Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-14 / 191. szám, szerda
A munkagépek több miiszakos kihasználása Az építkezési munkák gépesítése gyorsan fejlődik. A gépesítő eszközök az építkezés minden területén érvényesülnek. És ez természetes is, mert csökkentik, ill. helyettesítik a nehéz fizikai munkát, fokozzák a munkabiztonságot és növelik a teljesítményt. A gépek teljes kihasználása annál szükségasebb, minél nagyobb a beszerzési értékük, áruk. Könnyű kiszámítani, milyen kárt okoz az olyan gépek hiányos kihasználása, amelyek ára darabonként 200 ezertől 2—3 millió koronáig terjed. Ezek között a kapitalista országokból devizáért vásárolt gépek is szerepelnek. Ha a teljesítménynormák teljesítését, vagy a gépek időbeli kihasználását vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a gépek kihasználása terén még jelentős tartalékok vannak. Az SZSZK Építésügyi Minisztériuma rendeletet adott ki, amelyben előírja a legfontosabb építőipari gépek két műszakos kihasználását az építőipari vállalatoknál. E gépek közé tartoznak a központi betonkeverők, amelyek óránkénti teljesítménye meghaladja a 10 m3 betont, a T 138-as és a T 148-as tehergépkocsik, a 0,6 m3-nél nagyobb méretű kanállal felszerelt kotrógépek, valamint a legalább 1,5 m3-es lapáttal rendelkező rakodógépek. Ezzel egy- időben megjelölték azokat az építkezéseket, ahol az építőipari vállalatoknak biztosítaniuk kellett a két műszakos termelést. A Priemstav Bratislava nemzeti vállalatnál a párt-, a gazdasági és a szakszervezeti szervek részletesen foglalkoztak a gépek két műszakos üzemeltetésének kérdéseivel, és kidolgozták a két műszakos üzemeltetés bővítésének programját. Jelenleg két műszakban dolgozik a központi betonkeverő a rohozníki cementgyár építésénél és Bratislavában. A beton széthordásút 8 automixer, a beton lerakását pedig egy Putz- meister betonszivatlyú biztosítja. Ez az intézkedés a rohožníki építkezésen továbbítható zsaluzással folyamatos betonozást tett lehetővé. A vállalat gépparkját több műszakos üzemeltetésben további építkezéseken is kihasználja. A gépek nagyobb mértékű kihasználása is lehetséges volna, bár ez egész sor olyan akadályba ütközik, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Elsősorban 40—50 gépkezelő szakemberre lenne szükség, gondoskodni kell a második műszak munkafeltételeiről munkabiztonsági szempontból, valamint a karbantartási és javítási munkákról. A két műszakos üzemeltetés további bővítése az építőiparban sem könnyű feladat. Az említett problémák megoldása melleit elsősorban az szükséges, hogy a szakszervezeti és a gazdasági szervek rendszeresen együttműködjenek a dolgozókkal, s meggyőzzék őket arról, hogy n második műszak fontos és szükséges szocialista tűrsadalmönk további fejlődése szempontjából, —mf$— A termelés növelésének az igénye törvényszerűen megköveteli az új munkamódszerek, a korszerű gépi berendezések alkalmazását. Fejlett szocialista társadalmunkban nemcsak a beruházások viszik előbbre a műszaki fejlődést, jelentős szerepet kapnak ebben az öntudatos dolgozók is, akik a közös ügy iránt érzett felelősséggel alkotóan viszonyulnak a megoldásra váró feladatokhoz. A tömegszervezetek az üzemek gazdasági vezetőivel mindenütt arra törekednek, hogy a tudományos-műszaki haladással kap csulatos feladatok megvalósítása ne korlátozódjon a hivatásos technikusokra, hanem vegyék ki belőle részüket a termelésben közvetlenül résztvevő munkások is, akik a legjobban ismerik a munkahelyeket, a többtermelést gátié tényezőket és azok eltávolításának a lehetőségeit. Gya korlatilag az újitómozgalom további kiszélesítéséről van szó, mely a termelési eredmények növelésén kívül a dolgozóknak az irányításba való bekapcsolását is biztosítja. Az újitómozgalom népszerűsítésében nagy feladatok hárulnak a szakszervezetek üzemi bizottságaira, melyek a niííbelybizottságokon keresztül közvetlen kapcsolatot tartanak a dolgozókkal. Ahol jó munkát végeznek az újítá sokkal és feltalálásokkal foglalkozó albizottságok, az ered menyek nem maradnak el. A Slovakotex termelési-gazdasági egységébe tartozó üzemek dolgozói pl. ez év első fél évében 12G újítási és ésszerűsítési javaslattal többet nyújtottak be, mint a múlt évnek ebben az időszakában. S az eredmény? Több mint öt millió korona megtakarítás. Az említett üzemek dolgozói főleg olyan újítási javaslatokat adtak be, melyeknek a realizálásával elősegítik a CSKP KB és az SZLKP KB májusi plenáris ülésén elfogadott határozatokból rájuk háruló feladatokat. Mint a Slovakotex példája is mutatja, az újítómozgalom főleg akkor eredményes, ha a tudatos irányítás kizárja belőle az üsztönösséget. Ez az első és legfontosabb lépés, melyet a benyújtott újítási javaslatok elbírálására szánt idő lerövidítésének kell követnie. Ha az újítási javaslat a szakértők fiókjában porosodik, elkedvetlenedik az újító, nem is szólva a komoly nemzetgazdasági károkról. A benyújtott újítási javaslatok elbírálására szánt anyagi ösztönzők rugalmas alkalmazásával a szakszervezetek üzemi bizottságai és a vállalatvezetöségek hatáskörébe tartozó újítási és feltalálási szakosztályok ezt elkerülhetik. Rendkívül fontos, hogy az irányítószervek az üzem gazdasági eredményeit döntően befolyásoló tematikus feladatok megoldására irányítsák az újítók figyelmét. Ezeket a feladatokat a sürgető szükség diktálja s hogy nem „egetrenge- tőek“ és nem megoldhatatlanok, azt egy dubnicai számadat bizonyítja: Ebben az évben a kiadott 142 tematikus feladatból már 58-at megoldottak az újítók. Az újitómozgalom fellendítésének egy új módját vezették be a vítkovicei Klement Gettwald Vasműben és Gépgyárban. Az üzem újítói kötelezettséget vállaltak, hogy az ötödik ötéves terv folyamán 250 millió korona hasznot hozó újítási és ésszerűsítési javaslatot nyújtanak be. Az elmúlt három év folyamán már 275 millió koronát sikerült megtakarítaniuk s ezért a vállalás értékét 1975-ig ' millió koronára emelték. A kötelezettségvállalásnak ezt a formáját érdemes lenne minden üzemben alkalmazni. Öt negyedév választ el bennünket az ötödik ötéves terv végétül. A feladatok egyre nagyobbak, igényesebbek. A növekvő feladatokat az üzemek nem újabb beruházásokkal, hanem a munkatermelékenység növelésével akarják teljesíteni. Az ehhez szükséges műszaki bázis megteremtői mindenekelőtt az újítók, ezért kell minden üzem ben támogatni _ az életszínvonal további növelése érdekében kifejtett érdemdűs munkájukat. KOMLÖSI LAJOS Zemianské Kos- tolanyban úf, 220 megawatt teljesítményű hőerőművet építenek, amely a tervek szerint 1.975- ben fog elkészülni. Az oszt- ravai Teplo- techna n. v. dolgozói egy 300 méter magas kémény építésén dolgoznak, amelynek teljes egészében ez év végéig kell elkészülnie. Egyelőre nemcsak betartják az ütemtervet, hanem időelőnyre is szert tettek. Felvételünkön Karol Sula kollektívájának tagjai, akik feladataik példás teljesítésével, erejük teljéből hozzájárul nak a határidők betartásához. (Ľ. Grešner — ÜSTK-felvétel) JOZEF HROZIENCfK: A Szlovák Nemied Felkelés és a szovjet nép harcév i. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szovjet nép harca közötti kapcsolat a felkelés sikerének és Csehszlovákia népe egész nemzeti felszabadító harca sikerének kulcsfontosságú kérdése volt. Ez a tény mindenekelőtt abból következett, hogy a szovjet hadsereg döntő szerepet játszott a második világháborúban, s abból, hogy milyen célokat követett. A szovjet hadseregnek a Nagy Honvédő Háború harcvonalain vívott harca elsőrendű objektív tényező volt, amely lehetővé tette a haladó erőknek, hogy a hitleri front hátországában kibontakoztassák nemzeti felszabadító mozgalmukat. A csehszlovákiai feltételek között ehhez az alapvető tényezőhöz még egy sor specifikus vonás Is csatlakozik, amelyek hazánk belső fejlődésének, továbbá a csehszlovák munkásosztálynak és a CSKP- nek a szocializmus első országához fűződő kapcsolatai fejlődésének voltak a következményei. A külpolitikai orientáció, mint ismeretes, nőm véletlenszerű választás kérdése, de nem is pllanatnyi döntés tárgya. Az egész előző fejlődés a meghatározója. Az ország belső fejlődését nem lehet elszakítani a külső összefüggésektől, a nemzetközi fejlődéstől. A Szlovák Nemzeti Felkelést joggal tartjuk a szlovákiai haladó erők harca bizonyos csúcspontjának, amely harc azzal kezdődött, hogy a munkásosztály küzdelembe indult a szociális és nemzeti felszabadulásért. Sőt, gyökereivel, forradalmi hagyományaival messzebbre nyúlik vissza, a múlt század nemzeti mozgalmának korszakába. A haladó erők e küzdelmének nemzetközi ösz- szefüggésben is megvan a genezisük, törvényszerű fejlődési Irányzatuk, a múltbeli kapcsolatuk a forradalmi orosz nép, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után pedig a szovjet taép harcával. Az államunk jel* legéért folyó küzdelem az állam megalakulásának időszakában kezdődött; egyúttal harc folyt külpolitikai orientációnkért is. E harc átlóját a csehszlovák társadalom osztályellentétel jelentették, külpolitikai aspektusát pedig az első szocialista államhoz, a Szovjetunióhoz fűződő viszony. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szovjet nép harca közötti kapcsolatnak tehát megvannak a maga történelmi determinánsai, és mély belső összefüggései. A Szovjetunióhoz kapcsolódó orientálódás helyességét a történelem bizonyította be A két világháború közötti időszakot kitölti az a kitartó és szívós harc, amelyet a CSKP- val az élen a csehszlovák haladó erők vívtak a Szovjetunió elismeréséért, a vele való barátsági és együttműködési szerződés megkötéséért. A szovjet diplomácia, amely a szovjet népnek azt az akaratát és vágyát tükrözte, hogy hazánk népével békében éljen és együttműködjön, a másik oldalon ugyancsak nagy erőfeszítéseket tett a csehszlovák—szovjet kapcsolatok normalizálódásáért, az országaink közötti baráti kapcsolatok megteremtéséért. Annak ellenére, hogy a csehszlovák burzsoázia köztársaságunkat politikailag és gazdaságilag is a nyugati államokhoz kötötte, a csehszlovák nép — a két nemzet haladó erői, élükön a CSKP-val — kitartó harcot folytatott a Szovjetunióihoz fűződő szövetség érdekében. A csehszlovák proletariátus már 1920-ban nyíltan kimutatta a Szovjetunió iránti szimpátiáját, már akkor, amikor a csehszlovák burzsoázia a csehszlovák katonai egységeket Lengyelországban akarta bevetni a szovjet köztársaság ellen, s amikor a csehszlovák útvonalakat az imperialisták rendelkezésére bocsátották, hogy azokon fegyvert szállítsanak a szovjetek köztársasága ellen. A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt Végrehajtó Bizottsága balszárnyának 1920. október 4-én kiadott nyilatkozata többek között követelte: „ .. .egyetlen vagonnak, egyetlen hajónak sem szabad a mi területünkről átlépnie a lengyel határt! Egyetlen fegyvert se az ellenforradalom kezébe!“ — „Mint forradalmi szocialistáknak tudatában kell lenniük annak — nyilatkozták akkor a vasutasok —hogy felelősek vagyunk minden orosz munkás életéért, amelyet az a golyó olt ki, amelyet ml szállítottunk a lengyel nemeseknek... Ezért egyetlen olyan vagont sem engedünk át Lengyelországba, amelyben lőszer van ... Bizonyítsuk be, hogy az orosz elvtársak megbízhatnak bennünk!“ Hangsúlyozni kell, hogy pro- letaritásunk szimpátiái és vonzalmai nem voltak egyoldalúak. A szovjet nép az ellenforradalom és az intervenció fölött aratott győzelmével, valamint a szocialista állam építésében megtett első lépéseivel megmutatta az utat a világ proletariátusának a nemzeti és szociális szabadság eléréséhez. És nemcsak, hogy az utat mutatta meg; szocialista államiságának megszilárdításával hatékony támasza lett a világ proletariátusának az elnyomás és a kizsákmányolás elleni harcában. A csehszlovák proletariátus és az ország haladó erőinek a Szovjetunió elismeréséért és a szerződés megkötéséért vívott harca szervezeti formát is kapott; különféle szervezetek alakultak meg, például a Szovjetunióval (eredetileg az új Oroszországgal) való gazdasági és kulturális közeledés társasága, amelyet 1925-ben alapítottak meg, vagy az 1930-ban megalakult Szovjetunió Barátainak Szövetsége. Mindkét szervezet jelentős szerepet játszott az államunk és a Szovjetunió közötti közeledésért folytatott harcban, annak ellenére, hogy ki voltak téve a burzsoá hatalmi szervek üldöztetésének. A Szovjetunió védelme érdekében a kommunista párt vezette proletariátus oldalán a haladó értelmiség, az írók, újságírók, színészek, orvosok, tanítók stb. is felemelték szavukat. Ez az erőfeszítés kifejezésre jutott néhány termelőszövetkezet megszervezésében is, amelyek az alkotó szocialista internacionalizmus példaképeiként segítették a szovjet népet a szocialista társadalom építésének gigászi művében. Éppen a 30-as évek végének eseményei, a müncheni tragé- dia és az első burzsoá CSSZK belőle törvényszerűen következő összeomlása a napnál is világosabban bizonyították, hogy egyedül az a külpolitikai orientáció helyes, amelyet a csehszlovák nép, a CSKP vezette haladó erők követnek. A világfejlődés hullámverésében, a második világháború küszöbén nemzeteink nemzeti jogok nélkül találták magukat, a csehszlovák államiság nélkül, amely 1939. március 14-én és 15-én megsemmisült, de ugyanakkor azzal a mélyen átérzett és drágán megfizetett felismeréssel, hogy csakis a Szovjetunió és fegyveres erői segítségével nyerhetjük vissza a csehszlovák államiságot és megtaposott szabadságjogainkat. Ez a felismerés nagy erkölcsi támasz volt a fasizmus sötét erői ellen vívott súlyos harcokban, az anti1974. VIII. 14.
