Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

A múltat nem feledjük, hiszen a múlt küzdelmes útjain értünk harcos jelenünkbe. Az egykori rettenthetetlen hősök, szabad­sagunk bátor katonái ma példamutató önfeláldozással építik szocialista hazánkat, boldogabb holnapunkat. Az élet útjai sokszor kiszámíthatatlanok. Sokan, nagyon sokan vesztették legdrágább kincsüket, életüket szabadságunkért. A hősökre ke­gyelettel emlékezik az új nemzedék ... Gondolataink a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója közeledtével egyre sűrűbben szállnak feléjük. Az élőket tisztelettel, szeretettel vesszük kö­rül. Példaképül választjuk őket, hiszen nem csupán a háború vérzivatarában állták meg becsülettel a helyüket, hanem szo­cialista hazánk építésében is az élén járnak. S bár egészségük megrokkant, szívesen szakítanak időt, hogy eleget tegyenek a számtalan meghívásnak, hogy újra és újra elmondják élmé­nyeiket. Pöttömnyi pionírok, kíváncsi tizenévesek, fiatal párttagok keresik fel az egykori partizánok otthonait, keresik, gyűjtik a Felkelés dicső napjainak emlékeit. S amíg a múltat kutatják, figyelő szemük lépten-nyomon a jelen nagyszerű eredményeibe ütközik. Hiszen a felégetett falvak helyén kor­szerű településeket lelnek, a sanyargató nyomort mindenütt boldog Jelenünk munkás hétköznapjai váltották fel. Küzdelmes múlt — harcos jelen: ez jellemzi a hősök életútját. 1974 VIII. 11. S' S Tizenhét éves voltam... „ ... Tizenhét esztendős voltam, amikor a né­metek kirabolták és felgyújtották a falut“ — emlékezik vissza Berta Chabanová. Priechod kis íalu volt, de erején felül segítette a hegyekben rejtőző partizánokat. A fasiszták bosszúja nem maradt el. Három csoportban érkeztek. Az „elő­őrs“ rabolt, vittek mindent, ami a kezük ügyébe került, elhajtották az állatokat. A második „hul­lámban“ érkezők partizánok után kutattak s végül a harmadik csoport gyújtogatott, védtelen lakosok, asszonyok, öregek, gyermekek ellen használta fegyverét. Több mint 170 ház égett le, mindössze három maradt épen. Íme az emlék! A falu történetének legborzal­masabb emléke. Pedig az első feljegyzések már 1340-ben említik Priechod nevét. Fontos köz­ségnek számított a középkorban, rajta keresz­tül vezetett az út Liptő felé. Lakosai javarészt favágással, fuvarozással foglalkoztak, És becsü­lettel helytálltak a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban. Ma?... Az újjáépült faluban 224 ház sorako­zik. A nehéz, emberülő munkát is csupán az idősebbek elbeszéléséből ismerik a fiatalok. A környék fejlett iparral rendelkezik, de a prie- chodi földművesszövetkezetben is megtalálhat­ja ki-ki a számítását. A felszabadulást követő esztendőkben új is­kolát, sportlétesítményeket kapott a falu. S a jövő? Még többet ígér. Hamarosan bevásárlási központ, óvoda és művelődési otthon épül Prie- chodon. A falu jó hírnevét öregbíti a negyven tagú népművészeti együttes is, amelyet Ján Repka, a helyi iskola igazgatója irányít. Priechod lakossága értékes kötelezettségvál­lalásokkal, fokozott munkalendülettel készül a harmincadik évforduló megünneplésére. S ezekben a napokban vissza-vissza térnek a múlt kísértő emlékei. Emlékeznek az egykori harcosok és emlékezik az új, boldogabb jövőt építő nemzedék is. Küzdelmes életút Áz acél városa Podbrezová — vas, acél jut nevének hallatára az ember eszébe. De nem csupán vas és acél, hanem hősi helytállás, a forradalmi harcok emléke is. A podbrezovái vasmunkások bérharcainak az élén a kommunista párt állott. A város utcáin tüntetések viharzot- tak végig, a podbrezovái kommunistákat bátor, elszánt harcosok­ként ismerték országszerte. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése nem érte felkészületlenül Podbrezovát. A különböző partizánbrigádokban 227 vasmunkás harcolt, a hadsereg kötelékeiben közel ezerkétszáz. Akik odahaza maradtak, minden erejüket megfeszítve dolgoztuk, hogy a felke­lőket elegendő mennyiségű fegyverrel, lőszerrel láthassák el. És Podbrezovában gyűlt össze 137 szlovákiai üzemi bizottság 200 képviselője is 1944. októberében, hogy egységes szakszervezeti mozgalmat hívjon életre. Ezen az emlékezetes konferencián szólalt fel többek között Ján Sverma elvtárs is. Gustáv Husák elvtárs, aki szintén részt vett a konferencián, alapvető kérdésekről beszélt, mindenekelőtt a kommunisták részvételét emelte ki a nemzeti­felszabadító küzdelemben. A podbrezovái vasmű, amely Ján Šverma nevét viseli, ma is büszkén követi a Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi hagyomá­nyait. A gyárat kibővítették, korszerűsítették az idő folyamán. Eb­ben az évben közel tizenhárom ezer tonna acélcsövet gyártanak a podbrezovái vasasok. Persze, nem csupán a gyár, hanem a város is rohamos ütemben fejlődik. Különösen a lakásépítés terén ta­pasztalható fokozott ütem. Ám új iskolák, óvodák, boltok is sora­koznak az utcákon. És hamarosan elkészül az új művelődési ott­hon és a buszmegálló is. Ez tehát Podbrezová jelene. Jelen, amely a múltból sarjadt, je­len, amelyért a podbrezovái vasmunkások hosszú évtizedekig küz­döttek, amelyért u Felkelés dicső napjaiban vérüket ontották. Berta Chabanová az újjáépült, korszerű csa­ládi ház előtt vált néhány szót Repka elvtárs­sal, a népművészeti együttes vezetőjével, az iskola igazgatójával. Dr. Jozef Fraňo vezérőrnagy kissé meghatódottan emlékezik vissza a felkelés napjaira. A Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia politikai osz­tályának vezetője Turanyban, egy vasúti pályamun­kás családjában született. Sok lemondás, nélkülö­zés árán kerül a martini gimnáziumba, ahol diák társaival megalakítja a kommunista ifjúsági szö­vetség sejtjét. A gárdisták röplapok készítésének és terjesztésének a vádjával letartóztatják a cso­portot, bírósági eljárást indítanak ellene. Jozef Fraňo elvtársnak az üldöztetés ellenére is sikerült befejeznie tanulmányait. Bratislavába kerül, ahol i filozófiai fakultáson tanul tovább. Harmadéves, amikor Sklabinán csatlakozik a Veličko főhad­nagy vezette partizánbrigádhoz. Martin, Zvolen és Ziar nad Hronom térségében harcol. 1944 novem­berében megsebesül, J. Malik, a kfaki erdész ápol- ia. Januárban, bár még nem gyógyult fel teljesen, visszatér a hegyekbe. A felszabadulás után ismét Szlovákia fővárosá­ban találhatjuk, ahol 1949-ben a filozófiai tudo­mányok doktorává avatják. Fraňo elvtárs aktív pártmunkát fejt ki 1948 februárjában is, amikor az akciós bizottságok megszervezése terén tevé­kenykedik. Majd a filozófiai tudományok doktora ismét az iskola padjaiba ül. 1958-ban sikerrel fejezi be tanulmányait a Katonai Politikai Akadémián Prágában. Jozef Fraňo vezérőrnagy az SZLKP Központi Bi­zottságának a tagja. Érdemeiért, bátorságáért több alkalommal tüntették ki. S akik közelebbről Is is­merik, elmondhatják: munkáját ma is fiatalos kedvvel, elkötelezett odaadással végzi. Harminc esztendő távlatából emlékezünk. Szabadságunk bátor katonáinak a tetteit elevenítjük fel. Emlékezésünk egyúttal me­mentá is: soha többé háborút! Háborút, amely pusztítja, romba dönti az emberi alkotás nagyszerű eredményeit. A partizánösvé­nyeket ifjú nemzedékünk is jól ismeri már. Ám tudja, látja, hogy a partlzánösvények mentén új, szebb élet sarjadt. A hősi múlt emlékének tisztelete, forradalmi hagyományainak továbbvitele: ez az új nemzedék feladata, ez tölti ki harcos, szocialista hazát építő napjait. l—mre.) A dobročai erdész Jozef Vojtko mérnökkel, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága tagjával a žarnovicei erdőgazdaság igazgatói irodájában találkozhatunk. Az egykori dobroCai erdész, aki már a negyvenes évek elején megtalálta a kap­csolatot az ellenállókkal, tehát hű maradt hir vatásához, az életét betöltő erdőkhöz, komorló fenyvesekhez. Dobroča nem esik messze Fekete­balogtól — Vojtko elvtárs itt, ezen a vidéken csatlakozik a felkelőkhöz. A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjait követően a német túl­erővel szemben bajtársaival együtt a hegyekben veszi fel a harcot. Brezno környékén fejt ki ellenállást csoportja egészen a felszabadulásig. S a felszabadulás után? Vojtko elvtárs vissza­tér a dobroCai erdőkbe, hogy tovább folytassa munkáját, hogy védje, nevelje az erdőket. Be­csülettel állja meg a helyét a munka frontján is, szabad Idejében tanul, művelődik. 1956. ja<- nuár 1-én nevezik ki a žarnovicei erdőgazdaság igazgatójává, amely vezetése, előrelátó irányí­tása alatt valóban kiváló eredményeket ér el. És Vojtko elvtárs, bár ezernyi gondja akad, talál Időt arra is, hogy tovább képezze magát. 1965-ben elvégzi a zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskolát. önfeláldozó, becsületes munkáját társadal­munk természetesen nem hagyta észrevétlenül. Több elismerő oklevél, emlékérem és kitüntetés birtokosa. Többek között a „Kiváló munkáért“ érdemrend tulajdonosa is. Ám nemcsak mun­káját végzi példamutató odaadással, hanem va­lóban aktív politikai tevékenységet fejt ki. Fraňo vezérőrnagy és felesége a partizán- brigád emlékplakettjével. (A CSTK felvételei) A CSKP és az SZLKP KB mező-, erdő- és víz­gazdasági bizottságának a tagja, az SZLKP Žiar nad Hronom-i Járási Bizottsága elnökségében tevékenykedik. S minderre futja idejéből... ^lete harcos, küzdelmes életút. Úgy is mondhatnánk: elis­merésre, követésre méltó életút. jozej Vojtko mérnök tiü maraat Hivatásához, hű maradt a Szlovák Nemzeti Felkelés forradal­mi hagyományaihoz. Epiil, soha nem tapasztalt lendülettel fejlődik Podbrezová

Next

/
Thumbnails
Contents