Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
A szovjet piktúra az utóbbi években még szi-' lárdabban kötődik a nép életéhez. A festményekről ugyanúgy és ugyanolyan gyakran beszélnek, mint a népszerű filmekről, színházi előadásokról, novellákról vagy regényekről. Akik már voltak a moszkvai Központi Kiállító Teremben, látták, milyen élénk és közvetlen hangvételű eszmecserét folytat nak a legkülönbözőbb nemzetiségű, korú és foglalkozású emberek. Az elmúlt 2—3 évben a Központi Kiállító Teremben bemutatták a testvéri köztársaságok képzőművészeti alkotásait "és ezek a művészi gondolkodásmód igazi fórumaivá váltak. Amikor a Jelenkori szovjet festészetről beszélünk, két jellemzőjét kell hangsúlyozni: 1 — ami az egyes alkotók — márpedig ezekhői több ezer van — plasztikai sajátosságát illeti, rendkívül változatosak, — egyidejűleg azonban egységesen a kommunista humanizmus alapelveiből sarjadnak, láttatván, hogy á képzőművészek ismerik a szocialista társadalom szellemi életében betöltött szerepüket, tudják, hogy a társadalom érdekeit kell szolgálniuk. Míg a szovjet festészet plasztikai gazdaságát a a stílusok, technikák, témák és motívumok változatossága fejezi ki, céltudatossága minden műfajban a humanisztikus elkötelezettségből ered. A szovjet festők alkotásait az élet jelenkori folyamatainak mélyreható átérzése jellemzi, az a szándék, hogy a legmélyebben, a legmeggyőzőbben szemléltessék az új társadalmi jelenségek humanista értékét és esztétikáját. A szovjet emberek életében és munkájában évről évre nő a szocialista ipar jelentősége. Fejlődése — á tudományos-technikai forradalom feltételei között — az eddiginél nagyobb mértékben kötődik minden dolgozó intellektuális és szellemi gyarapodásához, sőt ennek egyenes függvénye. Ezért egészen érthető, hogy a festők megnőtt figyelemmel fordulnak az ipar mai világa felé, ami egyre több emberi problémát érint. Nem kevés a szovjet festők között azok száma, akik már hosszú évek óta élénken érdeklődnek az ipari munkások élete iránt, ezek életét jól ismerik, és műveikben mindig visszatérnek ehhez a témához. Az utóbbi időben alkotó csoportok utaznak az Ipari központokba, hogy tanulmányozzák azek életét és munkáját, akik az ötéves terv betűit átváltoztatják traktorra, kombájnra, szénre és‘acélra. A jelenkori szovjet festészetről Mivel a szocialista ipar témája egyformán ihleti minden testvéri köztársaságban a művészetet, a sajátos módon alkotó mestereket, olyan művek születnek, amelyek a mai ipart, a maga teljes jelenséggazdagságában vetítik elénk. Számos festőt csábít a feladat, hogy kifejezze a gépesített, automatizált munka új romantikáját. A mechanizmusokat, az emberi értelem és érzelem je gyeivel „emberiesítik“, kiemelik az ipari szerkezetek logikáját, hangsúlyozzák az új ütemű munka leg- festőibb formáját, metaforákkal fejezik ki az emberi kapcsolatoknak a munkafolyamatban világosan megmutatkozó új intonációját. Kohóművek, kikötők és bányák éjszakai látvá nyát viszik vászonra, hogy ezáltal fokozódjék a színfényhatás. Ezekből a festményekből sajátosan sugárzik a munka egyenletes üteme, és romantikus színt kap építő ereje. Egyidejűleg az üzemi interiőrök, ipari hátterek ábrázolásánál arra törekednek, hogy megragadják az új szépséget, amivel a szovjet forma- tervezők gazdagítják az ipari termelést. Míg azelőtt h csendéletfestőket a citruszfák egzotikus gyümölcse ihlette meg, ma a szuperszonikus repülőgépek, vagy a hatalmas hengerszékek ösztönzik az alkotást. Természetesen a szocialista ipar humanista vonásainak feltárása közben gyakran ábrázolják a dolgozó embert. Az utóbbi években rendezett kiállításokon az ország számos nagyvállalatának és építkezésének a dolgozóit láthattuk, csoportképeken és egyénenként is. Néhány üzemben saját galériái alapítottak, ahol elsősorban a vállalat történetét, kiváló dolgozóit és veteránjait bemutató alkotásokat állítják ki. A szovjet festők érdekesen ábrázolják minden ágazat dolgozóit, a mezőgazdasági dolgozók, a tudósok, a repülők, a halászok és a katonák életét és munkáját egyaránt. A jelenkori szovjet festészet folytatja és kibontakoztatja a nemzeti hagyományokat. A festők érzelmileg kötődjiek a népi alkotásokhoz, kihasználják annak tapasztalatait, különösen ha azok a nép életének ünnepi pillanatait ábrázolják. Természetes, hogy a folklór hagyományai a hivatásos művészetben átalakulva olvadnak be a jelenkori piktúra egészébe. Bár a szocialista társadalom az újítás szellemétől fűtött, a régi humanista értékeket sem mellőzi, hanem ezekbe új életet lehel, és a jelen embere közelinek, a mával egybecsengőnck érzi. Sok szovjet festőnél érezhető az érdeklődés a reneszánsz művészet, a XVI—XVII. és a XVIII. század európai festészete iránt. Vonatkozik ez mindenekelőtt a környe* zet és a természet lírai befogadására. A festészetben egyre inkább törekednek az anyagi, konkrét tárgyak esztétikai minőségének a kifejezésére, a piktúra különféle műfajaiban, a portré- és csendéletfestészet' ben, valamint a tájképfestészetben is. A történelmi festészetben gyakran érvényesül a művészi színvonalú dokumentáció szándéka. A kiállításokon egymás mellett látni a legfinomabb ecsetkezeléssel festett temperákat, egy lakásin- teriőr tisztán rajzolt részleteit, egy kristályváza légies báját, egy hegedűtelő csillogását, vagy egy kislány hajában pompázó szalagot, és ugyanakkor hatalmas vásznakat látni, a színek foltjait feszülten szembesítő, legújabb szintetikus színekkel és expresszív technikával készült alkotásokat. Ezeket a bonyolult kivitelezés jellemzi, és nem konkrét modellt akarnak láttatni. A jelenkori szovjet festészet előtt kitárult az emberi tulajdonságok széles skálája: a legfinomabb emóciók és a viharos szenvedélyek, a világ öröme és feszültsége. Éppen ebből ered a szovjet festészet slílusgazdag- sága. vérbő érzésvilága, ami minden új mesterrel dúsabbá válik, míg a burzsoá művészetet a divathullámok szeszélyeinek kiszolgálása jellemzi. A jelenkori szovjet festészetet több nemzedék képviseli, szellemileg örökifjú veteránok, deres üstökű festők, akik már az NOSZF első éveiben, az első ötéves terv időszakában rakták le a szocialista kultúra alapjait. Sok olyan festő ért az alkotó teljesség korába, aki az 50-es évek második felében tette meg az első lépéseket a pályán Ma már olyan nagy mesterek. hogy alkotásaik a sok nemzetiségű szovjet festészet jelenlegi színvonalának lényeges meghatározói. A szovjet köztársaságokban pedig számos fiatal tehetség nevelkedik, müveik a kiállításokon egyre gyakrabban kerülnek a műértő közönség érdeklődésének a középpontjába. A fiatalok művészetét a kulturális tájékozottság, a hivatásos művészet tisztelete, az élet sokszínű szépségének ábrázolási vágya jellemzi. Csábítja őket a tudományos-technikai forradalom, a vidéki tájak költészete, a réti virágok bája és az űrutazás fantáziát mozgató izgalma. A szovjet festők az utóbbi években alkotott műveikben kifejezték a szovjet kultúra proletár internacionalista szellemét, amelytől idegen minden nemzetiségi elhatárolódás. Számos képen örökítik meg a külföldi államokban, elsősorban a testvéri szocialista országokban szerzett benyomásaikat. A legközelebbi kiállításokra a szovjet dolgozókat, a kilencedik ötéves tervidőszak hőseit ábrázoló festmények kerülnek. Ezért láthatók ma festőállványos emberek az üzemekben, a bányákban, a földeken és a tudományos kutatóintézetek laboratóriumaiban. A szovjet festészet állandóan fejlődik és a néppel együtt halad a dicsőség országútján. IVAN KUPCOV K. FILATOV: LENIN 11. Murnijek: HÉTKÖZNAPOK
