Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
ÉRSEK JÓZSEF ZSEMLE FERENC A Horný Bar-t (Felbári) Csallóköz Efsz halára jó termőtalajú síkság, amelyet állandóan fenyeget a talajvíz, vagy a Dunának és az: ágainak kiöntése. Ha ehhez hozzáadjuk a tagság szorgalmát, amit a gabonatermesztés, a hús- és a tejtermelés, valamint a további termékek előállításánál fejtenek ki, akkor csaknem teljes képet nyerhetünk erről az eredményesen gazdálkodó mezőgazdasági üzemről. Ezt az elmúlt év is igazolja, amikor a búzatermesztésben olyan eredményt értek el, amilyenről néhány évvel ezelőtt még álmodni sem merlek. Háromszázötven hektáron 60,5 mázsa búza termett átlagosan, ami már mestermunkára vall. — Ezeket a földeket huszonöt éve közösen műveljük. Nem is akarom elhinni, hogyan rohan az idő — emlékszik vissza a ma már 58 éves Érsek József, aki a Horný BaM szövetkezet alapító tagjai közé tartozik. Az 1952—53-as években sorrendben ö volt Itt a második elnök. Most a; portán ül, s felügyel mindenre, ami beérkezik, vagy kimegy a központból. — Akkor, 1949-ben, többen is voltunk felbáriak, akik erősen hittünk a jövőben. Nekem szintén volt valami földecském, de én elsősorban erdőkerülő voltam. Tíz gyermeket neveltem fel, s hogy mindet elláthassam, ez bizony sok munkát adott. A közös {gazdálkodásnak köszönhetem, hogy vehettem egy régebbi házat, amit 1954-ben szép családi házzá alakítottam át. Most szabad időmben horgászok és festek. Mondják, hogy minden kezdet nehéz. Ez így igaz. A jobb holnapért és a kenyérért harcolni — ezt mi még a szüléinktől örököltük, akiknek bizony volt mit tenniük; hogy megélhessenek a nagybirtokokon végzett munkából. Amint látja, sikerült a müvünk. Én a szövetkezetünkben sok mindent végeztem. Voltam segédagronómus, zootechnikus, mezőőr, s most az utolsó évben a portási teendőket látom el — fejezi be a beszélgetést az az ember, aki a szó szoros értelmében ott állt a szövetkezet bölcsőjénél. A felbári szövetkezet ma 20 millió korona értékű vagyonnal rendelkezik, és 1670 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, ugyanis Őula- ny (Súly), Bodíky (Bodak) és Horný Bar (Felbár) községek a szükséges feltételek megteremtése óta egy közigazgatás alá tartoznak, és a három falu határában közösen is gazdálkodnak. Végigmegyünk a határon. Amerre csak eltekintünk, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy jó gazda műveli a földet. — Minden munkához van gépünk — mondja Vojtech Pőda, a szövetkezet üzemgazdásza, aki Zsemle Ferenccel, a szövetkezet elnökével éppen terepszemlét tartott. Tőlük azt is megtudtuk, hogy a növénytermesztést gabona, cukorrépa és kukorica termesztésére szakosították, az állattenyésztésben pedig főleg sertés- és marhahúst, ' valamint tejet termelnek. Zsemle Ferenc, a szövetkezet elnöke olyan ember, akinek már a mozdulatai is elárulják, hogy vassal dolgozott. Még csak 54 éves, de a közös gazdálkodás kezdeteire jól emlékszik. Bár a kalapácsot és a többi kovácsszerszámot most is szereti, az idejét azonban teljesen a földművelésnek és a nagy gazdaság vezetésének szenteli. Eredetileg Bodakon kovácsoskodott, később ő lett a társult szövetkezet elnöke. Az utolsó négy évben az ő vezetése alatt születtek a legjobb eredmények. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet a járásban a legtöbb gabonát, húst .és tejet termelő mezőgazdasági üzemek közé tartozik. Szinte lehetetlen a mostanival összehasonlítani azt a technikát, amivel o kezdetben rendelkeztek. 1949-ben egyetlen gépiik sem volt, ma a gépparkjuk 23 traktorból, 4 kombájnból és egész sor további szükséges gépből áll. Az elnök így emlékszik vissza a bodaki sző vQtkezet első lépéseire: Az alakuláskor körülbelül ki- lencvenen voltunk. Kétszáz hektáron kezdtünk gazdálkodni, amelyből 350 hektár volt a szántóföld. Mindnyájan lelkesedtünk a szövetkezetért, s mindenáron bizonyítani akartunk. Akkor is, ha hiányoztak a szükséges termelőeszközeink. Ma már elképzelni is nehéz azt az időt, amikor tavasszal lovakkal és ekékkel kivonultunk a földekre előkészíteni a talajt és elvetni az első magot. Az első saját traktort csak 1956-ban vásároltuk, amelyre úgy raktuk össze a pénzt. Igaz, ezt csak szállításra használtuk, mert nem voltak munkagépeink. A földeket 1953 óta már traktorok segítségével műveltük, ekkor ugyanis községünkben létrehozták a GTÄ brigádközpontját. A nagyüzemi termelési formák, a korszerű technika, a kiváló fajták, a helyes munkaszervezés és a megfelelő agrotechnika került előtérbe a szövetkezetben, és ez az eredményei nkeip is meglátszott. Bár a haladó termelési formák számára megteremtették a feltételeket, mégis a lársutás évében az átlagos hektárhozám gabonából csak 25 mázsa volt és cukorrépából sem lépték túl hektáronként a 160 mázsát. Hasonló volt a helyzet az állattenyésztésben is. Az egyévi fejési átlag csupán 1580 liter körül mozgott, tavaly viszont már 3390 liter tejhozamot értek el tehenenként! Tizenegy év alatt'a tej árutermelését átlagosan 620 000 literrel növelték. A múlt évben nem egészen 3000 mázsával több húst adtak a piacra, mint Í962-ben. Gabonából tavaly 32 vagonnal adtak többet az állami alapba, mint az előbb említett évben. — Az idei eladási tervünk mércéjét alaposan megemeltük — mondja Vojtech Pőda üzemgazdász — 1,1 millió liter tejet, összesen 43,5 vagon húst, továbbá 520 vagon cukorrépát és a kukoricával együtt több mint 135 vagon gabonát akarunk értékesíteni. Tagságunk mindent megtesz azért, hogy a társadalommal szemben ne legyen adósságunk. Munkánk fő irányadói a CSKP XIV. kongresszusának azon határozatai, amelyek a mezőgazdasági termelés növelésére- vonatkoznak. Ezt bizonyítják a szocialista kötelezettségvállalásaink is. Az SZNF, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállaltuk, hogy terven felül 50 000 liter tejet, valamint 150 mázsa sertés- és marhahúst adunk el, 2 mázsával növeljük a búza hektárhozamát, tehát hektáronként 52 mázsát terveztünk, cukorrépából a tervezett 400 mázsás hektáronkénti hozamot pedig 50 mázsával lépjük túl. A 25 év alatt valóban sok változás történt Felbáron. A szövetkezeti tagság életében is, ami legjobban az életszínvonalban, az emberek életstílusában és főleg a munkájukban tükröződik vissza. Lényegesen megváltozott a szövetkezeti tagság lakás- és öltözködési kultúrája, gondolkodásmódja. Volt is alap a változásra, hiszen a szövetkezetben a 25 év alatt olyan ágazat is volt, ahol a tagság jövedelme 500 százalékkal növekedett. A korszerű szövetkezet alapítói — Gútai jános, Fekete József, Satka Béla, Horváth Gyula, Világi Móric, Világi Károly, San- ko Móric, Podlocki István és a továbbiak, ma már nagyrészt nyugdíjasok — utódaikra valóban büszkék lehetnek. Szöveg és kép: JOZEF SLUKA 1974. VIII. 11, Az elnök egy szép példánnyal á közel ezer hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó Bácskái Efsz huszonkét esztendővel ezelőtt alakult. Elnökét, Pándy Gyulát, bátor, kezdeményező emberként ismerik. Négy éve például Szőke Istvánnal, a szövetkezet zootechnikusával együtt egy baromfitenyésztéssel kapcsolatos, elég jelentős beruházásra tett javaslatot. Elgondolásukat eleinte kevesen támogatták, de fokozatosan az egész tagság megértette, hogy olyan termelési ágazattal kell foglalkozni a szövetkezetben, amelyhez megvannak a helyi adottságok, s ami mind társadalmi, mind szövetkezeti szempontból előnyös, gazdaságos. így vált 1967-ben a bacskai szövetkezet fő termelési ágazatává a baromfi- tenyésztés, s ennek keretében a naposcsibe-keltetés. A szövetkezet természetesen gabonafélék és kukorica termeszBútor kezdeményezés tésével, valamint szarvasmarha-hizlalással is foglalkozik. Pandy Gyula elnök kíséretében a baromfitelepre látogattunk. A régi tyúkólak fákkal körülvett, árnyékos kifutójában hófehér színű, fejlett jércék szaladgáltak. — Ezek nemsokára felváltják a jelenlegi tojókat — magyarázta az elnök, — ugyanis évenként cseréljük a tyúkállo- mányt. 1 Az emeletes, korszerű berendezéssel ellátott tojóházban hét és félezer tyúkot tartanak. Az elnök azt is elmond, ta, hogy a törzsállományt a bratislavai Baromfitenyésztő Állami Gazdaság Čierna Voda-i üzeméből szerzi be a bacskai szövetkezet. A „szülőpárokat“, mint csibéket darabonként huszonhét koronáért vásárolják. — Hétezer darab csibéért közel száznyolcvankilencezer koronát fizetünk évente. Ez elég soknak tűnik — folytatja az elnök, — de ha figyelembe vesszük, hogy ezzel a befektetéssel ösz- szesen 16 embert foglalkoztatva több mint két és negyed millió korona érté két termelünk ki, nem vitás, hogy érdemes ezzel a termelési ágazattal foglalkozni. Tavaly például tenyészetünk ötszáznyolcvanezer korona tiszta hasznot hozott a közösbe. A tojásból kikeltetett csibékből az idén ötszáznyolc- vanötezer darabot értékesítünk. Jövőre már hétszázezer csibét akarunk eladni, s távlatilag legalább húszezerre növeljük a tyúkállományt, amikor majd kétmillió naposcsibét értékesítünk egy év alatt. A lecserélt tyúkokat vágóbarom, iiként értékesítjük. Ä keltetőházban hat „tízezres“ és kilenc „háromezerhatszázas“ előkeltető-, illetve keltetőgépnél nyolcán dolgoznak. Éppen „csibeszületésre“ érkeztünk, az ügyes kezű asszonyok speciális dobozokba „csomagolták“ a keltetőgépekből kiszedett, bogárszemű, fehér esi-* békét. Egy-egy dobozba száz naposcsibe került. Még azon a napon tizenkétezer csibét indítottak útnak a Rožňavai Baromfitenyésztő Vállalat által megadott címekre. (kulik) Kusxtínyi Jánosné kiosztja az eledelt,
