Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-11 / 162. szám, csütörtök

A Rádió jubileumi műsorai Az SZNF 30. évfordulójának méltó megünneplésére készülnek A Csehszlovák Rádió hazánk népének a fasizmus elleni har­cáról és a szovjet hadsereg általi felszabadításáról való megemlékezéseként az 1974— 75-ös évekre gazdag programot állított össze. Ennek egy része a Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulójával kapcsolatos. Az egyes míísorszámok küldetése mindenekelőtt a felkelők hő­siességét, a Szovjetuniónak a fasizmus elleni harcban nyúj­tott segítsége jelentőségét és a CSKP vezető szerepét demonst­rálni. A Rádiónak ugyanakkor rá kell mutatnia a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésének bel- és külpolitikai okaira, il­letve feltételeire, internaciona­lista és osztály jellegére, szo­ciális és nemzeti motiváltságá­ra, a CSKP politikai és szerve­zési tevékenységére, valamint a munkások és a parasztok egy­ségének a jelentőségére. A felkelés 30. évfordulójával kapcsolatos programot a Rádió szlovákiai igazgatósága a fő­szerkesztőségekkel, valamint a magyar és az ukrán nyelvű adások szerkesztőségeivel kö­rültekintően állította össze. En­nek jelentős részét azok a mű­sorsorozatok képezik, amelyek közül néhányat már napjaink­ban is közvetítenek. A barát­ság nyomában című, 24 adás­ból álló műsorsorozat a felke­lés résztvevőit, a partizán- és katonai alakulatok idehaza és külföldön élő parancsnokainak életét, a szocialista tábor érde­kében hozott áldozatait, vala­mint e tábornak a proletár nemzetköziségen alapuló szi­lárd egységét mutatja be. A Ilárom rózsát az emlékműhöz című, ugyancsak több adásból álló műsor a felkelés hagyaté­kának a szocialista építésben való megnyilvánulását tükrözi. A „Signál 30“ elnevezésű mű­sor célja megismertetni ifjúsá­gunkkal a felkelés emlékezetes helyeit, s ugyanakkor tájékoz­tatni a hallgatókat a fiatalok aktivitásáról és a SZISZ-tagok kulturális tevékenységéről. A Három tábortűz című műsorban a rádió három generáció képvi­selőinek a felkelés emlékezetes helyein való találkozását, a partizánoknak nyújtott támoga­tásról való beszélgetését közve­títi. Az „Évgyűrűk“ elnevezésű vetélkedő közvetítése a három szlovákiai kerület 14 olyan fa­lujának és városának az épí­tésben elért eredményeiről tá­jékoztat bennünket, amelyek felkelési tradícióval rendelkez­nek. Az említetteken kívül fi­gyelmet érdemel még A hősök közöttünk élnek, Az élet értel­méért, A legjobb felkelési kró­nikáért, A gyermek és a világ, valamint az Ahová eljött a sza­badság című műsorsorozat is. A magyar nyelvű adások közül a Közösen építjük a hazát, to­vábbá a Meghívjuk önöket a Szlovák Nemzeti Felkelés em­lékezetes helyeire című műso­rokat említjük. A prágai nemzeti adó műso­rai közül mindenekelőtt A Szlovák Nemzeti Felkelés hősei címűről kell szólnunk. Ebben a műsorban a rádió hazai és szov jet partizánparancsnokokat, a fasiszta elnyomás idején il­legalitásba kényszerült párt­munkásokat és a felkelőknek támogatást nyújtott szovjet re­pülősöket mutat be. A hely, ahová tartozom, valamint A szlovák falvak élete a felkelés­ben című műsorban felkelési tradícióval rendelkező falvak és városok múltját, illetve jele­nét, a Dokumentumok a Szlo­vák Nemzeti Felkelésről című­ben a felkelés politikai és ka­tonai eseményeit ismerjük meg. A „Hviezda“ országos adó műsorai közül a Csehszlovákia helye a világban, A Szlovák Nemzeti Felkelés a külföldi részvevők emlékezetében, a Mit szeretne tudni a Szlovák Nem­zeti Felkelésről, az Apák be­szélgetése fiaikkal és unokáik­kal, A CSKP kerületi bizottsá­gainak titkárai nyilatkoznak, a Közös hangversenyt, valamint A szocialista Csehszlovákia tán­col és énekel címűt említjük. A Banská Bystrica-i stúdió­nak a felkelés 30. évfordulójá­val kapcsolatos műsoráról kü­lön kell szólnunk, hiszen 1944 augusztusában itt kezdte meg közvetítését a Szabad Szlovák Rádió. A stúdió műsorai közül A kommunista párt és a Szlo­vák Nemzeti Felkelés, A Sza­bad Szlovák Rádió jelentkezik, a Megértették egymást, a Szov­jet partizánok a Szlovák Nem­zeti Felkelésben, a Verseny, az Emlékek, a Barátság a harc­ban, a Partizánposta, A Szlo­vák Nemzeti Felkelés városá­nak zenés köszöntése, valamint az Amikor a puskák és a gép­pisztolyok énekeltek című a legjelentősebb. Az egyenes adá­sok közül a Banská Bystrica-i Kerületi Bábszínházból augusz­tus 26-án 17.00 órakor A stúdió fogadást rendez, 27-én 17.00 órakor „Signál 30“, 28-án 10.00 órakor A felkelők hozzátartozni írják, 16.00 órakor Mikrofórum, 29-én 20.00 órakor A szóban virágot és fegyvert is találsz, 30-án 10.00 órakor Ott voltak ők is címmel fog műsort köz­vetíteni a Rádió. A felkelés 30. évfordulójával kapcsolatos Banská Bystrica-i ünnepségeket a Rádió külön adásban fogja közvetíteni. A jubileumi évfordulóval kap­csolatos műsorokon kívül a Rá­dió számos más akciót is ter­vez. Többek között berendezi a Szabad Szlovák Rádió emlék­szobáját, dokumentumgyűjte­ményt ad ki, valamint beszél­getéseket és szemináriumot rendez. Valamennyi akció az évforduló méltó megünneplését szolgál ja. TÖZSÉR LAJOS KULTURÁLIS HÍREK Ifi A Szlovák Nemzeti Felke­lés tükröződése a szlovák iro­dalomban címmel a napokban Banská Bystricán országos iro­dalmi szemináriumot rendeztek. A felkelés 30. évfordulója al­kalmából rendezett értekezle­ten értékelték a fiatal olvasók­nak A felkelők utódai írják el­nevezésű versenyét. A mintegy 3300 benevezett szerző közül 40-et jutalomban részesítettek. Sfl A Lúčnica szlovák népmű­vészeti együttes a napokban az NDK-ban vendégszerepeit. A né­met közönségnek az együttes előadásai közül főleg a detvai és a sárosi táncok tetszettek. fi Ľudovít Fulla nemzeti mű­vésznek az elmúlt 5 évben ké­szült alkotásaiból rendeztek kiállítást nemrég Ružomberok- ban. A kiállításon a .72 éves művésznek 30 olajfestménye szerepel. fi Eddig ismeretlen Engels- dráma kéziratát találták meg a wuppertali könyvtárban. A XIV. században élt Itáliai humanista államférfiról, Rienziről szóló színművet Engels 20 éves ko­rában írta. ü A cseh zene éve 1974 a címe a Pánton egyik legújabb kiadványának. A gyűjtemény jelentős zeneszerzők portréit tartalmazza, és a zenei életnek az utóbbi 150 évben történt fej­lődését foglalja össze. ■ Szovjet fényképészeknek a második világháborútól nap­jainkig készült felvételeiből rendeztek kiállítást a napokban a CSSZBSZ prágai kiállítási ter­mében. A Háború és béke elne­vezésű kiállítás július 22-ig lesz nyitva. fi A 12. szenei barátsági' és békeünnepségek, melyet a na­pokban rendeztek meg, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 30. évfor­dulójával kapcsolatos ünnepsé­geknek a részét képezték. Az akcióra a rendező szervek gaz­dag kulturális és sportműsort biztosítottak. fi A 4. békéscsabai nemzet­közi bábfesztivált rendezték meg a napokban. A seregszem­lén 10 európai országból mint­egy félezren vettek részt. fi A Cseh Zenei Társaság a közeljövőben a modern zenei neveléssel kapcsolatban tanfo­lyamot, ezenkívül Hangszerek az iskolában címmel szeminá­riumot rendez. Az utóbbit a Szlovákiai Zenei Társasággal és a „Hudobné nástroje“ című fo­lyóirat szerkesztőségével együtt. ■ A prágai Spálená utcai Fronta Galériában Eva Šala- mounová és Jirí Šalamoun raj­zaiból, grafikáiból és illusztrá­cióiból rendeztek kiállítást. A művészek alkotásait a látoga­tók július végéig tekinthetik meg. ARCCAL A JÖVŐ FELÉ A tudományos-technikai forradalom cs a folyamatos önművelés „Egyre több ember, egyre hosszabb iskolázással, egyre' szellemesebb és változatosabb eszközöket felhasználva, egyre több ismeretet és készséget sa­játít el, és ezeknek erkölcsi kopása egyre gyorsul.“ Ezzel a szellemes paradoxonnal jel­lemezte korunk oktatásügyének kulcsproblémáját egy szovjet pedagógus. A két, csak látszat­ra ellentétes tétel, az „infor­máció robbanás“ és az „infor­mációk gyors elavulása" tű­in idonkéonen egv tőről fakad, hiszen mindkét állítás gyorsuló életünk egyik legie’legzete- sebb vonása. A CSKP KB máiusi plenáris ülése a tudományos­technikai forradalom kérdései­vel foglalkozva a műszaki ha­ladást a ma élő ember szemé­lyét érintően vetette fel. A tudományos-technikai for­radalom pedagógiai vonatkozá­sait vizsgálva, ezeknek a gon­dolatoknak a jegyében megál­lapíthatjuk: a „minél több is­meret és készség elsajátításá­nak“ és az ismeretek állandó felújításának örökös versenyé­ben az az ember lesz a győztes, aki maximális erőfeszítést fejt ki az ismeretek, jártasságok és készségek megszerzéséért. Aki örül a sikernek, és nem riaszt­ják el a kudarcok sem. Ez az állandó fpermanens) önműve­lésnek egyik legfontosabb fel­tétele. Az 1973—74-es iskolai év tu­lajdonképpen az első határozott lépés volt afelé, hogy — az oktatás magasabb szintre eme­lésével — fl tanít ás-tanul ást ne­velő-önműveléssé változtassuk. Az iskolai tevékenység távlati célja, hogy az ismeretnvújtást olyan eszközzé változtassa, mely egy életen át tartó ön­művelésre ösztökél és nevel. A tanítás-tanulás a korszerű pe­dagógia szerint tehát nem cél, hanem az eszközrendszer kate­góriájába tartozik, még akkor is, ha ma még sok szülő és pedagógus cél jellegűnek tartja. Az 1973—74-es iskolai évben a párt múlt évi júliusi plenáris ülésének irányelvei alapján pe­dagógusaink tudatosították: az emberi képességek kialakításá­hoz meghatározott mennyiségű ismeretanyagot kell elsajátíta­ni. Tehát nem arról van szó, hogy az ismeretanyagot valami­lyen másodrendű kategóriává fokozzuk le. A szlovák, az orosz és a matematika tanításának országos és kerületi konferen­ciái éppen azt igazolták, hogy ami a nevelés viszonylatában eszközként, az az oktatás vi­szonylatában célként funkcio­nál. Hiszen a nevelés eredmé­nye mindenkor visszahat a ta- nításra-tanulásra. S habár mind­ez „világos“ a cél és az esz­köz összefüggésében, egyelőre mégis inkább csak elméletileg tisztázódott a helyzet. Sok még e téren az eltolódás, sőt a tor­zulás. Az oktatás nem egy eset­ben céllá abszolutizálódik; gondoljunk csak például a szlo­vák vagy a magyar nyelv ok­tatására, melynek eszközjelle­ge elhomályosul, s megjelenik a katedra magasságában széke­lő, buktatással fenyegető peda­gógus, a presztízst hajszoló szü­lő és — ennek eredményeként — a szülői szigortól, meg az iskola fölösleges verbális isme- rethalmazt megkövetelő túlter­helésétől fa házi feladatoktól) agyonnyomorított tanuló ... Most, az 1973—74-es iskolai év lezárása után vizsgáljuk meg ennek az egyébként ezer­arcú problémának csupán az egyik vetületét: az osztályozás kérdését. Az 1973—74-es tanév­ben módosított osztályozási rendszert vezettünk be. Énnek alapvető nevelési célja, hogy a tanuló elsősorban azért tanul­jon, mert érdekli őt az adott tananyag. Ha ugyanis csak azért tanul, hogy jó jegyet kap­jon, akkor számára minden egy­formán fontossá válik, nem en­gedheti meg magának, hogy az egyik tantárgyat jobban szeres­se a másiknál, és így hajlamai­nak megfelelően bizonyos irányban elmélyedjen. Még a tiszta jeles tanuló is, hacsak nem kivételes tehetség, rend­szerint semmiből sem tűnik ki. Kitüntetéses bizonyítványa el­lenére is csak közepes. Nem az egyoldalú képzést igénylem. Pedagógiai elvem, hogy a tanuló vegyen minden tantárgyat komolyan, képezze magát sokoldalúvá. Emellett azonban tudjon szelektálni. Is­merve saját kénességeit és élet­célját már például a középisko­la utolsó évfolyamaiban meg tudja különböztetni a lénye­gest. a fontost a . mellékestől, a részletkérdéstől. De talán nem is ez a leglényegesebb; inkább az, hogy csak az ér­demjegyért tanuló számára nem a munka, a tanulás szerez örö­met. hanem „a kalkulus“, az elismerés. Ez pedig inkább az „oktatásközpontú“ iskolára, il­letve a fogyasztói társadalom­ra jellemző. Hiszen a mi értel­mezésünk szerint csak az az igazán kiegyensúlyozott ember, aki szereti mesterségét, aki — ezért is — örömmel dolgozik. A tanuló munkáját értékelni kell. Ez természetes. Meg kell vele értetni, mikor dolgozott jól vagy rosszul A helyes önisme­ret, az önkritikái szellem kia­lakítása szempontiából az isko­lai osztályozás elengedhetetlen jelentős pedagógiai tényező, akárcsak a tanítás-tanulás to­vábbi Irányításához szükséges visszacsatolás is. Persze, az is­kolai gyakorlat az osztályozás­nak, illetve a társadalmi gya­korlat a bizonyítványnak a je­lentőségét nem teheti kizáróla­gossá. Nem az „érdemjegyek“ megjavításáról vagy az iskola elvégzéséről szóló bizonyítvány értékének vitatásáról van szó, hanem az osztályozásnak új ér­telmezéséről a nevelő iskolá­ban és az állandó önművelés jelentőségének hangsúlyozásá­ról a tudományos-technikai for­radalom korában Ha nem is közvetlenül, de közvetve ezzel függ össze a következő gondolat. Az elmúlt iskolai évben 100 magyar fő­iskolai. egyetemi továbbtanu­lásra jelentkező tanulóból 55- öt, a műszaki pályákra jelent­kezőkből viszont 71,9-et vettek fel. S kell ehhez kommentár? Javul a magyar középiskolások „matematikául“ és szlovákul tudása. Ezzel párhuzamosan, sajnos, nem javult az iskolák pályaorientációja, a pedagógu­sok és a szülők új szemléletet alakító tevékenysége. Még aránylag mindig kevesen je­lentkeznek műszaki főiskolák­ra. Pedig — úgy vélem — a fenti adat önmagában is eléggé meggyőző- nem a verbális is­meretekben lovagoló pályák (jog, bölcsészet stb.) azok, ame­lyeken a magyar anyanyelvű ta­nulók versenyképesek. Persze, az ismeretek egyre növekvő mennyisége következtében ál­landóan gyorsul a közlések áramlása is. Ezzel a növekedés­sel párhuzamosan fontos, hogy fejlődjön az egyén közlési, nyelvi készsége is. A verbali- tás, a valóság nyelvi eszközzel való megragadása teszi lehető­vé a kommunikációt. Ez a kom­munikáció pedig a mi esetünk­ben kétsfkú, anyanyelvű, tehát magyar és a társadalom több­ségének nyelvén való közlés, azaz szlovák nyelvű. A társa­dalmi viszonyaink megkövetel­te kétnyelvűség elsajátításának folyamatát azonban még nem ismerjük kellőképpen a feilő- dés-lélektan és az általános nyelvészet eredményei tükré­ben. Pedig éppen a kétnyelvű­ség elsajátítása folyamatának és az önúnegvalósítás eimélviil- tebb igényének összefüggései világíthatnák meg a biku’tnrňp-. ságukból adódó többletet S ez a többlet az ismeretszerzés ké­pességének dinamikusabb fejlő­désében, az érzelmi és akarati élet harmonikusabb gazdagodá­sában, a két nyelv és erre éoü- lő kultúra érzelemközvetítő és személyiséget formáló hatásá­ban nyilvánulhatna meg. Ennek a lehetőségnek a jobb kiakná­zása ngyan még várat magára, de az, hogy 100 jelentkezőből" 71,9 bekerült a műszaki főis­kolára — úgy vélem — már jelzi a fejlődésnek azt a ten­denciáját, mely egy nemzeti­ség életében sajátos módon je­lentkezik. Rajtunk áll, eleget tudunk-e tenni e sürgető társa­dalmi igénynek ... A tudományos-technikai for­radalom oktatáspolitikai köve­telménye a legmodernebb (azaz szinte állandóan megúju'ó) anyagi-műszaki és termelési bázist ismerő, alkalmazni és továbbfejleszteni képes ember nevelése. Mivel korunkban az ismeretek megújulása és en­nek eredményeként a termelés technológiai eljárásainak válto­zása, kicserélődése (többszörö­sen) gyorsabb, mint egy ember produktív életkora — a tanu­lást állandó önképzéssé kell alakítani. Hiszen a ma fiataljai húsz és harminc év múlva is a társadalom aktív tagjai lesz­nek. Ők fogják betölteni a fe­lelős posztok jelentős részét. Ha meg akarják érteni azokat a problémákat, amelyekkel majd annak idején találkoz­nak, s melyeknek megoldására vállalkozniuk kell, folyamato­san tájékozódniuk kell azokról a fejlődési folyamatokról, me­lyekben a majdani problémák fe'merülnek. Ezért a tudomá­nyos-technikai forradalom meg­követeli az ember ismereteinek, szaktudásának és főleg tájéko­zódó képességének az átformá­lását, a folyamatos tanulás, az önnevelés és művelés elvének elfogadtatását. Dr. MÓZSI FERENC kandidátus Eredményes tanévet zártak A Dunajská Streda-i járási Nemzeti Bizottság oktatásügyi osztályának dolgozói eredmé­nyesen valósítják meg a CSKP XIV. kongresszusa és a júliusi plenáris ülés határozatait. A múlt tanévben kidolgozták a kommunista nevelés távlati ter­veit, melyek a proletár nemzet­köziség és a marxi—lenini vi­lágnézeti nevelés megszilárdí­tását helyezik előtérbe. Az ok­tatásügyi szervek megkövetel­ték, hoigy az iskolák a tanítás és nevelés egységének megte­remtésére törekedjenek. A járás iskoláiban megemlé­keztek a jelentősebb évfordu­lókról, például a Szlovák Nem­zeti Felkelésről, a pionírszerve­zet megalakulásának 25. évfor­dulójáról stb. Megerősödött az iskolák politikai tevékenysége, elmélyültek a kapcsolatok a Szovjetunió és a többi szocia­lista országok diáksága között. A járás 14 iskolájában emlék­szobát, 34-ben vörös sarkot rendeztek be. Míg a hittanra jelentkező diákok száma az 1971/72-es tanévben 32,7 száza­lék volt, az 1973/74-es iskolai évben arányuk 20,2 százalékra csökkent. Kedvező eredményeket értek el a polgári nevelésben és a honvédelmi nevelésben Nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy a gyermekek a járásban 139 beszélgetést folytattak ve­terán párttagokkal, 20-at szov­jet katonákkal, 69-et pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés részt­vevőivel. A világnézeti nevelés­sel egyidejűleg ügyelnek a ta­nulók kulturális igényeinek a növelésére is. A diákok 422 színházi és filmelőadáson, 332 tanulmányi kiránduláson vettek részt. Sokrétűbb volt a tanulók szakköri tevékenysége is. A já­rás területén 28 bábegyüttes tevékenykedik, 481 diák és ta­nító részvételével. Kilenc diák­énekkar, valamint 36 képzőmű­vészeti kör működik. Javulás mutatkozik az iskola és a szülői közösség együttmű­ködésében. Az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján az 1973/74- es tanévben újabb előadássoro­zatot indítottak a szülők részé­re. Az eredmények azt mutatják, a járás oktatásügyi dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a fiatalokat az új társadalmi viszonyok közepette tudomá­nyos ideológiára neveljék. KRASCSENICS GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents