Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
N q 08 p *9 mutatta be 22 cseh és szlovák drámaíró 34 alkotását. A Tyeatr című szovjet havi- lap idei 5. számában részletes kritikákat közöl a figyelemre méltó előadásokról. A lap bevezető cikkeben kiemeli, hogy a szovjet közönség most fedezte föl valójában és teljességében a kortárs szlovák drámaírók mai tárgyú alkotásait. L. Szoln- ceva Osvald Záhradník Kinek üt a toronyóra? című darabját dicséri: „A harmincnégy darab közül, amelyet most mutatnak be nálunk, a Moszkvai Művészi Akadémia Színház (MCHAT) a fiatal szloL apunkban már több ízben beszámoltunk arról, hogy a szovjet színházakban ebben az évadban rendezték meg a cseh és szlovák dráma fesztiválját. Hazai viszonyainkhoz képest páratlan méretű seregszemle volt, hiszen 115 társulat A SZOVJETUNIÓBAN MEGKEN DEZETT CSEH ÉS SZLOVÁK DRÁMAF ESZTI VÁLRÖL vák drámaíró első alkotását vitte színre. Záhradník azokat az embereket állítja színpadra, akik már lassan befejezik életpályájukat, de ezzel eqyütt az utánuk következőkről, a fiatalokról sem feledkezik meg. A darab nagyszerű lírai játék, s magas fokú érzelmi kultúrával rendelkezikA kritikus ezután részletesen isA Kinek üt a toronyóra? moszkvai előadásának egyik jelenete me rteti a cselekményt, s rámutat Oleg fefremov rendezésének pozitív vonásaira. Különösen azt emeli ki, hogy a játék befejező részében a fiatal Dása kerül a középpontba, s ezzel a rendező mintegy aláhúzza a szerző gondolatát az élet folytonosságáról, melynek következében céljaink, vágyaink utód-link ban élnek tovább. Szolnceva szerint az előadás fénypontja a kitűnő színészek — M. fasin, A. Grihov, O. Ondrovszkaja, M. Prutkin és V. Sztanyicin — csillogó játéka. L. Pavlova Soloviö Ez uztán a meglepetés című darabját elemzi, amelyet a taskenti Ifjú Gárda Színház vitt saínre. Az aránylag fiatal társulat dramaturgiája jó érzékkel választotta ki Solovič e darabját — írja többek között a kritikus —, hiszen az ifjúság nevelésével kapcsolatos erkölcsi és egyéb kérdések olyan problémák, amelyre ez a színház is igyekszik a saját eszközeivel megfelelő választ adni. Az eJőadás érdekessége, hogy a játék nem egy meghatározott helyiségben, hanem szabad térben, különböző típusú mai fiatalok közölt játszódik. I. Rackij fán Soloviö másik színművét, a Kolduskalandot méltatja, amelyet az ashabadi színház mutatott be. Fzt a darabot legtöbb helyen nálunk is tragikomédiaként állították színpadra. A kritikus szerint a szovjet színházban új megoldást találtak. Harsány komédiát csináltak a darabból, s a humor különböző elemeivel — még groteszkkel is — tűzdelték tele a temperamentumos, nagy közönségsikert arató előadást. A többi előadás közül a kritikusok a Capek-drámák színrevitelét emelik ki. A hehér kórt a bereznyiki társulat, a R. U. R.-t pedig a jereváni színház adta elő. Nagy sikere volt a Makropulosz-ügynek is, amelyet a moszkvai Kis Színház és a voronyezsi társulat tűzött műsorára. Több színház játszotta a Švejket, s bemutatták J. K. Tyl A strakonicei dudás című klasz- szikus vígjátékát is. Ugyancsak érdekes előadásban játszották több helyen Ivan Bukovöan egyik színmüvét, a Luígi szívét. A Tyeatr kritikáiból is kiderül, hogy a cseh és a szlovák dráma fesztiválja jelentős művelődéspolitikai és kulturális esemény volt a Szovjetunióban. Sz. J. HÉRA LUKÁŠOVA FELTÁMADÁSA A PRÁGAI E. F. BURIAN SZÍNHÁZ 40. SZÜLETÉSNAPJÁRA Ezerkilencszázharminchárom szeptember tizenkilencedikén, a jungmann úti Mozarteum hangversenytermében zajlott le az újonnan megalakult D-34 Színház első bemutatója. Erich Kästner drámája, a „Napok, a mi napjaink“ óriási sikert aratott, jóllehet a teremben nem volt színpad, csupán egy tenyérnyi pódium, ahová a szereplőknek keskeny vaslépcsőkön kellett felkapaszkodniok. Ez volt a nyitány, a modern haladó cseh színjátszás leghősiesebb és legszebb fejezetének a nyitánya. Ez a forradalmi, avantgarde színpad rövidesen Európa leg- költőibb színpada lett, ahol az anyanyelv szépsége, a gondolatok mélysége a színészek tehetsége és szellemi vezérük, E. F. B. zsenialitása révén olyan színdarabokban és költeményekben is érvényesült, amelyek ez ideig minden más színpadon — a Nemzeti Színházat sem kivéve — ködbe vesztek. Győzelmek és vereségek születtek az évek folyamán, sok minden meg is változott, csupán E. F. Burian forradalmi hűsége és lendülete maradt változatlan. A D-színház színpadáról szovjet szerzők (a köztársaság életében először), cseh, német és magyar drámaírók (Maxim Gorkij, A. Pogodin, B. Jasiensky, Bert Brecht, Géza Včelička, Háy Gyula) szólaltak meg, vagy Burian aktualizált átírásában a klasz- szikusok (Shakespeare, Moliere és mások) apelláltak az ember lelkiismeretére, kongatták a vészharangot, fújtak riadót a fasizmus ellen, hirdették a szocialista forradalom győzelmét, mindezt a legma gasabb művészi színvonalon! És a költők sem maradtak tétlenül a D-Színház deszkáin. K. H. Mácha, K. J. Erben, a népdalok ismeretlen szerzői, no meg az örökifjú Villon tanították a nézőket haza- és szabadságszeretetre, az imperialista háború, az elnyomás és az erőszak gyűlöletére. A köztársaság legsúlyosabb óráiban, az uralkodó osztály minden intrikája ellenére E. F Burian a magára hagyott, az el árult nép vigasztalására és lelkesítésére átdolgozta és színpadra vitte B. Benešová legszebb novelláját, a Vera Lukášovát. Ez a dráma, amely az ifjúság problémáit tárgyalta lírai síkon, amelyben a micisap kás kislány (Verát Jirina Stranská alaki totta) szíve mélyéből a jó győzelmét kívánja. A cseh hazafiak megértették E. F B. virágnyelvét, és a dtrab 117 előadást ért el, olyan napokban, amikor a német és cseh rendőrség már az ilyen színdarab megtekintését is a birodalom elárulásának minősítette. A színház napjai ekkor már meg voltak számiéivá, és a cseh meg a német fasiszták nagy örömére ezerkilencszáznegy- venegy tavaszán a D-41 Színházat a nácik bezárják, és ugyanakkor E. F. Buriant, Nina Jirsíkovát, valamint a D-Színház baráti körének titkárát, a derék Antonín Strakát, aki annak idején a csehszlovák- magyar baráti kapcsolatok megvalósításáért oly bátran kiállt, a Gestapo pribékjei letartóztatják és koncentrációs táborba hurcolják. E. F. Burian és a D-színház viszontagságai a felszabadulás után közismertek és sajnálatosak. A Burian-színház első bemutatóján Fr. Hrubín Jób éjszakája című költeménye szerepelt, majd Shakespeare, Stendhal, De Coster, Sv. Čech és Andersen, valamint a népköltészet igazgyöngyei (Szerelem, dac és halál) következtek és E. F. Burian drámái. A későbbiek során Balzac, Lermontov, Nazim Hikmeth, J. P. Sartre, Ionescu (Az orrszarvú), L. Lahola és Čapek került sorra, hogy csak egynéhány nevet említsek a színház gazdag repertoárjából. E. F. Burian azonban elégedetlen volt a színház színvonalával, és türelmetlen volt vele szemben a kritika is, noha ez utóbbi tudta, hogy mit is akar tulajdonképpen a D-Színháztól... K A harcot azonban nem adja fel. Újra meg újra kezd mindent. És amikor átvészeli az 1951—1953-as évek buktatóit, és a Hadsereg Művészi Színházából ismét D-Színház lesz. E. F. B. leveti a rákény- szerített ezredesi egyenruhát, és új lendülettel lát a munkához. Kiváló színészekkel rendelkezik, és ismét műsorra tűzi B. Brecht Koldusoperáját, . természetesen aktualizálva, akárcsak Puskin Anyeginjét... A sikerek nem is maradnak el, sajnos a sok hajsza, a koncentrációs táborok borzalmai és a felszabadulás utáni mellőzések is, melyeket a nemzeti művész titulusa sem feledtethet, megteszik a ma gukét: ötvenkilenc nyarán E. F. Burian idő előtt távozik közülünk. Színháza elárvul jónevű színészeit szétkapkodják a prágai színházak, és a D- Színházat, amelyet E F. Burian színháznak neveznek el évek hosszú során di lettánsok vagy a hatalomtól megrészegedett emberek Igazgatják A társulat tagjai fellélegzenek, amikor 1973 elején |osef Vetrovec érdemes művész kerül a szín ház élére. Josef Vetrovec jó ember, derék kommunista, és színésznek sem rossz. Vannak elképzelései, és remélnünk kell, hogy elérkezik a nap, amikor azt mondhatjuk, hogy a mostani E. F. Burian Színház alapítójának és névadójának szellemében működik. Sajnos, a jubiláris negyvenedik színiévad műsora még nemigen felel meg a buriani elképzeléseknek. A jubiláris szezon nagy pozitívumát látom a B. Benešová—E. F. Burian Vera Lukášovájának felújított bemutatójában. A negyvenedik születésnapját ünneplő színház e napokban valósította meg negyedik bemutatóját ennek a bűbájos, realisztikus és mégis légiesen könnyed, költői műnek, amelyben a serdülő ifjúság problémái eltörpülnek a legfontosabb kérdés előtt: mi a jó, és mi a rossz lényege? A tizenkét éves Vera, ez az apátlan és anyátlan árva, akit nagymamája szeretet nélkül nevel, s nemegyszer kis cse lédként kezel, nemcsak az öregek álszent képmutatására döbben rá, hanem megérti, vagy talán még inkább megérzi, hogy mi a jó és a rossz lényege, és ártatlan, tiszta szívével az igazságnak, a jó ügyének győzelméért szurkol. Ez a bemutató a régi D-Színház légkörét elevenítette fel. Az előadás alatt úgy éreztem, hogy E. F. Burian áll az egyik oszlop mögött, és elégedetten szemléli régi bajtársának V. Nývltnek színpadi tervezését, a díszleteket, amelyek modernek, egyszerűek és mégis hangulatosak, ötletesek, akárcsak I. Nývltová kosztümjei. S nem rest megdicsérni a bemutató vendégrendezőjét sem, /. Dudeket, aki mindent elkövetett, hogy a bemutató méltó legyen a színház dicső múltjához. Amikor azonban a címszerep alakítójáról, Katka Burianováról akart véleményt mondani, a szellem-igazgatótól, társszerzőtől és a címszerepalakítójának édesapjától kénytelen voltam megvonni a szót. Már csak azért is, mivel annak idején láttam Vera Lukášovának első megszemélyesítőjét, fi- rina Stranskát, aki e darab címszerepében élete legjobb játékát nyújtotta. Azonban merem állítani, hogy Katka Burianová alakítása sokkal jobb és meggyőzőbb volt, mint annak Idején ]. Strán- ská alakítása. Igazi komédiás tehetség, vérbeli, született színésznő, valóban az apja lánya! Ez az érett és kiváló színésznő — akit a prágai közönség eddig nem ismert, akit egyik volt színházigazgatója ki akart űzni édesapja színházából — olyan művészi teljesítményt nyújtott, amely a szó legnemesebb értelmében a cseh színjátszás egyik csillagává léptette elő. Katka Burianová elhitette a nézővel, hogy valóban tizenkét éves csitri, aki a pubertás problémáinak útvesztőiben bolyongva, a jó és a rossz ádáz küzdelmének miértjébe ütközött, és egész lényével e kérdésre keresett, s talált is a végén helyes feleletet. A bemutató margójára talán még csak annyit, hogy az előadás is E. F. Burian zsenialitását bizonyította, aki nemcsak hogy átírta színpadra a novellát, s kitűnő zenét szerzett hozzá, hanem még a címszerep alakítóját, Katka Burianovát is megalkotta. Remélnünk kell. hogy Vera Lukášová feltámadása végre a buriani hagyományok útjára vezeti a színházat BARSI IMRE BIUAIDAFENVBEN • A Tvorba idei 23. számában Martin Tűma elemzi részletesen Ivan Bukovčan Hó a kunyhó fölött című drámáját, arfielyet legutóbb a prágai Nemzeti Színház mutatott be. A kritikus szerint Bukovčan drámájának erőssége, hogy időszerű erkölcsi kérdéseket vet fel. A prágai előadásban Václav Hudeček rendező elsősorban arra törekedett, hogy a szereplők cselekedeteit és gondolatait megfelelő lélekrajz- zal motivál ia. Ez a törekvése nagymértékben eredményes volt A szereplők közül Tűma a Simont életre keltő Radovan Lukavský játékát emeli ki. • Rendkívül gazdag lesz az idei őszi színházi évad Moszkvában. A tervek szerint októberben a szovjet fővárosba látogat a világhírű milánói La Scala, s fellép az egyik legismertebb francia balettegyüttes is. Ugyancsak Moszkvában vendégszerepei majd a helsinki Nemzeti Színház s egy francia és belga színtársulat is. Ősszel rendezik meg Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban az NDK kultúrájának hetét. A szovjet színházak a következő évadban több szocialista országbeli kortárs szerző alkotását tűzik műsorukra. • Idén augusztusban immár nyolcvankettedszer rendezik meg az edinburghi fesztivált. A világhírű szemlén ebben az esztendőben a stockholmi Királyi Opera Händel, Janáček és Richard Strauss egy-egy zeneművét adja elő A skót operaház V. Gluck Alcestáját mutatja be. Fellép továbbá a sydneyi, a bécsi és a londoni szimfonikus zenekar is. Ebben az esztendőben több szemináriumot és szakmai megbeszélést rendeznek A. Bruckner és A. Schönberg életművéről. • Az elmúlt napokban Prágában vendégszerepeit a lodzsi Teatr Powszechny. A lengyel színművészek Brecht Kurázsi mamáját és Janusz Krasinsky mai lengyel drámaíró Rögtön jönnek a testvéreid című drámáját adta elő nagy sikerrel. • Megkezdődtek az előkészületek az 1976-os Broad- wayi Színházi Fesztivál megrendezésére. A tervek szerint a fesztivál májusban kezdődik, és az év végéig tart. • Üjjáépítették a weimari Nemzeti Színházat. Az egyik legrégibb német színházban kicserélték a műsza« ki berendezéseket, újra tapétázták a falakat és sokat javítottak a terem akusztikáján. Az újjáépítés után ez az épület az NDK egyik legszebb és legkorszerűbb színháza. • E hónap közepén kezdődnek meg a hagyományos Szegedi Szabadtéri Játékok, amelyen ebben az esztendőben szovjet és olasz vendég- művészek lépnek fel. Az egyik legismertebb és legszínvonalasabb magyarországi nyári rendezvény augusztus 20-ig tart. • Ritkán látszott drámát mutatott be az elmúlt napokban a berlini Maxim Gorkij Theater: a XIV. Erik című Stríndberg-művet. • A moszkvai Taganka Színház ebben az évadban is nagy sikerrel játszotta az Érzelmek iskolája című Flaubert regény színpadi változatát. 1974. VII. 7. 10 ÉRDEKES ELŐADÁSOK
