Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-11 / 162. szám, csütörtök

Helikopter a sátorváros felett A X. ORSZÁGOS PIONÍRTALÁLKOZÓRÓL Nyár. Furcsa, esős, szeles és napsütéses nyár. Hradec nad M travicou. Az országos pionír- ta álkozó színhelye. Ebben az ecetben tehát hamisítatlan, iga­zi, sziléziai nyárról van szó. A több, mint ezeréves vár fa­lai között szétnézni hasznos, tanulságos. Regélnek a bástyák, a termek, hisz megvívták a vá­rat a husziták is. Megnézed a könyvtárszobában a volt vár­it ak festett képmásait. Csodál­kozva fedezed fel, hogy még magyar várúrnője is volt, bizo­nyos Eleonóra Zichy de Vá- sonykö. A qyönyörű hangver­senyteremben Mozart, Beetho­ven, Niccoló Paganini, Liszt Fe' enc is muzsikált valamikor. A Vörös Bástya falai között lakott 1920-ban első munkásel- nöl.ilnk, Klement Gottwald. An­nak idején, mint a 4. tüzérez- reö katonája. Mégis inkább a Moravica me'7elti rétre indulsz. Oda, uh'd néphadseregünk katonái sátorvárost építettek az orszá­gos pionírtól átkozó résztvevői számára. Ott most zeng a dal, hrnnos a kacaj, a játék, a vi­dámság, Tíz ország pionírjai között egy napig részese le­hetsz a gyermekek boldog nya­rának. HÁROMSZÁZ SÁTOR áll o réten. A sátorváros építőinek parancsnoka, Prinke Vladimír őrnagy szívesen körülvezet, hisz még tájékozódni se köny- nyű. Ahány kerület van hazánk­ban. annyi altábor található. Slávili, Vág, Beszkidek, Duk­la... A 12 jelképes elnevezés alanfán tudható, hogy melyik atlábor lakói, melyik kerületből jöttek. Hat nap alatt építették fel a sátorvárost. Jogos az el­nevezés, mert a lakósátrakban villany világít, mindegyik altá- bornak külön telefonállomása van. Sajtóközpont is működik, írógépekkel, távíróval felsze­relve. Az egészségügyi központ­ban éjjel és nappal szolgálatot ta?t négy orvos, három nővér és négy egészségügyi katona. Kilón fogászati és sebészeti rendelőjük is mübödik. Illetve készenlétben áll, mert szeren­csire eddig még nem volt szük­ség a rendelők működésére. A táborban mosoda, varroda is ta- ■ Iádba! 6. Sőt, egy külön sátor, ahol bármikor kivasalhatják ru­háikat a pionírok, jogos tehát a sátorváros elnevezés. Erről főleg akkor győződtünk meg, amikor a konyha felé vet­tük utunkat. Hat hatalmas sá­tor alatt, 42 tábori tűzhelyen 42 szakács, 12 kisegítő közre­működésével főzi az ebédet. A konyhasátrak mögött ebédlősát­rak állnak. Egy-egy mérete 25x10 méter. Lexa Zdenek őr­nagy, a szakácsok parancsnoka megmutatta a két hatalmas hű­tőkocsit is, melyekben 20-20 tonna élelmet tárolnak. Kéré­sünkre elmondta, hogy miből készül az aznapi ebéd. Feljegyeztük: 250 kg csont nélküli hús, 300 kg liszt, 3 kg élesztő, 800 csirke, 3750 tojás, 3500 kifli, 250 kg kenyér, s mel­lé 3000 liter tea, 15 kg citrom­mal. Ebéd után mindenki szá­mára egy-egy narancs. A SPORTPÁLYA népes és han­gos már regael óta. Izgalmas volt a labdadobók vetélkedőié. Katona Tibor, a Hradčany altá- bor lakója 50.80 mőfe?re dobta el a kriketlabdát. Sz6o teljesít­mény. Csakhogy nanyon ko- mnlu „ellenfélre“ aknöf, mert Balfík Ján dobása után 76,66 métert mértek. Mén izgalmasabb volt az al- tábnrnk közötti labdarúgó-mňr- lcőzések döntője. A naoydíjért és az aranyéremőrt Slavín As Beszkidek esanata vívott e"ős küzdelmet. Eredmňnv: 0:2. Íny tehát a bratislavai fiúk ezüst­érmet kaptok. Amikor bemutatták az ezüst­érmes fiúkat, fel fi nyeltünk a kitűnően szereplő balszőlsőre: Veszprémi BerPMrb, n?ánai pio­nír. Hogyan keriPtöl éppen a bratislavai csavatba? — kér­deztük tőle. Magyarul vála­szolt: Práaai vagyok, de eay kicsit csallóközi is, mert édes- aoám onnan származott Práaá- ba. HURRÁ szakította félbe be­szélgetésünket, mert Josef Kempný elvtárs, a CSKP KB titkárának vezetésével meoőr- kezett a párt- és kormánykül­döttség. A hivatalos fogadás alig néhány percig tart. Azután kis csoportokra oszlik a kül­döttség. A réten egy-egy cso­portot az altábnrnk pionírjai veszik körül. Kiválasztanak egy csendesebb zugot, vagy egy te­rebélyes lombú fát és már „vi­szik is" vendégeiket a pionírok. A Dukla altábor lakói között bolgár pionírok „magyarázzák" Kempný elvtársnak, hogy mi­lyen a tenger. Azután a plov- divi Petko Štefanov, egy barna, napsütött arcú, 13 éves fiú da­lolni kezd, a bolgár halászok dala cseng. Nicsak! Amott táncolnak. A Lidice altábor pionírjai között szovjet pionírok ropják a tán­cot. Tulai kislány Irina Laguli- na. Ö vezeti a műsort. Taps. Ismétlést kérnek a vendégek. Taps. Már-már kezdenék újra a táncot, de nagyot dörren az ég, és nyakunkban a zápor. Fussunk csak valamelyik sá­torba! Szemüvegét törölgeti Kempný elvtárs: Melyik tábor ez? Egy alig tízesztendős, vékony kis­lány, Vlnstn Kulhánková vála­szol: Jó helyen tetszik járni. Ez a Snéžka altábor, én vagyok a trutnovi Nyíl-raj krónikása. Volna egy kérésem ... Kempný elvtárs biztatja: No­csak! Mondd ki bátran! A kis­lány előveszi a krónikát: Né­hány sort, néhány emlékeztető sort, üzenetet az otthoniak­nak ... Teljesül a kérése. Azu­tán már a többiek is hozzák a csapat- és rajkrónikákat. Mindegyik bejegyzést, emlék­sort kér. Kempný elvtárs tel­jesíti kérésüket, de a króniká­kat átnyújtja nekünk: Írjanak bele az újságírók is ... Szépet, biztatót! KISÜT A NAP, mire elérke­zik az ünnepi nagygyűlés ideje. Felvonul 1400 pionír. Közöttük lengyel, francia, bolgár, jugo­szláv, finn, magyar, szovjet, mongol, román pajtásaik is. Pompás, látványos seregszemle. Rövid, de sokatmondó ünnepi beszéd. Azután igazán ünnevi pillanat következik: Mariin Dzúr elvtárs, hadseregtábornnk, nemzetvédelmi miniszter veze­tésével ki'ddöttséq hozza a vö­rös selyemzászlót, melyet a CSKP KB adományozott a C^ehsz7r>vák Pionír szervezetnek. Átveszik. A pinnírzászlós f'd- tőrdre ere?7ke'ive emeli odrá­hoz a zászló sóji/mét, maid Tn- snf Kemnntf elvtárs, n CSl<n KB Einöksénéneir *nnjn kezňbnl át­vesz* a zászlót, mnaasra emeli. Hurrá! Háromszoros hurrá! Következik a pionírsze?vezet dolpnz.óinak kitüntefősg. Ngole- varihőt pionírvezetö kavntt ál­lami kitüntetést. Közülük az el­ső tizenkettő felsorakozik az emelvény elé. Utána Ľudmila Korytárová elvtársnő, a szlovák központi pionírtanács titkára bejelenti, hogy becsületes, pél­dás tevékenységért 23 pionír részesült a legmaaasabb fokú kitüntetésben: Lefényképezték őket a központi pionírtanács zászlaja előtt. A pajtások átve­szik kitüntetéseiket. EGY A JELSZÖNK ... A DÍVSZ himnusza zeng. Felbom­lanak a csapatok, de nem szer­teszét, hanem sorokra. Es amíg tíz nyelven zeng a himnusz, a sorok összekapcsolódnak, mert kéz a kézben körüljárják a ré­tet. Kéz a kézben. A tvrdnsnv- cei ftardoskeddij Bresztó Tibor, aki az életmentőknek járó ki­tüntetést kapta meg, az adamo- vi Petr Sebák kezét fogja. A ga­lántai Polák Otília egy sumavai kislány kezét. A kajali Szabó Attila a brnói Miroslav Keni kezét. A sorok összekapcsolód­nak. A kezek tartják össze. Már-már halkul a himnusz, amikor különös berregés, zúgás hullik: helikopter száll a rét fülé. Mintha egy pillanatra megállna, mintha valaki inte­getne, mintha valaki messziről, a távolból üzenetét küldené. Felemelkednek a kezek. Visz- szaintenek. Biztatva, ígérve. Es a helikopter elszáll ... de marad a boldog pionírnyár, mert a gyermekek még csak ez­után kezdenek majd vakációz­ni, barangolni, kirándulni... HAJDÜ ANDRÁS A tábor melletti réten leszállt a helikopter Josef Kempný/ elvtárs látogatása a Dukla altáborban Szurkolók az altáborok közötti labdarúgó-mérkőzésen És zengett a himnusz: Egy a jelszónk a béke ... A tábor látképe a várból Tóthpál Gyula felvételei Felsorakoztak a pionírok az ünnepi seregszemlére

Next

/
Thumbnails
Contents