Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-14 / 191. szám, szerda
PORTUGÁLIA NAGYKÖVETSÉGEKET ÁLLÍT FEL A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN Börtönlázadás Lisszabonban • Zavargások Mozambikban PINOCHET: CHILE „NEM ÉRETT“ A POLITIKAI SZABADSÁGRA az Neu) York — Mario Soares portugál külügyminiszter a Biztonsági Tanács soros elnökéhez intézett levelében a tanács tagjainak tudomására hozta, hogy Lisszabon a közeljövőben „de jure“ elismeri Blssau-Guinea Köztársaságot. A levél szerint a portugál kormány nyilvánosan is hangot akar adni annak a szándékának, hogy a lehető legrövidebb időn beliil kivonja katonai egységeit Bissau-Guinea területéről, és csak annyi katonát hagy ott, amennyire a bissaul hatóságok igényt tartanak és amennyiben közös megállapodással egyetértésre jutnak. A portugál kormány megalapozni és fejleszteni kívánja együttműködését Bissau-Guineú- val gazdasági, kulturális, technikai és más területeken, a függetlenség, a kölcsönös tiszteiét és az egyenlő jogok alapján. Lisszabon — Valamennyi reggeli portugál lap az első oldalon közölte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúan javasolta a világszervezet közgyűlésének a Bissau-Guinea i Köztársaság jelvételét. A lapok ismertetik ' Velga Simao portugál nagykövet felszólalását, amely ismételten leszögezte: a lisszaboni kormány a legrövidebb időn beliil kész „de jure“ is elismerni független államként a köztársaságot. A nagykövet kijelentette: a portugál csapatokat rövid időn belül kivonják az országból és a köz- igazgatást mindenütt átadják a köztársaság képviselőinek. Ezekről a kérdésekről most folynak a befejező tárgyalások a portugál hatóságok és a PAIGC, Bissau-Guinea és a Zöldfoki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának képviselői között. Lisszaboni értesülések szerint a csapatkivonás és a helyi köz- igazgatás átadása augusztus végére, szeptember elejére fejeződik be s ezt követően kerül sor a formális elismerésre a portugál kormány részéről, illetve a diplomáciai kapcsolat felvételére Bissau-Guineával. Lapjelentések szerint ugyanakkor Mozambik egyes részein feszült helyzet alakult ki. A portugál katonai parancsnokság az elmúlt napokban katonai erősítéseket küldött Antumo Enes kikötővárosba, ahol véres összetűzések zajlottak le. Meg nem erősített hírek szerint ismeretlen eredetű fegyveres csoportok a városban lakóházakat, üzleteket támadtak meg, fosztottak ki és gyújtottak fel. A lakosság egy része, főként a fehérek és az indiai eredetűek elmenekültek a városból. A FRELIMO helyi vezetői azt hangsúlyozták, hogy a felszabadítási szervezetnek semmiféle köze sincs az akcióhoz. Az ország más részein nagyjából teljes a nyugalom, s csak elszórt incidenseket jelentenek. Angolában a hét elején ugyancsak helyreállt a rend, a portugál hatóságok azonban készenlétben állnak arra az esetre, ha szélsőséges elemek újra zavargásokat akarnának kirobbantani. Lisszaboni értesülések szerint a három párhuzamosan 1974. VIII. 14. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Minneapolis körzeti bírósága bűnösnek találta Norman Sher- mant, Hubert Humphrey volt demokratapárti alelnök egykori sajtótitkárát és egy társát illegális pénzeszközök felhasználásában. A vád szerint a volt sajtótitkár Humphrey 1972-es elnökválasztási kampánya és más demokratapárti kampányok során a tejipartól kapott illegális pénzadományokat használt fel. JUGOSZLÁVIA a vöröskereszt útján kétmillió dinár összegű, úgynevezett humanitárius segélyben részesíti a Banglades Népi Köztársaságot. Jugoszlávia e segélyakció keretében elsősorban gyógyszert és élelmiszert szállít az árvízkatasztrófa sújtotta ázsiai országnak. működő felszabadítási szervezet, az h'NLA, az MPl.A és az Unita között tárgyalások folynak a közös álláspont kialakítására. Vasco Goncalves portugál miniszterelnök fogadta Arnold Kalinyint, a Szovjetunió első nagykövetét, és szívélyes hangulatú megbeszélést folytatott vele a két ország kapcsolatairól. A portugál külügyminisztérium egyébként közölte, kinevezte az ország moszkvai nagykövetét. Dr. Mario Neves, az új nagykövet rövidesen elutazik állomáshelyére. A minisztérium azt is bejelentette, hogy megkezdik a nagykövetségek felállítását az európai szocialista országokban, annak megfelelően, hogy Portugália és a szocialista országok között létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok. Moszkván kívül egyelőre Szófiában, Prágában és Berlinben hoznak létre nagykövetséget. A Portugál Kommunista Párt nyilatkozatban foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy a Sala- zar-féle politikai rendőrség fog- vaturtott tagjai lázadást robbantottak ki egy lisszaboni börtönben. A párt azonnali és hatékony vizsgálatot követel az ügyben, egyben leszögezi: a Sa- lazar-rezsim ügynökeit mielőbb bíróság előtt kell felelősségre vonni tetteikért. A nyilatkozat leszögezi, felül kell vizsgálni az országban a büntetésvégrehajtás rendszerét is, mert számos börtönigazgató még a fasiszta rendszer idejéből maradt vissza helyén. Mint ismeretes, a fasiszta titkosrendőrség és politikai rendőrség, a Pide és a DGS mintegy hatszáz letartóztatott tagja van vizsgálati fogságban a lisz- szaboni központi börtönben. A rabok fellázadtak, elfoglalták a börtön központi épületét, a tetőről és a falakról megpróbáltak propaganda-jelszavakat kiabálni, s azt követelték, hogy ügyükben azonnal hozzanak döntést. Az épületet rendőri és katonai egységek vették körül, a lázadás hírére pedig sok száz lisszaboni sietett a helyszínre. A tüntető tömeg azt követelte, hogy a lehető legerélyesebben számolják fel a fasiszta rabok lázadását és kemény kézzel büntessék meg a Pide egykori ügynökeit. A hatóságok helyreállították a rendet. Santiago — Augusto Pinochet tábornok, a chilei katonai junta vezére kijelentette, hogy Chilében legalább két évig nem engedélyeznek semminemű politikai tevékenységet és a marxista politikai pártokat „örökre“ betiltják. Cinikusan hozzáfűzte, hogy Chile „még nem érett meg“ a politikai szabadságra és ezért a katonák maradnak hatalmon mindaddig, amíg nem teljesítik feladatukat. Moszkva — „Chile tragédiája. Adatok és dokumentumoku címmel gyűjteményt jelentetett meg Moszkvában a politikai irodalmi kiadó és az APN sajtóügynökség. A kiadvány szerkesztői dokumentumokra építve feltárják a reakciós katonai államcsíny hátterét, bemutatják a puccs végrehajtói mögött álló erőket és beszámolnak arról a véres terrorról, amelyet a junta folytat a nép ellen. A könyv egyik fejezetét Luis Corvalánnak szentelték. Idéznek a Chilei Kommunista Párt főtitkárának beszédeiből és cikkei bői. A válogatásban szerepelnek, azok az anyagok is, amelyeket a chilei katonai junta bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság Ülésein tártak a világ közvéleménye elé. Lemondott az argentin kormány? Buenos Aires — Benito Lambi argentin belügyminiszter közölte, hogy a múlt kedden az argentínai kormány valamennyi tagja benyújtotta lemondását Isábel Perón köztársasági elnöknek. Lambi belügyminiszter semmit sem közölt a kormány lemondásának okáról. Az argentin belügyminisztérium ellenben cáfolta azt a Benito Lambi belügyminiszternek tulajdonított bejelentését, amely szerint az elmúlt héten az arKissinger- találkozó Washington — Henry Kissinger amerikai és Iszmuil ťahmi egyiptomi külügyminiszter Washingtonban a közel-keleti béke helyreállítását szorgalmazó legújabb lépésekről tárgyalt. Kissinger később újságíróknak kijelentette, hogy a tárgyalásokon érintették a két ország bilaterális kapcsolatait is. Kissinger és Fahmi részt vett az amerikai—egyiptomi együttműködési bizottság plenáris ülésén. Ez a bizottság — mint ismeretes — Nixon volt amerikai elnök júniusi egyiptomi látogatása során jött létre. Jólértesült körök szerint az egyip tömi fél azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok a két ország gazdasági együttműködésének részeként Egyiptomnak adjon nagyarányú élelmiszersegélyt. gentin kormány tagjai benyújtották lemondásukat Isabel Perón köztársasági elnöknek. A cáfolat ellenére Buenos Aires-l megfigyelők továbbra is valószínűnek tartják, hogy hamarosan kormányátalakításra kerül sor a latin-amerikai országban. Az argentin hatóságok széleskörű akciókat indítottak a gerillák ellen, akik, a hét végén több sikertelen támadást hajtottak végre különböző célpontok ellen. A támadások után országszerte rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be és a rendőri erők hétfőn Catamar- ca város közelében hatórás tűzharcot vívtak a gerillákkal. Az összecsapás során a rendőrségi közlés szerint 15 gerilla és 4 rendőr életét vesztette és sokan megsebesültek. A későbbi csatározásokban 4 gerilla és egy katona halt meg. Bonn — Hans-Dietrich Gen- scher nyugatnémet külügymi* niszler a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásának 4. évfordulója alkalmából az alábbi nyilatkozatot adta a TASZSZ és a moszkvai rádió bonni tudósítóinak. „Az 1970. augusztus 12-én aláírt szerződés új lapot nyitott a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok történetében. A felek, miután ünnepélyesen kijelentették, hogy elutasítják az erőszak alkalmazását, megkísérelték megkönnyebbíteni a vitás kérdések megoldását és megindítani egy hosszabbtávú fejlődést, amelyhez azt a reményt fűztük, hogy előmozdítja a két ország közötti jobb megértést, a háború idején és a háború utáni időszakban kialakult hamis elképzelések megszüntetését. A szerződés már meghozta első gyümölcseit. A nyugatnémet kormány üdvözli a két kormány közötti politikai párbeszéd szerencsés megkezdését. Leonyid Brezsnyev 1973 májusi látogatását követően ez év végén Scheel szövetségi kancellár látogat a Szovjetunióba. A Moszkvában aláírt nyugatnémet-szovjet szerződés lehetővé tette a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodás megkötését is. E megállapodás szigorú betartása és maradéktalan alkalmazása nagy jelentőségű a két ország közötti kapcsolatok szempontjából. A két ország szempontjából még komoly problémák akadnak. Az NSZK kormánya azonban megoldhatónak tartja ezeket. / • A maoizmus a szocializmus ellenpólusa Elemzés a szovjet—kínai kapcsolatokról Moszkva — Oleg Ivanov, a Mirovaja Politika i Mezsduna- rodnije Otnosenyiju (Világpolitika és nemzetközi kapcsolatok) című folyóiratban terjedelmes cikkben taglalta a szovjet — kínai kapcsolatok történetét. Mint hangsúlyozza, a kínai- szovjet kapcsolatok a maoisták által való kiélezése — természetellenes folyamat. Mint a A usztriában augusztus 1 óta új lakástörvény van érvényben. Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy ez új törvény nagy csalódást jelent a lakók számára, ugyanis további lépés a „szabad“, vagyis a korlátlan lakásuzsora felé. A lakás ennek értelmében már teljesen árúvá kezd válni. Amikor nz osztrák néppárti kormány 19ö7-ben olyan törvényt fogadott el, amely nagyon hátrányos volt a lakók számára, az SPÜ, mint ellenzéki párt nagy hangon hirdette, hogy mihelyt többséget kap, o hátrányos lakástörvényt meg szünteti. Ezt az ígéretét az SPÖ megszegte, és most a polgári pártokkal (ÖVP és FPÜ) együtt olyan kompromisszumot kötött a parlamentben, amellyel a bérháztulajdonosok valóban elégedettek lehetnek. Az új törvény lényege az, hogy a magán bérháztulajdonosok „szabad“ lakbérmegállapításra jogosultak az újonnan épült lakásokban, és a haláleset, elköltözés stb. következtében szabaddá váló régi lakásokért is uzsorabért követelhetnek. A törvény hirhedt 7. paragrafusát nemcsak hogy meghagyták, hanem még meg is szigorították. Ez a paragrafus arra vonatkozik, hogy a régi házak tulajdonosai javításokat eszközölhetnek, amelyek fejében horribilis lakbéremeléseket végezhetnek. Mostantól a törvény megengedi a lakbér 25-szörösé- re való felemelését is, s ezáltal a lakók helyzete katasztrófális- sá válhat. Az új törvény ugyan előirányoz bizonyos állami lakbérpótlékot is, de mivel az érvényben lévő jövedelmi határt igen alacsonyan állapították meg, a lakók túlnyomó többsége nem részesülhet ebben a kedvezményben. Lakűsuisora Az SPÜ arra hivatkozik, hogy az új törvény értelmében p ház- tulajdonos a ház lebontása ese tén köteles két „egyenértékű“ lakást felajánlani a lakónak, vagy pedig pénzbeli kárpótlást nyújtani, amelynek összegét az illetékes hatóság állapítja meg. Ez azonban azt jelenti, hogy a lakónak ismét csupán valamilyen nyomorúságos szükséglakást kínálnak fel, vagy pedig olyan pénzösszeggel elégítik ki, amelyből még egy kis, emberhez méltó lakást sem vásárolhat. A szocialista párt hívei számára különösen súlyos csalódás az, hogy a párt azt az ígéretét is megszegte, amellyel még néhány héttel ezelőtt dicsekedett, vagyis azt, hogy törvényes lehetőséget ad a lakáscserére. Ez a szabályozás különösen fontos volna, mivel a háziurak a lakáscseréhez való beleegyezésüket — mégha teljesen egyenértékű lakásokról is van szó —, csak nagy összegek ellenében hajlandók megadni. Mindezen tények fényében még jobban kidomborodik az állami lakásépítés növelésének szükségessége. A szocialista párti kormány minden ígérgetése ellenére azonban a lakás- építkezés erősen csökkent. A hivatalos statisztika szerint 1973-ban összesen 44 050 lakás épült, tehát 13 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. Az építkezési költségek sokkal gyorsabb ütemben növekednek, mint az árak általában. E költségek oly magasra hágtak, hogy Grutz bécsi polgármester nemrégen kénytelen volt beismerni: „A lakásigénylők tömegei számára az új lakás megszerzése elérhetetlenné vált.“ A kommunisták rámutattak, hogy az új lakástörvény a válságos lakáshelyzetet nem szünteti meg, hanem még jobban elmélyíti. Felmerül a kérdés, hogy a szocialista párt abszolút parlamenti többsége ellenére miért járult hozzá ehhez a kompromisszumhoz, amely csupán a háztulajdonosok érdekeit szolgálja. Az SPÜ most utólag arra hivatkozik, hogy ez a törvény csupán „az első lépés a mai idők követelményeihez való alkalmazkodás felé“. Azt állítják, hogyha az SPÜ a kővetkező 1975. évi választásokon újból abszolút többséget kap, akkor gondoskodik majd „további javulásról“ a lakók érdekében. Tehát csupán választási taktikai mesterkedésről van szó. Kérdés azonban, bevalik-e számításuk? Hisz az osztrák dolgozók így gondolkodnak: ha a szocialista párt ‘ parlamenti többségének birtokában sem tartotta be ígéreteit, miért higyjünk abban, hogy a következő választások során betartja? szovjet—kínai kapcsolatok története bizonyítja, nincs és nem is lehet objektív ok. a két testvéri nép elidegenedésére, még kevésbé szembeállására. Éppen ellenkezőleg, a két ország barátságának és együttműködésének megvan minden előfeltétele. Ennek ellenére Mao Ce-lung csoportja tovább folytatja romboló munkáját a szovjet—kínai kapcsolatok területén, ami teljes mértékben ellentmond a kínai nép alapvető érdekeinek. Egyidejűleg Pekingben nyíltan és szívósan meghamisítják a szovjet—kínai kapcsolatokban támadt nehézségek és nézeteltérések igazi okait és jellegét. A Kínai Kommunista Párt ve-""' zetői, amikor ellenséges politikát folytatnak nemzetközi színtéren a szocialista közösséggel szemben, lábbal tiporják a szocialista állam külpolitikájának marxista-leninista elveit. A Kínai Népköztársaság kormánya, miközben megtagadja nemzetközi színtéren az együttműködést a szocialista közösséggel, harcol a Szovjetunió és más szocialista országok ellen, egyidejűleg igyekszik gazdasági és politikai kapcsolatokat teremteni az imperialista hatalmakkal. Az imperialista erők pedig teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a pekingi vezetők harsogó ultraforradalmi frazeológiájuk leple mögött készek támogatni az agresszív imperialista erőket — állapította meg Oleg Ivanov, majd végezetül a következőket írta: „A maoizmus a szocializmus kibékíthetetlen ellenfele, anti- pólusa. Ezért az ellene folytatott határozott harc internacionalista osztálykötelesség a kínai dolgozók iránt. A szovjet kommunisták, amikor leleplezik a maoizmust — a szocialista Kínáért, Kína marxista—leninis- ta pártjáért, a kínai nép érdekeiért harcolnak, amely Mao Ce-tungnak és híveinek árulása következtében került szerencsétlen helyzetbe. Mi nem vagyunk Kína-ellenesek, mi Mao- ellenesek vagyunk, ez pedig azt jelenti, hogy a Kínai Népköz- társaság és a kínai nép igazi barátai vagyunk.
