Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

Győry Dezső versei: JÚLIUSI KÖNYVÚIDONSÁGOK MEGJELENT A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 30. ÉVFORDULÓJÁRA Elbeszélések Verseskötet ALEKSZANDR FAGYIiJEV Tizenkilencen Regény 1974. VII. 7. n I i I-------------­If júsági könyv Prózakötet az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére A júliust könyvújdonságok közül • kiemel­kedik az SZNF 30. évfordulójára megjelent Felzárkózva című prózakötet, amelyben szlovák szociális tárgyú elbeszéléseket, no­vellákat gyűjtöttek össze magyar fordítás­ban. Az igazi művészet a népből fakad, s a nép érdekeit szolgálja — olvashatjuk többek között az előszóban —, az irodalom legjobbjait is mindig ott látjuk a haladá­sért vívott harc első soraiban. Az antoló­gia célja, hogy összefoglaló válogatásban dokumentálja a szlovák prózának Szlová­kia szociális felszabadításában vállalt sze­repét. A kötetben többek között Lacn No- \onieský, Edo Urx, F ratio Kráľ, Peter j«- lemnický, Rudolf fasík, Margita Figuii, Andrej Plávka és Vladimír Mináč egy-egy alkotását olvashatjuk. Ugyancsak most látott napvilágot Győry Dezső Férfiének című, szép kivitelű válo­gatott verseskötete, amely sokszínűén tük­rözi a Szlovákiából származó és a két vi­lágháború között itt tevékenykedő költő több évtizedes életpályáját. A szerző így vall kötetéről: „Boldog va­gyok, hogy megérhettem a Férfiének ki­adását. Zaklatott életem volt. Költői hit­vallásom? Az 1925-ben megjelent Kisebb­ségi Géniusz naiv almának reális lényege, az Űjarcú Magyarok új erkölcsű ember- ideálja, a Dunatáji népek egymásra találá­sa és cselekvő barátsága; a soviniszta-na­cionalizmusok és az imperializmus elleui harc, nem felejteni a gonoszt: küzdeni a népek szabadságáért és a világ békéjéért!“ A kötetből néhány verset ezen az olda­lon közlünk. Századunk szovjet irodalmát ezúttal három új magyar fordítás képviseli. Ol­vasóink újra megismerkedhetnek Fagye- jev egyik művészi szempontból legegy­ségesebb regényével, a Tizenkilencen nel. A regény története a polgárháború gigá­szi küzdelmeinek egy kis epizódját eleve­níti l'öl. Nincsenek látványos csataképek, romantikus tablók, mert az Író elsősorban a harcban részt vevő embereket rajzolja meg. A küzdelem heroizmusa nem egy meg­nyert csatából, hanem az ő alakjukból su­gárzik megkapó, lenyűgöző erővel. Egyéni hangú, humorral átszőtt elbeszé­léseket tartalmaz Fazil Iszkander Tiltott gyümölcs című könyve, amelyben elsősor­ban a gyermekkor varázslatosan szép, csodákkal teli világa elevenedik föl, amely­ből természetesen nem hiányoznak a fel­nőttek, rokonok, ismerősök és a velük kapcsolatos derűs epizódok, mulatságos történetek sem. Különleges élmény olvas­ni ezeket a kis mesterműveket, melyek hangvételükkel leginkább Tamási Áron no­velláira hasonlítanak. A nálunk is ismert jurij Trilonov legsi­kerültebb, rövidebb lélegzetű prózai alko­tásait tartalmazza a Hosszú búcsúzás című új könyv. Lényegében kétfajta elbeszélése­ket és novellákat olvashatunk ebben a kötetben. Az úgynevezett sivatagi elbeszé­lésekben az író nem az egzotikumot igyek­szik kiemelni, hanem azt ábrázolja, hogy a szigorú természeti körülmények között miképpen viselkednek a különböző jellemű és vérmérsékletű emberek. Trifonov alko­tásainak másik része a mai városokban játszódik le. Ezek az írások is sok találó embertípust vonultatnak fel, és számos ér­dekes gondolatot, észrevételt, konfliktust tartalmaz. Nyilván sokan forgatják majd Bárczi Gé­za Nyelvművelésünk című új kö<nyvét. Az egyik legidősebb és legismertebb magyar nyelvész ezt írja munkájáról: „E könyvben röviden, vázlatosan mondom el nyelvnui veléssel kapcsolatos nézeteimet. Nem mint szakember, nem mint nyelvművelő, aki nem vagyok, liánéin mint az anyanyelvéi szerető, anyanyelvéért olykor kissé aggó­dó magyar ember, egy a sok közül. Lebet, hogy ezek az igénytelen megjegyzések ész­revétlenül fognak elsuhanni, s az is lebet, hogy vihart vernek föl. Ügy érzem, egy­szer — vagy még egyszer? — el kell őket mondanom.“ A mai magyar irodalmat Szabó Magda regénye, A Danaida képviseli, melynek fő­hőse, Csándy Katalin, sok-sok küzdelem, személyes vonatkozású esemény után jön rá, hogy nem lehet a világtól elfordultan, csak egyént ügyekre összpontosítva élni. Elsősorban a klasszikus irodalmat ked­velők figyelmét hívjuk föl Puskin versei­nek új magyar kiadására, amely a Lyra Mundi sorozatban jelent meg. Ugyancsak most látott napvilágot Maupassant egyik sokat olvasott és népszerű regénye, az Egy asszony élete. A tizenévesek számára a vakáció alatt nyilván jó szórakozást nyújt majd Bárdos László A dzsidás kapitány, és A. Minkows­ki Kardvirág és oroszlán című könyve. Legifjabb olvasóink nyilván nagyon fog­nak örülni, ha szüleik megveszik nekik Benedek Elek szép meséskötnyvét, A vité* szabólegényt. y—-I Férfiének Európa romjain A Nap főikéi, a Nap lenyugszik, az ember folyvást szül s temet, a bűn zordon törvényeket gyárt, s a törvény büntetéseket. Az élet szül, temet, rohan . .. s úgy dalol mindezek fölött, min réz-antenna a viharban, mint költő vert csaták mögött, mint özvegy boldog szótlanul második násza fekhelyén, mint friss motor, ha jól begyúl, mint én egy új kor reggelén. Nem gyászra hív a sors: dologra. Csak újabb sorsintés a gyász. A világ: élő könyvek könyve és lelketrázón magyaráz: Az élet szül, temet, dalol ... s úgy nő ki újult fokokon, mint korhadt fán a gomba húsa, mint zöld fű kormos romokon, minf tört tojáshéjból csibék a táncos napfény dallamán, mint ércből vas, ha jól kiég, mint én most új kor hajnalán. (1945) Az élő válaszol JÚLIUS FUČÍK EMLÉKÉNEK Az élő válaszol Július Fučík emlékének S midőn Idők teljesedtek, és torkaink berekedtek, s alig ösmertem tanodra: lefordítottam szavad, s elsők közt a nagyvilágban „Naplód" mélyére leszálltam: hogy éljl S hirdesd! S hirdethessem múlhatatlan Igazad. A semmiből a semmibe KRAMMER JENŐNEK „Mi az élet? Egy suhanás a Semmiből a Semmibe", költöttem kamasz diák-bölcsként. (Nem látta könyvben senki se.) Az Isonzó-front összedőlt. Akkor akadtam Jencire. Adyt temettük. Gyásztömeg. Múzeum-kert s körút tele. Károlyi, Móricz s a Nyugat-nép. S korgott a sok diák bele. Az „Eötvös" diszőrséget állt. S büszke gólya: én is vele. Mi az élet?... Már jól tudom. Nem Semmiből a Semmibe. Kis rög a népből. Én: magyar. Kész a világot szívni be porló elődök humuszán a Mindenség ereibe: Teremni és teremteni. Ez: semmiből a semmibe?! Barátaimnak, búcsúzóban A halál pitvarából visszajutván fuldokolva tán, utószor köszöntlek születáj, Rima, Gömör és a Tátrák, s barátaim: pár vén társ! És sok ifjú! Gyerünk magunkba! Hadd nézzek megint szét a Gyömbér és a Királyhegy haván, fülelgetve a múlt s jelen szelét, zúgón kavargást: jótsrosszat vegyest: gyönyört-szelö kínt s kínzó út-csapást: s ifjonti nyárelők önhitt, vad hevében lessem-keressem a Dunakanyar s buzdulásaink föl-fölcsillanását — néha lehetett: s jó, hogy lehetett! — s Rég-gombaszög sámáni tűzhelyét. S hadd mormoljam el társ-talált verseim soraiból az é* demesbeket: bennük van soK-sok mai üzenet. Nem ön-fejemre vágytam én babért: csak izzó eszköz volt sorsom s a vers az elkötelezettség paktumában népemért s mindig a közös Közügyért! Legalább néhány sornál álljunk most meg egy rebbenésnyit! S átkarolva egymást suttogjuk el félhangosan - ízét mérve —1 egykor-varázsos lázam szép hitét, vagy ami abból talán megmarad: egy újarcú magyarság álmait s a kis népek „kisebbségi“ morálját: az e g y e 11 e n írt vak hatalmak elleni (Szocialista erkölcs ma neve.) Aztán tisztultan - s helyünk megtisztítva -> (ahogy illő és elkötelezett csúcs-vágyó népek minden vándorának, felelősen a Kor s Világ iránt)- induljunk! ... És átadni szép helyünket a jövőnek, Dunatájnak, Világnakl Hogy: Ember voltunk itt és magyarul, s messzibbre néztünk, mint sok Alpes-járó, s messzebbre láttunk. S Európát figyeltük s vigyáztuk, egy új világrendet várva, .elképzelgetve s tettel. Jól képzelvén hogy álmunk - m u n k a! S ezt építgeti. Tiszta helyet az utánunk-jövőknekl — ' Jl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents