Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-13 / 190. szám, kedd

Az összefogás erőpróbája A csilizközi kommunisták o pártonkívüliekkel vállvetve teljesítik a CSIKP KB XIV. kongresszusának határozatát 1974. VIII. 13. A Csilizközi Efsz kommunis­tái a nagy családba tömörült szövetkezetek tagságával a na­pokban tartották meg az új ke­nyér ünnepét. Az eredmények értékelésének mintegy beveze­tőjeként a kombájnvezetők be­takarító gépeikkel látványos felvonulást rendeztek a falvak főutcáin, és a jól elvégzett munka boldog tudatában a kí­váncsiskodók százainak sorfa­la között érkeztek a kultúrház elé. A hagyományos szokások­hoz híven az üzemrészlegek ve­zetői itt adlák át az aratási koszorúkat az összüzemi párt- szervezet és a szövetkezet veze­tőségének, rfInt első közös de- rekas helytállásuk szimbólumát. Még vastag por lente be az aratómunkások testét, ám az örömet sugárzó arcuk azt tük­rözte, hogy a kéthetes neki- gvűrkőzés nem volt hiábavaló. Ők is büszkék arra, bogy gaz­dagon megtermett az ország ke­nyere, biztos helyre, a magtár­be került a termés, amiből bő­ségesen jut mindannyiunk aszta­lára. A szövetkezet tagjai 1354 hektár búzaterületről átlagosan 62 mázsát takarítottak be hek­táronként, de az árpájuk sem adott kevesebbet 56 mázsánál. Kevés híján hétezer vagon ga­bonát gyűjtöttek be, amiből leg­alább négyezer vagon termését magas nedvességtartalma miatt menetközben kellett felszáríta- niok. Ebből is kitűnik, igen ne­héz volt az aratás, és nemcsak a szokványos munkaszervezés kérdéseivel, hanem az időjárás viszontagságaival is meg kel­lett küzdeniük. A nagy munkák befejezése­képpen Táncos Tibort, a szö­vetkezet pártszervezeti csúcsve­zetőségének elnökét kérdeztük, hogyan készítették fel a kom­munistákat és a pártonkívülie- ket erre a nagy gabonacsutára? — Tekintettel arra, hogy a Csilizközi Efsz a maga ötezer­négyszáz hektáros területével a Csallóköz egyik legnagyobb kö­zös gazdaságává terebélyese­dett, az aratási előkészületeket is ebhez a szinthez kellett iga­zítani. Több éves munkánk gyakorlatához hasonlóan szö­vetkezetünk mind a hét párt- alapszervezete taggyűlésen tár­gyalta meg a gabonabetakarí­tás előkészítését, természetesen jóval a nagy munka kezdete előtt. Nem volt mindegy, hogy ilyen kiterjedt gazdaságban, ho­gyan startolunk. Bevált mód­szer ez, s az üzemrészlegek és a gazdaság vezetői felkészülten, a gondokat és a nehézségeket is számba véve terjesztették ja­vaslataikat a kommunisták elő. Egyébként is nagy erő 179 kommunista összefogása az együttesen elhatározott felada­tok elvégzésére. Ezt mindenki jól tudja szövetkezetünkben, s a dolgok természetes rendje, hogy minden munkának a párttagság szervezett erejével indulunk neki. Ezúttal is számba vettünk mindent, arra is felkészülve, hogy akkor se veszítsünk so­kat, ha a lehető legrosszabb tesz az időjárás. A betakarítás első napjai nem sok jóval ke­csegtettek. Az érés lassú, egye­netlen volt s közben az esőzé­sek is hátráltatták a munkát. Az aratás kellős közepén pedig jégesővel kísért zivatar söpört végig a kulcsodi részlegen, je­lentős károkat okozva a gaz­daságnak. Természetesen legnagyobb súlyt a technikára és az embe­rek felkészítésére helyezték. Ti­zennyolc kombájn állt készen az aratásra. — Nem sok a gép ekkora, csaknem 2000 hektáros terület­re — folytatta Táncos elvtárs. —* Ezért további kombájnokat, szám szerint 12-t, a csehországi és az észak-szlovákiai járá­sokból biztosítottunk, mert jó Időjárási viszonyok között is 12—14 nap kell a betakarítás­hoz. Miután gyakorlott és hoz­záértő szakemberekre bíztuk a jól előkészített technikát — Száméi Pál, Lengyel András élenjáró kommunista kombájn­vezetőink vitték a prímet — el­képzeléseinket az utolsó be­tűig sikerült megvalósítanunk. — A szemtanú hitelességével bizonyíthatom, hogy a kombájn­vezetők, a magszállítók és a gabona szárításával megbízott emberek egymás teljesítményét múlták felül, csakhogy a leg­kisebb veszteséggel' takaríthas­sák be gazdag termésüket. Ami­kor a gigászi küzdelemben oly­kor lankadóban volt a lendü­let, a kommunisták példamuta­tása serkentene az aratókat. S®'Í|S§í "i « Táncos Tibor, a pártszervezet elnöke A vendég és a hazai kombáj­nosok — bár eltérő nyelven be­széltek — megértették egymást és testvéri összefogásban le­győzték a szervezésből és az időjárás viszontagságaiból adó­dó nehézségeket. Ezzel magya­Halász János, a társult efsz elnöke rázható, hogy a gépek napi tel­jesítménye meghaladta a 6 hek­tárt. — Persze, ehhez az is hozzá­tartozik — kapcsolódott a be­szélgetésbe Halász János efsz- elnök —, hogy csoportosan Gál Sándor, a társult efsz fő­mérnöke üzemeltettük a kombájnokat. Minden géphez segédkombájn- vezetőt is állítottunk, hogy a munka zökkenőmentes, folya­matos legyen. Ha valahol még­is hiba fordult elő, ezt a moz­góműhely mesterei ügyesen el­hárították. Egy gépünk sem állt feleslegesen. — Minek köszönhetik, hogy két hét alatt győzedelmesen megvívhatták a kenyércsatát? — Hogy elkerüljük a félre­értést, a két hét 14 munkana­pot jelent, mert kezdetben a fent elmondott okok miatt többször akadozott az aratás. A vége felé több vendégkom­bájn érkezett hozzánk a komá­romi járás peremszövetkezetei­ből, így Szitásról is, amelyek megsokszorozták gépállomá­nyunk teljesítményét. A másik döntő tényező, a már említette­ken kívül, hogy a pártszervezet kezdeményezésére a legmesz- szebbmenően gondoskodtunk az aratókról. Akaratlanul is ara­tót mond az ember, pedig ré­gen nincs már sem aratás, sem cséplés, csak együtt létezik a kettő. Talán kaszálni sem tud már a kombájnvezetők egyike- másika, mégis ők az idény el­ső számú aratói. De elég annyi hozzá, hogy az étkeztetésükről a balonyi jednota útján gondos­kodtunk. Autóbuszainkkal ide szállítottuk a kombájnosokat a mezőről, a frissítőket pedig közvetlen a tarlón biztosítot­tuk. Fokozta a munka ütemét továbbá az a tény is, hogy a szövetkezet vezetősége a párt- szervezettel karöltve naponta megjelentette az Aratási Hír­adót. Ebben egész tagságunkat pontosan tájékoztattuk a mun­kák kimeneteléről, a munka- verseny állásáról, és a learatott gabona mennyiségéről. Ügy gondoltuk, ez a tájékoztatás a szövetkezeten belül érvényesí­tendő demokrácia elmélyítésé­nek egyik formája, ami ilyen társult szövetkezetben a veze­tőség és a tagság közvetlen kapcsolatának építésében egyál­talán nem mellőzhető. Ezt meg­előzően havonta rendszeresen megjelentetjük a Szövetkezeti Híradót, amelyben a gazdálko­dás menetének időszerű felada­tait, eredményeit tálaljuk tag­ságunk elé. Egy évvel ezelőtt még bét kis szövetkezet volt azon a terüle­ten, amely most a társult Csi­lizközi Efsz gyűjtőnevet viseli. Miként a földek összenőnek az egyesülés után, úgy alakul fo­kozatosan az összetartozás ér­zése is a hét falu, Csilizrad- vány, Kulcsod, Balony, Medve, Szap, Patas és Nyárad lakói­ban. — Az összetartozás érzését — vette át a szót Gál Sándor, a társult efsz főmérnöke — kellő anyagi bázis is táplálja. Közös vagyonunk egy szövetke­zeti tagra jutó értéke megha­ladja a 140 000 koronát. Ez a járási állagnál sokkal maga­sabb. A mezőgazdasági egység­nyi területre eső 23 058 koronás járási átlagot ugyanakkor tár­sult szövetkezetünk vagyonának értéke több mint kétezer koro­nával múlja felül. Nagy gazda­sági eltérések a korábbi kis szövetkezeteknél sem voltak, s ezért valamennyien egyenlő partnerekként vettünk részt a társulásban. A különböző ága­zatokban létrejött együttműkö­désünk jól gyümölcsözött a nagy szövetkezet idei első ara­tásában is. A Jövő azonban még többet ígér. Most az aratás be­fejezésével kialakítjuk a nagy­parcellás szakosított gazdálko­dást s a termelési irányzatunk­nak megfelelően fokozottabb igényességgel, tudományos meg­alapozottsággal folytathatjuk a párt gabonaprogramjának telje­sítését, amelyben eddig is élen jártak a csilizközi szövetkeze­tek. E feladatok teljesítése ér­dekében jutottunk arra az ál­láspontra, hogy a rendelkezé­sünkre álló pénzalapok és ter­melőeszközök legmagasabb szin­ten történő egyesítésével, köz- pontosításával biztosíthatjuk maradéktalanul a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból reánk, mezőgazdasági dolgo­zókra háruló feladatokat. Az összefogás nagy erőpró­bája, a gabonabetakarítás sike­res kimenetele Csilizközben is bebizonyította pártunk helyes mezőgazdasági politikáját, amelynek kiteljesedésében itt is a kommunisták, a szilárd egységgé kovácsolódott párt- szervezet viszi a fő szerepet. SZOMBATH AMBRUS Az utóbbi MŐ- ben kétszer volt alkal­mam Alexander Paulovičcsal, a Martini Járási Nemzeti Bizott­ság elnökével találkozni. Meg­csodáltam erős akaratát, fiata­los mozgását. Rég elérte már a nyugdíjkorha­tárt, (le a pihe­nésre mégcsuk gondolni sem akar. Pedig Szlovákia egyik legidősebb jnb- elnöke. Kommunista kisparaszt csa­ládban született zukba tizenegyszer kopogtatott be a gólya. Nyolcán maradtak életben. A kevés föld nem tud­ta megteremni a létfenntar­táshoz szükséges betevő fala­tot. Sokat nélkülöztek, éhez­tek, különösén akkor, amikor kitört az első világháború. Fe­renc józsef nemcsak a férfia­kat vitte hadba, hanem a mar haállományt is megtizedelte, az élelmiszeradagot a minimum­ra csökkentette. Nehezen, de túlélték. Aztán megváltozott a világ, de az ő és a hasonló sze­gények sorsa az nem. Nehéz Az egyik partizáncsoport — amelyben szlo vákok, ukránok, csehek, románok, magyarok és franciák harcoltak — Báláié községben Családi hű­tőkben, s más eldugott helyen tartották. — A tartalékok létrehozásán kívül arra törekedtünk, hogy minél több embert kapcsoljunk be az ellenállási mozgalomba — mondja. — Ez sikerüli is. A katonaszökevényeket, a meg­szökött orosz hadifoglyokat tsz emberek rejtegették és átsegí­tették őket a partizánokhoz. Aztán elérkezett a várva várt nap. Augusztus 25-én a hatal­mat átvette a járást forradalmi nemzeti bizottság. Pauloviő elv- lárs a nemzetőrök között volt, később mint a JFNB tagja a Érdemes volt... körülmények között végezte el a polgári iskolát. Pályaválasz­tás előtt állt. — Szüleim a pincérmestersé­get szemelték ki számomra. Bár nekem nem nagyon tet­szett, a martini Tesar-szállóban munkába álltam — mondja. — Kitanultam a pincérséget, kény­telen-kelletlen hajlongtam az urak előtt, amitől igen elment a kedvem. A legszívesebben a torkuknak ugrottam volna ... Később bevonult tényleges katonai szolgálatra. Amikor le­szerelt, pincérként nem tudott elhelyezkedni. Odahaza t&stvé- rei vártak a betevő falatra, munkába kellett állnia. Segéd­munkásként dolgozott Morvaor­szágban, s a Túróc folyó sza­bályozásánál, a városi vízve­zeték építésénél. Ez a vándor­lás jó iskola volt számára. A kommunista érzelmű fiatal em­ber egyre gyakrabban kereste fel munka után a Martin kül­városában levő munkásotthont. Kommunistákkal, igaz emberek­kel ismerkedett meg, akikkel a későbbiek során együtt harcolt. Tőlük tanulta meg a röpcédu- lák készítését és az illegális tevékenységet. — A 38-as események miatt újra katona lettem — mondja. — Ezúttal azonban szívesen fogtam fegyvert, hiszen a köz­társaság megvédéséről volt szó. Itt ért életem egyik legnagyobb csalódása. A kormány elutasí­totta a Szovjetunió segítségét. A köztársaság szétesett, Tlsóék létrehozták az ún. szlovák ál­lamot. A II. világháború kitörése a ružomberoki laktanyában érte, ahol egy évvel hamarább Ma tej Gállal és Jozef Pifkával létre­hozták az illegális pártsejtet. Szabadságuk kockáztatásával röpcédulát terjesztettek, agitál­tak a rendszer ellen. így nem csoda, hogy amikor a frontra akarták őket küldeni, többen megtagadták az engedelmessé­get. Az összekötőjük révén tud­ták, hogy más egységekben is vannak „lázadók“. A magatehe­tetlen parancsnokok mit tehet­tek egyebet, minthogy gyorsan leszerelték őket, eltávolították a helyőrségből. Hogy azonban ne szenvedjen a tekintélyük csorbát, néhányat közülük le­csuktak. Köztük volt Miloš Uher is. Az élet ment tovább. Az em­berek elégedetlenek voltak, s a hegyekben megjelentek az első partizánok. Az 1943-as év vé­gén és 1944 elején egyre több sző esett a felkelés előkészíté­séről. Pauloviő elvtárs és társai élelmet, fegyvert, kötszert és orvosságot rejtettek el a he­gyekben, hogyha eljön az idő, tegyen mihez nyúlni. Titkos ta­lálkozóikat, gyűléseiket teme­katonai-mozgósítási tanácsban, tevékenykedett. Szervezett, in­tézkedett, s végül maga is fegy­vert fogott, hogy a harcolók soraiba álljon. Sok ismerős és ismeretlen ember halt meg mellette. — A partizánok, a felkelők — köztük a martiniak is — csaknem öt hónapon keresztül nem engedték a túlerőben le­vő fasisztákat a Túróc völgyé­be — mondja. Október 21-én ürítettük ki a várost, de a har­cot tovább folytattuk .. A Nagy-Fátra felé vonultak vissza. Azok között volt, akik legutoljára hagyták el Martint, hogy a Gáder és a Blatnicai völgy bejáratát védjék. Itt talál­kozott sebesült testvérével, akit később magával vitt. Néhány hét múlva már csak kisebb csoportokban mentek tovább. Drobkovból a Vrütna-völgyön keresztül eljutottak Dulicóre. Itt tudták meg, hogy a felkelők a túlerő elől a hegyekbe mene­kültek. Sokan német- fogságba estek, ettől pedig jobban fél­tek, mint a haláltól. A kime­rültség és a betegség miatt ar­ra kényszerültek, hogy Mar­tinba térjenek vissza. Nehéz kö­rülmények között december el­sején értek célba. Bújdosnia kellett, mert a Gestapo nyilván­tartásában 216 társával ő is ott szerepelt. Ján Lupták ellopta ezt a jegyzéket, s ezzel több ember életét mentette meg. Amikor 1945. április 11-ón a szovjet, a román és a csehszlo­vák csapatok felszabadították Martint, Alexander Paulovič is­mét nemzetőr lett. Azóta több kisebb-nagyobb funkciót töltött be, s ma a jnb elnöke. Érdemes tevékenységéért több kitünte­tést kapott. Három fia is az ap­ja nyomdokaiban halad. Pártta­gok ----­— Az élet elszállt felettem — mondja —. Harcostársaim egy része már elköltözött az élők sorából. Tudja, milyen jóleső érzés, hogy az ember élete őszén abban a rendszerben él­het, amelyről egykor álmodott, amelyért kész volt életét is feláldozni. Ez a tény, ez a tu­dat megsokszorozza erőmet,,. S hogy a jubileumot a lehető legjobban ünnepeljük meg, ezért született a mart.nl ver­senyfelhívás, amelynev kereté­ben, remélem, hogy városunk, járásunk méltó helyen végez. Ez azonban már a boldog je^ len. Ezért harcolt Alexander Pau- lovíč és társai, az ismert és is­meretlen hősök ezrei. Ezért dol­gozik ma is, ősz fejjel, 63 év terhével a vállán. N. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents