Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-14 / 191. szám, szerda

PORTUGÁLIA NAGYKÖVETSÉGEKET ÁLLÍT FEL A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN Börtönlázadás Lisszabonban • Zavargások Mozambikban PINOCHET: CHILE „NEM ÉRETT“ A POLITIKAI SZABADSÁGRA az Neu) York — Mario Soares portugál külügyminiszter a Biz­tonsági Tanács soros elnökéhez intézett levelében a tanács tag­jainak tudomására hozta, hogy Lisszabon a közeljövőben „de jure“ elismeri Blssau-Guinea Köztársaságot. A levél szerint a portugál kormány nyilvánosan is hangot akar adni annak a szándékának, hogy a lehető legrövidebb időn beliil kivonja katonai egységeit Bissau-Guinea területéről, és csak annyi katonát hagy ott, amennyire a bissaul hatóságok igényt tartanak és amennyiben közös megállapodással egyetér­tésre jutnak. A portugál kormány megala­pozni és fejleszteni kívánja együttműködését Bissau-Guineú- val gazdasági, kulturális, tech­nikai és más területeken, a függetlenség, a kölcsönös tisz­teiét és az egyenlő jogok alap­ján. Lisszabon — Valamennyi reg­geli portugál lap az első ol­dalon közölte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúan javasolta a világszervezet köz­gyűlésének a Bissau-Guinea i Köztársaság jelvételét. A lapok ismertetik ' Velga Simao portu­gál nagykövet felszólalását, amely ismételten leszögezte: a lisszaboni kormány a legrövi­debb időn beliil kész „de jure“ is elismerni független állam­ként a köztársaságot. A nagy­követ kijelentette: a portugál csapatokat rövid időn belül ki­vonják az országból és a köz- igazgatást mindenütt átadják a köztársaság képviselőinek. Ezek­ről a kérdésekről most foly­nak a befejező tárgyalások a portugál hatóságok és a PAIGC, Bissau-Guinea és a Zöldfoki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának képviselői között. Lisszaboni értesülések szerint a csapatkivonás és a helyi köz- igazgatás átadása augusztus vé­gére, szeptember elejére fejező­dik be s ezt követően kerül sor a formális elismerésre a portu­gál kormány részéről, illetve a diplomáciai kapcsolat felvételé­re Bissau-Guineával. Lapjelentések szerint ugyan­akkor Mozambik egyes részein feszült helyzet alakult ki. A portugál katonai parancsnokság az elmúlt napokban katonai erősítéseket küldött Antumo Enes kikötővárosba, ahol véres összetűzések zajlottak le. Meg nem erősített hírek szerint is­meretlen eredetű fegyveres cso­portok a városban lakóházakat, üzleteket támadtak meg, fosz­tottak ki és gyújtottak fel. A lakosság egy része, főként a fehérek és az indiai eredetűek elmenekültek a városból. A FRELIMO helyi vezetői azt hangsúlyozták, hogy a felsza­badítási szervezetnek semmifé­le köze sincs az akcióhoz. Az ország más részein nagyjából teljes a nyugalom, s csak el­szórt incidenseket jelentenek. Angolában a hét elején ugyancsak helyreállt a rend, a portugál hatóságok azonban ké­szenlétben állnak arra az eset­re, ha szélsőséges elemek újra zavargásokat akarnának kirob­bantani. Lisszaboni értesülések szerint a három párhuzamosan 1974. VIII. 14. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Minneapolis körzeti bírósága bűnösnek találta Norman Sher- mant, Hubert Humphrey volt demokratapárti alelnök egykori sajtótitkárát és egy társát ille­gális pénzeszközök felhasználá­sában. A vád szerint a volt saj­tótitkár Humphrey 1972-es el­nökválasztási kampánya és más demokratapárti kampányok so­rán a tejipartól kapott ille­gális pénzadományokat hasz­nált fel. JUGOSZLÁVIA a vöröskereszt útján kétmillió dinár összegű, úgynevezett humanitárius se­gélyben részesíti a Banglades Népi Köztársaságot. Jugoszlávia e segélyakció keretében első­sorban gyógyszert és élelmi­szert szállít az árvízkatasztró­fa sújtotta ázsiai országnak. működő felszabadítási szerve­zet, az h'NLA, az MPl.A és az Unita között tárgyalások foly­nak a közös álláspont kialakí­tására. Vasco Goncalves portugál miniszterelnök fogadta Arnold Kalinyint, a Szovjetunió első nagykövetét, és szívélyes han­gulatú megbeszélést folytatott vele a két ország kapcsolatai­ról. A portugál külügyminiszté­rium egyébként közölte, kine­vezte az ország moszkvai nagy­követét. Dr. Mario Neves, az új nagykövet rövidesen elutazik állomáshelyére. A minisztérium azt is bejelentette, hogy meg­kezdik a nagykövetségek fel­állítását az európai szocialista országokban, annak megfele­lően, hogy Portugália és a szo­cialista országok között létre­jöttek a diplomáciai kapcsola­tok. Moszkván kívül egyelőre Szófiában, Prágában és Berlin­ben hoznak létre nagykövetsé­get. A Portugál Kommunista Párt nyilatkozatban foglalt állást az­zal kapcsolatban, hogy a Sala- zar-féle politikai rendőrség fog- vaturtott tagjai lázadást rob­bantottak ki egy lisszaboni bör­tönben. A párt azonnali és ha­tékony vizsgálatot követel az ügyben, egyben leszögezi: a Sa- lazar-rezsim ügynökeit mielőbb bíróság előtt kell felelősségre vonni tetteikért. A nyilatkozat leszögezi, felül kell vizsgálni az országban a büntetésvégre­hajtás rendszerét is, mert szá­mos börtönigazgató még a fa­siszta rendszer idejéből maradt vissza helyén. Mint ismeretes, a fasiszta tit­kosrendőrség és politikai rend­őrség, a Pide és a DGS mint­egy hatszáz letartóztatott tagja van vizsgálati fogságban a lisz- szaboni központi börtönben. A rabok fellázadtak, elfoglalták a börtön központi épületét, a te­tőről és a falakról megpróbál­tak propaganda-jelszavakat kia­bálni, s azt követelték, hogy ügyükben azonnal hozzanak döntést. Az épületet rendőri és katonai egységek vették körül, a lázadás hírére pedig sok száz lisszaboni sietett a helyszínre. A tüntető tömeg azt követelte, hogy a lehető legerélyesebben számolják fel a fasiszta rabok lázadását és kemény kézzel büntessék meg a Pide egykori ügynökeit. A hatóságok helyreállították a rendet. Santiago — Augusto Pinochet tábornok, a chilei katonai jun­ta vezére kijelentette, hogy Chilében legalább két évig nem engedélyeznek semminemű po­litikai tevékenységet és a mar­xista politikai pártokat „örök­re“ betiltják. Cinikusan hozzá­fűzte, hogy Chile „még nem érett meg“ a politikai szabad­ságra és ezért a katonák ma­radnak hatalmon mindaddig, amíg nem teljesítik feladatu­kat. Moszkva — „Chile tragédiá­ja. Adatok és dokumentumoku címmel gyűjteményt jelente­tett meg Moszkvában a politi­kai irodalmi kiadó és az APN sajtóügynökség. A kiadvány szerkesztői dokumentumokra építve feltárják a reakciós ka­tonai államcsíny hátterét, be­mutatják a puccs végrehajtói mögött álló erőket és beszámol­nak arról a véres terrorról, amelyet a junta folytat a nép ellen. A könyv egyik fejezetét Luis Corvalánnak szentelték. Idéz­nek a Chilei Kommunista Párt főtitkárának beszédeiből és cik­kei bői. A válogatásban szerepelnek, azok az anyagok is, amelyeket a chilei katonai junta bűntette­it vizsgáló nemzetközi bizottság Ülésein tártak a világ közvé­leménye elé. Lemondott az argentin kormány? Buenos Aires — Benito Lambi argentin belügyminiszter közöl­te, hogy a múlt kedden az ar­gentínai kormány valamennyi tagja benyújtotta lemondását Isábel Perón köztársasági el­nöknek. Lambi belügyminiszter sem­mit sem közölt a kormány le­mondásának okáról. Az argentin belügyminiszté­rium ellenben cáfolta azt a Be­nito Lambi belügyminiszternek tulajdonított bejelentését, amely szerint az elmúlt héten az ar­Kissinger- találkozó Washington — Henry Kissin­ger amerikai és Iszmuil ťahmi egyiptomi külügyminiszter Wa­shingtonban a közel-keleti bé­ke helyreállítását szorgalmazó legújabb lépésekről tárgyalt. Kissinger később újságíróknak kijelentette, hogy a tárgyaláso­kon érintették a két ország bi­laterális kapcsolatait is. Kissinger és Fahmi részt vett az amerikai—egyiptomi együtt­működési bizottság plenáris ülé­sén. Ez a bizottság — mint is­meretes — Nixon volt ameri­kai elnök júniusi egyiptomi lá­togatása során jött létre. Jól­értesült körök szerint az egyip tömi fél azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok a két ország gazdasági együttműkö­désének részeként Egyiptom­nak adjon nagyarányú élelmi­szersegélyt. gentin kormány tagjai benyúj­tották lemondásukat Isabel Pe­rón köztársasági elnöknek. A cáfolat ellenére Buenos Aires-l megfigyelők továbbra is valószínűnek tartják, hogy ha­marosan kormányátalakításra kerül sor a latin-amerikai or­szágban. Az argentin hatóságok széles­körű akciókat indítottak a ge­rillák ellen, akik, a hét végén több sikertelen támadást haj­tottak végre különböző célpon­tok ellen. A támadások után or­szágszerte rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be és a rendőri erők hétfőn Catamar- ca város közelében hatórás tűzharcot vívtak a gerillákkal. Az összecsapás során a rendőr­ségi közlés szerint 15 gerilla és 4 rendőr életét vesztette és sokan megsebesültek. A későbbi csatározásokban 4 gerilla és egy katona halt meg. Bonn — Hans-Dietrich Gen- scher nyugatnémet külügymi* niszler a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásának 4. évfor­dulója alkalmából az alábbi nyilatkozatot adta a TASZSZ és a moszkvai rádió bonni tudó­sítóinak. „Az 1970. augusztus 12-én alá­írt szerződés új lapot nyitott a szovjet—nyugatnémet kapcso­latok történetében. A felek, miután ünnepélyesen kijelen­tették, hogy elutasítják az erő­szak alkalmazását, megkísérel­ték megkönnyebbíteni a vitás kérdések megoldását és megin­dítani egy hosszabbtávú fejlő­dést, amelyhez azt a reményt fűztük, hogy előmozdítja a két ország közötti jobb megértést, a háború idején és a háború utáni időszakban kialakult ha­mis elképzelések megszünteté­sét. A szerződés már meghozta el­ső gyümölcseit. A nyugatnémet kormány üdvözli a két kor­mány közötti politikai párbe­széd szerencsés megkezdését. Leonyid Brezsnyev 1973 májusi látogatását követően ez év vé­gén Scheel szövetségi kancel­lár látogat a Szovjetunióba. A Moszkvában aláírt nyugat­német-szovjet szerződés lehe­tővé tette a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megál­lapodás megkötését is. E meg­állapodás szigorú betartása és maradéktalan alkalmazása nagy jelentőségű a két ország közötti kapcsolatok szempontjából. A két ország szempontjából még komoly problémák akad­nak. Az NSZK kormánya azon­ban megoldhatónak tartja eze­ket. / • A maoizmus a szocializmus ellenpólusa Elemzés a szovjet—kínai kapcsolatokról Moszkva — Oleg Ivanov, a Mirovaja Politika i Mezsduna- rodnije Otnosenyiju (Világpoli­tika és nemzetközi kapcsola­tok) című folyóiratban terjedel­mes cikkben taglalta a szovjet — kínai kapcsolatok történetét. Mint hangsúlyozza, a kínai- szovjet kapcsolatok a maoisták által való kiélezése — termé­szetellenes folyamat. Mint a A usztriában augusztus 1 óta új lakástörvény van ér­vényben. Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy ez új tör­vény nagy csalódást jelent a la­kók számára, ugyanis további lépés a „szabad“, vagyis a kor­látlan lakásuzsora felé. A lakás ennek értelmében már teljesen árúvá kezd válni. Amikor nz osztrák néppárti kormány 19ö7-ben olyan tör­vényt fogadott el, amely na­gyon hátrányos volt a lakók számára, az SPÜ, mint ellenzéki párt nagy hangon hirdette, hogy mihelyt többséget kap, o hátrányos lakástörvényt meg szünteti. Ezt az ígéretét az SPÖ meg­szegte, és most a polgári pár­tokkal (ÖVP és FPÜ) együtt olyan kompromisszumot kötött a parlamentben, amellyel a bér­háztulajdonosok valóban elége­dettek lehetnek. Az új törvény lényege az, hogy a magán bérháztulajdono­sok „szabad“ lakbérmegállapí­tásra jogosultak az újonnan épült lakásokban, és a halál­eset, elköltözés stb. következ­tében szabaddá váló régi laká­sokért is uzsorabért követelhet­nek. A törvény hirhedt 7. paragra­fusát nemcsak hogy meghagy­ták, hanem még meg is szigo­rították. Ez a paragrafus arra vonatkozik, hogy a régi házak tulajdonosai javításokat eszkö­zölhetnek, amelyek fejében horribilis lakbéremeléseket vé­gezhetnek. Mostantól a törvény megengedi a lakbér 25-szörösé- re való felemelését is, s ezáltal a lakók helyzete katasztrófális- sá válhat. Az új törvény ugyan előirányoz bizonyos állami lak­bérpótlékot is, de mivel az ér­vényben lévő jövedelmi határt igen alacsonyan állapították meg, a lakók túlnyomó többsé­ge nem részesülhet ebben a kedvezményben. Lakűsuisora Az SPÜ arra hivatkozik, hogy az új törvény értelmében p ház- tulajdonos a ház lebontása ese tén köteles két „egyenértékű“ lakást felajánlani a lakónak, vagy pedig pénzbeli kárpótlást nyújtani, amelynek összegét az illetékes hatóság állapítja meg. Ez azonban azt jelenti, hogy a lakónak ismét csupán valami­lyen nyomorúságos szükségla­kást kínálnak fel, vagy pedig olyan pénzösszeggel elégítik ki, amelyből még egy kis, em­berhez méltó lakást sem vásá­rolhat. A szocialista párt hívei szá­mára különösen súlyos csaló­dás az, hogy a párt azt az ígé­retét is megszegte, amellyel még néhány héttel ezelőtt dicse­kedett, vagyis azt, hogy törvé­nyes lehetőséget ad a lakáscse­rére. Ez a szabályozás különö­sen fontos volna, mivel a házi­urak a lakáscseréhez való be­leegyezésüket — mégha telje­sen egyenértékű lakásokról is van szó —, csak nagy össze­gek ellenében hajlandók meg­adni. Mindezen tények fényében még jobban kidomborodik az állami lakásépítés növelésének szükségessége. A szocialista párti kormány minden ígérge­tése ellenére azonban a lakás- építkezés erősen csökkent. A hivatalos statisztika szerint 1973-ban összesen 44 050 lakás épült, tehát 13 százalékkal ke­vesebb, mint az előző évben. Az építkezési költségek sokkal gyorsabb ütemben növekednek, mint az árak általában. E költ­ségek oly magasra hágtak, hogy Grutz bécsi polgármester nemrégen kénytelen volt beis­merni: „A lakásigénylők töme­gei számára az új lakás meg­szerzése elérhetetlenné vált.“ A kommunisták rámutattak, hogy az új lakástörvény a vál­ságos lakáshelyzetet nem szün­teti meg, hanem még jobban elmélyíti. Felmerül a kérdés, hogy a szocialista párt abszolút parla­menti többsége ellenére miért járult hozzá ehhez a kompro­misszumhoz, amely csupán a háztulajdonosok érdekeit szol­gálja. Az SPÜ most utólag ar­ra hivatkozik, hogy ez a tör­vény csupán „az első lépés a mai idők követelményeihez va­ló alkalmazkodás felé“. Azt ál­lítják, hogyha az SPÜ a kővet­kező 1975. évi választásokon új­ból abszolút többséget kap, ak­kor gondoskodik majd „további javulásról“ a lakók érdekében. Tehát csupán választási taktikai mesterkedésről van szó. Kérdés azonban, bevalik-e számításuk? Hisz az osztrák dolgozók így gondolkodnak: ha a szocialista párt ‘ parlamenti többségének birtokában sem tartotta be ígéreteit, miért higyjünk abban, hogy a következő választások során betartja? szovjet—kínai kapcsolatok tör­ténete bizonyítja, nincs és nem is lehet objektív ok. a két test­véri nép elidegenedésére, még kevésbé szembeállására. Éppen ellenkezőleg, a két ország ba­rátságának és együttműködésé­nek megvan minden előfeltéte­le. Ennek ellenére Mao Ce-lung csoportja tovább folytatja rom­boló munkáját a szovjet—kínai kapcsolatok területén, ami tel­jes mértékben ellentmond a kí­nai nép alapvető érdekeinek. Egyidejűleg Pekingben nyíltan és szívósan meghamisítják a szovjet—kínai kapcsolatokban támadt nehézségek és nézetel­térések igazi okait és jellegét. A Kínai Kommunista Párt ve-""' zetői, amikor ellenséges politi­kát folytatnak nemzetközi szín­téren a szocialista közösséggel szemben, lábbal tiporják a szo­cialista állam külpolitikájának marxista-leninista elveit. A Kínai Népköztársaság kor­mánya, miközben megtagadja nemzetközi színtéren az együtt­működést a szocialista közös­séggel, harcol a Szovjetunió és más szocialista országok ellen, egyidejűleg igyekszik gazdasági és politikai kapcsolatokat te­remteni az imperialista hatal­makkal. Az imperialista erők pedig teljes mértékben tisztá­ban vannak azzal, hogy a pe­kingi vezetők harsogó ultrafor­radalmi frazeológiájuk leple mögött készek támogatni az ag­resszív imperialista erőket — állapította meg Oleg Ivanov, majd végezetül a következőket írta: „A maoizmus a szocializmus kibékíthetetlen ellenfele, anti- pólusa. Ezért az ellene folyta­tott határozott harc internacio­nalista osztálykötelesség a kí­nai dolgozók iránt. A szovjet kommunisták, amikor leleplezik a maoizmust — a szocialista Kínáért, Kína marxista—leninis- ta pártjáért, a kínai nép érde­keiért harcolnak, amely Mao Ce-tungnak és híveinek árulása következtében került szeren­csétlen helyzetbe. Mi nem va­gyunk Kína-ellenesek, mi Mao- ellenesek vagyunk, ez pedig azt jelenti, hogy a Kínai Népköz- társaság és a kínai nép igazi barátai vagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents