Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-15 / 192. szám, csütörtök
Közös erővel o problémák megoldhatók Legyen nz efsz, állami gazdaság, vagy felvásárló központ, az aratással összefüggő problémákról szólva elsősorban azt emlegetik, hogy a kicsépelt gabona nedvessége a közvetlenül raktározható gabona nedvességét 5—8 százalékkal is meghaladja. Emiatt lassú a felvásárlás, a traktorosok néha 3—4 órát is sorban állnak, amíg kiüríthetik a kocsikat. A felvásárlók véleménye szerint a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban nagyobb mértékben is kihasználhatnák a szárítási lehetőségeket. De nemcsak a szú rítok,it, hanem a tisztítókat is, mivel az álvevést a behozott gabona tisztátlansága is lassítja. A panaszok mindkét oldalról jogosak és igazak. A mezőgazdasági üzemekben megtermelt gabonát — mielőtt azt a felvásárló központokban véglegesen elraktároznák, — tisztítani és szárítani kell. Minél nedvesebb és tisztátlanabb a gabona, a folyamat annál lassúbb és ezzel az átvevés üteme is csökken. Mi tehát a megoldás és egyáltalán lehetséges e ilyesmi? — kérdezhetné valaki. A felelet egyértelműen pozitív, de azzal a kiegészítéssel, hogy a problémák csak közös erővel és igyekezettel oldhatók meg. Ahol e megértő együttműködés megvan, ott a felvásárlás folyamatos és aránylag gyors is. Erről a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat Lučeneci (Losonci) üzemében tett látogatásunk alkalmával is meggyőződtünk. A járási székhelyen a felvásárló központ három éve üzemel és az Idén a körzetébe tartozó mezőgazdasági üzemektől, az állami és takarmányalapokba mintegy 3000 vagon gabonát vásárollak fel. Ezenkívül még 400 vagon vetőmagot is átvettek, amiből 100—120 vagonnyi mennyiséget szerződésileg a mezőgazdasági üzemekben tárolnak. A járásban még továb bi hat felvásárló központ működik, s naponta összesen 170— 180 vagon gabonát képesek felvásárolni. A járási székhelyen üzemelő felvásárló központ napi átvevő kapacitása 100—120 vagon. Az is említésre méltó, hogy a búza mellett árpát, rozsot és zabot is felvásárolnak. A felvásárló központ bejárati kapujához a nyitás után alig egy órával érkeztünk. Ami azonnal feltűnt, a kapu előtt egyetlen gabonával megrakott traktor, vagy teherautó sem várakozott. Ez annál meglepőbb volt, mivel a járásban az-aratás közepén tartottak, és a termés begyűjtését valamennyi mező- gazdasági üzemben aznap is teljes ütemben folytatták. A kapun túl egy teherautó állt a mázsán, rakományából éppen mintát vettek és vitték a laboratóriumba, ahol percek alatt meghatározták a gabona nedvességét. Mint Zaťko Peter, a laboratórium és a minőségellenőrző részleg vezetője el mondta, naponta átlagosan 250 rakomány nedvességét mérik meg és a kapott érték pontosságát naponta 15—20 esetben további ^eljárással is ellenőrzik. Ami külön említésre méltó, a mérések túlnyomó többségéi hagyományos módon végzik, vagyis a gabonát előbb ledarálják, és csak azután mérik a nedvességet. — Ügy tapasztaltuk — hangsúlyozta a vezető —, hogy a korszerű eljárással végzett mérések, vagyis amikor nem daráljuk Je a gabonát, csak 15 százalékos nedvességig pontosak. A műszer 15 százalékos nedvesség felett már nem mutat pontos értéket, bár az eltérés csak nagyon kicsi. A gabona nedvességével azonban az •ltérés is növekszik, s 20 százalékos nedvesség felett már másfél százalékot is elérhet. A mérés a hagyományos módszerrel is gyors, mindössze két-há- rom percig tart, és uz átvevést nem lassítja. Ezt az érkezésünkkor a mázsán álló teherautó vezetője is igazolhatná. Mire megmérték rakományát, mar kezébe kapta a hozott gabona nedvességtartalmát kimutató cédulát, és indulhatott a hátsó udvarba. Itt a szállítókat Mídelka Ondrej Igazgatóhelyettes fogadta, aki valóságos f orga lom irányít ó k én t tevékenykedett, és az érkező traktorok, valamint teherautókat a kijelölt három sáv valamelyikébe irányította. Az első sávba azok a szállítók kerültek, akiknek a rakományát még szárítani és tisztítani kellett. A második sávba a szövetkezetekben megtisztított és megszárított rakományokat engedte, míg a harmadikba egyenesen a kombájnoktól jövő, de közvetlen raktározásra megfelelő száraz gabonái hozo traktorok es lő volt. A felvásárló központ dolgozói elsősorban azokat a szövetkezeteket látogatták meg, ahonnan a tisztaság tekintetében erősen kifogásolható gabonát kaptak. Megkeresték a „tetteseket“, a gabonát rosszul tisztító kombájnokat és azokat a szövetkezetek sürgősen megjavították. Ugyancsak felkeresték a tisztítóval és szárítóval rendelkező szövetkezeteket és megegyeztek, hogy nemcsak a szárítókat, hanem a tisztítóikat is két meghosszabbított műszakul legtöbb traktor az első átvevő helynél sorakozott teherautók mehettek. Talán mondani is felesleges, hogy legtöbben az első sávban várakoztak. — Most inár tűrhető a helyzet — mondta az igazgatóhelyettes-, legalábbis az aratás első két három napjához viszonyítva, amikor szinte kivétel nélkül minden átvett gabonát tisztítanunk és szárítanunk kellett. A mérlegnél reggel hattól este nyolcig van szolgálat, de megtörtént, hogy az utolsónak lemázsált rakományt csak éjfél felé tudtuk átvenni. Pedig nemcsak a siló szárítójának és tisztítójának a gyűjlőkosarába engedtük a gabonát. A 22 százalékon felüli nedvességtartalmú gabonát tetővel ellátott magtárolóba gyűjtöttük, ahová mintegy 400 vagon szem fér el. Ezt éjszaka is szárítottuk. A kevésbé nedves gabonát a to- ronysiló egy-egy kamrájában helyeztük el. Itt vártak, míg megszárítottuk, s addig is minden harmadik napon átszívattuk az egyik kamrából a másikba. Mint az igazgatóhelyettes további szavaiból kiderült, a folyamatos átvevést még az ilyen intézkedések mellett som tudták biztosítani. A helyzet csak két-három nap után változott meg, amikor az átvett gabonának nagyobb részét lehetett már szárítás és tisztítás nélkül, közvetlenül raktározni. ' Ez a változás nem csupán a napos és meleg időnek, hanem az említett közös erővel' kifejlett igyekezetnek is köszönheban, vagyis napi 20 órában fogják üzemeltetni. A megbeszélések sikerrel jártak, a mezőgazdasági üzemek legtöbbjében megértették, hogy az átvevés meggyorsítása tnindannyiuk közös ügye. A tiszta és száraz gabona esetében nemcsakhogy nincs levonás a tisztításért és szárításért, hanem sokkal kevesebbet kell várni, míg kiüríthetik a szállító eszközöket. Ezt a Lučeneci (Losonci) Állami Gazdaság bolontovi részlegének egyik traktorosa is igazolta, akt a tisztított és tárolt gabonával mindössze 15 percet várakozott. Hogy a szárazság mellett a tisztaság is mennyire fontos, az Szakács Józsefnek, a II. siló vezetőjének szavaiból is kiderült. — Ma szép gabonákat kaptunk, a gépek teljesítménye a szokásosnak csaknem a duplája. Csak a délelőtt felében járunk és máris 26 vagon gabonát vettünk át. Hu így megy, estére meglesz a 85 vagon. A felvásárló központ berendezéseit állandóan bővítik és korszerűsítik. Látogatásunk óta már próbaüzemei a Bábolna-tí- pusú szárító, amelyen akkor az üzembe helyezés előtti utolsó teendőket végezték. A szárító óránkénti teljesítménye 4 vagon gabona, s két meghosszabbított műszakban fog dolgozni. A két hatalmas toronysilóval rendelkező felvásárló központ tehát kiegészült egy tárolási kapacitásával arányos teljesítményű szári tórészleggel. EGRI FERENC Antónia Rudová a gabona minőségét ellenőrzi (.Tóthpál Gyula felvételei) A TANÍTOK is tanulnak A pedagógusok továbbképzéséről A tanév befejeztével a pedagógusok munkája nem ér véget. Posztgraduális képzésen, nyári egyetemeken, tanfolyamokon és tanulmányi kirándulásokon vettek részt, hogy bővítsék ideológiai, szakmai és módszertani ismereteiket. Ez érthető, hiszen az oktató-nevelő munka eredményességének növelése mindinkább megkívánja az alapos felkészülést és csupán rutinmunkával egyre kevésbé lehet eredményeket elérni. A tanterv által előírt feladatokat nemigen tudnánk teljesíteni, ha csupán azokra az ismeretekre támaszkodnánk, amelyeket egykor a pedagógusképző intézetekben, egyetemi karokon sajátítottunk el. Az adott időszakban az ismeret- szerzésnek ez a foka megfelelő volt. Ma már a tudomány és a technika gyors ülemü fejlődésével rohamosan gyarapodnak a tudományos ismeretek, pedagógusainknak pedig ehhez a változáshoz kell igazodniuk. A tudományos-technikai forradalom megköveteli művelődésünk és műveltségünk szíhvonalának emelését. Ezért napjainkban nehezen beszélhetnénk egész életre szóló pedagógusképzésről. Szükségessé vált, hogy a pedagógusképzés ne korlátozód jón bizonyos időre, hanem szinte állandó jellegű legyen; ezt nevezzük posztgraduális képzésnek. A továbbképzés voltaképpen a pedagógusképzés szerves része, s minden pedagógus számára nemcsak kötelező, hanem szükségletté kell, hogy váljon. A pedagógusokkal szemben támasztott rohamosan növekvő minőségi követelmények, az iskolák munkájának átalakulása, „pedagógiai forradalma , ugyanis még akkor is fokozottan előtérbe állítaná a pedagógusok továbbképzésének a kérdését, ha a jelenleg működő pedagógusok valamilyen magas színvonalú képzésl>en részesültek volna (Ladányi A., 1972]. Itt tehát nem a diplomák negációjáról van szó. Hazánkban két intézet is foglalkozik a pedagógusképzés és a továbbképzés kutatásával. a prágai Károly Egyetem és a bratislavai Komenský Egyetem mellett működő pedagógusképző intézet. Az utóbbi 88 szakbizottsággal, valamint két állandó kutatócsoporttal működik. A szakbizottságok az Oktatásügyi Minisztérium megbízásából dolgozták ki a pedagógusok i»oszt- graduális képzésének modelljét, tantervét és tanmenetét. Kétségkívül, hogv ez hatalmas energiát igényelt. Jelenleg a bizottságok felülvizsgáljátk és módosítják a tanmeneteket, a hallgatók körében végzett ankétok eredményeinek figyelembe vételével. A közeljövőben a posztgraduális képzés területén minőségi változás áll A problémák közűi szeretnénk néhányat megemlíteni, amelyek sürgős orvoslásra várnak. Súlyos hibákat követtünk el a „tanuló-tanító“ viszonynak, a bipolaritásnak megbontásával. Bakos professzor, a csehszlovák posztgraduális képzés modelljének egyik szerkesztője — nagyon helyesen — úgy képzelte el a posztgraduális képzést, hogy a hallgató, aki részt vesz ebben a képzésben nem úgy áll a főiskolai tanár elé, mint „diák“, hanem mint ideológiai tényező, aki falvainkon az oktató-nevelő munka mellett a kulturális forradalomnak a megvalósítója és mint pedagógus-kolléga, aki^ a maga területén éppoly felelősségteljes munkát végez, mint az egyetemi oktató a katedrán. Pedagógiai melléfogásnak minősíthető a hosszan tartó nyári összpontosítások megszervezése is. A pedagógus-hallgató, aki részt vesz a posztgraduális képzés nyári összpontosításán (rendszerint 10—14 napig) ez év végi „hajrák“ és adminisztratív munkák után már amúgy Is fáradtan érkezik az előadásokra. így aztán nehéz elképzelni, hogy a figyetmi koncentrálása a napi 8 órás előadássorozatok folyamán eredményes volna. Tervünk, hogy az előírt előadásokat és konzultációkat egész évre terveiz- jtik, amelyek nem egy egy szombati napot igényelnének, hanem két-háromnapos összejöveteleket. A posztgraduális képzés szervezésében sok a javítani való. A problémák megoldásában mind a szakbizottságok, mind pedig a felettes■ oktatásügyi szervek segíteni kívánnak. Egy azonban bizonyos, a posztgraduális képzés széles körű ismereteket nyújt mind eszmeipolitikai, mind pedig pedagó- giai-lélektani és szaktárgyi szempontból. A hallgatók megismerkedhetnek az eszmei-politikai aktualitásokkal,' illetve azok pedagógiai felhasználásával, a neveléstudomány a lélektan és az alkalmazott szak- tudomány legújabb vívmányaival. Az elméleti ismeretanyag átadása mellett azonban hiányoljuk a módszertani ismeret- nyújtást. A szakmódszertani oktatás jelentősége lényegesen megnövekedett; egyrészt az iskolai oktatómunka tartalmi- módszertani átalakulása, a modern technikai eszközök fokozott alkalmazása új problémák egész sorát veti fel, amelyek megoldására a módszer-: tani oktatásnak kell felkészítő-: nie; másrészt pedig a szak. módszertan szinte kapocs szerepét tölti be a szaktárgyak és pedagógia között. A jövőt illetően egv olyan országos mére- tű továbbképző intézet kiépítésével számolunk, amelyben a hallgatók nemcsak elméleti oktatásban részesülnek, hanem az intézet gyakorló iskolájában megtekinthetik a legújabb módszerek alkalmazását, A nyári egyetemek is a peda. gógusok továbbképzésének bevált formái közé tartoznak. Erről tanúskodik az idei kežma- roki nyári egyetem is, amelyen magyar szakos pedagógusaink a hazai és a legjobb magyarországi előadókat hallgathatták. A nyári egyetemek a pedagógusok találkozásait, a tapasztalatcserét is szolgálják s ezek megfelelő kiegészítői a posztgraduális képzésnek. Eredményesnek bizonyultak a különböző tanfolyamok és tanulmányi kirándulások, amelyek nemcsak ismeretszerző Jelentőségűek, hanem alkalmat adnak a véleménycserére. Dr. PERHÁCS JÁNOS HARCOS SAJTÓ A prágai Lenin Múzeumban „Harcos sajtó“ címen megrendezett kiállítás augusztus 20-iól október 20 ig lesz megtekinthető. — A kiállítás a lenini elvek alapján a propagandán kívül a sajtó agitátori és politikai jelentőségét is hangsúlyozni kívánja — tájékoztatott Ravel Hron elvtárs, a Lenin Múzeum igazgatója. — Arra is rámutat majd, hogyan szervezte meg az illegális sajtó azokban a nehéz időkben a nép harcát a fasizmus ellen, s milyen figyelmet szentelt az elméleti kérdéseknek. A Rudé právo, a Povstalecká Pravda, a Hlas ľudu, a Hlas národa, a Nové slovo és a töldd forradalmi újság arról is hiteles képet nyújt majd, milyen behatóan foglalkozott a sajtó a felkelés idején megalakult nemzeti bizottságok, a szakszerve. zetek, az üzemi tanácsok tevékenységével, az ifjúsági és a nőmozgalom jelentőségével A Bratislavából és a prágai Nemzeti Műszaki Múzeumból, valamint a prágai Nemzeti Képtárból kölcsönkapott grafikák, képek, fényképfelvételek a fegyveres felkelést és a par- tlzánharcokat is idézik. A felkelés akcióitól egészen a prágai felkelésig vezetik el a látogatót. A Szovjetunió nagyfokú segítségét hangsúlyozva rámutatnak a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest szerepére, a Szlovák Nemzeti Tanács és a košicei kormányprogram jelentőségére is. A forradalmi idők légkörére emlékeztető tárgyak: egyenruhák, fegyverek és katonai ' kitüntetések mellett a felkelés idején nagy becsben tartott sokszorosítógépekkel és a partizánok által a hegyekben használt távközlő berendezésekkel, sőt adóállomásokkal is találkozunk a kiállításon. KARDOS MÁRTA 1974. VIII. 15.
