének a kifejezője, amelyet a fasiszta megszállók elleni közös harcban ontott vér pecsételt meg. NYIKOLAJ MAKAROV, az SZKP KB Marxista—leninista Intézetének osztályvezetője
