Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-14 / 191. szám, szerda

Tanulságos kiállítás A szocialista tervezés negyedszázados eredményei Érdekes kiállítás nyílt meg a napokban a prágai vár Lovar­dájában. A kiállítás legnagyobb része a prágai építkezésekkel foglalkozik. A tervdokumentá­ció alapján a fővárosban az el­múlt 25 esztendő folyamán 100 ezer lakás épült, melyben a milliós metropolis lakosságának egyharmada él. Ez főleg a prá­gai Tervező Intézetnek köszön­hető, melynek dolgozói több mint 25 lakótelep épületeinek a dokumentációját dolgozták ki. Ám Prága nemcsak új laká­sokból áll. A kiállításon azok­kal az épületekkel is megismer­kedünk, amelyek meghatározzák a főváros jellegét. Ilyenek pl. a Merkuria, az Albatros torony- liázai vagy akár a Műszaki Fő­iskola épületei. A kiállítás látnivalóit a fel­újított, illetve a rendbehozott történelmi műemlékek, vala­mint az egészségügyi és a sport- intézményeket szolgáló és a fő­város életéhez elválaszthatatla­nul hozzátartozó épületek egé­szítik ki. Pártmunkás kitüntetése (ČSTK) — A köztársasági el­nök Ján KuTkónak 50. születés­napja alkalmából sokévi köz­életi és politikai tevékenységé ért a Munknérdemrendet ado­mányozta. A kitüntetést tegnap Košicén Ján Pirc, az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizott­ságának vezető titkára nyújtot­ta át a jubilánsnak. Ján Kufko elvtárs 1946 óta párttag, és tevőleges önfelál­dozó munkájával jelentős mér­tékben vett részt a szocialista társadalom építésében. A prole­tár internacionalizmus elvének elkötelezett híve és minden al­kotóerejével a közös ügyet szol­gálja. A kitüntetéssel a párlszervek azt a fáradhatatlan munkát ér­tékelték, amit titkári funkció­ban a pártapparátusban végez. Életmű elismerése (ČSTK) — Ján Gregorec írót és pedagógiai dolgozót 60. szü­letésnapja alkalmából tegnap Bratislavában a Szlovák írók Szövetségének Székházában bensőséges ünnepség keretében köszöntötték. A Szlovák írók Szövetsége nevében Andrej Plávka nemze­ti művész, a szövetség elnöke fejezte ki jókívánságait. A szö­vetség üdvözlő levele értékeli az ünnepelt tevékenységét, kü­lönösen az irodalomtudomány és az irodalomkritika területén. Huszonöt esztendő nem túl­ságosan hosszú idő egy ország életében. A tervező szervezetek tevékenysége mégis azt bizo­nyítja, hogy a szakemberek a nehézségek ellenére sem ültek ölbe tett kézzel. A kiállítás gaz­dag anyaga, a 800 fénykép és makett is arról győzi meg a látogatót, hogy hazánk városai az utóbbi időben a felismerhe­tő! lenségig megváltoztak. A kiállítást a nyíltság és az őszinteség jellemzi — hívják fel figyelmünket a szakembe­rek arra a tényre, hogy a ké­pek és a grafikonok közt nem csupán a kiválóan sikerült lé­tesítmények láthatók. Olyan épületeket Is felfedezünk itt, amelyekből nyilvánvaló, bogy tervezőink és mérnökeink hi Lakat is elkövetnek. Ez különö­sen a régebbi építkezések és a jelenlegiek összehasonlításából tűnik ki, ami arra is fényt de­rít, hogyan fejlődnek és mi­lyen tanulságot vonnak le a szakemberek tévedéseikből. A tanulságos kiállításból ar­ra Is következtethetünk, hogy társadalmunk nagy súlyt helyez az architektúrára, mely közmeg­elégedésre fejlődik és kihasz­nálja lehetőségeit. — km — Szovjet könyvek Csehszlovákjában Tegnap Prágában, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában a moszkvai Mezsdunarodnaja knyigu külkereskedelmi válla­lat, valamint a prágai Artia és a bratislavai Slovart képviselői sajtótájékoztatón ismertették a szovjet könyvtermés csehszlová­kiai terjesztésének eredményét. Az említett szovjet vállalat 115 országban terjeszti a szovjet tudomány és művészet alkotá­sait, s több mint ezer külföldi vállalattal tart fenn szoros kap­csolatokat. A vállalat 1973-ban hazánkba 16 086 művet szállí­tott, amelyek összpéldanyszáma elérte az egymillió 155 000-et. A szovjet könyv iránti széles körű érdeklődést jelzik pl. a prágai Svoboda és a bratisla­vai Pravda Kiadóban megjelenő kiadványok. Tavaly a Svoboda gondozásában 36, a Pravdánál pedig 32 szovjet művet adtak ki cseh, illetve szlovák fordí­tásban. Rendkívüli az érdeklő­dés az orosz nyelvű tanköny­vek, a tudományos-műszaki iro­dalom, valamint a gyermekiro­dalom iránt. Figyelemre méltó­ak a szlovákiai eredmények: az elmúlt három és fél évben két­millió példány szovjet könyvet importáltak Szlovákiába, (sm) Részegen embert ölt Rokonszenves, víg kedélyű fiú­nak tartották munkahelyén is, falujában is. Igaz, volt egy rossz szokása — szeretett a pohár fe­nekére nézni. Különösen az utób­bi időben egyre gyakrabban ita­los állapotban látták. Iszákessá- gáért barátnője is gyakran szem­rehányást tett neki, és kérte őt, hogy javuljon meg. Megígérte: kerUlni fogja a kocsmát. Ígéreté­ről azonban sokszor megfelcdke zett. Amikor megkívánta az italt, akkor egyik féldecit a másik után hajtotta fel, és nem egyszer az öntudatlanságig lerészegedett. Azon a szerencsétlen márciusi napon tulajdonképpen munkában volt — a suriankyi Üj Élet Föld­mű vessző vet kezet építőcsnportjá- ban dolgozott mint kőműves — és munkatársai társaságában mint­egy hét féldeci vodkát és több pohár sört elfogyasztott. Délután Nitrára utazott, ahol cipőt vásá­rolt magának, utána megint fel­hajtott néhány féldeci pálinkát. Falujába visszatérve az autóbusz­ról nem haza, hanem egyenesen a kocsmába ment. Barátnője kihi­vatta innen, és felrótta neki, bogy ígérete ellenére megint kocsmázik. Összevesztek. Aztán ha. zament, felpróbálla az új cipőt, majd inegvacsorázntt. Az alkohol utáni vágy később megint a ven­déglőbe hajtotta. Folytatta az ita­lozást. Saját bevallása szerint az­nap körülbelül tizenhét féldeci vodkát és négy korsó sört meg­ivott. A vendéglőből távozóban barátjával találkozott, aki szin­tén alig állt a iábán az elfo­gyasztott alkoholtól. Barátja sak­kozni hívta, de csakhamar el­nyomta az álom. A fiatal kőműves a barátjától nem ment haza, ha­nem az utcán ténfergett. Ekkur alkobolgőzös fejében felmérőit agy gondolat. Visszaemlékezett, kogy az önkéntes tdzoltótestUIet tagjaként egy asszony lakásán ellenőrzést tartott, és akkor tűz­védelmi szempontból nem talált mindent rendben. Elhatározta, megnézi, hogy azóta megválto. zott-e a helyzet. Valamivei éjfél után ért a nő lakásához. Az aj­tót zárva találta. Ezután az ab­lakkal kísérletezett. A külső ab­laktábla nyitva volt, a belső ab­laküveget betörte és bemászott a szobába. A csörömpölésre felriadt az alvó asszony, és segítségért kiáltozott. A helyiségben sötét volt. A fiatal ember gyufát gyúj­tott, hogy tájékozódjon. A segít­ségért kiáltozó nőt mindkét kezé­vel torknn ragadta és fojtogatni kezdte. Amikor kissé enyhítette a szorítást, az asszony ismét sikol­tozni kezdett. Ezért, hogy vég­leg clhallgattassa, még erősebben fojtogatta, és csak akkor engedte el a nőt, amikor már nem muta­tott életjelt. A holttestet az ágy­ra fektette és dunyhával leta. karta. Aztán anélkül, hogy gon­dolkodott volna rajta, magához vett néhány családi fényképet, egy műanyagzacskót a nő csalá­di irataival, továbbá egy ima­könyvet és egy hálúinget. A fényképek kivételével ezeket a dolgokat útközben eldobálta. A tárgyakat a feltüntetett helyeken a nyomozók megtalálták. A fiatalember késő éjszaka ment haza. Reggel munkába in­dult. Itt elégette az áldozata la­kásáról elvitt fényképeket. Né­hány érával később a rendőrség letartóztatta. A huszonnégy éves ]. V. a ször­nyű bűncselekményt semmi más­sal, csak részegségével tudja in­dokolni. Az ügyészség emberölés bűntettéért emelt vádat ellene. Az ügyben a Bratislavai Kerületi Bí­róság a közeljövőben boa ftéle- t#t. Igái) „ESZMECSERE-BÉKÜLÉKENYSÉG­KOMPROMISSZUM-EGYŰTTMÍÍKÖDÉS“ (Folytatás a 1. oldalról) „A Szovjetunióhoz szólva — mondotta Ford elnök — kötele­zem magam a legutóbbi három év folyamán követett út folyta­tására. A mi népünk — és az egész emberiség — számára nemzeteink békés együttélésé­nek — ahol lehetséges: együtt­működésének — és nemzeteink pozitív, békés kapcsolatainak a nukleáris korszakban nincs al­ternatívája“ — hangsúlyozta rendkívüli nyomatúkkal az el­nök. Nagy tapssal fogadott ki­jelentéséhez — ismét a demok- ralapárti többség támogatására apellálva-— a néhai Kennedy elnök beiktatási beszédéből idézte: ,,sohase tárgyaljunk fé­lelemből. de sohasem féljünk tárgyalni“. Bemutatkozó kongresszusi üzenetét az új elnök „nemzeti egységre és összefogásra“, szó­lító felhívásokkal fejezte be, mondván: „honfitársaim, jó el­nök akarok lenni, s ehhez ké­rem támogatásukat“. A kong­resszus tagjai ismét felállva, hosszan tartó tapssal és ováció­val ünnepelték az USA négy nappal ezelőtt beiktatott 38. el­nökét. Mi várható Nixon távozása után? Az APN kommentárja Moszkva —■ Az egyik legbo­nyolultabb, leghosszabb (és leg­zajosabb) amerikai belpolitikai válság folynmányaként Richard Nixon, az Egyesült Államok 37. elnöke beadta lemondását. E válság többsíkúsága, mélysége és elsődleges oka jóval túllépi a Watergate-szó kereteit, aho­gyan az ügyet az amerikai és sajtó tv könnyedén elnevezte. Az elnök távozása után a legelső jogos kérdés, amit az emberek feltehetnek, az, hogy mi vár a továbbiakban a nem­zetközi feszültség enyhülésére, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­ban a politikai légkör utóbbi években elért normalizálódásá­ra. Természetesen, hogy ezt a kér­dést mi, szovjet emberek is fel­tesszük önmagunknak. Az aláb­biakban szeretnék válaszolni rá: Az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javulása a Szovjet­unió számára országunk béke­szerető lenini külpolitikája többéves erőfeszítéseinek logi­kus és természetes eredménye, a XXIV. pártkongresszuson el­fogadott békeprogram követke­zetes megvalósításának eredmé­nye. Az Egyesült Államokban vi­szont másként áll ez a kérdés. Csak a teljesen korlátolt embe­rek nem láthatták meg ezekben az években, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének folya­mata az Egyesült Államok szá­mára mos! is, és továbbra is a korábbi amerikai külpolitikai irányvonal „gyötrelmes átérté­kelésével“ párosul, annak elle­nére, bogy a hidegháborúnak ez a kurzusa már régen bebizo­nyította teljes képtelenségét. Két alapvető ok is van, amely a legutóbbi változásokhoz ve­zetett az Egyesült Államok kül­politikájában, és mindenekelőlt ahhoz, hogy a szovjet—ameri­kai kapcsolatok történetében az Egyesült Államok első ízben dolgozta ki a Szovjetunióval együtt a két ország közötli köl­csönös kapcsolatok alapelveit, s ismerte be, bogy az atom­korszakban a különböző politi­kai, gazdasági ps ideológiai rendszerű államok békés egy­más mellett élésének politiká­ján kívül más alternatíva elkép­zelhetetlen. Az első ok: az új nemzetközi erőviszonyok. A másik az, bogy az uralko­dó amerikai körök számos kép­viselője rájött: a kommunista- ellenes dogmák, az amerikai külpolitika e „szent tehenei“, az utóbbi negyedszázad alatt nemcsak mnddőknék bizonyul­tak, hanem bizonyos érvágást is jelentettek az Egyesült Ál­lamok számára. A probléma nem áz, bogy ledöntsék a szov­jet kerítéseket, hanem az, bogy minél gyorsabb és kellőkép­pen kijavítsák az amerikai homlokzatot. Ezzel egyáltalán nem akarjuk azt állítani, bogy Moszkva és Washington kapcsolatában „most már minden rendben van, csak az isten adja áldását rá“ — mint mondani szokták. Ma­radnak még problémák (köz­tük komolyak is), amelyeket meg kell oldani. Lesznek még kétség kívül viták is, amelye­ket rendezni kell. Kétségtelen továbbá: az amerikai vezetés­ijén bekövetkezett változással kapcsolatban az Egyesült Ál­lamok jelenlegi külpolitikai irányvonalának ellenzéke meg­duplázza erőfeszítéseit, hogy az Egyesült Államok nemzeti ér­dekei ellenére újból és újból kísérletet tegyen, ha nem is az enyhülés megszilárdulást folya­matának a teljes meghiúsításá­ra, de legalább fékezésére. Bármilyen heves is legyen az előttünk álló küzdelem, ame­lyet az enyhülésért folytatunk, a mai napig Ismert tényekből kiindulva kellő optimizmussal és meggyőződéssel állíthatjuk: aligha a hidegháborús erőké a jövő. A jelen kevésbé borús, mint a múlt, hiszen az enyhülés politikája ma sokkal szilárdabb tömegbázisra támaszkodik, mint támaszkodhatott tegnap, vagy tegnapelőtt. Ami pedig magát á Waterga- te-ügyet illeti, keletkezése okáé­nak elemzése külön téma len­ne. Minthogy ez az ügy az Egyesült Államok kizárólagos beliigye, hogy a válságot szülő közvetlen konkrét okok nem je­lentenek újdonságot, sem Ame­rika, sem más tőkés államok számára. A hatalom édes gyü­mölcseiért vívott pártközi harc törvényellenes és titkos mód­szereit (sikerrel vagy kudarc­cal) egyaránt alkalmazták az óceánon túl mind a távoli, mind pedig a közelmúltban, ezek ön­magukban és már régóta a leg­csekélyebb mértékben sem kel­tik fel az amerikai politikai élet megfigyelőinek figyelmét. Ez azonban, külön téma. Nixon lemondása elkerülhetetlen volt Hanoi — Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány kül­ügyminisztere nyilatkozatot adott a South Vietnam is Struggle című hetilapnak Ri­chard Nixon amerikai elnök le­mondásával kapcsolatban. Nixon lemondása — hangsú­lyozta Binh asszony — elke­rülhetetlen következménye volt az amerikai vezető körök­ben uralkodó éles ellentmondá­soknak. A volt amerikai elnök a szerzője a „vietnamizált há­borúnak“, annak a brutális, ag- ressziós háborúnak, amely viet­nami vérrel és amerikai fegy­verekkel, s dollárral folyik. A párizsi megállapodás aláírása után a Nixon-kormányzat nem volt hajlandó tanulni a törté­nelem leckéjéből, makacsul fo­kozta az Egyesült Államok há­borús részvételét s a katonai segélyt a Thieu-rezsim számá­ra, rendszeresen megsértve « Vietnamról szóló párizsi meg­állapodást, újabb kiadások e« újabb kudarcok terhét róva az Egyesült Államokra. A Fehér Házban bekövetke­zett személyi változásról szól- va Binh asszony kijelentette: Gerald Ford elnök számára most felmerül a kérdés: melyik utat kövesse, ha ki akarja ve­zetni az országot a jelenlegi válságból. Ha Dél-Vietnamban a háború „vielnamizálásának“ je­lenlegi útján halad, fokozza * katonai segítséget Thieu-nak és közreműködik a párizsi megál­lapodás szabotálásában, úgy bi­zonyosan a Nixon-kormányzat sorsára jut. A Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya a maga részéről kitart korábbi állásfoglalása mellett, szigorúan tiszteletben tartva s lelkiisme­retesen végrehajtva a párizsi megállapodást. „üresjárat" Genfben Genf, Ankara, Athén — A Ciprus jövőjével foglalkozó genfi értekezlet résztvevői ked­den délelőtt nem tartották meg korábban tervezett plenáris ülésüket, hanem ismét nemhi­vatalos. kétoldalú tárgyaláso­kat folytattak. James Callaghan brit külügy­miniszter újságírók ©lőtt ké­sőbb kijelentette: javasolta a török és a görög külügyminisz­ternek, hogy az értekezlet mun­káját 36 vagy 48 órára függesz- szék fel, és ezzel teremtsenek lehetőséget arra, hogy a részt­vevők konzultálhassanak kor­mányaikkal. Az angol diplo­mácia vezetője ugyanakkor le­hetségesnek mondotta, hogy mégis hivatalos találkozót tar­tanak az elnapolás előtt. Az athéni küldöttség szóvi­vője szerint a görögök elfogad­ták a halasztásra vonatkozó brit javaslatot, de a törökök még nem válaszoltak Callag­han külügyminiszter ajánlatá­ra. A török fél azzal fenyegető­zött, hogy szabotálja az érte­kezletet, ha nem kap kielégí­tő választ a kanton-típusú szö­vetségi rendszeren alapuló tö­rök terv elfogadásáról. Mint Ismeretes, a két cipru­si fél képviselőjének és Cal­laghan brit külügyminiszter­nek megbeszélésén — mint Gü- nes török külügyminiszter kö­zölte — a török fél nevében Denktas kompromisszumos ja­vaslatot terjesztett be, amely­nek értelmében Cipruson föde­rációs állam keretei között összesen hat török kantont hoznának létre, közülük a leg­nagyobbat Kyrénia körzetében. Günes szerint ez a javaslat azt jelenti, hogy Törökország „el­áll a sziget merev kettéosztá­sának“ eddigi tervétől. A hírügynökségi jelentések szerint Kleridesz ügyvezető ciprusi elnök, a görög fél kép­viseletében elutasította a török javaslatot és távozott a Nemze­tek Palotájából. Mint mondot­ta, hamarosan megteszi a ma­ga javaslatait. Günes egyébként korábban sejtetni engedte: ha a görög fél elutasítja javaslatát, kevés kilátás lesz a megegyezésre. „Nem ez lesz az első konferen­cia, amely eredménytelenül végződik“ — mondotta. Büjient Ecevit török minisz­terelnök kijelentette: „Ha a tárgyalások megszakadnak, a török kormány a körülmények követelésének megfelelően fog cselekedni“ — mondotta új­ságíróknak Bíilent Ecevit, aki egyébként kedden délelőtt a török hadsereg vezetőivel ta­nácskozott a ciprusi helyzet­ről, és a jelentések szerint dél­utánra összeült a kabinet rend­kívüli üléso. Athénban bejelentették, hogy az Egyesült Államok nagyköve­te átadta Karamanlisz minisz­terelnöknek Henry Kissinger amerikai külügyminiszter sze­mélyes üzenetét. A görög kor­mányfő telefonon azonnal kap­csolatba lépett a Genfben tár­gyaló Mavrosz külügyminisz­terrel. A levél tartalmából sem­mit sem hoztak nyilvánosság­ra, de egyes diplomáciai meg­figyelők úgy vélik, hogy Kis­singer „mérsékletre“ intette *i görög kormányt. Athén — Az EDA, az egysé ges demokratikus baloldal5 párt Athénben hivatalosan be jelentette, hogy hétéves szü­net után megkezdi tevékenysé­gét. Az EDA egyébként az első politikai párt, amely a görög­országi polgári közigazgatás helyreállítása után hivatalosan is bejelentette, működésének folytatását. Az EDA végrehajtó bizottsá­ga által aláírt közlemény fel­szólítja a baloldali és haladó demokratikus gondolkodású gö­rögöket, hogy csatlakozzanak a párthoz. 1974. Vili. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents