Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
Reggel óta esik az eső. Délután három óra van. Az utak síkosak, vizesek. A bratislavai Közlekedésrendészet járőrkocsijában indulok bevetésre, Ján Schlosser törzsőrmester és Peter Toller őrmester kíséretében. A törzsőrmester 25 éves, nős, két gyermek apja. „Ikrek“ — mondja büszkén. Igen, szép lenne otthon henteregni a szőnyegen, hallgatni a kis embervirúgok boldog sikon- gatását, de nem lehet... a szolgálat határozza meg a élet ütemét. Toller őrmester még nőtlen. Szenvedélyes rádióamatőr. Jó lenne otthon bajlódni a szerkezettel, töprengeni, új, érdekes megoldásokat keresni, de nem lehet... első a szolgálat. Nincs vasárnap, nincs ünnepnap, nincs szórakozás, nincs magánélet — csak szolgálat van, kötelességteljesítés, fegyelem, így kívánja, követeli a köz érdeke! Merre van Petržalka? A Pionírska utcában állunk. Magasba lendül a tárcsa, a motorkerékpár a járda széléhez simul. Hajtási jogosítvány, műszaki jogosítvány, személyazonossági igazolvány. Lámpák, fék, hangtompító. Rendben van, köszönjük, folytassa az utat. A város felől érkezik a szürke Volga. A volán mögött (ilő ifjú haja a vállálg ér, három ujján aranygyűrű csillog, kék csillagokkal hímzett fehér inget visel, útitársa vele egykorú. Minden rendben van, csak a menetlevél hiányzik. Kissé dadogva elhadart magyarázat következik. A vállalat igazgatóját vitte a vállalati autóval a repülőtérre, elfelejlelt menetlevelet kérni, most hazafelé igyekszik. Petržalkán lakik és — Rača felé robog. Kerülővel akar hazaérni?! Igen, vannak nagyvonalú vezetők, jólelkű aulóreferensek, akik megengedik, hogy a gépkocsivezető szombatra és vasárnapra „kikölcsönözze" a kocsit, miért ne „furikázna“ egy kicsit maszek-alapon is? Az üzemanyagot majd fizeti a vállalati Attól még nem megy tönkre a szocializmus! A szürke Volga egyelőre nem megy sem Račára, sem Petržalkára, hanem a városkerületi rendőrparancsnokságra, ahol a gépkocsivezetővel Jegyzőkönyvet vesznek fel. Lengyel motoros turisták fékeznek előttünk. A Szene felé vezető utat keresik. NDK-beli kirándulók kérnek tanácsot, hol találnak motelt, közben pedig ütemesen emelkedik a tárcsa: „jó napot kívánok, közúti ellenőrzés, kérem az okmányokat!“ Ezt a vasárnap délutánt J o- z e f B e íi o őrnagy sem töltheti otthon felesége és három gyermeke társaságában. Szüntelenül ellenőrzi a terepen dolgozó járőröket, tanácsot ad, figyelmeztet. Hangja szigorú, de a szeméből látom, hogy nagyon szereti a „fiait“. Beňo őrnagy, a közlekedési osztály parancsnoka, megszokta a fegyelmet. Harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, ott állt a köztársaság védelmezői között 1948 dicsőséges februárjában és 28 év óta rendőregyenruhában szolgálja a szocialista hazát. Jármüvek és vezetők A Pekná cesta valóban szép. Legfeljebb a „kispiac“ bádogbódéi rontják a modern negyed képét. Az egyik ilyen bódénak támaszkodik egy árva motor- kerékpár: BL 43-99. Pavel B a- 1 á ž, Otto Okenica és Peter Sole törzsőrmesterek nevetve hívják fel a figyelmemet egy motorosra, aki vagy kétszáz méter távolságból meglátott bennünket, nagy lendülettel megfordul és elrobog. Aki megijed a rendőröktől, annak nem tiszta a lelkiismerete! A TV minibusza fegyelmezetten megáll. A fiatal vezető pufókra duzzadt arccal fújja a levegőt a alkoholszondába. Mögötte egy taxivezető erősíti hasonló mutatvánnyal a tüdejét. Nincs semmi baj, mehetnek tovább. Gépkocsink lassan gurul az esőtől ázott utcákon. A Tramin borozó előtt üres a parkírozó. A Žitná utcai presszó előtt egy furgon áll. A vezetője — szerencséjére — Colát iszik. Egy piros Fiat és egy szürke Zsigu- li-Combi a járdán parkíroz, a ház előtt, úgyhogy az egész gyalogjárót elfoglalja. A tulajdonosok még nem tudják, hogy néhány nap múlva száz koronával szegényebbek lesznek. 17 óra 15 perckor kanyarodunk be a Kirovová utcába. Előttünk egy motorkerékpár „húzza a csíkot“, nyergében két gyerekemberrel. Baláž törzsőrmester felkiált: „BL 43-99!“ Az elhagyott motorkerékpár! Rekonstruáljuk a történteket. A két ifjú „leparkolt“ a bődé mellett és elment barátot látogatni. Mire visszatértek — három rendőr állt a gépnél. Tehát behúzódtak valamelyik kapu alá, és onnan lesték, hogy mikor lesz tiszta a levegő“. Miért? Mert nincs hajtási jogosítványuk! Mert nincs személyazonossági igazolványuk, mert... számtalan „mert“ van és minden ilyen „mert“ igaz, csak az nem igaz, amit ők hebegnek: „Most vettük a gépet, de igazán, itt lakik a közelben a tulajdonosa, nekem van személy- azonosságim, csak neki nincs, dehogy, két nap múlva már lesz liajtásim ... eddig azért nincs, mert a nagyanyám ... a nagynéném ...“ Okenica elvtárs leszereli és elkobozza a „pipát“ (ma délután ez már a harmadik] és parancsot ad, hogy engedjék ki a levegőt a kerekekből. *Nem kellemes a száz korona bírság sem, de még kellemetlenebb, hogy egyelőre lemondhatnak a hajtási jogosítványról. A dunaszerdahelyi fiatalember egy Pionír gyártmányú motorkerékpáron végez artistamutatványokat a Račianska úton. Szeszes italt nem fogyasztott, viselkedése korrekt, udvarias, bár láthatóan „begyulladt“. Figyelmeztetés után folytathatja az utat. A következő motoros azonban már 60 koronával szegényebben ér haza. 80 kilométeres sebességgel száguld azon a szakaszon, ahol az engedélyezett gyorsaság 50 kilométer ... „esküszöm, elvtársak, hogy holnap eladom a motort! Soha többé nem ülök nyeregbe... én nem tudom, lehet, hogy 80 kilométer volt... nem éreztem, nem tudatosítottam ...“ Egy Polski Fiat süvít előttünk. Nézem a saját kocsink sebességmutatóját: 95—100—95 100—105 ... na végre megelőzzük és megállásra kényszerítjük. Fölényes, elegáns „úriember“. Első mondata az, hogy ő egy közigazgatási szerv tisztviselőjel Nem, nem ismeri el, hogy gyorsan hajtott, ő betartotta a 80 kilométeres előírt gyorsaságot, nem fizeti ki a bírságot, tiltakozik, majd ő megmutatja, vele nem lehet így •.. Baláž törzsőrmester hűvösen korrekt, udvarias, a vezető szenvedélyesen pökhendi, mert ő „közigazgatási tisztviselő“, neki joga van eszeveszetten száguldani, mellőzni a szabályokat, előírásokat, rá se hederíteni a törvényekre! Vajon ki ez a nyegle „úriember“, akit a társadalom közigazgatási feladatokkal bízott meg, tehát azzal Is, hogy a törvények, a rend őre legyen, példát mutasson!? Vajon ki ez a nagyképű polgár, aki így „lekezeli“ és fenyegeti a lassan már derese- dő törzsőrmestert, holott az a kötelességét teljesíti, nemcsak a mi, hanem a motoros őrült életét és testi épségét Is védelmezi?! A gépesített ámokfutó 18 óra 50 perc. A Račianska úton magasodó toronyházak ablakszemei felragyognak, a városra lassan ráborul az alkony. Szemünk ismét a sebességmutatóra tapad. 95—100— —105—110 Otto, hajts, be kell érni őket... hajts!“ Fülemben valami furcsa dobolást hallok, testem jobbra és balra dűl az ülésen. Kísérőim arca mozdulatlan, a vezető — Okenica törzsőrmester — szája csak egy vékony csík. Egy motorkerékpár és egy személyautó száguld előttünk. Nem, ezek nem normális emberek. Ezek őrültek! Ezek ámokfutók! Megközelítjük a személyautót: BA 71-99. Sok fejet látok, köztük egy apró gyermek fejét is. Kereszteződés. Már megláttak bennünket, nein lassítanak. A személyautó az út közepén robog, hogy eláll ja az utat, hogty ne tudjunk előzni ... „Otto, hajts“! És Otto Okenica törzs- őrmester ráhajol a kormányra és hajt... borzalmas ez a sebesség ... Otto Okenica törzs* őrmester felesége gyermeket vár... de jó, hogy az az asz- szony, az a jövendő anya nem tudja, mit csinál most a férje... „Otto, hajts!“ Ezt nem lehet leírni, ezt érezni kell! A Jánošíkova utcánál sikerül. Megelőzzük őket. A motor- kerékpár vezetője szó nélkül adja át a hajtási jogosítványát. A személyautó vezetője magabiztosan lép ki a kocsiból. Ez is fölényes. A kocsiban: két fiatal nő, egy idősebb férfi és egy kb. másfél-kétéves kislány. Hajtási jogosítványa nincs, de van „engedélye“. Átadja az „engedélyt“. Az okmány igazolás arról, hogy tulajdonosa beiratkozott gépkocsivezetői tan- folyamra és oktató kíséretében a volán mögé ülhet. Az „engedélyt“ 1974. július 19-én állították ki. Ma 1974. július 21-e van! Nem igaz, hogy ő felelőtlen, hogy kockáztatta négy embertársa életét, neki engedélye van! Nem igaz, hogy nem vezethet, ő igenis vezethet, mert engedélye van! Nem igaz, hogy 110—120 kilométeres sebességgel száguldott, ml mindnyájan tévedünk ... hát igen... a kipufogócső valahogyan leszakadt, de az még nem olyan nagy baj, nem igaz, nem igaz, nem igaz ... neki engedélye van... az egész világ téved, az egész világ hazudik, csak ő nem! Neki engedélye van! Nem, ő nem hajlandó átadni az indítót. „A törvény nevében felszólítom, hogy adja át az Indítót!“ Nem. Háromszor szólítja fel őt Okenica elvtárs. Nem engedelmeskedik. Aztán az utasok nehézkesen kiszállnak a kocsiból és elindulnak gyalog. Az „engedélyes“ vezető bezárja a kocsit és elindul hajtási jogosítvánnyal rendelkező vezetőt keresni... talán már kitisztult egy kicsit az agya, talán már rádöbbent, hogy ő hosszú, nagyon hosszú ideig nem szerezheti meg a hajtási jogosítványt és hogy ez a vasárnapi „autóverseny“ nagyon drága mulatság lesz! Beülünk a kocsiba és várunk türelmesen, nehogy az „engedélyes“ visszatérjen. Várunk, mert Okenica törzsőrmester keze reszket, most tör ki rajta az izgalom és a nagýon indokolt emberi felháborodás. 19 óra 30 perc. Az utolsó ügyfél fékez a járdaszegély mellett. Sárga motorkerékpár, nyergében két ifjúval. A gépre hatalmas kék betűkkel festették a számomra idegen kifejezést: „Wills“. Ápolt, tiszta gép, csak éppen — nem működik a fék és a sebességváltó. Este van. Indulunk a központ felé. És holnap minden élőiről kezdődik! PÉTERFI GYULA Még az ötvenes években kezdődött Kelet-Szlovákia e legnagyobb vízgazdálkodási beruházása. Mert ahogy az lenni szokott, hol aszály sújtotta a környék földjeit, mezőgazdasági üzemeit, máskor meg a Labore áradása okozott gondokat a földműveseknek nemcsak itt, hanem a szomszédos Magyarországon is. Ezért azután a Vihorlát-hegység tövében duzzasztógáttal zárták el a Lu- borc folyót, s a gát mögött felduzzasz- tották a vizet. Elárasztottak egy mocsaras területet, amely harmadkori tenger maradványa volt, azonkívül szán. tóföldeket is. A mezőgazdák azonban nem panaszkodnak, mert a vízgazdálkodás szabályozása csak javukat szolgálja. Ma már Michalovce (Nagymihály) felől jövet jól lehet látni a 3350 hektárnyi hatalmas tó csillogó tükrét. Délnyugati partján egymást érik a sátrak, sátortáborok, kempingek, kisebb-nagyobb nyaralóházak, vendéglők, s mindazok a létesítmények, amelyekre szükség van a rengeteg turista, üdülő ellátására. Kitűnő strandok állnak a fürdőzők rendelkezésére, csónakokat, vízibicikliket lehet bérelni, azonkívül motoros hajók szállítják a kirándulókat; igazában csak egy ilyen hajóúton győződik meg róla az ember, milyen nagy kiterjedésű is ez a mesterséges tó. A lényeg az, hogy minden megvan itt, ami a nyaraló kényelmét szolgálja. Igen meleg a környék éghajlata. Kora tavasztól késő őszig tart a turista-, illetve fürdőidény. De nemcsak maga a tó nyújt kitűnő nyaralási lehetőséget, hanem környéke is, a turistáknak, azt lehet mondani: paradicsoma. Nagyszerű kirándulásokat lehet tenni a Vihorlat vadregényes, erdő borította tájain, érdemes megtekinteni a bánkai kastélyt és tavat, a Zempléni Múzeumot Nagy- mihályban, a barkói és a jeszenői várat, a Tengerszemet és a környék más látványosságait. A tó vizébe pontyokat, csukákat és másféle halakat telepítettek, azonkívül kacsát is tenyésztenek itt. Igazi paradi_ csoma a sporthorgászoknak a zempléni „tenger“, hiszen itt már 15 kilós pontyokat is fogtak. Csak természetes ezek után, hogy halétel különlegességet lehet kapni a Kotva (Horgony] és a Koliba vendéglőben. Aki egyszer megkóstolja az itteni halkülönlegességet, biztosan máskor is visszajön ide. Jó bort is kapni és cigányzene gondoskodik a vendégek jő hangulatáról. Állandóan fejlesztik a halgazdaságot. Az idén kezdte meg a Nagymihályi Állami Halgazdaság korszerű hal-, víziszárnyas gazdaság létesítését 80 millió koronás költséggel Sólymos község határában. Az itt tenyésztett kacsák nagy részét a baromfifeldolgozó ipar dolgozza fel, ami megmarad, azt továbbte- nyésztésre szocialista szervezetek és kishaszonállat-tenyésztők kapják. Azok, akik már tavaly is itt töltötték a szabadságukat és az idén ismét visz- szajönnek, lépten-nyomon találkoznak a fejlesztés jeleivel. Elsősorban jobbak a bekötőutak. Ami az elszállásolást illeti, bővültek a kapacitások. Oj, egy-egy család, összesen száz személy elhelyezésére szolgáló bungallók épültek a Fe- hér-hegyen. Megnyílt a 200 személy egyidejű kiszolgálására alkalmas Lom vendéglő. Kövesden a fogyasztási szövetkezet új százágyas motelt nyitott. A motelhez 450 személy befogadására alkalmas vendéglő is járul. Oj kempinget is létesítettek, ahol 12 000 turista táborozhat, azonkívül új csónakkölcsönzőt helyeztek üzembe. A szépen kiépített strandokon 500 nyugágy áll a fürdőzők rendelkezésére. Az új turistaévad kezdetéig összesen 25 millió koronát költöttek különböző berendezésekre. A strandokra 124 000 köbméter homokot hordtak ki. Érthető, hogy a zempléni „tenger“ körüli üdülőtelepek kiépítése hosszabb időt vesz igénybe. További elszállásolási lehetőségekre, vendéglátóipari létesítményekre van szükség, de egyszerre nem lehet mindent megvalósítani. De így is évről évre szebb, kulturáltabb ez a kedvelt nyaralóhely. Aki még nem járt volna ott, okvetlenül keresse fel. Nem bánja meg. J. HRUBOVČÄK Nagy az érdeklődés a hajókirándulások iránt 19 74. VIII. 11, 6
