Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

A múltat nem feledjük, hiszen a múlt küzdelmes útjain értünk harcos jelenünkbe. Az egykori rettenthetetlen hősök, szabadsagunk bátor katonái ma példamutató önfeláldozással építik szocialista hazánkat, boldogabb holnapunkat. Az élet útjai sokszor kiszámíthatatlanok. Sokan, nagyon sokan vesztették legdrágább kincsüket, életüket szabadságunkért. A hősökre kegyelettel emlékezik az új nemzedék ... Gondolataink a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója közeledtével egyre sűrűbben szállnak feléjük. Az élőket tisztelettel, szeretettel vesszük körül. Példaképül választjuk őket, hiszen nem csupán a háború vérzivatarában állták meg becsülettel a helyüket, hanem szocialista hazánk építésében is az élén járnak. S bár egészségük megrokkant, szívesen szakítanak időt, hogy eleget tegyenek a számtalan meghívásnak, hogy újra és újra elmondják élményeiket. Pöttömnyi pionírok, kíváncsi tizenévesek, fiatal párttagok keresik fel az egykori partizánok otthonait, keresik, gyűjtik a Felkelés dicső napjainak emlékeit. S amíg a múltat kutatják, figyelő szemük lépten-nyomon a jelen nagyszerű eredményeibe ütközik. Hiszen a felégetett falvak helyén korszerű településeket lelnek, a sanyargató nyomort mindenütt boldog Jelenünk munkás hétköznapjai váltották fel. Küzdelmes múlt — harcos jelen: ez jellemzi a hősök életútját.

1974 VIII. 11.

S'

S

Tizenhét éves voltam...

„ ... Tizenhét esztendős voltam, amikor a németek kirabolták és felgyújtották a falut“ — emlékezik vissza Berta Chabanová. Priechod kis íalu volt, de erején felül segítette a hegyekben rejtőző partizánokat. A fasiszták bosszúja nem maradt el. Három csoportban érkeztek. Az „előőrs“ rabolt, vittek mindent, ami a kezük ügyébe került, elhajtották az állatokat. A második „hullámban“ érkezők partizánok után kutattak s végül a harmadik csoport gyújtogatott, védtelen lakosok, asszonyok, öregek, gyermekek ellen használta fegyverét. Több mint 170 ház égett le, mindössze három maradt épen.

Íme az emlék! A falu történetének legborzalmasabb emléke. Pedig az első feljegyzések már 1340-ben említik Priechod nevét. Fontos községnek számított a középkorban, rajta keresztül vezetett az út Liptő felé. Lakosai javarészt favágással, fuvarozással foglalkoztak, És becsülettel helytálltak a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban.

Ma?... Az újjáépült faluban 224 ház sorakozik. A nehéz, emberülő munkát is csupán az idősebbek elbeszéléséből ismerik a fiatalok. A környék fejlett iparral rendelkezik, de a prie- chodi földművesszövetkezetben is megtalálhatja ki-ki a számítását.

A felszabadulást követő esztendőkben új iskolát, sportlétesítményeket kapott a falu. S a jövő? Még többet ígér. Hamarosan bevásárlási központ, óvoda és művelődési otthon épül Prie- chodon. A falu jó hírnevét öregbíti a negyven tagú népművészeti együttes is, amelyet Ján Repka, a helyi iskola igazgatója irányít.

Priechod lakossága értékes kötelezettségvállalásokkal, fokozott munkalendülettel készül a harmincadik évforduló megünneplésére. S ezekben a napokban vissza-vissza térnek a múlt kísértő emlékei. Emlékeznek az egykori harcosok és emlékezik az új, boldogabb jövőt építő nemzedék is.

Küzdelmes életút

Áz acél városa

Podbrezová — vas, acél jut nevének hallatára az ember eszébe. De nem csupán vas és acél, hanem hősi helytállás, a forradalmi harcok emléke is. A podbrezovái vasmunkások bérharcainak az élén a kommunista párt állott. A város utcáin tüntetések viharzot- tak végig, a podbrezovái kommunistákat bátor, elszánt harcosokként ismerték országszerte.

A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése nem érte felkészületlenül Podbrezovát. A különböző partizánbrigádokban 227 vasmunkás harcolt, a hadsereg kötelékeiben közel ezerkétszáz. Akik odahaza maradtak, minden erejüket megfeszítve dolgoztuk, hogy a felkelőket elegendő mennyiségű fegyverrel, lőszerrel láthassák el.

És Podbrezovában gyűlt össze 137 szlovákiai üzemi bizottság 200 képviselője is 1944. októberében, hogy egységes szakszervezeti mozgalmat hívjon életre. Ezen az emlékezetes konferencián szólalt fel többek között Ján Sverma elvtárs is. Gustáv Husák elvtárs, aki szintén részt vett a konferencián, alapvető kérdésekről beszélt, mindenekelőtt a kommunisták részvételét emelte ki a nemzetifelszabadító küzdelemben.

A podbrezovái vasmű, amely Ján Šverma nevét viseli, ma is büszkén követi a Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi hagyományait. A gyárat kibővítették, korszerűsítették az idő folyamán. Ebben az évben közel tizenhárom ezer tonna acélcsövet gyártanak a podbrezovái vasasok. Persze, nem csupán a gyár, hanem a város is rohamos ütemben fejlődik. Különösen a lakásépítés terén tapasztalható fokozott ütem. Ám új iskolák, óvodák, boltok is sorakoznak az utcákon. És hamarosan elkészül az új művelődési otthon és a buszmegálló is.

Ez tehát Podbrezová jelene. Jelen, amely a múltból sarjadt, jelen, amelyért a podbrezovái vasmunkások hosszú évtizedekig küzdöttek, amelyért u Felkelés dicső napjaiban vérüket ontották.

Berta Chabanová az újjáépült, korszerű családi ház előtt vált néhány szót Repka elvtárssal, a népművészeti együttes vezetőjével, az iskola igazgatójával.

Dr. Jozef Fraňo vezérőrnagy kissé meghatódottan emlékezik vissza a felkelés napjaira. A Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia politikai osztályának vezetője Turanyban, egy vasúti pályamunkás családjában született. Sok lemondás, nélkülözés árán kerül a martini gimnáziumba, ahol diák társaival megalakítja a kommunista ifjúsági szövetség sejtjét. A gárdisták röplapok készítésének és terjesztésének a vádjával letartóztatják a csoportot, bírósági eljárást indítanak ellene. Jozef Fraňo elvtársnak az üldöztetés ellenére is sikerült befejeznie tanulmányait. Bratislavába kerül, ahol i filozófiai fakultáson tanul tovább. Harmadéves, amikor Sklabinán csatlakozik a Veličko főhadnagy vezette partizánbrigádhoz. Martin, Zvolen és Ziar nad Hronom térségében harcol. 1944 novemberében megsebesül, J. Malik, a kfaki erdész ápol- ia. Januárban, bár még nem gyógyult fel teljesen, visszatér a hegyekbe.

A felszabadulás után ismét Szlovákia fővárosában találhatjuk, ahol 1949-ben a filozófiai tudományok doktorává avatják. Fraňo elvtárs aktív pártmunkát fejt ki 1948 februárjában is, amikor az akciós bizottságok megszervezése terén tevékenykedik. Majd a filozófiai tudományok doktora ismét az iskola padjaiba ül. 1958-ban sikerrel fejezi be tanulmányait a Katonai Politikai Akadémián Prágában.

Jozef Fraňo vezérőrnagy az SZLKP Központi Bizottságának a tagja. Érdemeiért, bátorságáért több alkalommal tüntették ki. S akik közelebbről Is ismerik, elmondhatják: munkáját ma is fiatalos

kedvvel, elkötelezett odaadással végzi.

Harminc esztendő távlatából emlékezünk. Szabadságunk bátor katonáinak a tetteit elevenítjük fel. Emlékezésünk egyúttal mementá is: soha többé háborút! Háborút, amely pusztítja, romba dönti az emberi alkotás nagyszerű eredményeit. A partizánösvényeket ifjú nemzedékünk is jól ismeri már. Ám tudja, látja, hogy a partlzánösvények mentén új, szebb élet sarjadt. A hősi múlt emlékének tisztelete, forradalmi hagyományainak továbbvitele: ez az új nemzedék feladata, ez tölti ki harcos, szocialista hazát építő napjait. l—mre.)

A dobročai erdész

Jozef Vojtko mérnökkel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjával a žarnovicei erdőgazdaság igazgatói irodájában találkozhatunk. Az egykori dobroCai erdész, aki már a negyvenes évek elején megtalálta a kapcsolatot az ellenállókkal, tehát hű maradt hir vatásához, az életét betöltő erdőkhöz, komorló fenyvesekhez. Dobroča nem esik messze Feketebalogtól — Vojtko elvtárs itt, ezen a vidéken csatlakozik a felkelőkhöz. A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjait követően a német túlerővel szemben bajtársaival együtt a hegyekben veszi fel a harcot. Brezno környékén fejt ki ellenállást csoportja egészen a felszabadulásig.

S a felszabadulás után? Vojtko elvtárs visszatér a dobroCai erdőkbe, hogy tovább folytassa munkáját, hogy védje, nevelje az erdőket. Becsülettel állja meg a helyét a munka frontján is, szabad Idejében tanul, művelődik. 1956. ja<- nuár 1-én nevezik ki a žarnovicei erdőgazdaság igazgatójává, amely vezetése, előrelátó irányítása alatt valóban kiváló eredményeket ér el. És Vojtko elvtárs, bár ezernyi gondja akad, talál Időt arra is, hogy tovább képezze magát. 1965-ben elvégzi a zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskolát.

önfeláldozó, becsületes munkáját társadalmunk természetesen nem hagyta észrevétlenül. Több elismerő oklevél, emlékérem és kitüntetés birtokosa. Többek között a „Kiváló munkáért“ érdemrend tulajdonosa is. Ám nemcsak munkáját végzi példamutató odaadással, hanem valóban aktív politikai tevékenységet fejt ki.

Fraňo vezérőrnagy és felesége a partizán- brigád emlékplakettjével.

(A CSTK felvételei)

A CSKP és az SZLKP KB mező-, erdő- és vízgazdasági bizottságának a tagja, az SZLKP Žiar nad Hronom-i Járási Bizottsága elnökségében tevékenykedik.

S minderre futja idejéből... ^lete harcos, küzdelmes életút. Úgy is mondhatnánk: elismerésre, követésre méltó életút.

jozej Vojtko mérnök tiü maraat Hivatásához, hű maradt a Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi hagyományaihoz.

Epiil, soha nem tapasztalt lendülettel fejlődik Podbrezová