Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-18 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
AZ Szlovákia fővárosának rona- mos gazdasági fejlődése, valamint az utolsó évek autóforgalmának gyors növekedése a pozitív eredmények és sikerek mellett bizonyos negatív következményekkel is járt, amelyek komolyan veszélyeztetik a vá ros környezetét. Ezért az SZLKP Bratislavai Városi Bizottsága és a. Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság a XIV. pártkongresszus határozatainak értelmében fokozottabb figyelmet szentel a város környezetvédelmének. A környezetvédelemre vonatkozó feladatok teljesítésében a Slovnaft és a Dimitrov Vegyi Művek illetékes dolgozói is tel jes részt vállalnak, hiszen ezek az üzemek döntő mértékben befolyásolják a város környezetének jelenlegi állapotát. A Dimitrov Vegyi Művek környezetvédelmi osztálya fokozott figyelmet szentel ennek a kérdésnek. Megemlítendő, hogy bár 1960 tói a vállalat termelése háromszorosára növekedett, a szennyező anyagok mennyisége azonban megközelítőleg azonos szinten maradt. A Dimitrov Vegyi Művekben jelenleg évente 15 ezer tonna levegőt szennyező anyag keletkezik, ebből 7000 tonnát megszűrnek a védő- és tisztítóberendezések, a megKÖRNYEZETÉRT maradó .8 tonna azonban a levegőbe jut. Főleg kéndioxidról, kénhidrogénről, szénkénegről és néhány további anyagról van szó. A viszonylag jó eredmények ellenére a Dimitrov Vegyi Művekben elégedetlenek az adott helyzettel, ezért a felsőbb szervek együttműködésével olyan fejlesztési tervet dolgoztak ki, amely Fokozatosan az egész termelési programot légszennyezés nélküli termelésre állítja át. A terv megvalósítása nagy beruházási költségekkel jár, s igényes feladatok elé állítja a vállalat dolgozóit. Ennek keretén belül tervezik a kénsav, a klórszu)fónsav, a szénkéneg és a viszkóza műselyem gyártásának leállítását, amely már a hatodik ötéves terv első felében a mai nyolcezerről cca 3200 tonnára, vagyis miptegy 60 százalékkal csökkenti a környezetszennyező anyagok mennyiségét. A jelenlegi legfontosabb intézkedés a peptazin és az int- ration gyártásának leállítása, aminek eredményeként máris csökkent a lakosság részéről megnyilvánult panaszok kzáma. Ami a Dimitrov Vegyi Művek távlati terveit illeti, a jövőben a termelés főleg a polipropilén szálak, műanyagok, szervetlen anorganikus termékek és miihágyak gyártására irányul, amelyeknél nem keletkeznek környezetre ártalmas szennyező anyagok. A vállalatban a szennyvíz tisztításának is fokozottabb figyelmet szentelnek. A hulladékvíz tisztítására 70 százalékos hatékonyságú szedimen tációs állomást építettek, ezen kívül a levegő fokozottabb tisztasága, valamint a talajvíz és a Kis-Duna vizének tisztasága érdekében 50 millió koronás költséggel megépítették a bel üzemi fedett csatornarendszert, valamint a főcsatornát, amely a Dunába torkollik. ■ Nem kevésbé fontos a t>. ötéves tervre előirányzott létesítmények, a szennyvíztisztító állomás, a biztonsági szennyvíztartály, a vegyi hulladékok gyűjtőhelye és további berendezések építése, amelyek összesen mintegy 200 millió koronás beruházást jelentenek. A Slovnaft nemzeti vállalatban szintén nagy figyelmet szentelnek a környezetvédelemnek. Jelenleg a kéntartalmú anyagok égetése következtében évente körülbelül 30 000 tonna kéndioxid kerül a levegőbe. Egyéb levegőt szennyező anyag alig fordul elő. A vállalat fejlesztési terve 1080 ig a termelés kettő, kettő és félszeres növelését irányozza elő. A kéndioxid csökkentésére tett fontos intézkedésekkel, mint például egyes gázok és a fűtőolajok kéntelenitésé- vel, a saját hőfejlesztőben az alacsonyabb kéntartalmú tüzelők használatával, a mezei gáz- égetők korszerűsítésével, valamint további intézkedésekkel elérik azt, hogy a termelés jelentős növekedése ellenére a kéndioxid mennyisége alapjá- ban véve a jelenlegi szinten marad. A Slovnaft illetékes dolgozói azonban nemcsak a jövőre gondolnak. Már most is olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel jelentősen hozzájárultak a város környezetének védelméhez. Ezek közül- érdemes megemlíteni a Chalúpka utcai ürzem leállítását, az Elektrárenská utcai üzemegység és a régi sze- méttüzelő megszüntetését, amivel lényegesen csökkent a város belterületének szennyeződése pernyével és azénmonoxid- dal. A vízkészletek védelmét illetően a Slovnaftban olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek a Kis-Duna vizének és a Duna vizének szennyezettségét csökkentik. További intézkedésekkel készülnek megakadályozni a szénhidrogének le- szivárgását a talajvízbe s ezzel meggátolni Dél-Szlovákia hatalmas ivóvízkészletének esetlees elszennyeződését. E célból már több fontos intézkedést valósították meg: süllyesztett falat és felfogó berendezést építettek a hulla- dékvízben szabadon előforduló szénhidrogének elkülönítésére, mielőtt azt kieresztenék a Kis* Dunába. Ezen kíviil belontaro- lót is építettek az olajfinomító» ból származó hulladékanyagok és egyéb szennyező anyagok át. meneti raktározására. A jövőt illető terveikben számos jelentős intézkedést irányoztak elő. Ezek közül legalább a legjelentősebbeket említjük meg: ilyen például a hulladékégető és a tisztítóállomás megépítése, a Kis-Dunába vezetett hűtőszennyvíz átirányítása a Duna medrébe, a Dunába ömlő hulladékvizek mechanikus, vegyi és biológiai tisztítóállomásának megépítése stb. E feladatok megvalósítása természetesen nagy beruházási költségekkel jár, azonban elkerülhetetlenül szükségesek, mert nemcsak Brat'slava lakosságának, hanem az egész környék érdekeit is szolgálják. A Dimitrov Vegyi Művek, valamint a Slovnaft nemzeti vállalat dolgozói tehát a városi és a központi szervekkel együttműködve milliós, sőt milliárdos értékben jelentős anyagi forrásokat mozgósítanak Bratislava és környéke környezetének védelmére. Igyekezetüknek — a jelenleg fennálló komoly problémák ellenére — már több pozitív eredménye van, de döntő fordulat csak a következő évektől, különösen a 6. ötéves tervidőszaktól várható. A távlati feladatok megvalósításához maximális mértékben ki kell használni azokat a társadalmi erőket és forrásokat is, amelyek a népgazdaság tudományostechnikai fejlesztésében rejlenek. A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris üléseinek határozatai többek között ezekre a feladatokra is rámutatnak. ADORJÁN ZOLTÁN 1974 VIII. 18. kidobott Az autóhóbort hazánkat sem kerülte el. Ez vitathatatlan a lakosság nagyobbik része mégis igénybe veszi a vasúti közlekedést. Évről évre emelkednek az utasok követelményei a vasúttal szemben, és ezzel párhuzamosan növekednek a gyorsaság, a megbízhatóság, a biztonság, és természetesen a kultúrált utazás szembeni igények. Az elmúlt esztendőt „A színvonalas személyszállítás évének“ nyilvánították, de úgy tűnik, hogy ez nem nagy eredménnyel járt, bár néhány pozitív intézkedés. például a dohányzás megszüntetése a személyvonatokon, kedvezően befolyásolták a vasúti személyforgalom tisztaságiit és higiéniáját. Ezt a tilalmat az utazóközönség túlnyomó többsége elismeréssel nyugtázta. A vasúti kocsik száma új, modern és kényelmes kocsikkal gyarapodott. Például az új 1974/75-ös menetrend bevezetésekor 150 darab valóban korszerű kocsit állítottak az utasok szolgálatába, amelyek biztosan hozzájárulnak az utazáskultúra színvonalának emeléséhez Utazáskultúra! De ki gondoskodik róla? A vasút dolgozói, és mi, utasok. Vannak még hiányosságok, főleg egyesek cselekedeteiben és gondolkozásában, akik sajátjuknak tekintik a társadalmi tulajdont. Élnek közöttünk olyan barbárok — mert más kifejezést az ilyen „utasokra“ nem találhatunk, — akik az elmúlt évben csak a bratislavai üzemrészlegnek 2 584 178,— korona értékű kárt okoztak a vasúti kocsik berendezéseinek eltulajdonításával és megrongálásával. Hiába oldjuk meg a közlekedés gazdaságosságának és ésszerűségének kulcsfontosságú kérdéseit, ha az óriási értékeket képező létesítmények és a vasúti kocsik a rendbontók és az aszociális elemek áldozatá vá válnak. Például az elmúlt napokban egy 12 vagonos vonat szerelvényt nem messze Bratislavátó! a mellékvágányra állítottak. Kitisztítva, tökéletes állapotban elkészítve az utasok számára. Egy ismeretlen tettes az egyik kocsiban összevagdalta az üléseket, 2 kocsi belső berendezéseit pedig befröcskölte porral oltó tűzol tókészü lékkel. Mindezt miért tette? Ilyenek is vagyunk mi, em berekl Megállapíthatjuk, hogy a vasúti közlekedés, a személyszállítás az utóbbi években sokat fejlődött. Ami viszont nem haladt előre — vagy netalán egy lépéssel visszafejlődött — az a már említett „utasok" tábora, akik nem tudnak lépést tartani ezzel a fe! lendüléssel. Nem egy kritikus szó elhangzott már a vasút munkájáról. Néha joggal, máskor igazságtalanul. Értheti) 9 vonatok késéséből eredő nyugtalanság, vagy az olyan vasúti kocsik üzemeltetése, amelyek nem fe lelnek meg a kulturált utazás követelményeinek. Ez mind igaz. Az éremnek azonban másik ofdala is van! Vajon minden esetben észrevesszük a vonaton egyes útitársaink viselkedését? Vajon akadnak-e még szó cialista társadalmunkban olyanok, akik rászorulnak arra, hogy tükröt fii37 db), függönyt (1921 db), fa- lilámpákat, tűzoltó készülékeket, ampérmérőket stb lopjanak? És mégis lopják. Az ilyen tettek azt ered ményezik, hogy vasúti kocsik százait kell kiselejtez ni, ami a személyszállítás színvonalában törvényszerűen visszatükröződik. Emelkedik a javítások száma, növekszik a tartalékkocsik hiánya. Á rendelkezésre álló tartalékokkal nagyon nehéz az utasok jogos kö vetelménveit kielégíteni. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a vasutasok tiszták, mint a liliom. Közöttük Is akadnak olyanok, akik nem viselik eléggé szívükön a társadalmi tulajdont, legtöbbjük azonban minden erővel igyekszik kiküszöbölni az említett fogyatékosságokat. A dolgozók lelkiismeretes munkája sokat segíthet, akik az adott munkaterületen felelősséggel teljesítik fel adataikat. Végül pedig azt is megállapíthatjuk, hogy miért volt szükség a személyszállítás problémáival foglalkozni. Azért, mert itt olyan ezerfejű sárkánnyal ha dakozunk, amit emberi érzéktelenségnek és közömbösségnek nevezünk. Tehát, kedves utazók, gondolkozzanak el önök is egy percre. Tegyék kezüket a szívükre, és őszintén ismerjék be, hányszor voltak néma tanúi társadalmi tulajdonunk pusztításának. F. RISZDORFIíK I I 11 I 11 1 I III 1
