Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-13 / 190. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK SZÜLÉSI F. V.: Az 1968/88 sz. tör­vény értelmében a fizetett szü­lési szabadság feltétele, hogy a női dolgozó a szülés előtti két évben legalább 270 napon át volt biztosítva, továbbá, hogy a terhesség szüléssel végződjék. Szülésnek csak az számít, ha a magzat a szülés után él, továbbá a halva szült gyermek is, ha az legalább 28 heti terhesség után született. Korábbi szülés vetélésnek szá­mít. Vetélés esetére az általá­nos betegbiztosítási előírások szerint az elismert betegállo­mány idejére táppénz jár. Egyébként az 1968/88. sz. törvény 12. § 3. bekezdése ér­telmében a 28 hétnél hosszabb terhesség után halva született gyermek esetében a fizetett szülési szabadság csak 12 hé­tig jár, azzal a feltétellel, hogy az anyának a szülés napját is beleértve mindenképpen a szii­vOSÁGÜGYBEN lés után még 6 bét szülési sza­badság jár. Az idézett rendelkezés 4. be­kezdése értelmében abban az esetben, ha a gyermek később a 26 vagy 35 hetes szülési sza­badság ideje alatt hal meg, az anyának a gyermek halála után két hétre van igénye szü­lési segélyre, minden esetben azonban legalább 12 heti szü­lési szabadságra, és a szülési szabadság az ilyen esetben sem végződhet a szülés után 0 hét eltelte előtt. Az ilyen anyának semmiképpen 'Sincs azonban igénye segélyre a 28 illetve 35 hétnél hosszabb idő­re. Mivel Ön a terhesség 28 hetének eltelte előtt szült és ez a fentiek értelmében veté­lésnek számít, így csak az or­vos által elismert időre — a betegállománya idejére — táppénzre van Igénye. NYUGDÍJÜGYEKBEN „Remény“ jeligére: A dolgo­zók nyugdíjbiztosításáról szó­ló 1964/101. sz. törvény 30. § 3. bekezdése értelmében férje halála után egy évig, tehát 1973 áprilisáig folyósított özve­gyi járadéka ez év decemberó- . an újból feléled, mivel a tör­vényben meghatározott két éven belül a járadék beszün­tetésétől számítva betölti a 45. életévét és két gyermeket ne­velt fel és közben nem ment újból férjhez. Az újrafolyósí- tást a Správa dôchodkov hiva­talától kérje majd. Mivel az említett időpontban már nem gondoskodik árvajáradékra jo gosult gyermekről, az idézett törvény 32. §-a értelmében öz­vegyi járadékát azon összeg felével fogják csökkenteni, amely összeggel az özvegyi járadék és havi brutló-fizetése egyesített összege meghaladja a havi 1500 koronát, pl. ha az özvegyi járadék 800 korona, a bruttófizetés 1400 korona, együtt 2200, az 1500 korona le­számítása utáni 700 korona kü­lönbözet felével, tehát 350 ko­ronával csökkentik majd az öz­vegyi járadékát. Ha majd saját munkaviszonya alapján öregsé­gi vagy rokkantjáradékot él­vez, a nyugdíjtörvény 56. § a értelmében a magasabb jára­dékot teljes összegében, az alacsonyabb járadékot fele összegben fogják folyósítani. V. M.: A háztáji föld helyett az efsz más juttatásban része­sítheti tagjait. A háztáji földek kérdését illetően is újabb szabá­lyozás az előkészületben levő új efsz töivény és mintaalap­szabályoktól várható. Egyéb­ként az efsz helyes mérlegelés alapján adta át a strandfürdő kezelését az arra hivatottabb jednota szövetkezetnek. Az ed­digi rendelkezések is többször javították a legalacsonyabb nyugdíjakat és ez a nemzeti jövedelem és az államháztar­tás bevételeinek további emel­kedése esetében a jövőben is várható. Társadalmunk ezzel is elismeri a régi szövetkezeti ta­gok érdemeit, hogy jelentéke­nyen nehezebb körülmények között lehetővé tették a mai virágzó és jól jövedelmező eísz-ek létezését és további fejlődését. Egyébként az elsz- ek szociális alapjukból rend­szerint jelentékenyen hozzájá­rulnak a régi efsz nyugdíjasok életszínvonalának emeléséhez. G. L.: 84 éves édesanyja nyilván szociális segélyt élvez. A szociális segély összegének megállapításánál a ráutaltság mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az egészségi állapotot, a kereseti és más bevételi lehetőségeket, a családi körülményeket, a kü­lön háztartás szükségességét, a családi hozzátartozók eltar­tási kötelezettségét is. Az ér­vényes irányelvek szerint a rá szoruló szülő, családtag eltar tásához az olyan gyermek, szü­lő köteles hozzájárulni, akinek havi keresete meghaladja az 1300 koronát (a gyermek-szü­lővel szembeni vonatkozásban, ha a szülők együttes jövedelme meghaladja a havi 1900 koro­nát). Ezen havi összegek min­den eltartott személy után (íeleség, gyermekek) stb. ha­vi 600 koronával emelkednek, ha nincs saját jövedelmük. Ha van saját bevételük, de 600 koronánál kevesebb, csak a különbözetet lehet figyelembe venni. A 70 évnél idősebb, a teljesen rokkant, vagy ha a szociális segélyt kérelmező az ellenállás részt vevője volt az olyan személy az eltartási kö­telezettséggel bíró személy számára két személynek szá­mít (az eltartási képesség megítélése kérdésében). MUNKAJOGI ÜGYEKBEN T. I.: Ha meghosszabbított fizetés nélküli szülési szabad­sága után tér vissza munka­helyére, a munkaadó vállalat­nak a munkatörvénykönyv 147. §-a 2. bekezdése értelmében a munkaszerződésének megfele­lő munkára [tehát nem feltét­lenül azonos munkahelyre) kell beosztania. Ha ez nem len­ne lehetséges amiatt, mivel a munka már megszűnt, a mun­kaadó vállalat önt az ön mi­nősítésének megfelelő munka­helyre köteles beosztani. A fi­zetett szülési szabadság a sza­badságigény szempontjából munkatevékenységnek számít, így igényelheti az 1974. évre járó 3 hetes rendes szabadságát. Férjének 1972-ben 11 igazo­latlan napot írtak és azért a következő években duplájával, azaz 22 munkanappal csökken­tik szabadságát. Kérdi helyes e a munkaadó vállalat eljárása? A munkatörvénykönyv 1965/ /66. 111. 1970/60. sz. végrehaj­tási rendelete 16 § 2. bek. értelmében a munkaadó válla­lat az üzemi bizottság előzetes hozzájárulásával minden el­mulasztott műszakért a sza- badságot 1—3 nappal csökken­ti. Az idézett előírás értelmé­ben azonban csak úgy lehet a szabadságot csökkenteni, hogy a dolgozónak igénye marad mindenkép egy évben legalább egy hót szabadságra. Ha fér­jére kiszabott 11X2, azaz 22 tuunkanap szabadság csökken­tést részben vagy egészben nem tudták az 1972. év folya­mán foganatosítani (pl. azért, mivel a szabadságát már rész­ben, vagy egészben a csökken­tés előtt kivette), a csökken­tés megvalósítható volt a kö­vetkező, tehát férje esetében az 1973. évben az 1973. évi szabadság terhére, de azzal a korlátozással, hogv egy hét szabadság merítésére ininden- kép igénye maradt. További évre (férje esetében az 1974-es évre) az 1972. évi szabadság­csökkentés realizálását már nem lehet átvinni (lásd Urba- nec, Tyc „Dovolená na zotave­nou“, Práce, Praha. 1970. 103— 107. old. törvénymagyarázatát). K. J.: Volt menye a válás után joggal igényli fiával a családi törvénykönyv értelmé­ben a gondozásra bízott két kiskorú gyermekre a tartásdí­jat a gyermekek apjától, és ettől függetlenül saját munka- viszonya alapján jogosan kap­ja a két gyermekre járó csa­ládi pótlékot. A családi pótlék a betegbiztosítás juttatása és mindig azon sztilő kezeihez kell kifizetni, aki a gyermekről közvetlenül gondoskodik. A családi pótlékot nem lehet be­számítani a tartásdíjba, a bíró­ság azonban a tartásdíj meg állapításánál a figyelembe ve­szi, hogy a gyermekről közvet­lenül gondoskodó szülő a gyer­mekekre családi pótlékot is kap. Dr. F. J. ZENEKÖZVETÍTÉS A MUNKAHELYEN Hazánkban és külföldön egyaránt sok üzem­ben megszokták már a dolgozók a munkahelye­ken a muzsika közvetítését. Közismert dolog ugyanis, hogy még az átlagos muzikalitású em­berre is erősen hatnak a kellemes dallamok. Hangulata, közérzete javul, a sajátos feszült­séget, tettrekészséget kiváltó élénk ritmusokkal szinte együtt mozog. Ezért hagyományos lelke­sítője a zené a gyűléseknek és a felvonulások­nak. De kell-e, hasznos-e a munkahelyeken? Mit mutatnak a munkalélektani kimutatások, amelyek tudományosan kidolgozott tervek és módszerek alapján tanulmányozzák az „ipari“ zenének a munkások kedélyére és a termelésre gyakorolt hatását? Hogy ez a látszólag egyszerű probléma meny­nyire bonyolult, azt az alábbi megfigyeléssel világíthatjuk meg. Egy tervezőiroda munkatermében, ahol tizen­kilencen dolgoztak, gyakran bekapcsolták a rádiót. A pszichológusok kérésére az egyik mér­nök feltűnés nélkül feljegyezte, hogy melyik napszakban hány órát szól és mit közvetít a rádió. A több héten át készüli följegyzéseket áttekintve szinte komikus kép tárult a felmé­rők elé. Az egyik napon — például — tizen­kétszer kapcsolták ki és be a rádiót. Volt, aki kívánta a rádiózást, volt, aki meg unta. A rádió keresőgombját — új meg új műsorokat keresve — ugyanazon a napon tizenkétszer for­gatták el. A rádió állandó súrlódást, sőt vesze­kedést okozott, s ez persze zavarta a folyama­tos munkát. A tizenkilenc megkérdezett közül mindössze egy kívánta, hogy egész nap szóljon a rádió. Hatan azt javasolták, hogy csak időn­ként kapcsolják be, ebédszünetben, vagy a munka kezdetén. Négyen azt válaszolták, hogy nekik a rádió nem hiányzik, akár el is vihetik, nyolc pedig a leghatározottabban tiltakozott a rádiózás ellen, azzal a megokolással, hogy el­tereli a figyelmét a munkáról. E tervezőirodában tehát a zene több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott. Csak­hogy egész sereg példa van épp az ellenkező­jére is! Miért szavazott hát itt aránylag sok dolgozó a rádió ellen? Azért, mert a rendszertelen, ötletszerű, egy­két ember kénye-kedvét töltő rádiózás és az ellentétes szándékok összecsapásával járó vi­ták bomiasztották a kollekív munkát. A mun­kahelyi zene'közvetítésnek tehát az az első sza­bálya, hogy a közvetítés rendszeres legyen, és a lehető legteljesebben tartsa szem előtt a termelésnek s a dolgozóknak az érdekelt. Nem könnyű azonban eldönteni, hogy mikor előnyös és mikor hátrányos a zene a termelés­re, és nem könnyű meghatározni a zeneközve­títés legcélszerűbb idejét sem. Ott, ahol a munkás már évek óta dolgozik, a munkáját gyakorlottan, gépiesen, szinte auto­matikusan végzi. A futószalag mellett unal­mas, monoton munka közben a zene változatos­ságot jelent, az egyhangúságban elbágyadt em­bert fölfrissíti, s az agy ún. kéreg alatti zó­náira hatva növeli az éberséget. A munkapszichológusok ezt a szabályt állí­tották fel: Minél egyhangúbb a munka, minél jobban kívánja a zenét a munkás, annál na­gyobb mértékben növeli ez a termelési ered­ményt; minél jobban megengedi a munka a beszélgetést, annál jobban növeli a zeneközve­títés a termelést. A zenének tehát akkor van fokozott hatása a munkavégző termelési ered­ményére, ha munkája nem köti le teljesen a figyelmét, és jól begyakorolt reflexmozdulatok sorozataival tevékenykedik. E körülmények kö­zött a zene a felhasználatlan, tárgytalan fi­gyelmet eltereli a munkás önmagában való tű­nődéseiről, a beszélgetésről, amely a munkával nincs összefüggésben. Ezt igazolja az alábbi példa. Két pszicholó­gus az ipari zenével kapcsolatosan tanulmá­nyozta száznegyvenkét szőnyegszövő munkás- nőnek a termelési eredményeit. Az öthetes kí­sérleti időszakban kiszámították és összehason­lították a zenés és a zene nélküli napok terme­lését. Az eredményben nem találtak különbsé­get. Az óránkénti termelés mutatószáma mind­össze néhány tizednyit nőit akkor, amikor ze­nét sugároztak. A kutatók szerint — a várako­zással ellentétben — a zene itt azért nem nö­velte a termelést, mert a munkásnőktől meg­kívánt munkafolyamat bonyolult és sokrétű volt, teljes figyelmüket lekötötte. Vizuális em­lékezettel és fejlett színérzékkel kellett ren­delkezniük. Fizikai kitartásra ugyancsak szük­ségük volt, mert sokat járkáltak a gép mellett, s közben — minthogy párosával dolgoztak — egymáshoz is alkalmazkodniuk kellett. Általá­nosan megállapítható, hogy ha a munka .teljes egészében leköti az ember figyelmét, akkor általában fölösleges a zene. Nincs értelme a ze­nélésnek a túlságosan zajos helyeken sem. Az egyik nagy tekercselő, hanglemezpréselő és rádiócsöveket összeszerelő gyár munkásai között szavazólapokat osztottak ki. A kérdőív azt tudakolta, hogy mikor és mennyi zenét kívánnak hallgatni? Minthogy ebben az üzem­ben sok a futószalag és a gépiesen ismétlődő mozdulatsor, a munkások zöme zene követííé- tését kérte. A többség azonban nem a szünet nélküli vagv hosszú ideig tartó zenei közve­títést kívánta, hanem az időnként rövid időre fel-felcsendülő muzsikát. Ez a kívánság teljesen megegyezik a pszichológusodnak azzal az is­mert tételével, hogy az eltompult figyelemre serkentően hatnak a váratlan ingerek. Arra a kérdésre, hogy „mikor akarja a zenél hallgatni?“ a legtöbben olyan időpontot jelöl tok meg, amely egybeesik a napi munka fá­radtsági periódusával. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a nyolcórás műszakban, a mun- idő közepe táján, a harmadik-negyedik órában átmenetileg lankad a figyelem, s fáradtság lép fel. Ebben az időszakban több a selejt, és az órára kiszámított termelési szint is 8—25 szá­zalékkal alacsonyabb. A megkérdezett munká­sok is érezték, hogy ebben az időszakban fá­radtak, bágyadtak, és észrevették, hogy a zené­nek ilyenkor élénkítő, pezsdítő hatása van. A megszavaztatott munkások a reggel, a munka indulásakor közvetített rövid indulózenét is he­lyeselték. Kevesen kívántak zenét az ebédidő ben, amikor az étkezőbe vonulás önmagában is változatosságot, kikapcsolódást jelent. További kérdés: Milyen hangerővel sugároz­zunk zenét üzemeinkben? A halk zene bizonyos részeit, például valamely ismert dallamívnek egy-egy szakaszát a munkás nem hallja jól, s ezért kétszeresen összpontosítja figyelmét a zenére, hogy a hézagokat emlékezetéből tölt­se ki. A gépek zakatolásával egyidejűleg fel­csendülő hangos zene pedig elviselhetetlen in­gerhalmazt jelent a hallgatóknak, s előbb-utóbb hallászavarokat, fáradékonyságot, dekoncentrá­ciót és az idegrendszerben működésbeli zava­rokat idéz elő. Vagyis a közepes hangerő a legjobb! A munkapszichológia jelenleg nem tekinti véglegesen bebizonyított tételnek, hogy a meg­felelő körülmények között közvetített zene min­den esetben növeli a termelékenységet. Van­nak azonban olyan tapasztalatok, amelyek alap­ján a zene termelést növelő hatását derűlátó­an ítélhetjük meg. A kísérletek tanúsága sze­rint egyes munkafolyamatok (automatizált éj­szakai munka, futószalag stb.) közben és meg­felelő időben sugárzott zene közvetlenül hozzá­járult a termelés szintjének emelkedéséhez: serkentette a munkásokat a munkafolyamat mélypontjain. A muzsika jókedvre derítő hatásának tulaj­donítható, hogy a munkások nagyobb része ra­gaszkodik hozzá, mert így gyorsabban múlik az idő, és könnyebb a munka. Márpedig a munká­sok hangulatában előidőzett kedvező változás még akkor is hasznos, ha nem jár együtt a ter­melés százalékban kifejezhető növekedésével. ÚJ SZOVJET MŰSZAKI ANYAGOK Kevesen tudják, hogy a szintetikus kaucsukot („műgumit“) a világon először a Szovjetunióban, szovjet technológia alapján állították elő ipari méretekben. 1926-ban a Szovjetunió világpályá­zatot hirdetett szintetikus kaucsuk előállítására. Lebegyev szovjet vegyész, a pályázat győztese, egy, az akkor mezőgazdasági jellegű országban olcsón gyártható termékből: alkoholból állította elő a butadiánt, majd ebből a szintetikus kau­csukot, mégpedig már 1932-ben nagyipari mére­tekben. Jelenleg a Szovjetunió gumiabroncsipara szintetikus kaucsukból készült rendkívül bizton­ságos abroncsokat gyárt, .100 000 kilométer élet- tartalommal, azonkívül sok különleges, nagy szakítószilárdságú, rugalmasságú és fagyállású műkaucsukot hoz forgalomba. A második világháború utáni években a Szov­jetunió megteremtette saját műanyagbázisát is, és ma a különleges műanyagok rendkívül széles skáláját állítja elő. Példaképpen megemlítjük a fluorokarbon típusú műanyagokat. Ezek vázát ugyanúgy szénatomokból álló hosszú lánc alkot­ja, mint a szénhidrogén alapú műanyagokét, a szénláncon azonban nem hidrogénatomok, ha­nem fluoratomok függnek. Ennek köszönhetők a fluorkarbon alapú anyagok rendkívüli tulaj­donságai. Üzemi hőmérsékletük valamennyi is­mert műanyagoké közül a legszélesebb; hideg­tűrésük mintegy 4 Kelvin-fokig, leihát a folyé­kony hélium hőmérsékletéig felhasználhatóvá te­szi őket, melegítve pedig a 250 Celsius-fokos hőmérsékletet is elviselik. Kémiai ellenállásuk szintén a legnagyobb valamennyi műanyagé kö­zül: forró lúgoknak, savaknak, oxidálószereknek egyaránt ellenállnak. Ezenfelül a szokásos üze­mi körülmények között alig öregednek. Ha ilyes­miről az üzemi követelmények sokfélesége mel­lett egyáltalában beszélni lehet, ideális műanya­gok. A vegyipar, az elekronikai ipar, az atom­ipar sok területén jelenleg pótolhatatlan. A kvarc — a szilíciumoxid — nem tekinthe­tő új anyagnak, hiszen ez a földkéreg leggya­koribb ásványa. Újdonság viszont a sokféle, tisz­ta kvarcból előállított laboratóriumi és üzemi ké­szülék, pl. a 11 cm átmérőjű és 2 és fél m hosszú kvarcüveg cső, a kvarcüveg-spirálok. Ezek előállítása magas hőmérsékletet és rendkívüli gondosságot igényel, mert a vastag falú nagyobb tárgyak megmunkálási hőmérsékletén a kvarc már észrevehetően párologl A kvarcnak kiváló a hőállósága és a hidegállósága, rendkívül ked­vezőek a dielektromos tulajdonságai, s a szín­képnek az Infravöröstől az ibolyántúlig terjedő sávját átereszti. Mindezért nélkülözhetetlenek a belőle készült eszközök a magas hőmérsékletű kémiai folyamatokban, optikai készülékekben és sok egyéb területen. (4Í) 1974. VIII. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents